Reggeli Magyarország, 1942. május (49. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

1912 május, péntek XLIX. évfolyam, 98. szám , Ára a Sárga Rádióval együtt 8 adár FŐSZERKESZTŐ* SZVATKÓ PÁL Előfizetési ár 1 hóra 1'90, negyedévre 5*50 pengő Rendelet a fűtés és melegvízszolgáltatás korlátozásáról Róma: Németország és Olaszország katonái a jövőben még szorosabb lesz Újabb német megtorló támadás Norwich, ellen — Párizs külvárosait bombázták az angolok — Burma elveszettnek tekinthető, mondják Londonban A harctéri események közöl a burmai csata és a nyugati légiháború érdemli a legnagyobb figyelmet. Azelmúlt éjszaka nem volt angol légitámadás a birodalom területe ellen s ha a németek a Párizs környéke elleni újabb angol légitámadást nem tekintik oknak a megtorlásra, akkor a nyugateurópai városok polgári lakossága — újabb kezdeményezésig —■ elkerülheti a légiháború elfajulásával járó szenvedéseket. 71 városok bombázása ügyében interpellációt intéztek Sinclair angol légügyi miniszterhez. Az angol miniszter kijelentette, hogy a támadásokkal lényegesen támogatják a szovjet szövetségest. Az alsóház egyes képviselői viszont arra céloztak, hogy a kultúrjavak megsemmisítését az ilyen légitámadásoknál kerülni kellene. Sinclair erre kijelentette, hogy a legjobb módszer az ilyen pusztítások megakadályozására, ha a háborút, amilyen gyorsan csak lehet, megnyerik. A továbbiakban a miniszter bejelentette, hogy a légierő, a szárazföldi hadsereg és a flotta együttműködését tovább fejlesztik. Berlinben a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője nyilatkozott az elfajult légiháborúról. Németország az emlékműveket közös európai kultúrértékeknek tekinti és mindig kímélni igyekezett ezeket. Az angolok nem utalhatnak Varsó, Belgrád és Rotterdam bombázására, mivel ezek a városok a hadműveleti területen belül feküdtek és részben hadászatilag meg voltak erősítve. Ez azonban nem mondható Lübeckről, ahol a keletnémet építőművészet legrégibb emlékei pusztultak el, sem Rostockról, még kevésbé Kölnről. A német sajtó is sűrűn foglalkozik a német és angol városok bombázásával. Az angolok — írja a Börsenzeitung — miután pótolhatatlan kultúrjavakat romboltak szét Lübeckben és Rostockban, a németek pusztító dühéről beszélnek, mert’ nem kímélték Bath építészeti mesterműveit. Most vérkönnyeket sírnak Bath miatt, azelőtt azonban nem győztek ujjongani, mert Lübeck belterülete »olyan, mint egy város halott szíve«, mert »egész háztömböket elpusztítottak és nagy területen mindössze egy háznak van már csak teteje. A német lap szerint Churchill sem hiheti, hogy ezekkel a bombázásokkal hatást gyakorolhatnak a német hadvezetésre és tehermentesíthetik a Szovjetuniót. 71 burmai csatát már az angolok is elveszettnek tekintik. Az angol katonai tudósítók azt írják, hogy Burma a Maláj félsziget sorsára jut■ A burmai szövetséges hadvezetőség legnagyobb gondja a rendezett visszavonulás biztosítása. A brit csapatok valószínűleg megkísérlik, hogy Asszam tartományba vonuljanak vissza. A burmai vereség nemcsak az Indiát védő britekre, hanem az utánpótlási vonalért harcoló kínokra is óriási csapást mér. A csunkingi kínai kormány már az északi magas hegyekben vonuló úgynevezett »asszami útban« sem bízik, mert hír szerint Északnyugat-Kínából új utánpótlási vonalat készül kiépíteni a Szovjetúnió felé. Csangkaisek az angolszász fegyverszállításokat szeretné a Szovjetunión keresztül lebonyolítani. Csunkingban nagy oroszbarát hangulat uralkodik és Csangkaisek minél szorosabbra szeretné fűzni a szovjet-kínai viszonyt. Katonai szakértők a japán hadvezetőség hatalmas erőfeszítését azzal magyarázzák, hogy a japánok még a monszuni-szelek és az esős időszak beköszöntése előtt el akarják foglalni Burma legfontosabb hadászati pontjait. Olaszországban különösen nagy visszhangja volt Roosevelt rádióbeszédének. Mint ismeretes, az amerikai elnök bejelentette, hogy amerikai hajók tevékenykednek a Földközi tengeren. Az olasz sajtó hangsúlyozza, hogy Olaszország nem ijed meg Roosevelt bejelentésétől. Hiszen az amerikai tengeralattjárók már jóval az Egyesült Államok hadbalépése előtt, a nemzetközi jogszabályok megsértésével résztvettek a földközitengeri hadműveletekben. Olaszország egyébként az angolszász propaganda kedvenc célpontja. Az angol és amerikai hírforrások azt terjesztették, hogy Olaszország különbékét akar kötni. A Transkontinent Press diplomáciai szerkesztője most újabb részleteket közöl az angolszászok olaszellenes propagandájából. Az angol és amerikai hírverés arról vélt tudomást szerezni,hogy nézeteltérések merültek fel az olasz királyi ház és a kormány között. Más jelentések a fasiszta párt kebelében mutatkozó aggasztó jelenségekről rántották le a leplei Sőt az egyik angol jelentés szerint az olasz népet rendkívül elkedvetlenítették Olaszország sorozatos vereségei. A Transkontinent Press diplomáciai szerkesztőjének véleménye szerint az olaszellenes agitáció tulajdonképpen Anglia gyengeségét palástolja. Az angolok kompromittálni akarják a német-olasz viszonyt is és Olaszországot a német hadvezetés áldozatának tüntetik fel. Az állítólagos olasz válságról híreket terjesztő angol propaganda azzal hozakodik elő, hogy Olaszországot német csapatok szállták meg. Az olaszellenes rágalomhadjáratnak — a TP szerint — az az igazi oka, hogy az angolszászok bosszankodnak, mert Németország és Olaszország között sikerült megvalósítani a háborús együttműködést. Ez a háború súlyos áldozatokat követel, ezt Németország is nagyon jól tudja — folytatja a TP diplomáciai szerkesztője. — Olaszországban talán már súlyosabbak a háború terhei. De Olaszország is, akár csak Németország, élet-halálharcot vív, amelyben meg kell nyernie mindazt amire nagy jövője szempontjából szüksége van. A német-olasz-japán együttműködés nem szünetel és az együttműködés hamarosan újból látható formában fog jelentkezni. Tíz angolszász , propaganda új terveivel foglalkozik a londoni Daily Mail. Ugyancsak a TP ismerteti ezeket a terveket. Eszerint már el is készültek az ellyes országokra vonatkozó részlettanulmányok, amelyekhez a brit titkosszolgálat, a katonai ügynökök, a külügyminisztérium és a tájékoztató minisztérium ügynökei szolgáltatták az anyagot. Az adatok alapján külön tervet dolgoztak ki minden ország számára. Az angol lap ismerteti aTarambo államra vonatkozó terveket. CTarambo államot nem ismerünk, valószínűleg jelképes államról van szó, amely a valóságban bármelyik ország lehet, amelyet az újszerű angol propaganda majd kiszemel új tervei kipróbálására ...) A terv szerint az angol propaganda igyekszik majd befolyásolni »Tarambo« lakosságát, hogy adott esetben tanúsítson ellenállást a tengelyhatalmak akcióival szemben. Mindenekelőtt fontos meggyőzni »Tarambo« lakosságát arról, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút. A Németországban uralkodó munkaviszonyokat rendkívül kedvezőtlenül kell feltüntetni és el kell hitetni a munkásokkal, hogy Németországban adott esetben túsznak használnák fel őket A jövőre vonatkozólag ragyogó ígéreteket kell tenni »Tarambo« népének. A brit propaganda további feladata, hogy lassan aláássa a »tarambói« németbarát politikusok tekintélyét Végül el kell hitetni a »tarambóiakkal«, hogy »Tarambo« gazdasági érdekei szorosan össze vannak kapcsolva Anglia sorsával, így ismerteti a Transkontinent Press az angol propaganda legújabb ötletét. B. I. Gayda feltűnő cikke a háború, új szakaszáról Roma, április 30. (MTI.) Az olasz fővárosban feltűnést keltett Virginio Gayda vezércikke a Popolo d’Italiában. A vezércikk a többi között ezeket mondja: — A háború nagy eseményeinek küszöbén állunk, politikai és katonai vonatkozásban egyaránt. A háborúnak ez az új szakasza egybeesik a tengelyhatalmak és a háromhatalmi csoport közötti személyes érintkezések, mélyreható eszmecserék és fontos elhatározások új,sorozatával. A tengelyhatalmaknak és a szövetségeseiknek az a céljuk, hogy a most folyó világháború összes hadszíntereiből egyetlen hatalmas arcvonalat csináljanak és összpontosított hadműveletekkel semmiesítsék meg az ellenséges erőket. A frontnak ez az egységesítésére irányuló törekvése már egészen világosan megnyilvánul Európában, nevezetesen a Földközi tengeren és az Atlanti óceánon, de egyre egységesebbnek tűnik fel — ha nem is földrajzi, hanem hadműveleti szempontból — a keleti arcvonal és a földközi tengeri hadszíntér, ahol a britek mellett most amerikai tengerészeti erők is megjelentek. A tengelyhatalmak mindenütt egységesen vették fel a harcot az ellenséggel és mindenütt a leghathatósabb eszközöket helyezik szembe az ellenséges erőfeszítésekkel. Olaszország nagyobb erővel lesz jelen a keleti arcvonalon és annak minden lehető fejleményében. Éppen úgy Németország is jelen lesz a Földközi tengeren, amely egyre inkább az európai ellenállás központjává válik az angol imperializmus törekvéseivel szemben. Olaszország és Németország — fejezi be cikkét Virginia Gayda — megegyeznek egymással mindazokban a kérdésekben, amelyek kihatással lehetnek a hadműveletekre.