Reggeli Délvilág, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

mSOjfc ^SéSéSAifiur 1996 szökőév, a február hónap 29 napos lesz. Erre azért van szük­ség, mert a napév (az az idő, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Na­pot) nem pontosan 365 napos. Szö­kőév négyévenkénti beiktatása nél­kül ezért minden évben egynegyed nappal térne el a tényleges időszá­mítás a naptáritól, ami azt jelente­né, hogy kereken 350 évenként a tavasz decemberben kezdődnék - emlékeztet a dpa. Ez a probléma már az egyipto­miaknak is feltűnt. Ezért a fáraó rendeletére már Krisztus előtt 238- tól minden négy esztendőben be­iktattak egy szökőnapot Ezt Julius Caesar is átvette az általa szerkesz­tett naptárba, amely egészen a kö­zépkorig érvényben volt , azonban - a jelenlegi gyakorlattól eltérően - a szökőnapot nem február 28., hanem már 23. után beiktatta. A naptár világa azonban még így sem volt teljesen rendben. A Julius Caesar által készített naptár, amely 365,25 napot tartalmazott, pontosan 11 perccel és 46 másodperccel hosszabbá tette az évet, mint ami­lyen hosszú egy napév volt. 128 év elteltével ez már egy teljes napot je­lentett. Ezért aztán az évszázadok fo­lyamán a naptári tavaszkezdet mind jobban eltért a csillagászatitól. XIII. Gergely pápa ebben a hely­zetben 1582-ben „meghúzta a vész­féket”. Naptárreformot rendelt el és ennek következtében még abban az évben október 15-e következett október 4-re. Ráadásul a jövőt ille­tően töröltetett néhány szökőévet. (Az 1700-as, az 1800-as és az 1900- as év nem volt szökőév, a 2000-ik viszont megint az lesz.) A Gergely-féle naptárreform el­lenére is fennmaradt egy egészen kis eltérés a napév és a naptári év között - mindössze 26 másodperc. Német csillagászok számításai sze­rint ez az eltérés csak 3320 év múl­va tesz majd ki egy egész napot. Ak­kor majd megint el kell hagyni egy szökőnapot. A szökőévhez viszonyítva sokkal fiatalabb jelenség a szökőmásod­perc - az „atomkorszak” gyerme­ke, amelyet 1972-ben vezettek be, amikor megváltozott a másodperc meghatározása. Azóta ugyanis a másodpercet nem a csillagok járá­sa szerint mérik, hanem egy atom­óra ingájának lengéséhez igazítják. Ez az eljárás időről időre szüksé­gessé teszi egy szökőmásodperc be­iktatását. Az 1996-os év egyébként rendkí­vül kedvező lesz azok számára, akik rövid szabadságot akarnak kiven­ni. Nem lesz olyan ünnep, amely fe­leslegesen egybeesne a hétvégével. Aki például március 30-án, szom­baton utazik szabadságra, az ki­használhatja nagypénteket és hús­véthétfőt, és 8 nap szabadsággal 16 napot lehet távol munkahelyétől. Ugyanígy május 11. és 27. között ki­­lencnapi szabadság árán 17 napot pihenhet. Húsz gyertya a tortán Blaskó-ünnnep Szerencsés helyzetben van egy dixie­land zenekar, ha ünnepelni akar. Egész egyszerűen kipostáz csak néhány tucat meghívót a szakma legjelesebbjeinek, és már készen is van az ünnepi kon­cert. Mert hát a dixieland - vagy tágít­suk a kört egy kicsit - a tradicionális dzsessz átjárható műfaj. Akár egy nyi­tott ajtón­­ lépkednek a zenészek egyik zenekarból a másikba, mindenféle szakmai és emberi féltékenység kizárá­sával. Talán azért van ez - mondják a műértők -, mert ebben a zenei világ­ban még léteznek kötelező, standard számok, melyeket mindenki ismer, rá­adásul a ragtime vagy dixieland elsősor­ban instrumentális műfaj. Azaz­­ egy rockzenész, nevezetesen Somló Tamás olvasatában ez azt jelenti - mindenki azt fúj, amit akar. Igen ám, ha zseniá­lis hangszeres tudású muzsikusok áll­nak egymás mellett a színpadon, ahhoz, hogy a produkcióból ZENE legyen, kell némi egymásra figyelés, még a legvirtuózabb szólistának is tudnia kell a háttérben maradni. Fent nevezett rockmuzsikus kijelen­tését egy olyan koncerten tette, ahol a dixieland minden kívánalmának meg­felelő zenekar, a Blaskó Dixieland Jazz Band és vendégei fogadták a nagyérde­műt a karácsonyi bejglik után egy kis vigasságra. Idén ünnepli születésének 20. évfordulóját az együttes, melyet egy CD - a zenekar történetének harma­dik hanghordozója - és egy, a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett ünnepi koncert tett emlékezetessé. A koncert érdekessége, hogy a - a hely szellemé­hez hűen - színházi keretet kapott. Toronykőy Attila rendezésében a Casab­lanca című film - a CD névadója- han­gulatát varázsolták a színpadra a szín­ház művészei. Az előtérben az éppen ját­szó muzsikusok, míg a háttérben a meghívott vendégek foglaltak helyet, mely a 30-as évek hangulatát idéző bár díszleteiből állt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Blaskovics László, a zenekar vezetője és megalapítója, ki az eredeti formációból az egyetlen, aki még ugyanebben a ze­nekarban muzsikál, bemutatta a csapa­tot, mely 3 esztendeje muzsikál együtt. A zeneileg remekül felépített műsor egy standard számmal kezdődött, miután Vári Lajos zongorajátékára élettel telt meg a bár. Horány Zsuzsa remekül éne­­ kelte a „The Shadow of your Smile” cí­ mű számot, akárcsak a CD-n. A meleg, bársonyos hang igazán jól hangzik a har­sona és a trombita rekedtsége mellett. A koncert - ha nem is kronológiai sor­rendben - de feldolgozta a zenekar tör­ténetét, melyben a meghívott vendégek nevei közül először Benkó Sándor neve került elő, aki segítette az egykori mű­egyetemi zenekar pályáját, és aki a ‘82- es „Ki mit tud?”-on mint zsűritag hoz­zájárult a zenekar második helyezésé­hez. Azután jöttek sorban a többiek, elő­ször Molnár Gyula, aki napi kapcsolat­ban áll a Blaskó Dixielanddel, hiszen Blaskovics László, akár egy köldökzsinór köti össze a két zenekart, lévén mindkét együttesnek ő a trombitása. Nagy Iván, a Benkó Dixieland zseniális tudású, és rongylábú pozanosa következett, aki re­mek, és eldöntetlen párbajt vívott Sallai Lászlóval, aki a Blaskóba kerülése óta félelmetes iramú fejlődésen ment ke­resztül Hatvani Jenő klarinétossal együtt. Mindketten megállták a helyüket az iga­zi világsztárok mellett. Figyelemre mél­tó egyébként az is, amilyen tökéletesen idomult a zenekarhoz Vári Lajos és Horány Zsuzsa játéka, kik a kezdetek­kor bizony egy kicsit kilógtak az együt­tesből. Fónay Tibor túl sok szerephez most nem jutott, pedig játéka alapján vállalhatna többet is. Nem úgy az együt­tes mókamestere, Háló Pál, aki minden lehetőt magára vállalt, és ahol csak tu­dott, szólózott egyet, ugyanakkor a líraibb számoknál remekül tudott a hát­térben maradni, pedig pergő, lendüle­tes játékára igazán nem jellemző a fi­nomkodás. A koncert során azután szinte min­denki mindenkivel helyet cserélt. Jancsovics István, aki ugyan csak rövid ideig volt a Blaskó zongoristája, Vári La­jost helyettesítette, Kalocsai Géza Háló Pál helyére ült, és fantasztikusan jól ját­szott - ahogyan az várható is volt. Kiszin Miklós, a Molnár Dixieland bőgőse Fónaytól vette át a hangszer nyakát, és látszott, elképesztően élvezi, amit csi­nál - csakúgy, mint a közönség. Ter­mészetesen Garay Márta is zongorához ült, kár, hogy nem énekelt, de így is ha­talmas sikert aratott. A koncert máso­dik felében fújta meg először hangsze­rét Benkó Sándor. A klarinétozás olyan magasiskoláját mutatta be néhány rö­vidke perc alatt - amilyenre Benkó ne­vét ismerve mindenki számított. St. Martin volt a következő vendég, keve­sen tudják, hogy a nagyszerű szaxofo­nos annak idején - Hódmezővásárhe­lyen - már gyermekként közel került a tűzhöz, Blaskovicsék szomszédságában lakott ugyanis. Azután persze elkerül­hetetlenül Blaskóékhoz került, és rövid ideig együtt is játszottak. A koncerten Szentmártoni Imre gépi kísérettel adott elő új albumáról néhány számot, és persze azt sem úszhatta meg, hogy dixit játsszon. Az elején kicsit nehezen indult be, de amikor elkapta a ritmust, már csak a szakmabéliek mondták volna meg róla, hogy nem vérbeli dixieland muzsikus. Somló Tamás következett, a sorban, természetesen egy régi LGT-nó­­tát is elénekelt, méghozzá a régi időket idézőn, annak ellenére, hogy a három­tagú vokálnak néha fogalma sem volt arról, hogyan is szól az Álomarcú lány. Természetesen Somló is magával hoz­ta a kicsit ugyan kopott fényű, ámde re­mek hangokat kiadó szaxofont, és be­szállt egy kis dixire. Az ünnepi koncert végén két köte­lező dolog van. A torta és a jam sassion. Azt hiszem, ez utóbbi jelen esetben sokkal jobban ízlett a publi­kumnak. Merthogy egyáltalán nem kö­telességtudatból zenéltek a jelenlévők. A Blaskó legénysége - és szigorúan csak a most együtt muzsikálók - a CD első számát, a Casablanca filmzenéjét játszották el: „As time goes by". Utána pedig mindenki együtt muzsikált. Mol­nár Gyula a szaxofont és a klarinétot cserélgette, Benkó Sándor Hatvani Je­nővel fújt közösen és fáradhatatlanul. Nagy Iván, amellett, hogy megint csak zseniálisan harsonázott, végre énekelt is, Sallai László pedig vérszemet kap­va egyre jobban játszott Benkó-béli kollégája oldalán. Még Kiszin Miklós is zenélt, bár Fónay Tibor semmi pén­zért sem engedte volna el bőgője nya­kát, így neki valamiféle ütőhangszer jutott. Háló Pali meg valami petren­­césrúdra emlékeztető dobverőket szer­zett valahonnan, szerencsére csak egymáshoz püfölte őket, míg Kalocsai Géza a nyakába akasztott egy dobot, és úgy kelt versenyre Hálóval. Minden jónak vége szakad egyszer, a tortán is leégtek a gyertyák, míg a jam tartott, és együtt muzsikáltak az ország talán legjobb zenészei. És amíg kifelé oldalaztam a széksorok között, eszem­be jutott Benkó Sándor pohárköszön­tője, melyben a húszéves Blaskó Dixie­land Jazz Bandet méltatta. „Úgy legyünk profik, hogy közben amatőrök maradjunk. A tudásunk le­gyen a profiké, a mentalitásunk pedig az amatőröké, és akkor, a magunk ked­vére - és nem a pénzért - muzsikálva mindig élvezni fogjuk, amit csinálunk.” KÉRI BARNABÁS 1996. január 2., kedd A magyar zöldség exportpiaci lehető­ségeit nem sikerült a kertészeknek tavaly kihasználni. A hideg tavaszi hő­mérsékletek miatt kevés volt az árualap. A termelők 1996-ban növelik a primőr mennyiséget. A szentesi Korai Zöldség­­termesztési Rendszer (KZR) vezetője, Kis Zoltán arról tájékoztatott, hogy a terü­letegységre jutó jövedelmet nehéz növel­ni a primőrtermesztésben. Ezért inkább az extenzív fejlesztés, azaz a termőterü­letek kismértékű növelése volt jellemző 1995-ben. A szerkezetben csökkent a pa­radicsom, a kígyóuborka­­ nőtt például a kínai kel, a káposztafélék területe. Leg­nagyobb volument a külföldön is kere­sett fehérpaprika képvisel. A hidegfóliás primőrök - így a fehérpaprika - mennyisége mintegy 20 százalékkal csökkent az előző évihez képest a hűvös időjárás következtében. Több primőr kell Gartenék viszik a szentesi paprikát Az integráció 650 szövetkezeti tag és 2000-2500 család részvételével üzleti ala­pon történik, ingyenes szolgáltatás nincs. A korábbihoz hasonlóan, non­profit módon csak a szövetkezeti tagok áruinak a forgalmazását vállaljuk - hangsúlyozta a rendszer vezetője. Tőlük bizományba vesszük át értékesítésre a termékeket. Jellemző a klasszikus keres­kedelmi forgalmazás, a külső (integrált) termelők közel a felének azonnal és készpénzben fizet az áruért a KZR. Az őszi primőrök (paradicsom, pap­rika, uborka) szezonja most fejeződött be. A következő szezon előkészítése meg­kezdődött. A vevői igények megismeré­se után egyeztetjük a palántamennyisé­geket, az 1996. évi termelést a kertészek­kel. A fűtött fóliás primőr mind költsége­sebb, amely az Árpád Szövetkezetnél tel­jesen termálenergiára alapozott, ám más gazdaságokban megtalálható - a HTO visszaszorításával - néhol a gáz, máshol a szénnel, fával és hulladékok­kal való fűtés is. Az idei évben a primő­rök termesztése inkább a hidegfóliás te­rületeken növekedhet. Dr. Csikai Miklós, az Országos Zöld­ség Terméktanács - egyben a szentesi Árpád Szövetkezet elnöke elmondta, hogy a KZR által tavaly a 111. negyedév végéig forgalmazott 10 600 tonna zöld­ség 12 százalékkal kevesebb volt a tavaly­­előttinél. Időjárási okok miatt szerény (10 százalékkal kevesebb) termést adott a fehér paprika, a szabadföldi paradi­csom alakú paprika hozamcsökkenése 70-80 százalékos. Az 1 milliárd forintot meghaladó árbevétel 6 százalékkal több volt az 1994. évinél. Ez azt jelenti, hogy az egységárak átlag 15 százalékos növe­kedése nem tartott lépést a költségek (in­put árak) mintegy 30 százalékos emel­kedésével. Az import nem volt annyira hátrányos a belföldi zöldségpiacokra, mint a ko­rábbi időszakban. A vámpótléknak egyes termékcsoportoknál kedvező jelei mu­tatkoztak. Ám a statisztikák, a piaci fel­mérések nem mutatják a valós helyze­tet. Mert változatlanul előfordult, hogy más névvel, számmal, engedéllyel érkez­tek külföldi termékek. Az exportpiacokon jóval több termé­ket lehetett volna eladni - főleg fehér­­paprikából. A kiszállított zöldségmennyi­ség 15 százalékkal csökkent az előző évi­hez képest. Az exportárak emelkedtek, a K­­R-nél az export árbevétel­­ a tavalyi III. negyedév végéig 450 millió forint volt, 22 százalékkal több a tavalyelőttinél. Ke­resett volt a magyar zöldség a külföldi piacokon. Ez is igazolja messzemenően, hogy helytelen az a politika, miszerint a termelést vissza kell fogni, mert nem le­het az árut eladni. A minőségi termék - ami piaconként változik — eladható. A lehetőségeinket nem tudjuk kihasznál­ni árualap hiánya miatt az agrárágazat­ban. A primőr több lesz 1996. évben. Ez abból a kényszerhelyzetből következik, hogy a kertészek csak így tudják a költ­séginflációt ellensúlyozni. Ha romlik az eredmény, azt újabb zöldségféle, illetve második növény termelésével lehet kompenzálni. Tárgyaltunk Bernben és Münchenben a legjelentősebb svájci és német vevő­part­nerekkel az 1995-ös év tanulságairól és az 1996. évi keretszámokról. Ausztriába és a skandináv államokba a szállítás (a f­ungarofrucktból kivált) Garten Kft. út­ján történik. A piaci igények, lehetőségek ismeretében pontosítottuk az idei áruala­pok összetételét és mennyiségét - mondta dr. Csikai Miklós, SOLTÉSZ JOLÁN A külterületi földek jövedelmi adózása Búza lett az etalon Húsz százalékos lineáris adó­kulcs szerint adózhatnak jövő év­ben azok, akik külterületi termő­földjük bérbe adásából meghatá­rozott mértékű jövedelmet sze­reznek. Ezt a személyi jövedelem­adóról szóló, tavaly decemberben elfogadott idei szja-törvény teszi lehetővé. A törvény úgy határozza meg a kedvezmény igénybevételé­nek lehetőségét, hogy a bérleti díj nem haladhatja meg a föld egy­ aranykoronájára számított 25 ki­logramm élelmezési célú búza ga­rantált árát. A számításnál a föld­művelésügyi miniszter által meg­állapított előző év végi garantált árat kell alapul venni. Ezt a Pénz­ügyminisztérium közleményben tu­datta. A pénzügyi tárca közölte azt is, hogy tavaly december hónapban a búza ga­rantált ára 8800 forint/tonna volt. Eb­ből az következik, hogy 25 kilogramm élelmezési célú búza garantált ára 228 forintnak felel meg. Azaz ez utóbbi összeget kell a bérbe adott külterületi termőföld aranykorona értékéhez vi­szonyítani. Példaként vehető egy olyan magánszemély, aki 600 aranykorona értékű külterületi termőföldet ad bér­be, akkor ez azt jelenti, hogy a 600 aranykoronát kell megszorozni 220- szal, azaz 132 ezer forint összegig ter­jedő bérleti díj után választható a 20 százalékos lineáris adózási módszer. 3 Göncz Árpád Szerényen és hívság nélkül Az év fordulója a számvetés ideje. Ki­vált ma, amikor ünnepre, honfoglalá­sunk ezerszázadik évfordulójának ünne­pére készülünk. Szerényen és hívság nél­kül. Ahogyan napjainkhoz illik: múltun­kat vállalva, de őszintén szembenézve ön­magunkkal. E történelmi évforduló jó al­kalom, hogy számba vegyük: mi az, ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes ha­gyomány, amit talán sajnálunk elvetni, mégis okosabb hátrahagynunk. S ha a múltat utólag megváltoztatni nem áll is módunkban, merjük kimon­dani, mikor, hol és miért tértünk le a helyes történelmi útról, s hogy az úttévesztésért az ország - a nemzet egésze - mekkora árat fizetett. Csak így, a múlt és jelen valóságának ismeretében tudjuk kijelölni a jövőben rejlő, de elérhető közös célt és az odavezető utat. Amit akár áldozatok árán is készek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor felfoghatatlanul meggyorsul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk, a Szov­jetunió összeomlása - önrendelkezésünk és szabadságunk visszanyerésé­nek történelmi forrása - egyben piacaink jó részének elvesztését, piacvál­tást, korszerűtlen iparunk versenyképességének csökkenését jelentette. Ter­melésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai mó­don megnőtt a munkanélküliek és eltartottak száma. Mezőgazdaságunk szétzilálódott, iparunk gyökeres szerkezetváltásra szorul. Mit várunk hát mi - a nagybetűs TÁRSADALOM - egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelá­tást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alko­tó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, hogy tudjuk, ma és holnap há­nyadán állunk? Mert magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. E három, mely együtt a magyarság jövőjének záloga.

Next