Reggeli Délvilág, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
Beáék álma Szentesen Balga úrék dicsérete Izgul-e, kérdjük Zentai Kálmán csongrádi grafikustól, aki elsőként csatlakozott a jótékonysági felhíváshoz a szentesi állami gondozott gyerekek javára. Szurkol azért, mondja a hétvégi árverés előtt, hogy Szentesen is elkeljen egy pár kép. Hogy miért ajánlottam föl? - kérdez vissza. - Sok megközelítés lehet. Ha már Clintonnak adtam, akkor a gyerekeknek miért ne. Vannak köztük csongrádiak is, akik átjöttek a szentesi diákotthonba. De nem az a lényeg. Ha én ilyen dologgal tudok segíteni, akkor ez a legkevesebb, amit megtehetek. Gondolom, Pista te is így vagy vele. - Én az életem első négy esztendejében félárvának voltam nyilvánítva — emlékezik Berkecz István szentesi festő. - Apám oda volt a hadifogságban. Amikor a csongrádi Balga József felhívásáról hallottam, éppen gipszben volt a lábam. És megkértem valakit, hogy üljünk be a kocsiba, s vigyünk át képet. Nekem is nagyon jól jönne az ára a megélhetéshez. Ám most, ha pénzt nem tudok adni a gyerekeknek, ezt tudom. Balga József, a Csongrádi Tiszai Galéria vezetője celebrálja az árverést. Ő ennek az egésznek a mozgatórugója. Mint említi, nemcsak művészek adományoztak szerte az országból, hanem magánszemélyek is. Minden nemes ügy, amely valakiért szól - sorolja Szirbik Imre polgármester a kérdésünkre, mely szerint hogyan vélekedik az összefogásról - az valahol követendő. S külön köszönet azoknak, folytatja, akik megszervezték Mindenki jól jár. Az is, aki a képet el tudja vinni, hiszen kétszeresen szépet nyert. Egyszer a szép alkotást, másrészt pedig az érzelmi szépséget, hogy segíteni tudott. Jól járnak azok is, akikért ez az egész van. Mert remélem, hogy ezekből a pénzekből a gyerekek profitálnak majd a legtöbbet. Talán nem veszi rossz néven tőlünk Herénné Juhász Anikó, hogy ideírjuk, bizony könnyes a szeme, amikor azt kérdezzük, miért is licitált a festményekre. Nekem ez természetes, magyarázza, mert egyrészt nagyon szeretem a képeket. Többször itt jártam már a héten, és megnéztem az árverésre kerülő alkotásokat. -Az valami csodálatos volt, ahogyan a gyerekek izgultak - meséli Anikó. - Amilyen kedvesen, bájosan fogadtak bennünket, semmiképpen nem maradtam volna távol. Arról nem beszélve, hogy ez nekem is óriási öröm. - Megérte a sok munka? - faggatjuk Balga urat. - Ha csak egy képet adunk el, már az is megérte volna. De itt most annál sokkal többet sikerült. Eddig tíz kép ment el, ha jól számolom 84 ezer forintért. (A második fordulóban még egy gazdára talál 25 ezerért - B. 1.) a csongrádi árveréssel együtt körülbelül 200 ezer forint jött össze, ami nagyszerű érzés. Mert ebből az összegből olyan dolgot tud az iskola a gyerekeknek nyújtani, amire a költségvetésből nem futná. Biztosan lesz még arra mód, hogy a diákotthon árverésre bocsássa azokat az alkotásokat, amelyek megmaradtak Kolompár Bea hatodikos. Társaival együtt az ajtóból figyeli a felnőttek licitálását. Azt mondja, hogy drukkol. Mert jó lenne kirándulni a Mátrába a téli szünetben. - Balázsi - Egy ilyen nyelven beszélő ágy több százezer forintba kerül újonnan. Ám ezek is úgy néznek ki, mintha csak most hozták volna mindegyiket a gyárból a szentesi kórházba. Éppen negyven van belőlük Tessenek csak számolni, mit kóstál ez! Cserébe legfeljebb csak köszönetet várnak az adományozók Talán még azt sem... Dr. Sípos Ferenc osztályvezető főorvos úr most mint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szentesi vezetője tájékoztatja lapunkat arról, honnan is e szerzemény.A Magyar Máltai Szeretetszolgálat akkor alakult meg, amikor - ugye, lassan ez már történelem - a keletnémet menekülteket kiengedték Magyarországról. S előtte Kozma atya Budapesten befogadta és ellátta őket a templom kertjében. Utána lényegében ez adta az ötletet, talán nem is jó szó rá, hogy egy karitatív szervezetet kell alakítani. Mert egyre több a rászoruló. Még azokban az években nem is gondoltuk volna, mennyire sokan vannak intézmények is s persze magánemberek nagy számban. Ugyanakkor az is kiderült, hogy Nyugat-Európában még mindig sok minden akad, amit ott már nem használnak De szívesen adják másoknak, csak áldozatkész személyeket kell találni, akik lebonyolítják a közvetítést. Meg olyan szervezetek is kellenek, amelyek úgy fogadják a segítséget, hogy utána az adományozó is elégedett legyen az eredménnyel. Tehát ne a piacon lelje meg a portékát. - Melyik városból érkeztek az ágyak? - Magyarokhoz kötődő emberek vannak mindig az adománygyűjtés mögött kint, Németországban. Most megint erről beszélhetünk Nem kérnek semmi mást, mint a szállítás meg a vámolás költségeinek a megtérítését. Ezeket az ágyakat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keretében a szentesi szervezet hozta a kórházba. S azokból az ágyakból, amelyeknek a helyére tesszük ezeket, adunk most ki betegeknek Megkapják majd kölcsönbe, amíg az otthoni ápolásuknál szükségük van rá. - Mit tudnak ezek az ágyak? - Gombnyomásra lehet állítani a magasságát, a fejtámlát. Egy fejlett intézményben jószerével csak ilyen ágyakat használnak. Ezek teljesen hibátlanok, krómozottak, nem kell majd évente, kétévenként festegetni. A magyar ágyak, melyeket esztendőkkel ezelőtt vettünk, ha megmozdult rajtuk a beteg, úgy recsegtek hogy felébredt rá. Ezek viszont a rászoruló embereknek a kényelmét és pihenését fogják szolgálni. A kórházzal egyébként jó a kapcsolatunk. Mi ilyenekkel igyekszünk segíteni az intézményt. A kórház meg a máltais bázisnak a karbantartásában vagy egyegy fuvarral támogat minket. (balázsi) (Fotó: Böbe) Máltai sok adománya a kórháznak Beszélő ágyak Bartók Londonban Zsúfolt ház előtt, rangos vendégek jelenlétében rendezett komoly sikerű Bartók-emlékhangversenyt péntek este a londoni magyar nagykövetség. A világhírű magyar zeneszerző halálának fél évszázados évfordulója alkalmából szervezett koncerten a brit fővárosban működő, Bartók nevét viselő zeneiskola növendékei adtak elő részleteket a mester népdalfeldolgozásaiból, majd a budapesti zeneakadémia egyik volt fiatal brit hölgyhallgatója játszott Bartók-zongoradarabokat Az est fénypontját Pauk György, a nemzetközi hírű hegedűművész fellépése jelentette. A rendezvényen a brit társadalmi és politikai közélet számos tagja megjelent, köztük Sir John Birch, Nagy-Britannia korábbi budapesti nagykövete, a londoni külügyminisztérium több vezető munkatársa és a művészvilág néhány ismert képviselője. A világhírű londoni kultúrközpont, a Barbican Centre egyébként novemberben és decemberben nagyszabású Bartók-ciklussal készül megemlékezni a magyar komponista munkásságáról. A hangversenyek mindegyikét Sir George Solti vezényli, sőt, a nemzetközi karmester-tekintély egy alkalommal - ritka módon - maga is zongorához ül. A koncertsorozaton fellépő művészek listáján szerepel Polgár László, Schiff András, Várady Júlia, Pauk György neve is. A marosvásárhelyi születésű Csiky László ötéves kora óta csepegtet karikatúráival jókedvet mindennapi toprongyainkba. Erre manapság egyre nagyobb szükség van, így hát nagy siker fogadta az orvos-szobrász hétvégén nyílt legújabb kiállítását is a vásárhelyi IBUSZ Bank portáljában. A rendhagyó utcai tárlatmegnyitón - amin bizony hűvös este lévén igen-igen fáztunk volna, ha a harsány nevetés fel nem melegít bennünket - a köszön- Orvos - szobrász karikatúrái t őt a karikatúraszobrok egyik ihletője, dr. Rapcsák András polgármester tartotta, aki maga is nagy pártolója a szabad véleménynyilvánítás ilyen megnyilvánulásának. Természetes, normális dolog - mondta -, hogy a művészek toll-, illetve esetünkben agyagvégre tűzik véleményüket különösen, ha ez nem sértő, bántó és ellenséges. Márpedig Csiky László szobrai nem azok. Talán éppen ezért várta már a minitárlatot annyira Vásárhely jó kedélyű közönsége. S az összeverbuválódott kis társaság a művek névaláírása nélkül is könnyűszerrel felismerte volna Horváth Balázst, Jeszenszky Gézát, Kupa Mihályt, (belőle kétrészes sorozat készült) Helmut Kohlt, nemzeti büdzséőrünket, Bokros Lajost. A legnagyobb közönségsikert azért mégiscsak parlamentünk ügyeletes rebellisének, Torgyán Józsefnek karikatúraszobra aratta. Valamennyien politikusok De vajon miért pont ők? - Isten a legnagyobb karikatúraszobrász, s ő gondoskodott megmintázandókról földi kollégái számára is. Nézzen körül - mondja Csiky László. - Érdekes, groteszkre csábító arcok mászkálnak politikai életünkben. Ők a legjobb humorinspirátorok Ám a humort nemcsak a művészetben, de civilként, otthon se ártana élesztgetni, megőrizni, mert a lélek mindennapi öntisztítására a nevetésnél eddig még nem sikerült jobbat kiötleni. Akiből hiányzik a humor, lehet, hogy csehül áll más intellektuális képességekkel is. Meg egy kevéssel több önkritikára is szükség lenne. Rapcsák Andrással szerencsém volt. Megértő modell. Jót mulatott a róla készített szobromon. Nem úgy, mint Horn Gyula, aki bizony eléggé megsértődött, mikor viszontlátta magát. A számtalan külföldi és magyar elismerést kapott művész egyébként rajzaival, portréival is bemutatkozott már országszerte, de mint mondta, a mostani kiállítás helyének szelleme a térbeli megjelenítést sugallta. Tehát a dundi, borvirágos orrok, lapulevél fülek, pörge bajszok és bozontos szemöldökök kopaszodó, tar fejjel, vigyorgó ábrázattal, önelégült pofát vágva ott ülnek boroshordóikon, fejükön unicumos fiaskóval az IBUSZ Bank kirakatában, és várják a humorimádó tárlatlátogatókat. Akinek kedve van letűnőfélben lévő, épp most lecsusszanni készülő politikusainkról készült alkotásokat nézegetni (hátha felfedezik honatyáinkról alkotott saját véleményüket a műveken), bizonyára jókat derülnek majd. PETRUSÁN LÍVIA 1995. október 2., hétfő Tűzzománc az Aranyban Szeged egyik legfiatalabb oktatási intézménye az Arany János Általános Iskola a Rókus városrészben, máris rangot vívott ki magának. És nem csak a pedagógiai munkában, hanem a közművelődésben is. Arany Galéria nevet viselő aulájában Csősz Géza fiatal alkotóművész tűzzománc képei kerültek a nézők elé. Bevezetőben Zádory Edua, a Szegedi Konzervatórium elsőéves hegedű szakos főiskolai hallgatója és Várnagyáé Szőnye Katalin zongoratanárnő Händel F-dúr szonátájának két tételét szólaltatták meg professzionista biztonsággal és mély átéléssel. A zeneszám után Györki Edina, az Ifjúsági Televízió munkatársa mutatta be a kiállító művészt, a tűzzománckészítés technikáját. Csősz Géza 1968-ban született Szabadszálláson. Eredetileg más műfajban bontogatta a szárnyait, de a szintén művészpályán lévő bátyja hatására kedvet kapott ehhez a meglehetősen ritka és bonyolult technikához. A szakmai fogások terén a legtöbbet a Svájcban élő Bácsay Péter képzőművész segített neki. Kiállításai 1993 és 1995 között főleg Szegeden, Kiskunhalason és svájci városokban (Bern, Lausanne, Sion) voltak. Ugyanezeken a helyeken tartott kurzusokat a tűzzománc készítéséről. Maga a műfaj a távoli középkorba nyúlik vissza, drága voltánál fogva azonban csak királyi ékszereken, illetve székesegyházak kegytárgyain jelenhetett meg. Ma már gyakrabban, főleg amuletteken találkozni vele. Mély és izzó színeinél fogva különleges hatást gyakorol a nézőre. Csősz Géza kiállításának képei tematikájukat tekintve igen széles skálán mozognak: csendélet, alföldi tájkép, archaikus jelkép, egyházművészeti tárgyú ábrázolás egyaránt fogadja a nézőt, s a vizuális gyönyörködtetés mellett nem ritkán figyelmet érdemlő gondolati tartalmat is hordoznak. A kiállítást jó szívvel ajánljuk a művészetkedvelők figyelmébe. Megtekinthető október 27-ig a rókusi víztoronnyal szemben lévő iskolában annak nyitvatartási ideje alatt. A belépés díjtalan. F. B. Molnár György - Ugyan mán! - Mihály már áll a heverő előtt - Mondd meg nekem, voltaképpen mit akarsz? Mié nem lehet százötvenezer forintért tűrni? Mondjad! Mié kell neked az ángyiva zenggőt akasztani? Mán az ángyi sé! Hát akko ki a jó? - Látod, mire jutunk vele! Úgy csavar az ujjai közé bennünket, ahogy akar! - Ezt csak hiszed! Mit gondosz, én nem tűrök a Józsi miatt? Hogy az ángyi azé húzódozik, me sokan vagyunk? Nekünk is külön szoba, Józsinak is, aztán neki is, gondolj csak bele! Persze, ha építünk, a porta másik felére építünk, ez a ház még megmarad! Irénke kifelé néz, nem akar Mihályra nézni, ilyent se tett még életében. - Tudod, Mihály... én azt se bánom, ha naponta écce eszünk, nem bánom, ha évekig nem veszünk magunknak egy szál ruhát,... mindent csinálok amit kérsz,... ha közdögozok rongyoskodok,... ha azt kéred, öljem magam a Tiszába, megteszöm, csak, ne hozd ide az ángyit!... Összeomlik sír, elvesz a heverő sarkában. Mihály megijed kicsit, nem hitte, hogy idáig jutnak. Mellé ül, csitítja, átfogja a vállát. - De hát mié? Mondjad mán!... Mié? - kedvesen rázza a vállát - Mié dobjunk e magunkra annyi pénzt? Nem lehet itt egy külön szobája? Még köteni se kell rá, kapja az özvegyi nyugdíjat, de van ott a vas péz is, nem kevés! Csak nem mondja! Mié ne legyen nekünk is új házunk? - Én meg itt néztem?... Napra napra? ... Hogy erre-arra bögyösködjön?... - szipog, törölgeti a könnyeit. - Hadd páváskogyjon! Mit törődünk vele? - Közbe én meg kapkodok, dógozok!... Hogy csak haladjunk valamire! Kicsit lehiggadt, Mihály mellé ül, csitítja. -Jó van, ne ríjja! De most várja! Nézd, ha jó számolom, már a mi utcánkba is alig van régi ház, talán egy-kettő! Mindenki szétlüki, aztán újat épít, vagy már régebben épített! Még a tanyákon is ezt csinálják, az átokházi soron, mióta engedik jobban az építkezést! ott is, ha van négy-öt régi ház, ahin fiatalok vannak, sokat mondok! Egyszera aki régi házba, régi épületbe lakik, az az ember máma már nem számít! Mintha nem is lenne a világon! - Van azé még sok régi ház a faluba! Nem mindenki épít! - Nem, persze! De mié legyünk mink közülük való? Fölkel, leül, verejtékezik, gesztikulál Irénke előtt. - Most az Isten markunkba tenné a szerencsét, mink még dobjuk ki az ablakon? Irénke kicsit megnyugodott, még törölgeti a könnyeit. - Azt hiszed, nem szeretnék én is új házba lakni, mint a többi asszony? Ne ezeket a füstös, pókhálós falakat meszeljem? De ha várni kell, akár tz évig is várok! - Dehogy kell várni! Csak épüljön föl az új ház, aztán mintha itt se lakna az ángyi! Lesz egy szobája, aztán készen van! (Folytatjuk) Föl se tűnt az egészségügyben Elillant az igazgatás Meglepően sok orvosvezető és beosztott gyógyító jött el - a szombat délelőtt ellenére - szót váltani, véleményt ütköztetni a mai magyar egészségügyről és jövőjéről. Hja, mit csodálkozik, mondta egy szakmaismerő jogásznő, az egzisztenciájukról van szó! Na a saját minisztériumukat azért annyira nem érdekelte, hogy képviseltesse magát, jegyezte meg a folyosón Rózsa Edit képviselő asszony. Véleményét osztották a résztvevők. De megszokhatták, a népjóléti meg a kultusztárca kevés babért arat kormányuknak. A Magyarország ’95 háromnapos rendezvénye evvel együtt elismerést érdemel, mert fórumot teremtett véleménycserére, amivel az elmúlt hétvégén éltek is a szegedi orvosok. Igaz, országos és megyei vendégeik jelenlétében. Egy pesti vendég, Perényi László közgazdász érdekes szempontra hívta fel a figyelmet; ha nem is tűnt fel, de az utóbbi öt évben eltűnt, megszűnt az egészségügyi igazgatás. Amíg ezt a szerepet gyakorolta korábban a minisztérium és lefelé az államigazgatási hierarchia, megyék, járások, városok, községek, addig ezek mára felszívódtak mint igazgatási szervek. Az ÁNTSz sem irányító, igazgatási feladatot ellátó intézmény, hanem egészségügyi hatóság. Éppen ezért rendkívüli jelentősége van annak, milyen a kapcsolat az egyes egészségügyi intézmények és a helyi közigazgatás, az önkormányzatok között? Az ÁNTSz megyei igazgató-főorvosa, dr. Zimányi Mária rendkívül diplomatikus választ adott a Szegedi Önkormányzathoz való kapcsolatukat illetően: nincs az a jó, amit nem lehetne jobbá tenni. Igaz, a kérdés előzménye dr. Tekulics Péter gyermekkórház-igazgató határozott kérése: ne a már elfogadott önkormányzati döntések utólagos megismerésében merüljön ki viszonyuk. Annál is kevésbé, mert ezek a döntések végül is rájuk vonatkoznak! A jelen lévő dr. Csenke László szegedi alpolgármester úgy védelmezte a gyakorlatot, hogy jelenleg is bekerültek lobbik és pártpolitikai érdekek az önkormányzati bizottságokba, ezeket csak tovább bonyolítanák a nyíltan is szembekerülő egészségügyi vezetők. Az irodák felől kerüljenek be a szakmai érvek és vélemények a bizottságok munkájába, mondta dr. Csenke. Evvel együtt és az orvosi vitákban szokásos kölcsönös udvariasság ellenére is túlzás volna azt hinni: a vita lezárult. Zimányi Mária igazgató-főorvos két példát is említett, amelyekben szívesen segítettek volna a döntéshozóknak határozataik meghozatala előtt: fogászat és foglalkozás-egészségügy. Amiképpen az is könnyen belátható, hogy amennyiben megyei méretekben gondolkozik a főhatóság, mondjuk karcsúsítási ügyekben, akkor ennek így kell érvényesülnie a végrehajtás során is. Mindenképpen jelzésértékű a kérdés, melyet dr. Csenke kapott: igaz-e, hogy gondolkoznak egyes alapellátást végző rendelőintézetek privatizációján? Hát jelenleg nem, pedig hasznos volna, fogalmazott gyakorlott tojástáncos módjára a válaszoló. Illés Béla, az Egészségbiztosító alelnöke többedszerre erősítette meg: eszük ágában sincs felszámolni az iskola-egészségügyi szolgálatot! Akivel tavaly szerződést kötött a biztosító, azzal idén október elseje után is megkötik ezt 1996. december 31-ig. És nem tovább egyetlen nappal sem. Mert hogy onnantól kezdve mi lesz, azt egyelőre tán csak néhai dr. Nostradamus orvos és jövendőmondó tudná megsúgni. De ezt már megszoktuk. (tráser)