Reggeli Délvilág, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

A vállalkozók adóbeval­lási határideje már lejárt, ám március 20-ig a sze­mélyi jövedelemadót fize­tőknek be kell adniuk, kül­deniük a kapott adóadmi­nisztrációs paksamétát. Dr. Ványai Lászlót, az APEH Csongrád megyei igazgatóját kérdeztem: — Mit kell tudni az 1994. évi adóbevalláshoz, van-e va­lami változás az előző eszten­dőkhöz képest? — A legfontosabb, az adózó sávhatár változatlan maradt; 110 ezer forintig adómentes, ponto­sabban 0 százalékos adókulcsú a jövedelem. Viszont felhívom a figyelmet, hogy mindenkinek, akinek valamilyen jövedelme volt tavaly, kötelessége adóbevallást tennie akkor is, ha nem kell adót fizetnie. Hogy példát mondjak: ilyenek a munkanélküliek, akik csak egy-egy hónapot dolgoztak, vagy akik munkanélküli-járadé­kot kaptak. Ők is kötelesek ki­töltve, aláírva benyújtani az adó­bevallásukat, ellenkező esetben bírságot kell fizetniük. A nyug­díjasoknak nem kell adóbeval­lást készíteniük, de csak akkor, ha a nyugdíjuk mellett nem volt egyetlen forint más bevételük sem. De ha például ingatlan-bér­beadásból, illetve albérletből jö­vedelemhez jutottak, már nem vonatkozik rájuk a mentesség. Mondok azért kedvező válto­zást is, amely idén januárban lé­pett életbe. A termőföldek ese­tében a birtok-összevonási célú önkéntes földcsere nem minősül az szja-törvény hatálya alá tar­tozó cselekménynek. Hogy il­lusztráljam: ha nekem van az al­végen és a felvégen 5-5 hektár földem, és megbeszélem szom­szédommal, hogy elcseréljük, hogy egyben legyen a 10 hektá­rom, akkor az nem minősül jö­vedelemadó-köteles dolognak. Persze van kivétel, ha lényeges értékkülönbség van a két föld kö­zött Ha az alvégi föld 18 arany­koronás, a felvégi pedig 30, ak­kor értékkülönbözetet kell fizet­ni, s az ebből származó jövede­lem már adóköteles. A módosí­tás 1994. január 1-jéig vissza­menőleg érvényes. A másik kedvező változás, hogy — a kárpótlási törvény ki­egészítéseként — nem tekinthe­tő szja szempontjából bevételnek az az összeg, amely kárpótlás so­rán szerzett termőföld, erdő el­adásából származik, amelyet is­mét mezőgazdasági művelésű termőföld megvásárlására fordít az illető adóalany. A törvény ezt úgy szabályozza, hogy ha én el­adom a kárpótlásként kapott föl­demet, az adómentes egy évig. Ha közben nem vettem másik földet, kérelemre ez az eljárás újabb egy évre meghosszabbít­ható. Ez is a birtokegyesítést se­gíti, hogy ne legyenek darab föl­dek, de az lényeges, hogy csak az új — mezőgazdasági művelé­sű — föld megvásárlására for­dított összeg adómentes. — Az értékmeghatározások­kal, pontosabban bevallások­kal azonban lehet játszani”. Számtalan példa van arra, hogy egy félmillióért eladott ga­rázs papíron 250 ezerért cse­rél gazdát, mert így jól jár az eladó — hiszen nem vagy alig kell adóznia —, és megéri a ve­vőknek is, mert kevesebb ér­ték után fizet illetéket . Az adóhivatal az Illetékhi­vatal igazolását fogadja el. A kö­vetkezőképpen működik a dolog: mi ketten kötünk egy adásvételt­, szerződést — mondjuk 250 ezer forintról, közben én kifizetek 500 ezret. Az Illetékhivatal nem a mi szerződésünket veszi alapul az illeték kiszabásakor, hanem a mindenkori forgalmi értéket, és mivel elég nagy gyakorlattal ren­delkező ügyintézők vannak ott, nagyon nem lehet őket átverni, hiszen ismerik a piaci viszonyo­kat, tudják: mi hol, mennyit ér? Elmondom a harmadik kedve­ző változást is. Nem számít be­vételnek — ily módon jövede­lemnek sem — az önkormány­zati lakás bérleti jogáról való le­mondásért járó ellenérték. — Az idei jövedelmünk alap­ján jövőre fizetendő adókról az jutott eszembe, hogy a kifa­csart citromot még tovább nyo­mogatják, jöjjön még több lé! Több az elvonás — amelyet hónapokig kamatmentesen használ az állam —, a végel­számoláskor viszont egyre ke­vesebb mentességet, kedvez­ményt kapunk. — Tény, hogy szűkült ezek köre. Azzal kezdem, hogy 1995. január 1-jét követően mi nem mi­nősül bevételnek? A magánsze­mélytől az adóévben levont a munkavállalói járulék összege, valamint a munkavállalói érdek­­képviseletet ellátó szervezet ré­szére befizetett tagdíj. A harma­dik ilyen adóköteles jövedelmet csökkentő tétel: az egyéni vál­lalkozó szakmunkásképzés cí­mén tanulónként, valamint olyan alkalmazottként, aki legalább 50 százalékos mértékben rokkant vagy csökkent munkaképességű, ez évtől havonta és fejenként 2000 forintot — az eddigi 1500 helyett — írhat le adóköteles jö­vedelméből. Adómentes a munkáltató ál­tal természetben nyújtott me­legétkezés értékéből legfeljebb havi 1600 forint. Ha étkezési jegyként vagy élelmiszer-utal­ványként adja, akkor havi 1200 forint. Lakásvásárláshoz, épí­téshez vagy bővítéshez a mun­káltató a vételár vagy az épít­kezési költség igazolt összegé­nek 30 százalékáig, de legfel­jebb ötévenként egy alkalom­mal 500 ezer forint mértékben nyújthat segítséget. Ez adó­mentes támogatásnak minősül, de a munkáltatónak pénzinté­zet útján kell adnia, kasszából nem lehet kifizetni. Adómen­tes az önkéntes kölcsönös biz­tosítópénzár szolgáltatása. Ez­zel ellentétben nem minősül adómentesnek az alapítványtól kapott ösztöndíj, ha az adó­alany az alapítvánnyal munka­­viszonyban vagy alapítványi munkavégzésre egyéb jogvi­szonyban áll. Akkor nem kell adót fizetni, ha semmilyen Dr. Ványai László munkakapcsolata nincs az ala­pítvánnyal az ösztöndíjasnak. — Mire és mennyire szorul­tak vissza az adókedvezmé­nyek? — Alapvetően a nyugdíj és a lakáscélú megtakarítás adó­­kedvezménye maradt változat­lan. A magánszemélytől az adóévben levont nyugdíj és egészségbiztosítási járulék 25 százaléka levonható az adóból. Havi 600, tehát évente 7200 forint illeti meg azt a magán­­személyt, akinek az éves össz­jövedelme — nyugdíjjal, adó­köteles árfolyamnyereséggel, osztalékkal, ingyenes értékpa­pírból stb. — nem haladja meg az 500 ezer forintot. Adóked­vezmény az önkéntes kölcsö­nös kiegészítő nyugdíjpénztár­ba fizetett összeg 50 százalé­ka. Befektetési adóhitel címen az évi befektetés állománynö­vekmény 30 százalékát lehet levonni. Szellemi tevékenysé­get folytató magánszemélyek kedvezménye az adóköteles jö­vedelemből maximum 50 ezer forint — az eddigi 100 ezer helyett. A végére hagytam a legfon­tosabbat, az átalányadózást. So­kaknak régi vágya volt, bizo­nyos könnyebbséget jelent az adóhivatalnak is, hiszen nem vezmények a törvényben, példá­ul az élelmiszer- és gyógynö­vény-kereskedelemben, valamint drogériában 7 százalék az adó­tétel. Azok számára, akik az áta­lányadózást választják, egysze­rűbb lett a könyvvezetés. Bevé­teli nyilvántartást kell bevezet­ni, amit 30 napon belül hitelesí­teni kell a tevékenység megkez­désétől számítva. Azok a vállal­kozók azonban, akik eddig pénz­tárkönyvet vagy naplófőkönyvet vezettek, maradhatnak ennél a formánál. Egy dologra fölhívom a figyelmet Mindez a kedvez­mény nem mentesíti a számviteli törvényben és az adójogszabá­lyokban előírt nyugtaadási, számlaadási kötelezettség alól a vállalkozót. Ha bejelentkezett az áfa hatálya alá, akkor természe­tesen áfanyilvántartással is kell rendelkeznie. Átalányadózás vá­lasztása esetén az előző évekből áthozott veszteség 20 százalékát, valamint az értékcsökkenés alá vont eszközök egy évi amorti­zációját elszámolhatja. — Nem beszéltünk még az átalányadó mértékéről. — Az átalányadózás alá eső jövedelem nem összevonandó, tehát mértékét nem a progresszív adótábla határozza meg. Az adó­alaptól függően háromféle adó­kulcsot különböztetnek meg: ha az adó alapja nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor 25 szá­zalék; 600 és 800 ezer forint kö­zött 30 százalék, fölötte 35 szá­zalék az adó mértéke. További kedvezmény, hogy ha az éves adóalap nem éri el a 200 ezer forintot, akkor a 25 százalékos adónak csak a felét kell megfi­zetni. — Összességében nézve szi­gorúbb 1995. évi adózási rend­szerünk, mint ami után most kell vallanunk? — Abból a szempontból ke­ményebb, hogy csökkentek a kedvezmények, pontosabban szűkült a körük. — Jól érzem, hogy megint az egyre szegényedő, bérből élő középosztályt sújtják ezek a változások; azokat az embere­ket, akik nem jutnak feketejö­­vedelemhez, és nem tudnak „sakkozni” a költségelszámo­lásokkal sem? — Isten ments, hogy sajnál­­tassam magam, de azt azért el­mondom, hogy havi jóval ke­vesebb mint 100 ezer forint bruttó alapbér mellett — igaz, évente megírok egy-két szak­könyvet — én egyedül több személyi jövedelemadót fizetek az államkasszába, mint az összes szegedi taxis együttvé­ve... Ebben a tényben benne van a válasz. Kedves Olvasóink! íme, itt a jog. De hol az igazságosság? MEGYERI VALÉRIA Kifacsart citromból még több lé adókedvezményes igazságtalanság lesz annyi havi bevallás, amellyel foglalkoznunk kell, és kedvezményes lehet azoknak a vállalkozóknak, akik korábban nem így adóztak. — Ki jelentkezhet átalány­adó-fizetésre? — Azok az egyéni vállalko­zók, akik korábban nem estek a társasági adótörvény hatálya alá Az egyéni vállalkozókat ketté­osztja a törvény: általános és ke­reskedelmi vállalkozói tevékeny­séget végzőkre. Aki átalányadó­zást vállal, annak árbevétele vagy összjövedelme nem halad­hatja meg a 3 millió forintot, a kereskedők esetében ez a határ 15 millió forint. Az adó alapja általános tevékenységnél a nettó árbevétel 20 százaléka, kereske­delmi tevékenység esetében 13 százaléka. Vannak további kódd Miniszterek, lopott autókban Egy hónapon belül im­már másodszor derült ki Szváziföldön miniszterek­ről, hogy autójuk lopott — jelentette a Reuter. Először a műsorszórási és tájékoz­tatási miniszter, Prince Phinda autójáról derült ki, hogy lopott jószág, és a ha­tóság el is kobozta. A mi­nap pedig Paul Zishwili pénzügyminiszter autójával kapcsolatban merült fel ha­sonló gyanú, és ez az autó is zár alá került A miniszterek ugyanak­kor szabadlábon furikáz­hatnak — ha nem is a sa­ját, de mások autóiban. A szváziföldi jogászszövetség ugyan hevesen bírálja a rendőrséget amiatt, hogy nem tartóztatták le a mbabanei kabinettagokat is, hiszen a jognak egyenlő mércével kell mérnie, már­pedig Szváziföldön az autó­tolvajlással gyanúsítottak­nak letartóztatásban kell várakozniuk a bírósági tár­gyalásra. A vizsgálatok folynak, egyelőre nem tudni, hogy a miniszterek jóhiszemű ve­vők, esetleg megbízók, avagy netán autótolvajok. japán szülők keveset fog­­, vi­latkoznak gyermekeikkel, s ez a tény ronthatja az ország jó hírét, amely többek között ab­ban áll, hogy a v­ilág legudvaria­sabb társadalmai közé tartozik. A közoktatási minisztérium közelmúltbeli felmérése szerint Japánban a szülők, különösen az apák kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, mint a vizsgá­latban szereplő más országok­ban. Az átlagos japán apa — az alvásidőt nem számítva — hétköznap mindössze 3,3 órát tölt fiával, lányával. A minta másik végpontján a thai apák találhatók, hatórás napi átlag­gal. Ennek az a következménye, hogy a japán gyermekek a je­lek szerint lassúbb ütemben szocializálódnak. A japán mi­nisztérium hat országban — Ja­pán, Dél-Korea, Egyesült Ál- Mit csinálnak a japán apák?­ lamok, Nagy-Britannia, Svéd­ország és Thaiföld — ezer-e­zer olyan családot vizsgált meg, ahol tizenkét év alatti gyermekek vannak. A japán apák nemcsak keve­sebb időt töltenek csemetéik­kel, hanem problémáik meg­hallgatására is kevesebb időt szánnak. Csak minden negye­dik válaszoló mondta azt, hogy gyermekeivel megbeszéli prob­lémáikat — ez a legkisebb arány a hat ország közül. Ab­ban is a japán apák az utolsók, hogy mennyit segítenek a gyer­mekek ételének elkészítésében — írja a UPI. Trinidad-saláta, banánöntettel A hamburgeresnél este messzemenőkig legnagyobb a forgalom. Diákok jönnek ekkor ide jórészt — kör­­nyes-körül mindenütt kollé­giumok —, eszik a hambur­gert (hagyma nélkül), a sült krumplit, a ... Mást nem is igen esznek. Egyébre nincs pénz. — De itt vannak, be­szélgetnek, nézik a videofil­meket a tévén, a felszolgáló hölgyek egyike időnként megszólal: — Kész a Trini­dad-saláta rákkal, banánön­tettel! Kié lesz a Trinidad?.. — Úgy látszik, nemcsak diákok járnak ide. Most azonban nincs még este, mi több dél sincs, csak délelőtt Nincs még forga­lom a hamburgerezőben, a diákok előadásokon kör­­mölnek, szemináriumok ke­retén belül törekednek a tananyag teljes befogadásá­ra, „zárthelyin” (téhá) küz­denek a rafinált tesztekkel, feladatsorokkal. Azok a tel­jesen más vagyoni helyzetű fiatalok nincsenek itt, akik Trinidad-salátát szoktak kérni banánöntettel. Ha­nem, hogy ők hol vannak ilyenkor, azt én nem tudom. Sejtéseim persze lehetnek. Sejtései lehetnek bárkinek, ez egy szabad ország.... Ha a Trinidad-salátát banánön­tettel alapvető napi élelmi­szerként kezelő fiataloknak lehet azzal foglalkozni, ami­vel foglalkoznak esetlege­sen, akkor lehet nekem is sejtenem, mivel foglalkoz­nak. S hogy mit sejtek? Nem értem... Nem értem a kérdést. Délelőttre jár tehát az idő, a hamburgerezőben sehol senki. Csak a lányok, a sze­mélyzet No meg én, de ez mellékes. Eszem a hambur­gert, és egyszer csak azt mondja az egyik lány a má­siknak: — A Jucinak napi egy bu­ci jár, vagy kettő? — Buci? Hát nem ham­burger jár? Nekem azt mondta, hamburger. Napi két hamburger. — Két hamburger.— Na persze, így könnyű. Napi két hamburger a rokon kislány­nak. Amikor bejött az első nap, rá kellett szólni, sikál­ja meg a kezét, és szedje ki a körme alól a koszt Nézd meg, most is hogyan taka­rította le az asztalokat Ha ezt én most így hagyom, és bejön az Erzsiké, elájul... — Csak hagyd, ahogy van. A Juci reszortja lett volna... — Igen, de most én va­gyok itt Ha az Erzsike most bejön, látja, hogy így ma­­szatoltak az asztalok és én vagyok itt.. —... meg én... — Hát erről van szó. Ho­zod már azt a rongyot? Rö­­hej, itt gürizik az ember, és napi két hamburgert is saj­nálnak tőle, csak az a buci.... — Az esküvőtök, az mi­kor lesz? — Hol van az még... Le­het, hogy el sem vesz a Lali. — Azzal foglalkozik, ami­vel? — Azzal. — Hát akkor te megfog­tad az Isten lábát Csak egyet fogadj meg: ha elvesz, hívj meg egyszer ide, Trini­­dad-salátára banánöntettel. F. CS. DÉLVILÁG

Next