Reggeli Délvilág, 1994. december (5. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-01 / 282. szám

­----------------------------------------------------------------------------------------­Nem a Samu nadrágja Tejföl Molnárné módra A tanyát meleg tej, túró illa­ kém, a házi össze se hasonlít­­ja lengi de: „Kis sömlyék szép­ható a gyári tejtermékkel. Mert lén tehenek legelnek...” Molná- a tejföl sem olyan ám. Figyelje­ték tíz kilométerre laknak Vá- csak meg! Ha bolti tejfölt tesz sírhelytől. A tanya gazdassza­ a rakott ételekre, az úgy meg­­nya 40 éve hordja portékáját a áll rajta, mint a Samu nadrág­közeli város piacára. A családi­­a, ha viszont házival ízesíti? Át­­gazdálkodás alapja náluk a te­­járja, finom lesz tőle az egész, héntartás és a tej. — Az mondják, a tehén nem — Három tehénkénk van, engedelmeskedik mindenkinek. Bogyó, Hajni és Cifra. Napon­ — A mi jószágaink jár­­ta 35-40 liter tejet adnak, s bórák. Leadnák a tejet bárki­­gyakran még így sem elég a tej­­nek. De az is igaz, hogy nagy túró, tejfel, amit kedden és pénz­szeretettel gondozzuk őket Én tekénként beviszünk eladni a a korom ellenére nem hasznú­­piacra. Tudja, kedves, kialakult sok fejőgépet. Megcsinálom ma­vevőköröm van. Évtizedek óta gam! De meghálálják a gondos­­hozzám járnak az­ asszonyok, kotlást. Sokszor van vita, hogy az utol- — A család szereti a tejter­­só adagot kinek is adjam oda, méheket? Jólesik az embernek, ha szere- — Szeretjük bizony! Bár a tik­a portékáját Ez megkönnyít disznóhúst jobban — szólal ti a sokszor nagyon nehéz mun­ meg Molnár bácsi, a házigaz­­dát, mert érzékeny ám a tej­­da. Se a túl meleget se a hideget — Az unokánk nem is na­­nem szereti. Ezeket a fortélyá­­gyan issza meg máshol a tejet hát ma már csak az öregek is- csak itt nálunk — veszi vissza merik. Persze a fiatalok nem is a szót Eszter néni foglalkoznak már vele. legfel- A család kedvenc étele pedig jobb annyit tudnak a tehénről, a túrós dörelye. Természetesen hogy ő csinálja a kefirt a vége- Molnárné-féle tejföllel, túróval, táriánus salátákhoz. ..„­ Régen PETRUSÁN LÍVIA nem így volt. És higgye el, lel­ (Fotó: Veréb Simon) Éppen negyven éve, hogy ez történt. Akkor nemcsak azért volt nekem nagyon kedves ember Gyuri, mert a motorkerékpárjára engedett. Főleg azért kedveltem, mert mindig varázslatos dolgo­kat csinált. Ezt a képet az élet akkor sem tudta átrajzolni, ami­kor nyugdíjba ment. Aggódtam, hogy a csendes esztendők, a hét­köznapok szürkesége, az élet „alapjárata” egészségét megron­gálja. Ám, ahogyan ő dolgozott, amilyen tempóra kapcsolt otthon, és a ház körül a kertjében, megnyugtatott... Mindent úgy csinált, ahogy életében megszok­ta, úgy tepert, ahogy tanácsel­nökként ezt tette két évtizedig. Örültem, amikor meghallot­tam, hogy ismét beszáll a köz­élet küzdelmeibe, Mórahalom független polgármesterjelöltje­ként indul a választáson. Egy percet sem csodálkoztam ezen, nem is ő lenne Murányi György, ha nem így tett volna. (Zárójel­ben jegyzem meg, hogy ezzel a felfogással nincs egyedül, hozzá hasonlóan döntött Csongrádon és Szentesen is az egykori tanács­elnök.) Amikor az elmúlt napokban találkoztunk, Gyuri arca sugár­zott az örömtől. A nagy tervek miatt érzett boldogság kisimította vonásait. Örömmel újságolta: — Végül is ráálltam a bizta­tásra. Barátok, ismerősök hóna­pok óta mondogatták, vállaljam a megmérettetést, ne hagyjam veszni tapasztalataimat! — Csak ez vitt arra, hogy je­löltesd magad? — Jól tudod, hogy az elmúlt négy évben sem úgy éltem, mint a medve, aki bevonul a barlang­jába, és téli álmát alussza. Fi­gyeltem, füleltem, hiszen nem is tudtam volna enélkül meglenni. Naprakész voltam Mórahalom­­ból. — És mi történt? — Mi történt, mi történt? Azt mindenki tudja. Megállt az élet. Vagy hogy szebben fogalmaz­zak, lelassult a fejlődés. Először azt hittem, csak én látom így, mert talán savanyú a szőlő... — Merthogy nem te voltál a kormányos? — Valahogy úgy, hiszen min­dig úgy éreztem, egy nagy bár­kán élünk, amelyen együtt uta­zunk. Hamar rájöttem, mások is azt látják, amit én. Akik nekem szóltak, akik engem biztattak, mind azt mondták, gödörben va­gyunk. — Most mit akarsz? — Meg akarom nyerni a vá­lasztást, Mórahalom polgármes­tere akarok lenni. De ne hidd, hogy ez egyszerű vállalkozás, kis lépésekhez egész problémacso­maggal kell megküzdeni. Nincs is ilyen szakma, hogy polgár­­mesterség, seregnyi tudás, ta­pasztalat, kapácsolat együttese te­szi. — Aztán? — Úgy érzem, most Móra­halom épp olyan helyzetbe ke­rült, amikor nagy szüksége len­ne a nagy élettapasztalattal ren­delkező vezetőre. — Tőled soha nem volt ide­gen a szolgálat?! — Látod, ebben egyetértünk. Én húsz évig szolgáltam ezt a várost, és tovább akarom szol­gálni, de ugyanúgy szolgáltam a családomat, én már ilyen örök szolgálatos vagyok, úgy látszik, ez a hobbim, ez az életem. — Mit gondolsz, akarják ezt a polgártársaid? — Talán kiábrándultak az ígérgető hercegekből, hiszen az elmúlt négy év alatt szinte csak ígéretekből állt ez az ország. — Gondolom, azért te is elő­­állsz a farbával? — Jó lenne, ha Mórahalom valóban városi életet élne. Így aztán arról nem lehet lemonda­ni, hogy nekünk is olyan szín­vonalú legyen az oktatásunk, mint egy szegedi gimnáziumban. Tehát egy középiskolát minél előbb beindítanék. Egyre csak azt lehet hallani, Európa hulló almái lettünk... — Ezen mit értesz? — A magyarok átlagéletkora Európában az utolsó helyen áll. Úgy hullunk, mint az alma. A sportolás, a mozgás elengedhe­tetlenül szükséges a minőségi élethez, így hát nem mondhatunk le arról, hogy olyan sportkombi­­nátja legyen a városunknak, ahol apraja-nagyja szabadidejében kellemesen tölti az időt és meg­előzi a betegséget. — És a lakásépítés, mint ko­runk rákfenéje, amiben a legna­gyobb az elmaradás a rendszer­­váltás óta? Közművesített területből van elegendő, csak a pénz hi­ányzik. Azt hiszem, a jövő pol­gármesterének az lesz a legbra­vúrosabb mutatványa, ha egy sor támogatást begyűjt kapcsolatait kihasználva, és otthonhoz juttat­ja a fiatalokat. Látod, erről sem mondok le. Minthogy azt is szem előtt tartom, hogy kiemelt feladatként kívánnám kezelni a vállalkozók és a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók segítsé­gét. Végül is a föld adta mindig is a legnagyobb kenyeret az itt élőknek, és erről vétek volna megfeledkezni... És ez a föld ara­nyat ér. HALÁSZ MIKLÓS Mórahalom ott folytatná, ahol abbahagyta Murányi receptje A legkisebb unokával már felhő­tlen a kapcsolat Milyen volt szőkesége? (Folytatás az 1. oldalról) vagy lúgos kémhatást mutat­nak. A műszer előnye, hogy a vizsgálat gyorsan kivitelezhe­tő, egyszerű, kémiai előképzett­séget nem igényel. — A közúti ellenőrzések so­rán jelenleg használt Rofa ké­szüléktől mennyiben különbö­zik az Önök találmánya? — A Rofa-készülék a színezőanyag kimutatására al­kalmas és egyrészt kémiai módszereket igényel, kémcső­be össze kell rázni a gázolajat majd savat kell hozzáönteni, s az elszíneződés mértékéből le­het valamit kimutatni. Mi, a sa­vas kémhatást tudjuk kimutat­ni, ehhez nincs szükség sem­milyen veszélyes kémiai anyagra. Másrészt a mi készü­lékünk jóval egyszerűbb, ol­csóbb és nem igényel semmi­lyen képzettséget. — Amennyiben januártól várhatóan megszűnik a fűtőolaj és a gázolaj közötti árkülön­bözet, milyen jövője lehet en­nek az eszköznek? — A kérdés jogos. Azonban a szakemberek szerint az or­szágban sok-sok millió liter fű­tőolaj lapul betárolva, ez vala­mikor, valamilyen módon elő fog kerülni a rejtett tartályok­ból, és még hosszú ideig árusí­tani fogják. Nagy valószínűség­gel még jó néhány hónapig ez­zel a problémával számolni kell. —Hol és mikortól lehet meg­vásárolni ezt a készüléket, s ta­lán az sem mellékes, mennyi­ért? — Az eszköz gyártója az ALITER Bt. Forgalmazót most keresünk. Reméljük hamarosan meg lehet vásárolni és mind­össze 300 forint lesz az ára. Ki­próbálás céljára, kisebb szériá­ban már most is megrendelhe­tő. Úgy gondolom, ennek a kis készletnek a jelentősége abban van, hogy akár a benzinkutas, akár a kisember — akinek az Arója az egyetlen értéke — meg tudja védeni magát, meg tud bizonyosodni arról, hogy az a gázolaj, amit vásárol, hasz­nál, továbbad, nem veszélyes az autókra. Tehát érdemes len­ne töltőállomásokon is árusíta­ni, így a dízelüzemű gépkocsi­tulajdonosok azonnal, akár a helyszínen leellenőrizhetik a gázolaj minőségét. * Az egyszerű ember számára logikusnak, s magától értetődő­nek tűnik a benzinkutakon való árusítás. Ez azonban korántsem ilyen egyértelmű a benzinkuta­sok számára. Míg például Fo­dor Ferenc MOL-töltőállomás vezető szerint egy könnyen használható és célszerű készü­lékről van szó, addig az egyik magánbenzinkút tulajdonosa a bemutató során finoman szólva meglehetősen elutasító volt. Úgy tűnik, akadnak olyanok is, akik nem lelkesednek ezért az új találmányért... KISS ANITA DÉLVILÁG Sztrájk A Mozdonyvezetők Szakszer­vezetének küldöttgyűlése egy­hangúlag csatlakozott a Vasuta­sok Szakszervezetének sztrájk­­felhívásához — jelentette be Borsik János, az érdekképvise­let ügyvezető alelnöke a szerdai küldöttgyűlést követően. A szakszervezet nem fogadja el a vasútvonalak tervezett nagy­arányú felszámolását, a tömeges létszámleépítést, és a kollektív szerződés vívmányainak veszé­lyeztetését. A kormányzat 6 szá­zalékos béremelési ajánlatát pe­dig megalázó mértékű diktátum­nak tartja. Az érdekképviselet re­méli, hogy a december 8-i két­órás figyelmeztető sztrájk — a korábbi évekhez hasonlóan — eredményes lesz, és a kormány­zat az eddiginél kedvezőbb aján­latot tesz a szakszervezeteknek. Abban az esetben azonban, ha ez az általános sztrájk végéig — de­cember 14-én 10 óráig — sem következne be, az érdekképvise­let kész egy újabb törvényes mun­kabeszüntetés előkészítésére. * * Murányi Györgyöt kissráckorom óta ismerem. Egy házban laktunk Szegeden, s volt, amikor a térdén lovagol­­tatott, máskor a Pannónia motorkerékpárjára ültetett, vagy hagyta, hogy órákig nézzem, amíg a motor szétsze­désével és összerakásával bíbelő­dik. 1994. dec. 1 csütörtök ­ — Ott­ szeretném folytatni, ahol abbahagytam. De ne várd tőlem, hogy alfabetikus sorrendben sorol­jam az elképzeléseimet. — Azért mégis kíváncsi lennék, hogy miből áll a Murányi-recept? Kutatóknak, oktatóknak Milliárdos segítség Hazánkban ma több százezer olyan mezőgazdasági kisterme­lő dolgozik, akik számára élet­fontosságú a jó szaktanács, az útba igazító szakvélemény. Er­re a szakmai segítségre, mint dr. Jakos László Csongrád megyé­ben vendégeskedő földművelés­­ügyi minisztertől megtudtuk, több milliárd forint áll rendel­kezésre. Nagy tülekedés alakult ki ennek a pénznek a felosztá­sáért, amelyből a miniszter je­lentős részt juttatna a kutatók­nak, mezőgazdasági és élelmi­szer-felsőoktatásnak. Erről a le­hetőségről folytattak eszmecse­rét Szegeden, a Bay Zoltán In­tézetben a megye számos gaz­dasági és felsőoktatási vezetője részvételével. Az összejövetelt Nemcsók János professzor, és szocialista képviselő­társai szervezték. A miniszter hangsúlyozta, hogy tapasztalatai szerint a keleti szomszédainknál nagyon kelendő a magyar mező­­­gazdaság technológiája, szervezési rendszerei és ezért hajlandók űzen­ni is. Nem mezőgazdasági termé­keket igényelnek tőlünk, hanem ahhoz kérnek segítséget, miképpen alakítsák át saját mezőgazdaságu­kat a korszerű követelményeknek megfelelően. Mindehhez hozzátet­te még a miniszter, hogy hazánk­ban az elkövetkezőkben lényege­sen meg fog növekedni a minőség­ellenőrzés és minőségtanúsítvány jelentősége, éppen az európai piacokra irányuló szállításaink nö­vekedése miatt. A megbeszélés során a minisz­ter azt a bizalmat kívánta előtér­be állítani, amely termelők és bio­lógiai intézetek kutatói között a jövő mezőgazdasága számára életfontosságú. Természetesen mindezt azokra a hagyományok­ra építve kell folytatni, amelyek akár a Szegedi Biológiai Kutató Intézet, akár a Gabonakutató In­tézet, a szentesi vagy más szelle­mi műhelyek által már él és al­kot Lényegében ezeket a törek­véseket hangoztatta a szegedi Élelmiszeripari Főiskola főigazga­tója, Dinya professzor is, mond­ván ha elkerül is intézményük az FM-től, de a kapcsolatok megőr­zése mindkét félnek nélkülözhe­tetlen munkájához. (tráser) Lakos László

Next