Reggeli Magyarország, 1942. július (49. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

1M2 f0hős , szerda­ i német sajtó­bán az Egyiptom elfoglalása utáni teendőkről cikkezik Berlin, június 30 A. Reggeli Magy­arország berlini szerkesztőségének telefon jelentése A­ hivatalos landijelentést kiegészítő közlések ma igen gyérek. Teljesen hallgatnak Berlinben továbbra is a Kurszk térségéien folyó támadások­ról. Szebasztopol ostroma az erődít­ményövbe történt további behatolás után katonai körök véleménye szerint szözeledik a végkifejléshez. Ami azt a hivatalos közlést illeti, hogy német és olasz páncélos osztagok elérték Bír Fuka környékét, utalni kell arra, hogy a hivatalos német hadijelentés rend­szerint az előző napi hadihelyzetet vá­zolja. Eszerint az Afrika hadtest Bir- Fukát még ugyanazon a napon elérte, amelyen Marsa Mal­uh elesett. Ugyan­csak kitűnik ebből, hogy Rommel él­csapatai e napon további 80 kilométer­rel közelebb jutottak a Marsa Matruh­­tól körülbelül 300 kilométernyire ke­letre fekvő Alexandriához. Mint emlékezetes, hivatott német ka­tonai magyarázóknak az volt a felfo­gása, hogy Marsa Matruh és Alexand­ria között nincsen már erőd vagy a tartós védekezést elősegítő más komoly állásrendszer. Ezt a véleményt most feladják, noha hozzá­teszik, hogy­ a hadjárat eddigi menetének tanúsága szerint megerősített állások nem jelen­tenek akadályt Rommel számára. A hivatalos hadi jelentésnek ama közlésé­vel kapcsolatban, hogy bombatámadá­sokat intéztek az Arab öböltől délre fekvő erődművek ellen, katonai szak­körökben ugyanis utalnak arra, hogy ez a védelmi állás nem jelentéktelen és hogy erre vonatkozik a szakértőnek számító Weygand tábornoknak az a kijelentése, hogy ez az egyetlen állás, amely alkalmas lehet Egyiptom meg­védésére. Ennél többet azonban nem is mon­danak berlini katonai körökben az északafrikai helyzetről. A sajtó vitába száll a helyzet londoni megítélésével, mert az angol fővárosban azt fejtege­tik, hogyha a brit csapatok a védelem­ről áttérnek a támadásra, esetleg ki­használhatják Rommelnek azt a­ hát­rányát,­­ hogy gyors előrenyomulása megnyújtotta utánpótlási vonalát. Méltatlankodva írják a berlini lapok, hogy az a brit napiparancs, amelynek értelmében Auchinleck tábornok veszi át Ritchie tábornok parancsnoki állá­sát továbbra is »líbiai« 8. hadseregről beszél, holott a hadműveletek már Egyiptomban folynak. Egyiptom felé egyébként politikai tekintetben is változatlanul élénk érdeklődés fordul. Főleg azt hangsú­lyozzák Berlinben, amit olasz közlések ajánlanak az egyiptomi nép figyel­mébe. A Wilhelmstrassen teljesen osztják Gayda véleményét, s hozzáte­szik, hogy Egyiptom belső helyzete mind feszültebbé válik. A német sajtó már arról ír, hogy mi lesz Egyiptom­ban a megszállás után, így például a Deutsche Allgemeine Zeitung azt fej­tegeti, hogy a hirhedt Cattara-lapá­­lyon megépítik majd a régóta terve­zett nagy erőművet. Eddig — írja a német lap — az angolok mindig meg­akadályozták ennek a tervnek a meg­valósítását, mert őket csak az ipari kiaknázás kérdése érdekelte. Ha azon­ban — mondja a német lap szó szerint — a jövőben Egyiptom végre felsza­badul az angol uralom alól, akkor meg lehet valósítani a cattarai erőmű­vek tervét is, amely előnyére fog szol­gálni a líbiai olasz telepítésnek is. Élénken bíráló megjegyzéseket vált ki Berlinben a londoni belső helyzet alakulása is. A Wilhelmstrassen meg­állapítják, hogy Londonban most a helyzet sötét megítélése mellett új mozzanatok is felbukkantak, amelye­ket a birodalmi külügyminiszérium­­ban vdélibábkergetésnek­ neveznek. Mindenesetre az a vélemény alakult ki Berlinben, hogy Churchill ezúttal is bizalmi szavazatot fog kapni az alsóháztól, igaz hozzáteszik, hogy ez csak a felszínről tűntetheti el azt, hogy a brit közvélemény már nem hajlandó követni Churchillt. Otto von Heydebreck „Ez a nyár tisztázza Európa helyzetét Kállay Miklós miniszterelnök nyilatkozott berlini lapoknak Magyarország háborúbalépésének első évfordulóján Berlin, június 30. (Magyar Távirati Iroda.) A Berliner Lokalanzeiger »Ma­gyarország háborús részvétele« cím­mel budapesti különtudósítójának Kállay Miklós miniszterelnökkel foly­tatott beszélgetését közli. A tudósító bevezetőül a következőket írja: Egy esztendő telt el azóta, hogy a Szovjetnek Kassa, a békés magyar vidéki város ellen intézett bomba, támadása világháborús régi fegyver­társunkat is arra indította, hogy tevé­kenyen részt vegyen a bolsevizmus megsemmisítésére indított harcban. A magyar Honvéd mint hű bajtársa a német katonának, az Európa halálos ellensége ellen szövetkezettek sorában, a múlt nyáron azokkal együtt har­colta végig és élte végig a keleti nagy győzelmi hadjáratot. Galíciában és Ukrajnában, az umani csatában és Nikolajev elfoglalásakor a magyar gyorshadtest bebizonyította, hogy ki­válóan megállja helyét és új dicsősé­get hímzett a régi zászlókra. Magyarország hadbalépésének évfor­dulójával egybeesik az idei nyáron a fokozottabb háborús részvétele Ma­gyarországnak. Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek és Keitel­ vezér­­tábornagynak budapesti utazásai „elő­készítették ezt a fokozott együttműkö­dést. Megerősítette azt Horthy Miklós kormányzónak, legutóbb pedig Kállay Miklós miniszterelnöknek és a külügy­miniszternek a Führer főhadiszállásán tett látogatása. Ezekről a látogatások­ról és azok kihatásairól beszélt Kállay Miklós miniszterelnök nyilatkozatá­ban. A miniszterelnök a következőket mondotta: Pontról-pontra betel­esedett... — A tengely új nagy győzelmei megerősítik, hogy mindaz, amit velem a Führer főhadiszállásán közöltek, pontról pontra beteljesedett vagy út­ban xlav a beteljesedés felé. Csaknem matematikai pontossággal bejelentet­ték nekem a szovjet hadszíntér esemé­nyeit, de az afrikai harcok kedvező fejleményeit is. Már eddig is meggyő­ződésem volt, hogy a német hadijelen­tések a valóságot juttatják kifejezésre. Most csodálattal látom, hogy beteljese­dik az, amit hetekkel ezelőtt közöltek velem. Meggyőződésem, hogy ez a nyár győzelmes harcok után tisztázza Európa helyzetét és már ebben az év­ben megindulhat az új Európa kiala­kítása. Az egész magyar nép ebben a pontban éppen úgy gondolkodik, mint én és én egynek érzem magam a ma­gyar néppel. Ezért nyugodtan meg­állapíthatom, hogy egyetlen magyar sem gondolkozhat másként, aki hazáját szereti. Egyek vagyunk abban a cél­ban, hogy német és olasz szövetsége­seinkkel leverjük a bolsevizmust és ezt a harcot kötelességünknek tekint­jük hazánk és Európa védelme érde­kében. A lap tudósítója a nyilatkozathoz a következőket fűzi hozzá: A mostani és a jövő közös harcai európai jelentőségének erős hangsú­lyozása, a korlátlan bizakodás, amely a harcok megítélésében kifejezésre jut — ezek a szempontok a fő jellemzői a vezető magyar államférfiú figyelemre­méltó kijelentéseinek, amelyek a köl­csönös bizalomteljes megértés előmoz­dításának és megszilárdításának szel­lemében bizonyára visszhangra talál­nak majd nálunk. A lap az első oldalon közli a nyilat­kozatot a miniszterelnök fényképével. Kállay Miklós miniszterelnöknek ugyanezt a nyilatkozatát közli szintén az első oldalon a Völkischer Beobach­ter is. 3RN A miniszterelnök hitvese felavatta a kállósemjéni hadirokkantak zászlaját Kállósemjén, június 30. A kormány­zó legfőbb védnöksége és Kállay mi­niszterelnök fővédnöksége alatt a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadi­árvák Országos Szövetségének járási csoportja hétfőn avatta fel zászlaját Kállósemjénben. Az ünnepségen a zászlóanyai tisztet a miniszterelnök hitvese vállalta el. Kölcsey István országgyűlési képviselő ünnepi beszé­dében többek között a következőket mondotta: — Ha az évszázadokon végignézünk, látjuk, hogy csodálatosan visszatér a magyar múlt. Mert ahogyan a Kál­­lay-nemzetség őseit láttuk a szabol­csi Földváron, ma is ennek a nemzet­ségnek fia áll ort a magyar föld be­vehetetlen földsáncain. Nekünk egy a kötelességünk: a nemzeti egység meg­teremtése. Rendre, fegyelemre, mun­kára van szükség. Hogyan üzenjünk a Vöröskereszt Bajtársi Rádiószolgálata útján ? A harcoló katonáink és hozzátarto­zóik körében egyaránt népszerű Vörös­­kereszt bajtársi rádiószolgálat annyi üzenetet kap az utóbbi időben, hogy feladatainak csak nehezen tud eleget tenni. A hozzátartozók ugyanis rész­ben nem tartják be az előírásokat, részben olyan üzenetek továbbítását kérik a bajtársi rádiószolgálattól, ame­lyek nem annyira sürgősek és fonto­sak, hogy rádió útján való továbbítá­suk indokolt lenne. A Vöröskereszt a rádióüzenéshez szükséges tudnivalók­ról szerdán, július 1-én este 20.50-kor külön rádióelőadásban tájékoztatja az érdekelteket. Jr niucadu Magyarország német nyelvű nemzeti orgánuma A MAGYAR-NÉMET TÁRSASÁG FOLYÓIRATA Főszerkesztő: PUKÁNSZKY BÉLA. A legújabb három szám tartalmából. Július: Paikert Géza: A magyar jellem, vitéz Mérey László: Az ősmagyar hadviselés, a villám­háború első formája. Drucker György: Külpolitikai nevelés Ma­gyarországon. E. Görlich: Grillparzer Bánk bán-drámája. Guilleaume Árpád: A magyar Vöröskereszt. Gerlőtei Jenő: A Balaton. Kessler Hubert: Az aggteleki cseppkőb­arlang. Illés Endre novellája. Petőfi, Ady, Juhász és Illyés Gyula versei. Műmellékieten: Egry József balatoni képei és Rácz Veronika parasztrajzai. Június: vitéz Surányi-Ungár Tivadar: Magyar-német gazdasági együttműködés háborúban és békében. Bakó Elemér: A mai magyar nyelvjárás­kutatás. vitéz Szarka Géza: Székesfehérvár kialakulása. Markó Árpád: Magyar csapatok a német-dán háborúban. A. Schmidt-Szendrő: A magyar tánc. Dénes Jenő: Kolozsvári Művészeti Hetek. Márai Sándor: Bach, Goethe, Rilke, Sinka István és Sértő Kálmán versei. Május: Illyés Gyula: A hun-magyar rokonság. Hlatky Endre: Nagyvárad, Erdély kulcsa. Pukánszkyné Kádár Jolán: Erdélyi magyar színjátszás. Horváth Elek: Erdély magyar művészete. Elekes Lajos: A Hunyadiak származása. Lakatos István: Brahms erdélyi körútja. R. Berde Mária elbeszélése. Jékely Zoltán Kalotaszegi Elégiája. Minden számban gazdag beszámoló a magyar­német szellemi érintkezések újabb eseményei­ről, magyar írók német fordításairól, a német sajtó magyar vonatkozásairól, stb. Egy szám ára 1 P. Évi előfizetés 10 P. Danubia Könyvkiadó Rt., Budapest, IV. ker., Apponyi-tér 1. Lossonczy István az új közellátási miniszter letette a hivatali esküt A hivatalos lap szerdai száma közli a Kormányzó Úr legfelsőbb elhatáro­zását, Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszternek a közellátásügyi mi­nisztérium ideiglenes vezetésétől való felmentéséről és losonci Lossonczy Ist­­iván államtitkárnak magyar királyi­­ közellátásügyi tárcanélküli miniszterré­­ való kinevezéséről. Lossonczy István tárcanélküli mi­­s­­iszter kedden délben tette le a hiva­­­­tali esküt ő főméltósága előtt a királyi a várpalotában. Az eskütételnél közre­működött Kállay Miklós titkos taná­csos, miniszterelnök és báró Herényi Zsigmond belső titkos tanácsos, a ma­gyar Szent Korona őre. Az eskümin­tát bárd­házi Bárczy István titkos ta­nácsos, miniszterelnökségi államtitkár olvasta fel. A kormányzó az eskütétel után ma­­gánkihallgatáson fogadta Lossonczy István tárcanélküli minisztert. Az új miniszter életrajza Losonci Lossonczy István 1883-ban született Miskolcon régi nemesi csa­ládiból. A miskolci református főgim­názium elvégzése után jogot hallga­tott a budapesti tudományegyetemen. Egyetemi tanulmányai után katonai pályára lépett A világháborút huszár­tisztként az első naptól az utolsóig vé­gigharcolta. A kommunisták halálra ítélték, de sikerült elmenekülnie. Siófokon a nem­zeti hadsereg fővezérségén teljesített szolgálatot majd a honvédelmi mi­nisztériumban működött csoportvezető­ként 1922-ben őrnagyi rangban nyug­állományba­ ment és felesége tisza­­derzsi birtokán gazdálkodott. Máig is mintatelepül szolgáló öntöző gazdálko­dást létesített. Mezőgazdaságügyi, ön­­tözésügyi és szociális kérdésekkel sokat foglalkozott. Éveken át elnöke volt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, s részt vett Szolnok vármegye törvény­­hatósági életében. Közéleti tevékeny­sége mellett történelmi és régészeti szaktanulmányokkal szerzett megbe­csülést nevének. Politikai pályafutását 1936-ban kezdte, azaikor az abádszalóki kerül­et egyhangúlag képviselővé választotta. A képviselőházban is mezőgazdasági és öntözésügyi kérdésekkel foglalko­zott. 1938-ban Hajdú vármegye és Deb­recen város főispánjává, majd ország­mozgósítási kormánybiztossá és 1940 végén közellátási kormánybiztossá­ ne­vezték ki. Debrecenben olyan minta­szerűen szervezte meg a közellátást, hogy sok berendezését országos vi­szonylatban is átvették. 1941 szeptemberében az újonnan szervezett Közellátási Hivatal politi­kai államtitkárává nevezték ki s most már országos viszonylatban is érvé­nyesítette a közellátás terén szerzett értékes és gazdag tapasztalatait. Mű­ködését azzal kezdte, hogy páratlan erélyességgel véget vetett a főváros élelmezésében mutatkozó zavaroknak. Közvetlenül, minden adminisztráció nélkül, személyesen szokott sürgős ese­tekben intézkedni. Győrffy-Benayel Sándornak legbensőbb munkatársa és tanácsadója volt s ő teremtette meg a közellátási igazgatást is. Lossonczy István személyében vál­ságos időkben a legalkalmasabb férfiú kerül a közellátási miniszter nagyfon­tosságú pozíciójába. A világháború egyik legszebben dekorált tisztje, gya­korlati tudását tulajdon birtokán meg­szerző s gazdatársainak minden gond­­ját-baját jól ismerő gazda, széles látó­körű, nagyműveltségű közéleti férfiú, a fajtáját fanatikusan szerető magyar ember. Mindenekelőtt azonban kiváló szervező és gyors, erélyes intézkedő. Munkássága elé mindenki a legna­gyobb bizalommal tekint, mert sze­mélye biztosítéka a közellátási kérdé­sek szakszerű megoldásának.

Next