Reggeli Délvilág, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-01 / 205. szám

Szolgáló telefonok - Fáj az áfánk - Milliárdok kalapács alatt Nyitott az APEH Noha az APEH Csongrád Megyei Igazgatósága eddig is partnerének tekintet­te a nyilvánosságot, vezető szakemberei most mégis úgy gondolták, lehet ez a kapcsolat még jobb, szorosabb, eredményesebb is. Dr. Papp István igazgató­­helyettes és munkatársai a tegnapi sajtóbeszélgetést olyan kezdetnek tekintet­ték, melynek eztán havonta lesz folytatása. A mostani találkozón egyrészt az ügyfélszolgálat működését, munkáját, gondjait és terveit, valamint a csődeljárásokkal s magával a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatokat igyekeztünk körbejárni. Dr. Nagy Péter, az ügy­félszolgálat tanácsosa akkurátus kalauzként vezetett végig az ő szavaival “az ügyfelek szolgálatára” tréningezett fogadóhelyen. Mindnyájunknak, valós vagy potenciális adózó állampolgároknak érdemes tudnunk, hogy az ügyintézők komolyan veszik felvilágosító-informáló-tájékoztató kötelezettségüket. Lehet érdeklődni személyesen, vagy levélben, vagy telefonon. Ez utóbbi lehetőség­ben éppen most történt előrelépés, ugyanis eztán két mellék, a 305-ös és 306-os, valamint a 472-160-as közvetlen szám is az érdeklődők rendelkezé­sére áll. A Tone-üzemmódra képes készülékekről (a 4-gyel kezdődő telefon­számokról lehetséges) az említett mellékek azonnal hívhatók, másoknak a központ kapcsol. Érdekes adat, hogy napjában átlagosan 150-200 érdeklődő hívás jut egy-egy szakemberre, az ügyfélszolgálatot személyesen felkeresők­ből pedig napi 200-300 az átlagos penzum. Magas a száma a levelezőknek is, akik között - csakúgy mint az előbbi körben - jelentős az adótanácsadók, könyvelők, illetve az ilyen jellegű tevékenységet végzők aránya. Ebből is lát­szik, hogy az adószabályok annyira bonyolultak, hogy még az erre szakoso­dott vállalkozások is rendre az APEH nyújtotta információkért nyúlnak. Per­sze arra nem kaphatnak receptet, de még tippeket sem, hogy miképpen le­hetne a kérdéses adókat tovább csökkenteni. Annyit azonban igen, hogy az adott bevallási szisztéma, megoldás megfelel-e a hatályos adójogszabályok­nak. Valahol a törvényhozóknak kellene mélyen elgondolkozniuk azon, hogy miképpen fordulhat elő még ma is az, hogy a bevallások 60-65 százaléka hibásan érkezik be az adóhivatalba. Ennyire nem ostobák az állampolgárok, sem a könyvelők. Még a szakembereknek is meggyűlik a baja az újabb és újabb túlbonyolított és nyakatekert előírásokkal. Itt van például az áfabevallás - oly pazar a technika, hogy egyszeri nekifutásra aligha sikerül valakinek helyesen benyújtania. Mivel az adóhatóságot - miért pont ők lennének a kivétel - sem szokták megkérdezni a törvény-előkészítők, hogy mi lenne a praktikum, egyet tehetnek, a törvény végrehajtása mellett segítik a végrehajthatóságot. Kísérleti jelleggel, most szeptember 20-tól azonnal szá­mítógépre viszik a havi áfa-, meg más esedékes bevallásokat, éppen az azon­nal kontroll megteremtése érdekében. Hogy ne kelljen már még egyszer sorban állni... Ha már a hibásan kitöltött adóbevallások magas arányánál tartunk, sokak­ban felmerülhet a kérdés: nem cinizmus-e azonnal büntetni? Dr. Papp Ist­ván visszakérdez: Nem cinizmus-e ha valaki ötszöri-hatszori felszólítás elle­nére sem keresi fel a hivatalt, nem cinizmus-e, hogy a társasági adó alá eső, egyszeres könyvvitelt vezető 7330 adóalanyból 2130 nem adott bevallást az elmúlt esztendőről, míg a kettős könyvelési­ 3604-ből is 600-an nem vettek tudomást az adóhatóságról. Valóban növekedett az APEH büntetési lehetősé­ge, ugyanis most már felszólítás nélkül is “tüzelhet”. Ám a szakemberek állítják, ezáltal talán a valóban sendrián adóbevallásoknak is elejét lehet ven­ni. Ami pedig a büntetési tételeket illeti, széles a tól-ig, 500-tól 100 ezer forin­tig, ráadásul mérlegelés után a bírság összege korlátlanul enyhíthető. Jelentős, s ilyenkor iskolakezdéskor megszaporodó feladata az ügyfélszol­gálatnak az adó-, illetve jövedelemigazolások kiadása - természetesen szigo­rúan kinek-kinek csak a sajátját. (Kivétel csak büntetőügyekben tehető, ak­kor is ügyészi ellenjegyzéssel!) E szolgáltatásra is már rá lehet mondani, hogy európai színvonalú, hisz a számítógépes rendszer segítségével azonnali a hamisítások elkerülésére dombornyomású pecséttel ellátott igazolások ki­adása. Már ejtettünk szót arról, hogy az adótanácsadó, illetve könyvelő cégek mily gyakran adják egymásnak a kilincset az APEH ajtaján felvilágosítást, jogértel­mezést, tanácsot kérve. Tán ezért is gondolta úgy az adóhatóság, hogy egy magasabb szintű, már-már intézményes kapcsolatot kínál fel azoknak a könyvelőirodáknak, amelyek egyrészt legalább 50 vállalkozó hivatalos köny­velését végzik, másrészt, az együttműködési szerződés megkötése előtt, illet­ve annak feltételeként hajlandók alávetni magukat egy APEH-revíziónak. Amennyiben igen, s létrejön a megállapodás, az adott irodák jogosultak lesz­nek az “Adóhivatallal együttműködő könyvelő” cím viselésére. Ettől kezdve az egy ilyen irodát megbízó vállalkozó mérget vehet rá, hogy nem lesz gondja az adóhatósággal. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha az adótanácsadónak tanácsot adó APEH-szakember, tegyük fel éppen dr. Nagy Péter, helyet cserél­ne a valóban a piacról jövő kollégájával, hóvégeken minden bizonnyal a mos­taninál 6-10-szer magasabb jövedelmet zsebelhetne be, ráadásul más adófel­tételekkel... Nagy Péter még a helyén van!) Dr. Juhász Gábor osztálya valahol az APEH romeltakarító brigádja, avagy böjtok az ostor végén. Csődeljárások, végrehajtás - ezek a kulcsfogalmak. Az osztályvezető 8 milliárd forintra taksálja azt az összeget, mely “kintragadt”. Ebből 4 milliárd az a követelés, mely jogerősen behajtható. A másik 4 milli­árd veszik - a bíróság által is felfüggesztett ügyekről van szó. Ám a jogilag ülő 4 milliárdból is csak minden negyedik, ötödik forint beszedhető. Ugyanis - éppen a “nagyhalaknál” - többnyire nincs mit letiltani, “nincs” behajtható vagyon a nevükön... (Adósok börtöne meg nincs nálunk.) Így ma­rad a “kishal” tévéje, esetleg lakása. Viszik az APEH végrehajtói - amennyi­ben 100 ezer forintnál magasabb a követelés -, akik a bírósági végrehajtókkal azonos jogosítványokkal rendelkeznek. A következő lépcső a lefoglalt ingósá­gok, esetleg ingatlan árverezése­­ valahol, hisz az adóhatóság nem kapott ehhez sem anyagi, sem tárgyi feltételeket. A végrehajtás szakemberei szerint egységnyi kinllévőség behajtása egyre nagyobb erőfeszítést, egyre több utánjá­rást, s energiát emészt fel. De hát ez a mi kapitalizmusunk ilyen: álszemér­mes. Mohó, ám ahol van, nem mer eltenni. De ez már messze túlmutat az adóhatóság kompetenciáján. Ami viszont itt, Csongrád megyében tény: jelen­leg 1300 körüli végrehajtási ügy van folyamatban, s félmilliárd forintnyi ingó és 200 milliónyi ingatlan vagyon kerül kalapács alá. ŐRFI FERENC 1995. szeptember L1 péntek A Salieri Kamarazenekar gazdá­­ját Pál Tamásnak hívják, s egyik jel­legzetessége, hogy a szokásosnál rit­kábban engedi át másnak az együt­tesét. Most mégis megtette: két kon­certen a Hollandiában élő román származású Octavian Anghel diri­gálta két estén a Salierit. De Pál sem maradt munka nélkül: a kedd esti operahangversenyen mint konfe­ranszié működött közre. Szegeden, a Deák Gimnáziumban a barokk énekkurzus növendékei daloltak operarészleteket. Majdnem azt írtam, “adtak elő", az a szó azon­ban túlzás volna. Inkább csak éne­keltek. Az olasz nő Algírban című nyi­tánnyal kezdődött az est. Még jó, hogy bemondták, mert a hangzás alapján inkább Beethovenre tippel­tem volna. A muzsika határozottan, keményen kongott, könnyedség, hu­mor alig akadt benne. Anghel ve­zénylése az egész este folyamán ha­sonló jelenségeket mutatott. Meg­ütött egy alaphangot, s attól nem tért el. Sem tempóban, sem kifejezés­ben. Zenei csúcspontokon úgy csúsztunk át, mintha a középrész je­lentéktelenebb pontján járnánk. El­vesztek az arányok, s elvesztek a vi­szonyok is. A négy szólista közül Pötneki Ani­kó kezdett. Szép színű, kiművelt lí­rai altja van. Kár, hogy a Hamupipő­ke nagy “aria finale”-ját választotta, mert a koloratúrák kevéssé illenek hozzá. Valami lágy, szélesen áradó muzsika pompásan szólna a hang­ján. Mozart Figaróját mímelte Ko­vács Gábor. Hangszíne nem bassz­­bariton, még csak nem is bariton, hanem tenor. A voce egyébként kel­lemes, technikával is párosul. Úgy­hogy ha van hozzá magassága, át kel­lene állnia a magas fachra; ha nincs, időben más szakma után kellene néznie. Az viszont nem hangszín kérdése, hogy a C-dúr szóló nem ária, hanem jelenet: Figaro Cherubint a csatába küldi, káröröm­mel búcsúztatja. A szituációból, s a figurából sajnos semmi nem jelent meg az éneklésben. Ez azonban ál­talános volt, egyik énekesjelölt sem mutatott különösebb érdeklődést az emberformálás iránt. Pedig hát ez volna az opera alapja, amit az anya­tejjel és az állejtéssel együtt kell ma­gába szívnia annak, aki színpadról álmodik. Persze nem tudom, ebben mennyi szerepe volt a dirigensnek. Tóth Ju­dit mezzójában és egyéniségében mintha benne rejlene a csábítás örö­me, a Carmen Habanérájában azon­ban kevés karmesteri támogatást ka­pott, hogy a szám valóban igéző le­gyen. Némivel több szerencséje volt sze­­relem Csillának. Persze a gyönyörű Norma-kavatinában kevesebb a drá­ma, és több a színtiszta bel canto. Ez a sötétebb színű koloratúrszop­­rán szépen is formálta a szólót. Éne­kelt még egy Pillangó nagyáriát. Nem mondom, hogy rosszul csinálta, de hát Pillangókisasszony-ügyben túlsá­gosan erős és friss élményeink van­nak, többek között éppen Pál Tamás­sal... Dominique Corbiau egy külön­leges technikát képvisel. Én soha nem lelkesedtem különösebben a fiúszopránokért, s nézetemet most se kényszerültem felülvizsgálni. Di­cséretes koloratúrkészséggel, ám kissé bizonytalan intonációval for­mált két áriát. Finálénak ismét nyitány követ­kezett. A végzet hatalma nagysza­bású élőzenéje. Ez alapvetően he­lyes arányokkal és időnként drá­mai erővel szólalt meg, s Anghel az esti legjobb darabjának bizo­nyult. Persze ebben az is közreját­szott, hogy a zenekar tudja ezt a darabot, s jól tudja. Az udvarias tapson felbuzdulva a karmester ráadásra ragadtatta ma­gát. Még egyszer beintette. Az olasz nő nyitányt. Hátha másodszorra job­ban sikerül - gondoltam, miközben elhagytam a termet, nem állhatom az indokolatlan lelkesedést. (márok) Koncert Szegeden Zenekar kölcsönben Minden zenekarnak van egy gazdája. Zeneigazgatónak hív­ják, vagy művészeti vezetőnek, esetleg fő-zeneigazgatónak, ne­tán elnök-karnagynak. Persze mások is vezényelhetik a zene­kart, ha a gazdája megengedi, de profilját mégiscsak az állan­dó vezető határozza meg. Szerelmesek és mizantrópok Raci­ére vagy Moli­ne A Szegedi Színkör harmadik be­mutatója tulajdonképpen a negyedik bemutatója lesz. Ugyanis egyszerre két klasszikus művet adnak elő, Racine Phaedráját és Moliére Mi­zantrópját. A Szegedi Színkör a Sze­gedi Nemzeti Színház társulatának tagjaiból alakult három évvel ezelőtt. Első bemutatójuk Thomas Mann Jó­­zsef-tetralógiájának átírása volt, a második pedig egy sikeres commédia del’arte, A megóvott szü­zesség. Minden előadásukat nagy si­ker kísérte, az első két bemutató a Tantusz Művelődési Házban zajlott le. A most következő, melynek egyébként Szerelmesek és mizant­rópok a címe, a JAJE aulájában lesz, vasárnap. Akárcsak az előző műveknek, ennek is - mondjuk így - szellemi atyja, Varsa Mátyás, aki képes volt 80 oldalasra átírni a több ezer oldalas Thomas Mann-művet. A Racine- és Moliére-műveknek szintén ő a dramaturgja. Raci­ére (vagy Moli­ne) műve hasonlóan si­keres lehet, mint az előzőek, és át­írása hasonló nehézséggel járhatott, mint a monstre Mann-regényé. Varga Mátyást arról kérdeztem, hogyan lehet két olyan darabot összehozni, amelynek szereplői már csak azért is mások, mert különbö­ző neműek.­­ A világ legjobb tíz darabja közt mind a kettő ott van. Racine Phaedrája is, a Mizantróp is. Meg­számoltam, ebben a két darabban összesen nyolc be nem teljesedett, meg nem valósult szerelem van. Ta­lán egyedül a Mizantrópban van egy szerelem, amely majdnem megva­lósultnak tekinthető, de ez is inkább amolyan barátság-megegyzés féle. A két darab egy korban íródott, a Moliére ugyan komikus, de ez egy elég fekete darabja (bár vannak benne kifejezetten humoros ré­szek). Racine pedig nehéz, klasszi­kus szerző, és úgy éreztem, annyi­ban összemérhető a két mű, hogy mind a kettő másfelé irányul. Az egyik, Racine darabja a szecesszió fe­lé néz, a másik az avantgárd felé. -Ami azt is jelenti, hogy Racine a görög tragédiaszerzőkhöz áll közelebb, Moliére pedig a modern darabokhoz. - Racine-t már csak ezért is haj­lamosak voltak szavalva nagyon komolyan előadni. Az ő darabját könnyebben meg lehetett húzni, ugyanis nagyon sok benne a re­dundancia. Az a fajta fogalmi is­métlés, amely új információt nem tartalmaz. Négyszer-ötször fut ne­ki egy érzelemnek, és ez így egy­részt nehezen adható elő, más­részt nagy próba elé állítja a szí­nészeket, akik hajlamosak is vol­tak úgy előadni Racine darabját, már csak azért is, mert versben van írva, mint egy hőskölteményt. Nem is volt az utóbbi időben ko­molyabb Racine-előadás. Még Moliére Mizantrópjának két kitű­nő megjelenítését is láthatták a magyar nézők az utóbbi időben, az egyiket Székely Gábor rendezte, a Katona József Színházban, a má­sikat Ascher Tamás Kaposvárott. A Petri György fordítása, amelyet az említett két rendező használt, számunkra túl modern volt és mi egy korban akartuk látni a két da­rabot, ezért visszatértünk a Szabó Lőrinc-fordításhoz. Már lassan fél éve próbálunk, amit nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap volt próba, hanem úgy, hogy a színészek szabadidejükből áldoztak egy-egy órát, fél órát a Szerelmesek és mi­zantrópokra. KOLOZSI LÁSZLÓ ­ A Magyar Posta Rt. felkészült a vál­lalkozói hírlapkézbesítés szeptember 1-jei bevezetésére — közölte Kozák László, a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóságának igazgatója tegnap az MTI munkatársával. Ezzel részben a hírlapterjesztés színvonalát kívánják növelni, részben a postának a lapok terjesztéséből adódó veszteségét csök­kenteni. Kozák László elmondta: hétfőtől már a vállalkozók rendelkezésére áll a jelentkezési lap a posta XIII., Lehel utcai kirendeltségében. A fővárosban 80-ról 600-ra zsugorították a kézbesí­tői körzetek számát, így a jövőben na­gyobb terület, több előfizető ellátása jut egy-egy körzetre. A Hírlapüzletági Igazgatóság azonban további összevo­násokat tervez. Ennek eredményeként jövő év közepére százzal szeretné csök­kenteni a körzetek számát. Igazán azt szeretnék, ha a kézbesítői munkakör in­kább vállalkozói alapokon nyugodna. A postának ez éves szinten 3-4 százalékos bérköltség-megtakarítást jelent majd. Kozák László kiemelte: a cég hosszabb távon 150-200 saját kézbe­sítővel is számol. A fővárosban dolgo­zó mintegy 900 kézbesítő közül havon­ta átlagosan 50-60-an mondanak fel, a fluktuáció a szolgáltatás színvona­lára is kihat. Hangsúlyozta: a posta al­kalmazásában lévő terjesztőket nem kényszeríthetik, hogy vállalkozók le­gyenek. De bíznak abban, hogy az új­fajta lehetőség vonzó lesz a számukra is, és a jövőben megoldódik a folyto­nos létszámhiány. A posta számításai szerint egy háromtagú családnak ha­vi bruttó 200 ezer forint bevételt je­lenthetne ez a munkakör. A posta a terjesztőknek csupán azt fogja előír­ni, hogy reggel fél ötkor kezdjék a hír­lapkihordást, és ezt fél hétre fejezzék is be. A vállalkozónak kell tehát felbe­csülnie, hogy választott körzetét egye­dül, avagy mekkora segítséggel képes a követelményeknek megfelelően el­látni. Kozák László megemlítette azt is, hogy egy vállalkozó csak egy körzetet kaphat. Vállalkozói hírlapkézbesítés

Next