Reggeli Délvilág, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

X........... . ^ A Délmagyarnál és a Hírlapnál Újságírók kerültek utcára A Csongrád megyében, illetve Szegeden két napilapot (Délmagyarország, Csongrád Megyei Hírlap) megjelentető szegedi Délmagyarország Könyv- és lapkiadó és Nyomda­ipari Kft.-né! hét újságírónak adták át a felmondó levelet a napokban. Az átszervezés keretében történt elbocsátások oka—a felmondás indoklása szerint —, hogy apapír árának emelkedése miatt a költségek apasztására, ennek érdekében a lapfelülct csökkentésére kényszerül a külföldi tulajdon­ban lévő kft., s így kevesebb újságíróra van szükség. Az utcára került újságírók közül hárman 15—25 éve dolgoznak a szakmában, ketten a Délmagyarország című szegedi napilapnál kezdték újságírói pályafutásukat. Egy elküldött főmunkatárs tagja a sajtószakszervezet helyi veze­tésének és az üzemi tanácsnak — elküldését a kft vezetői nem egyeztették az érdekvédelmi szervezetekkel —, s van az utcára kerültek között gyermekét egyedül nevelő anya. Ugyanakkor egyre több újságírót vesznek fel szerződéssel, illetve alkalmaznak külsősként. A kft. két napilapjánál eddig 53 újságíró dolgozott. Dlusztus Imre, a kft. egyik ügyvezető igazgatója, főszer­kesztő, az elbocsátásokkal kapcsolatos kérdésre nem kívánt ^válaszolni az MTI munkatársának. (MTI) j Civil szervezetek Szentesen Léhi Gáborék kézfogója Nem győzték eléggé dicsérni a minapi fórum résztvevői a szentesi Szabadidős SK elnökét, Léhi Gábort, aki eszmecserére hívta a civil szervezetek képviselőit és a város vezetőit. Léhi úr azzal a nem titkolt céllal verbuválta a hagyományteremtőnek szánt találkozót, hogy részint megismerjék egymást, részint pedig fog­janak össze a társadalmi egyesületek a közös célok megvalósítása végett. Feladat bőven van, hiszen a jelenlévők többsége — miként mondani szokás — hátrányos helyzetű csoportok érdekében teszi a dolgát. A hallássérültek képviselője jellemző példaként említet­te: jó néhányan otthon ülnek, elzárva a világtól, mivel nincsen pénzük hallókészülékre. Hogy nemcsak az anyagiak hiánya fog­lalkoztatja a társadalmi szervezeteket, ez d.erül ki a kérdéseikre adott válaszokból. Dr. Gombos András országgyűlési képviselő elmondta: a ci­vil szerveződéseknek óriási jelentőségük van a jövőben. Konkré­tan abban, hogy a perifériára került csoportok érdekeit megjele­nítsék. S csak szóljanak neki — ajánlotta —, ha valahová pályá­zatot nyújtanak be anyagi támogatásra, ő a maga szerény eszkö­zeivel „lép” majd az érdekükben. Szirbik Imre polgármester szin­tén a jelenlévők kérdéseire mondotta, hogy tavaly azért nem sö­pörték az utcákat, mert nem volt működőképes gép. Most már van. Az idén, évek óta először, beindul az ún. fásítási program. Érdekes kezdeményezés, hogy minden újszülött kap majd egy fa­csemetét, amely az ő fája lesz. Megkezdődik a Széchenyi-liget rekonstrukciója, és a Hősök erdejében is pótolják a beteg fákat. A városháza ablakaiba pedig hamarosan virágok kerülnek. A fentebb már említett hallássérültek gondjával kapcsolatban arról beszélt a polgármester: ha a segédeszközök beszerzése bár­kinek gondot okoz, akkor keressék föl a munkatársait a hivatal­ban. Hogy senkinek ne kelljen elvonulni a világtól, mert nem hall, lát stb. A mozgáskorlátozottaknak megígérte, hogy a városházi lépcsőknél korlátot próbálnak majd elhelyezni, és az épülő sport­csarnokot is úgy alakítják, hogy azt a beteg emberek is megköze­líthessék. Egyébként pedig az a véleménye a polgármesternek: egy város költségvetésébe igenis bele kell férjen a civil szerveze­tek támogatása. (balázsi) Uést tartott tegnap délután a makói képviselő-testület. Jó értelemben úgy is lehetne mondani, ez nem volt más, mint egy edzőmérkőzés, hiszen március 8-án szinten ülésnap keretében ismét tanácskoznak a magiszterek. Edzés Makón Forráshiányt! költségvetés Dr. Búzás Péter polgármeste­ri tájékoztatója után megismer­tette a jelenlévőkkel a közelgő március 15-i ünnep programját. Egyik fő napirendi pont a város 1995. évi költségvetésének át­tekintése, a végleges formába öntés előtt. A'polgármester el­mondta, hogy első fordulóban a költségvetés nullszaldós terve­zésre épült, amelynek bevételi és kiadási oldala 945 millió fo­rint. A tervezés során az állan­dó bizottságok és az intézmény­­vezetők véleményét figyelembe vették. Úgy tűnik, csak forrás­­hiányú költségvetésből lehet majd gazdálkodni. A pénzügyi osztály vezetője, valamint a pénzügyi bizottság elnöke a kö­zelmúltban Csongrádra látoga­tott, hogy az ott szerzett tapasz­talatokat e nehéz helyzetben ka­matoztassák a tervezés során. Mint ismeretes, a korábban fel­vett hiteleket, amely közel 45 millió forint, a városnak saját vagyonával kell fedezni. A hi­teltörlesztésekre sajnos állami támogatást Makó sem kap. A képviselők mindenre kiter­jedő alapossággal készülnek te­hát a március 8-i tanácskozásra, keresik annak lehetőségét — pél­dául pályázatok útján útépítések­re, főleg a város peremkerületén —, hogyan lehet pénzt hozni a városba. Kotormán Antalné, a pénzügyi ellenőrző bizottság el­nöke külön köszönetét mondott azoknak az intézményvezetők­nek, akik hozzáállásukkal a költ­ségvetés előkészületi munkálatait segítették. A jelenlévőknek is úgy tűnt, mint ahogyan azt a vá­ros polgármestere is szeretné, hogy lehetőleg pártsemleges ön­­kormányzat alakuljon ki, s a cé­lok közösek legyenek. Az ivóvíz- és csatornadíj vár­ható emeléséről is szó esett, ám képviselői kérésre erről is a kö­vetkező testületi ülésen döntenek. A Városgazdálkodási Rt. mér­legének elkészítése után a sze­nátorok szeretnék átvilágítani a vállalatot, amelyre tervek sze­rint a költségvetés elfogadása után kerül majd sor. Elutasították az Autós Csárda tulajdonosának, Szabó Sándor­nak kérését, aki vállalkozásának bővítéséhez meg szeretné vásá­rolni a csárda mögötti terület egy részét. Halasi Imre képvi­selő elmondta, hogy erre a ké­résre egy ízben a korábbi ön­­kormányzat is nemet mondott. A jelenlegi magiszterek azért nem adják ezt az ingatlant el, mert szerintük egészen pontosan a 43-as út elkerülő szakaszának tanulmányterve, alapján az em­lített területen keresztül vezet­ne az M43-as útba bekötő sza­kasz nyomvonala. Tehát kisajá­títás esetén nem mindegy, hogy ki és mennyi összeget kap majd. A tanácskozás zárt üléssel ért véget, a folytatás március 8-án reggel 9 órától lesz. M. L. Azt mondta dr. Juhász Károly, a megyei munkaügyi köz­pont mb. igazgatója, hogy a csúcs 1993. februárjában volt, amikor is régiónkban körülbelül 13,5 százalékot ért el a mun­kanélküliségi ráta. A prognózis szerint csökkenő mértekben csökken ez a mutató. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy Szentesen és a vonzáskörzetébe tartozó kistelepüléseken 2713 a regisztrált munkanélküli (a ráta mintegy 10 százalékos). Közü­lük csaknem 1300-an kapnak járadékot, és megközelítően 800 személynek az önkormányzat ad jövedelempótló támogatást Szentesen és Vásárhelyen Új helyen a munkaügyi kirendeltség Elnapolt ules Munkaterv szerinti ülését tar­totta kedden délután Szentes vá­ros képviselő-testülete dr. Stern Sándor alpolgármester vezetésé­vel. Ennek a napirendjén az 1995. évi költségvetési rendelet megalkotása volt. Mint az alpol­gármester elöljáróban elmondta, az előterjesztés tárgyalásához nagy segítséget jelentene, ha az elmúlt évi büdzsé végrehajtásá­ról már rendelkezésükre állna a beszámoló, és ismernék az 1994. évi pénzmaradványt is. Félegyháziné Somogyi Éva, a pénzügyi bizottság elnöke lénye­gében ugyanerre hívta fel a fi­gyelmet. Szerinte is akkor tud­nák komplexen tárgyalni az 1995-ös költségvetést, ha a ke­zükben lenne az előző évi zár­számadás is. Ezért indítványoz­ta, hogy napolják el az ülést. A képviselők egyhangúlag megsza­vazták Félegyháziné javaslatát. Elhangzott: a testület legköze­lebbi ülése várhatóan március 10-én lesz. (b. i.) Mint ismeretes, a munkaügyi ki­­rendeltség a Klauzál utcában volt Ott meglehetősen mostoha körülmé­nyek között fogadhatták az ügyfe­leket, mivel egyetlen teremben egy­idejűleg vagy 8 ügyfél és a kiren­deltség úzenvalahány munkatársa tartózkodott. Holott ez a fajta szol­gáltatás némi intimitást igényelne. Havonta egyébként — miként meg­tudtuk Tonnes Zsolttól, a szentesi ki­­rendeltség vezetőjétől — 4—5 ezer munkanélküli kereste fel őket Szen­tesről és a környező községekből. Tehát mindenképpen kinőtték a Klauzál utcai, mintegy száz négy­zetméter alapterületű helyiséget Korábban azt tervezték, hogy a Kossuth u. 1. sz. alá költöznek, a Petőfi Szálló melletti épületbe. Az önkormányzat használatra át­adta volna a munkaügyi kirendelt­ségnek az ingatlant azzal, hogy az magára vállalja a felújítás költ­ségeit. Ám az belekerült volna kb. 20 millió forintba, miként el­mondta dr. Juhász Károly, és nem lesz az ő tulajdonukban a ház. Ezért is örvendetes, hogy sikerült egy minden szempontból megfe­lelő ingatlant vásárolni, mégpe­dig a Szabóipari Szövetkezet Ady Endre u. 22/B szám alatti köz­pontját. Az épület immár a saját tulajdonuk, és a felújítással, be­rendezéssel no meg a vételárral együtt 15 milliót költöttek rá. Az alapterülete 200 négyzetméternyi, 6 munkaszoba van benne. Az új helyen mostantól meghittebb kö­rülmények között fogadhatják az ügyfeleket. Ennek a rendje nem változott, vagyis hétfőn, kedden 8—16-ig, szerdán és csütörtökön 8—18 óráig állnak a munkanél­küliek rendelkezésére. Dr. Juhász Károly arról is szólt, hogy a munkaügyi központban azt szeretnék elérni: a megyében min­denütt ugyanazt a szolgáltatást kapják a rászorulók. Mert számuk­ra a szentesi munkanélküli ugyan­olyan fontos, mint a csongrádi meg a vásárhelyi. Hódmezővásárhelyen is éppen a minap költöztek a szen­tesihez hasonló kulturált helyre a kirendeltség dolgozói. Ettől a hét­től már a Szántó Kovács János u. 50—52. sz. alatt fogadják az ügy­feleket. Egyébiránt a megyében mindenhol a szolgáltatások bőví­tését tervezik. Várhatóan még az idén ún. munkatanácsadók (is) dol­goznak majd náluk. Az lesz a fel­adatuk, hogy együtt gondolkozza­nak a munkanélküliekkel, mintegy rávezetve őket arra: mit tegyenek annak érdekében, hogy el tudja­nak helyezkedni. BALÁZSI IRÉN " 1 —■——- 1 1 " Nagylakon kiszúrták (Folytatás az 1. oldalról) — A gyanúsított értelmi­ségi, mégpedig közgazdász. Hollandiában van kisvállal­kozása, amely elmondása szerint anyagi nehézségekkel küzd. Megbízás alapján szál­lította volna tovább az általa „tiltott árunak” nevezett ká­bítószert. Nem tagadta, hogy az így szerzett pénzből kí­vánta volna talpra állítani cé­gét. Wentzel századostól azt is megtudtuk, hogy az említett gépkocsit és a kábítószert (utóbbit Budapestre szállítot­ták) nyomban lefoglalták. Y. H. I. úr pedig a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság vendégszeretetét élvezi. A szemfüles és jó szimatú vámos pedig remélhetően jutalomban részesül. Helyszínen jártunkkor igen­csak feltorlódott a román rendszámú gépjárműsor. Nem hivatalos információink sze­rint március elsejétől a Romá­niába bevitt árukért 100 szá­zalékos vámot kell fizetniük a szomszédos állampolgárok­nak. Azt is megtudtuk, hogy a romániai szervek új (min­denképpen pozitív) hozzáállást tanúsítanak a Törökországból hazafelé tartó, árukkal „meg­pakolt” buszok utasaival szemben. Az a gyakorlat ala­kult ki, hogy a buszok utasait még jóval a román határra va­ló érkezés előtt az ország mélységében elszámoltatják portékáikat illetően. Ha min­dent rendben találnak, rendőri kísérettel felvezetik a jármű­veket a határig, ahol soron kí­vül megtörténik kiléptetésük. Ezáltal megszűnni látszik az eleddig kedvelt megoldás, mi­szerint botcsinálta kereskedő­ink a határ túlsó oldalán lepa­kolnak, majd más alkalmak­kor saját maguk, hozzátarto­zóik vagy megbízottaik aprán­ként átmentik a cuccokat. MOLNÁR LÁSZLÓ Lepecsételt tehenek? (Folytatás az 1. oldalról) Az ingóságoknak ez a fajta el­zálogosítása alapvetően különbö­zik a megszokott kézizálogtól. A jelenleg is alkalmazott megoldás ugyanis azzal jár, hogy az ingósá­got oda kell adni a hitelt nyújtó­nak és a tulajdonos csak akkor kapja vissza, ha kifizette a hitelt. Nem nehéz belátni, hogy egy is­­tállónyi állatot, egy kombájnt, vagy más értékesebb gépet kézi­zálogba adni nem lehet. A hitele­ző ugyanis nem fogja vállalni a megőrzést, a hitelfelvevő pedig ép­pen a zálogtárgy segítségével tud­ja megtermelni azt az értéket, ami­ből visszafizetheti a hitelt. E problémákat hidalja át az ingó jelzáloghitel, amely azonban csak akkor ér valamit, ha a zálogtárgyat megbízható nyilvántartásba veszik. (Az ingatlanoknál ez elvileg meg­oldott, hiszen a fölhivatalban a ház­ra, földre, üzemre ráterhelhető a jel­zálog.) Az ingóságok kapcsán több javaslat is elhangzott arra, hogy ki vezesse a nyilvántartást. Végül a törvényjavaslatban a közjegyzők kapták meg ezt a jogot és kötele­zettséget. A közjegyzői kamara fel­ügyelete alatt működik majd az a számítógépes adatbank, amelybe bármelyik közjegyző — telefonvo­nalon keresztül — beküldheti az ál­tala megkötött szerződések adatait. Várhatóan 1997 elejétől tehát nem­csak az ingatlant vásárlók, hanem az ingóságok vevői is jó, ha meg­kérdezik a nyilvántartót arról, hogy nincs-e valamilyen teher a megven­ni kívánt eszközön. (Vannak országok, ahol az el­zálogosított állatokat pecséttel je­lölik meg, a gépek oldalára pedig a zálogterhet tanúsító táblát sze­relnek.) Mint szóba került már, ingóságra csak akkor lehet jelzáloghiteit fel­venni, ha a szerződést közjegyző előtt kötik. Ugyanez a helyzet egy cég vagyonának elzálogosításakor is. Ezt egyébként lebegő zálogjognak hívják. A jelző onnan ered, hogy a gazdálkodás során állandóan válto­zik a cég vagyona. Ami — például készáruként — kikerül belőle, arra megszűnik a zálogjog, a vásárolt anyagokra és eszközökre viszont au­tomatikusan kiterjed. DÉLVILÁG 1995. márc. L, szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék