Reggeli Délvilág, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-03 / 2. szám

A 43-as nem áldásos Lámpa helyett szőnyeg Néhány nappal ezelőtt cikket közöltünk arról, milyen káros hatásai vannak a 43-as főútvonal­­nak Makón, mely köz­tudomásúlag kettészeli a várost. Nemrégiben az önkormányzat egy alkalmi bizottsága volt kény­telen ismételten konstatálni, mekkora gondokat jelent ezen útszakasz a makói polgárok szá­mára. Ezek közül talán a legfon­tosabbak az egészségügyi prob­lémák, nevezetesen a benzingőz által okozott légúti megbetegedé­sek magas száma. Többekben felvetődött, hogy a zajterhelés, valamint a légszennyezés csök­kenthető lenne, amennyiben az átkelő forgalom lelassulna. Ez forgalomtechnikai szabályozás­sal érhető el, például a közleke­dési lámparendszer bővítésével a Szegedi utca-Kálvin utca csomó­pontban, valamint a Hunyadi utca-Széchenyi tér-téri utca el­tolt csomóponti­ kereszteződés­ben. Alföldi Gézát, a Közúti Igaz­gatóság makói kirendeltségének szakemberét arról kérdeztük, elképzelhető-e, hogy az útsza­kasz kezelője e vélekedésnek megfelelően új jelzőlámpákat ál­lít üzembe? - Nem valószínű. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az új közlekedési lámpák valóban csökkentenék a légszennyező­dést, hiszen a két új lámpasor miatt torlódások alakulnának ki, és a lassító, várakozó járművek még több kipufogógázt engedné­nek a levegőbe, mint eddig. Effé­le berendezésekre egyébként pénzünk sincs, legfeljebb akkor gondolkozhatnánk efféle terve­ken, ha a városi önkormányzat is hozzájárulna a költségekhez. A lámparendszert ugyan össze le­hetne hangolni, ki lehetne alakí­tani egy „zöld hullámot”, ám ez tovább drágítaná a rendszert. Ennél vannak olcsóbb és hatéko­nyabb megoldások is.­­ Konkrétan mire gondol­nak? - Tervezzük a főközlekedési út rekonstrukcióját, amely egyebek között azt jelenti, hogy a szakasz új szőnyeget kapna. Ezzel együtt a lakott terület határánál úgyne­vezett forgalomcsillapító kapukat helyeznénk el - ezek a járdaszi­gethez hasonlóak, és valóban las­sítják a forgalmat, ám egyenletes­sé is teszik. Mindez a balesetve­szélyt is csökkentené. Arra a kér­désre sajnos nem tudok válaszol­ni, hogy ez a rekonstrukció mi­kor valósulhat meg, mindenek­előtt ez is pénz kérdése. Minden­esetre bízom abban, hogy előbb, vagy utóbb sor kerülhet erre, hi­szen mi is tisztában vagyunk az­zal, hogy a 43-as főútvonal hatá­sai nem éppen áldásosak, és ahol csak lehet, igyekszünk e tényező­ket mérsékelni. SZABÓ IMRE 1996. január 3., szerda Katonai vezetők Taszáron William Perry amerikai védelmi miniszter,Keleti György magyar hon­védelmi miniszter és John Shalikasvili tábornok, az amerikai vezérkari főnö­kök tanácsának elnöke tagnap délután közös sajtótájékoztatót tartott Taszáron, még mielőtt a két miniszter megbeszélést folytatott volna egymás­sal. Keleti György honvédelmi miniszter elmondta: megtiszteltetésként értéke­li, hogy William Perry mostani egyhetes körútját Taszáron kezdi, s a magas ran­gú vendég társaságában személyesen tájékozódhat az amerikai békefenntar­tók taszári bázisáról. William Perry bevezetőül hangsú­lyozta: az IFOR-erőknek köszönhető­en ez a karácsony volt évek óta az első ünnep, mely alatt nem dúlt háború Boszniában, s a béke reménye meg­adatott az ott élők számára. A békefo­lyamat az amerikai védelmi miniszter megítélése szerint jól halad, miután mindkét fél betartja a daytoni megál­lapodást, és együttműködik az IFOR- erőkkel. William Perry közölte: hatá­rozott meggyőződése, hogy a Boszniában zajló akció szempontjából döntő jelentőségű az IFOR-csapatok Kaposvárott és Taszáron történő elő­készítése. A magyarországi bázisok át­engedéséért - hangoztatta - nemcsak a NATO, hanem az egész amerikai nép hálás. A NATO a partnerség a békéért folyamatában egy ideje ugyan együtt­működik már Magyarországgal, de ez most egészen újszerű feladat, ez most már nem gyakorlatozás, hanem valós katonai kérdéseket kell megoldani együtt - mutatott rá a védelmi minisz­ter. Január 16—22-e között foglalja el körzetét Novszka-Okupanya térségé­ben - Bosznia és Horvátország kö­zött - az a magyar műszaki zászló­alj, amelyik itthon már hetek óta arra készül, hogy külföldön feleljen meg a nemzetközi elvárásoknak A daytoni békemegállapodást követően a NATO megkereste a magyar kormányt és arra kérte, műszaki alakulattal segít­se a balkáni béke előmozdítását. A zászlóalj parancsnoka, Létai Attila alezredes nem titkolja, a közelgő fel­adat élete egyik legnagyobb kihívása.­­ Már a párizsi békekötés előtt megkezdődött az előkészítés. A zász­lóaljba olyan szakembereket verbu­váltunk, akik az utásztudomány leg­­kiválóbbjai közé tartoznak, így pél­dául az egyik parancsnokhelyettes a Zrínyi Katonai Akadémia hídépítő tanára. Szabad kezet kaptunk a kivá­logatásnál, azt hiszem a legjobb csa­pat megy külföldre. - Mi lesz a legfontosabb tenni­valójuk? - Különleges hidak építése, vala­mint kísérőhidak létrehozása. Már az itthoni felkészülés során is gyakorol­tuk, hogyan lehet fából gyorsan hi­dat építeni, hiszen olyan körzetbe utazunk, hol nagy erdőségek állnak a rendelkezésünkre. - Mennyi a rekord eddig a pon­tonhíd összeszerelésében? - Hatvan tonna teherbírású, negy­ven méter hosszú, három-három és fél méter széles ponton, egy, illetve másfél óra alatt képesek vagyunk fel­építeni. Valószínű, hogy a pontono­zás mellett az lesz a legfontosabb dol­gunk, hogy fahíddal váltsuk ki az úgy­nevezett gépi hidakat, így aztán a má­sik helyettesem egy kiváló gépész­­mérnök. - A napi sajtóban a krónikák legtöbbször arról regélnek, a ma­gyar hadsereg műszaki felszerelése elavult. Egy ilyen hátrányos helyze­tű hadsereg miképp tud megfelelni a nemzetközi elvárásoknak? - Úgy, hogy a műszaki csapatok rendelkezésére álló legjobb parkból válogatunk, olyan gyorsjáratú négy darab buldózert viszünk ki, ami pél­dául a csúcstechnikához tartozik. Ezek a BAT-2-es típusú gyorsjáratú tolólapos buldózerek Banja Luka irá­nyába vonulnak majd fel és az útépí­tésnél segítenek. Amikor néhány hó­nappal ezelőtt az angol hadsereg ve­zetői Szegeden jártak, és megtekin­tették az oroszok által gyártott erőgé­peket, akkor az egyik parancsnok pénztárcájából elővett jelképesen né­hány fontot, és azt mondta, a BAT-2- eseket azonnal megvásárolná a brit hadseregnek. Egyébként a hadfelsze­relésünk kompatibilis a NATO had­arzenáljához. - Hogyan treníroztak a gyorsfo­lyású Száva folyó áthidalásához? - Tisztában vagyunk azzal, hogy a Száva a Tiszánál és a Dunánál is se­besebb. Ezért az itthoni gyakorlás so­rán elsősorban a 80 tonnás kompok építését erőltettük, hiszen a ponton­­hidak mellett a Száván a kompokra is szükség lesz. Reményeink szerint egyszerre két-három kompátkelőhe­lyet tudunk majd működtetni. - A hátralévő napokban milyen gyakorlatokat végeznek itthon? -Januárban megkezdődik az ál­talános katonai és speciális kiképzés is. Tizenhatodikáig el kell érni az al­kalmazási készenlétet. Garancia erre, hogy állományunk fele hivatásos tisz­tekből áll. -Mennyire tartja veszélyesnek a balkáni tartózkodást? - Szerintem a kockázat minimá­lis, béke van, január 31-ig vala­mennyi szembenálló félnek be kell szolgáltatnia a fegyvereket. Ettől függetlenül mi úgy dolgozunk, mintha nem lenne fegyvernyugvás és ügyelünk arra, hogy meglepetés­szerűen ne lehessen megtámadni. Gyorskarabélyokat és pisztolyokat viszünk magunkkal, de a biztonsá­gunkat végül is a NATO összfegyverneme garantálja. Sokkal fontosabbnak látom, hogy munka közben megvédjük katonáink testi épségét, így a zászlóalj tagjai szi­lánkvédő mellényt és különleges cavier sisakot kapnak. Úgy gond­lom, hogy a balkáni működésünk, amely megbízás 1996. december 31-ig tart, egyben a magyar hadse­reg felvételi vizsgája is lesz a NATO- ba. (Halász) Szilánkvédő mellényben a Szávánál Fából vaserős híd Fröth Gábor, az egykori békéscsa­­­­bai Personal Tempo Tours ügy­vezetője nem kimondottan félénk ember. Volt vadászrepülő, később uta­zási iroda, míg egy európai botrány - az úgynevezett granadai kamikáze - véget nem vetett eme karriernek. Röviden: még 1994 őszén úgy félszáz szegedi turista nekivágott többek kö­zött Spanyolországnak, ahol majd egy hetet vesztegeltek, és meglehetősen kalandos viszonyok közepette térhet­tek csak haza. Természetesen az utazási iroda mosta kezeit, de hát a spanyolcsiz­ma mégiscsak utolérte Tóth Gábort. Ebben már tulajdonképpen senki sem bízott, hisz a Szombathelyen indított kártérítési per meglehetősen egyoldalú volt, csupán a szerencsét­lenül járt utasok képviselője, a bu­dapesti MTESZ jelent meg a tárgya­lásokon. Tóth úr állítólag Kazahsztánba emigrált. Ez azonban nem izgatta különös­képpen a tisztelt bíróságot, 1995. szeptember 29-ig többször nekiru­gaszkodván lefolytatta az eljárást, majd ezt követően elkészült a hiva­talos meghagyás. Ennek értelmében a felperest megilleti 3 millió 156 ezer forint, amelyből 1 millió 108 ezer az utasoknak és a MTESZ-nek jár. Eme per akár precedens értékűnek is te­kinthető, hisz az igazságszolgáltatá­sunk történetében az ilyesmi ritka, mint a fehér holló. Vadorzó utazási irodák, tessenek vigyázni, vékony a jég, erős a pallos. Tóth Gábor hiába múlatja az időt a kazah földön, megy a végrehajtó, fog­lalnak kegyetlenül. Mit? Hát, amit találnak, ingót, s ingatlant. A szak­emberek szerint azért ne legyünk túlságosan örömködők, ugyanis a helyzetet ismervén, a perérték csu­pán kétharmada behajtható. De hát ez mégiscsak valami, sőt, a bíróság oly körültekintően járt el, hogy még 2 milliós nem vagyoni ter­mészetű kárról sem feledkezett meg. Nos, hamarosan sorba lehet állni a pénzért, tudtuk meg ifjabb Hajdú Gézától, a szegedi turistacsoport ve­zetőjétől. És lehet újra álmodozni is a majdani útjainkról, de vigyázat, a Tóth úr-féle spanyolnátha ragadós. -p. b. e. - Precedens per -Megszökött az utaztató? A spanyolcsizma 3 (Folytatás az 1. oldalról) vel, Beder György barátommal, for­galomba helyeztem. Ám hamarosan egy pirosra cseréltem, a 411 L Com­bi Variantra, amely ma is nálam van, s ez aztán már tényleg nem minden­napi darab. (A történethez tartozik még, hogy később a fehéret is vissza­vásároltam, ez az autó ma alkat­résztartalékként áll kint a tanyán­kon.) -Mit kell tudni a Variantról, er­ről a furcsa autóról? - kérdeztem Bélát, aki büszkén mutogatja a gyö­nyörűen tartott, most a fotós kol­légám tiszteletére különösen kiglancolt kocsit. - 71-72-es modell, körülbelül 1679 köbcentiméteres, 80 lóerős. A klasszikus bogár továbbfejlesztett változata, az 1303-ashoz hasonlóan külön alvázas kivitelű karosszériával készítették. A motor léghűtéses boxer, de különlegessége, hogy D­­ietronic rendszerű kezdetleges elekt­ronikus befecskendező rendszerrel és ikerkarburátorral is gyártották. A háromajtós karosszéria is bogár­anyagból, duplán hajlított lemezből készült, nem mindennapi vastagsá­gú. -Igazából zavarban vagyok, hi­szen ennél az autónál elöl-hátul hatalmas csomagteret látok. De hol van a motor? - A motor hátul van - nevet Béla - s rögtön mutatja is a hátsó cso­magtartó alatt elhelyezett, úgyneve­zett padló alatti erőforrást, amelyet a széria leállítása után a 914-es Porsche-ba is beépítettek.­­ Ez az autó egy lépés volt a klasszikus bo­gár hibáinak kiküszöbölése felé, amelyek köztudottan a kis utastér és csomagtér, a motor gyengesége és relatíve magas fogyasztása voltak. Ez a kocsi megy, mint a szélvész, fo­gyasztása tíz liter körül mozog. Balástya és Szeged között szoktam közlekedni vele, előzésnél sokszor kihúzott már a nehéz helyzetekből. Pakolni is lehet bele, egyszer egy nyolcrészes szekrényt szállítottam el vele egyben. - Egy ilyen veterán jellegű au­tót már biztosan nagyon sokat haj­tottak... - Mindössze 46 ezer kilométer van benne, kint alig mentek vele. Az USA-ban és Angliában volt igazán népszerű, a 400 ezer darab zömét arrafelé adták el. Európában csak az „öreg bogarasok” vették, akik kinőt­ték a bogarat, s hűek maradván a VW márkához, megvették a „Nagy Bogarat”; ekkor még az I-es Golfok és Passatok nem készültek el. -Mi az, amit legjobban szeretsz ebben az autóban? - A megbízhatóságát. Igazi Volks­wagen, örökké tartó darab. Nem vé­letlen, hogy a bogár is, ki tudja, hányadik reneszánszát éli manap­ság. A Nagy Bogár viszont egy kicsit más. Akkoriban, amikor megjelent, a bogarakhoz képest luxusautónak számított. Szuperjól gyorsul, de meg is lehet vele állni, elöl tárcsa, hátul dobfék segít a fékezésnél. Felfüggesz­tése ugyanaz, mint az 1303 M L-es bo­gáré, és elvében hasonlít a szintén fogalommá lett Golféhoz. A négyfo­kozatú váltó rugalmasan alkalmaz­kodik a különböző sebességtartomá­nyokhoz. Kellemes vezetni ezt az au­tót, úgy ringatózik az úton, mint egy nagy hajó. A belső tere is kelleme­sen kényelmes, tágas - ezt leszámít­va viszont, műszaki jellemzőit tekint­ve, nagyon hasonlít a bogárhoz. A fű­tését benzinkályha segíti, amely elő­re is programozható. Az ember be­állítja például, hogy reggel 6-kor kezdjen el fűteni, s az autó fél 7-re már otthonos meleggel fogadja gaz­dáját. Sajnos, a fűtés most még nem működik a kocsiban. Ezt is, és még egy pár dolgot nagyon szeretnék helyreállítani rajta, hogy az autó vég­re tökéletes, eredeti állapotát nyer­hesse vissza. Karbantartásában na­gyon sokat segítettek és segítenek a Délász-Land-Rover szervizben. - Mennyibe kerül nálunk egy ilyen autó? - Nincsen itthon igazán piaca. Kö­rülbelül 200 ezer forint lehet az ára. Egy-két német használtautó-kataló­gusban 5-6 ezer márkáért hirdették őket. - Hányadik tulajdonosa vagy? - A Variamnak én vagyok a má­sodik tulajdonosa, a fehér Coupénak pedig én voltam az ötödik, és most a hetedik is én vagyok. - Alkatrészt honnan szerzel eh­hez a ritka autóhoz? - Hát nem nagyon van hozzá al­katrész. A fehér Coupé a tartalék, az 1303-as bogáralkatrészek közül né­hány idő is jó, a Transporterből is fel lehet használni egy párat. - A bogarasok hogyan fogadják a „Nagy Bogarat”? - Idén, a szegedi találkozón har­madik lettem a tájékozódási verse­nyen. Az eredményhirdetésnél töb­ben mondták, „de hát ez nem is bo­gár!” Ők azok, akik a kaszninál nem látnak tovább, s elfelejtik, hogy egy autót igazán a műszaki jellemzői ha­tároznak meg. Aki ért hozzá tudja, a 411-es mégiscsak bogár, bár egy ki­csit más, mint a többi. Ez a Nagy Bo­gár. Sőt, az utolsó olyan VW, ame­lyet bogárjellemzőkkel gyártottak. Nekem van egyébként egy „jármű­vem” is, egy kis Polski. A VW az tel­jes mértékben hobbiautó. Van, aki eljátssza, van aki elissza a pénzét, én inkább erre az autóra költöm. Ami­kor ment a nagy seftelés, benzin­csempészés rugóba, többször meg akarták venni tőlem. Mivel elöl-hátul csomagtartója van, igazán alkalmas lett volna erre a célra, ám ígérhettek bármennyit, eszem ágában sem volt odaadni. Z. T. (Fotó: Veréb Simon) Nagybogarasok Ez is bogár, az is bogár

Next