Reggeli Magyarország, 1942. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
1942 augusztus 1, szombat — Ára 8 fillér Előfizetési ár: 1 hóra 1,90, negyedévre 5*50 pengi FŐSZERKESZTŐI SZVATKÓ PÁL XLIX. évfolyam, 173. szám M Dontól délre 250 kilométeres szakaszon üldözik a rendetlenül menekülő szovjet csapatokat 11 német ét mán 180 kilométerre nyomult be a Kaukázus előterébe — 71 londoni szovjet nagykövet az angol alsóházban beszédet mondott a válságos helyzetről — német illetékes hely ismerteti a tengerparti előkészületeket . Visszavert brit előretörés Egyiptomban 800.000 tonna angolszász hálótér süllyedt el júliusban Az első világháborúban megdönthetetlen stratégiai szabályként alakult ki az, hogy a támadó csapatok legfeljebb 120 kilométerre távolodhatnak el vasúti állomásuktól. A most folyó keleti offenzívában egyes német alakulatok egy hónap alatt 1000 kilométeres előnyomulást teljesítettek. A 23 év előtti elvet megdöntötte a német hadsereg elképzelhetetlenül tökéletes felszerelése- a gyalogság és tüzérség motorosítása, a légi utánpótlás megszervezése és ez példátlan arányú építő és szervező munka, amely néhány kilométrrel az előnyomuló csapatok mögött folyik. Az alig öt hete történt voronyezi áttörés így jutott el a harcosok és az utánpótlás példátlan teljesítményei árán július végére a Kaukázusba, miközben többször változtatta irányát, de sohasem csökkentette erejét. Az egymást érő meglepessek és borzalmas erejű csapások már-már teljesen szétzúzták a Szovjet ellenállóképességét. Amit eddig csak Moszkva és London rémült jajveszékelése sejttetett azt pénteken már az eseményeket megfontolt lassúsággal követő német hadijelentés világos szavakba önti: az ellenség teljes menekülésben van, rendetlenül özönlik hátrafelé és az átkaroló üldözés megsemmisítéssel vagy fogságba ejtéssel fenyegeti őt. Az újabb területveszteség, amely csaknem akkora, mint a Trianon előtti Egész Magyarország területe volt, majd csak néhány hónap múlva jelentkezik, de annál súlyosabb következményekkel. Charkovtól keletre a németek csaknem egészen elfoglalták az úgynevezett »középső fekete föld« vidékét, a Szovjetúnió legsűrűbben lakott területét, ahol 268.000 négyzetkilométeren 14 millió ember lakott. Ennek a földnek mezőgazdasági hozama meszsze fölötte áll a Szovjetúnió átlaghozamának. Termését tehát a Szovjet akkor sem nélkülözhetné, ha ugyanakkor a lakosság egy része nem költözött volna át más, terméketlenebb vidékre. A háború alatt eddig 50 millió szovjet lakos területe került német és szövetséges megszállás alá. Ebből az 50 millióból 20 millió embert vittek el magukkal a visszavonuló bolseviki csapatok. A fekete földek elvesztése után a tavaszszal vagy már a télen olyan éhségkatasztrófa zúdulhat a Szovjetunióra, amelynek pusztítása messze meghaladja még a huszas évek elején bekövetkezett végzetes szovjetúnióbeli éhínségeket is. . . Végzetes veszteségek érték a Szovjet hadiiparát is- Nélkülözhetetlen gyárak egész sora semmisült meg, vagy került megszállás alá s ezt nem pótolhatja az angol-amerikai utánpótlás amely amúgy is vékonyan csörgedezik a német tengeralattjárók eredményes működése következtében. (Éppen pénteken közli újabb német különjelentés további 167 C00 tonna elsüllyesztését, amivel a júliusi tonnapusztulás meghaladja a 800.000 tonnát) De az angolszászoknak maguknak is súlyos nyersanyaggondjaik vannak- Londonban leszerelik a vasrácsokat, mert nincs elég acél. Észak-Amerikában ócskavasat, gumihulladékot és rongyot gyűjtenek, az illetékesek meg keseregnek a gyűjtés sovány eredménye miatt A most már Japánnak dolgozó , keletázsiai gumierdők termésének pótlására az Egyesült Államok most kötött egyezményt Mexikóval, hogy annak trópusi vidékein gumiültetvényeket létesítenek. A befeketés költségeit az Egyesült Államok vállalták, a szerződés nyolc évre szól. De hogy ebből mikor lesz kaucsuk, arról hallgatnak az amerikai jelentések. Azt ellenben bevallják, hogy az Egyesült Államok 700.000 tonnára becsült gumikészletének egyharmada már elfogyott. A jövő esztendőben már 300.000 tonna új nyersgumira volna szüksége Amerikának, de Mexikóból még nem remélhet utánpótlást. Nehézségek mutatkoznak az amerikai olajellátásban is és mindennél több nehézségest produkál a szállítás kérdése vagyis az, hogy a szállítmányok tetemes része a tenger fenekére kerül. Éppen most jelentik Stockholmból, hogy egy nagy amerikai hadianyagszállítmányt visszatartottak Angliában, mert nem merik megkísérelni az utat Murmanszk és Arhangelszk felé, okulva a Jeges tengeren legutóbb elpusztult karaván példáján. Ezzel a fejetlen kapkodással áll szemben az a rendszeres építő munka amely a tengelyállamok és szövetségeseik mögöttes országrészeiben folyik. Az előbb mutattunk rá a német szervező zsenialitásnak a meghódított szovjet területeken végzett csodálatos teljesítményeire. Méltóan aránylik ehhez az a szervező munka, amelyet az olaszok folytatnak Észak-Afrikában. Mint Rómából jelentik, az olaszok Cirenaicában nagy gyorsasággal új utakat építettek a harcoló csapatok utánpótlásának megkönnyítésére és a Balbia út egyes szakaszainak tehermentesítésére. Négy hónap alatt 100 kilométer új utat építettek, részben szaharai homokon, ami szintén feljegyzést érdemel a háborús teljesítmények aranykönyvében. Ezért a kétségbeesett brit kísérletek El-Alameinnél, hogy a Közelkeletről gyorsan előráncigált alakulatokkal visszaverjék a német és olasz csapatokat. De hiába minden erőfeszítésük, a 800 kilométerrel előretört olasz és német csapatok nyomában már özönlik az utánpótlás. Ha azután Rommel ismét megindul, az ő támadásainak — mint már nem egyszer láttuk — más eredményei vannak, mint a brit próbálkozásoknak. Az egyre válságosabb helyzetben ismét a légi megtorlás gondolatához menekülnek az angolok. Timosenko katasztrófáján, az egyiptomi tehetetlenségen, a második arcvonal napnál világosabb lehetetlenségén azzal akarnak elégtételt venni, hogy német városok lakónegyedeit bombázzák. Emlékezünk, hónapokkal ezelőtt volt már egy nagy garral bejelentett légi offenzíva, amely azonban hamarosan leállt, részben a súlyos veszteségek miatt, részben pedig azért, mert a német légi haderő ang°l párosok bombázásával alaposan visszavágott. Most ismét kiújult a nyugati légicsata. Bár a legutóbbi négy nap alatt a RAF 110 bombázót vesztett a német városok fölött s a veszteségek ilyen aránya lehetetlenné teszi a légi ostrom hosszabb időn át való folytatását, Harris angol légi tábornagy most beszédet tartott, amelyben bejelentette, hogy mostantól kezdve egyre növekvő mértékben bombázzák majd a német polgári lakosságot. Illetékes német helyen jellemzőnek mondták, hogy az angolok — miután belátták, hogy ebben a háborúban fegyverrel a kezükben fegyver ellen nem nyerhetnek — azt képzelik, hogy az asszonyok és gyermekek ellen folytatott harccal a küzdelmet valahogyan mégis eldönthetik. Harris, aki most már nem a háborúról, hanem egészen nyíltan gyilkolásról beszél, — mondja a német illetékes közlés — meg lehet győződve arról, hogy eljön a nap, amelyen ezért felelnie kell. Ugyanekkor az amerikai sajtó nyiltan megmondja, hogy ez a légi offenzíva céltalan, mert az óriási veszteségeket nem lehet pótolni sem gépben, sem , pilótában. Köztudomású, hogy egy pilóta kiképzése legalább egy évet vesz igénybe, pilótákat nem lehet százezrével kiképezni, mint a gyalogságot. A Dontól délre rendetlenül menekülnek a szovjet csapatok Berlin, július 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Német, román és szlovák csapatok átlépték a Don alsó folyását 250 kilométer szélességben és szétverték az ezen a szakaszon védelemre bevetett ellenséges erőket. Gyorskötelékeink és a gyalogság előcsapatai, valamint vadászhadosztályok szorosan sarkaiban vannak a teljes menekülésben lévő, rendetlenül visszaözönlő ellenségnek és már most több helyen átkaroló üldözéssel a további visszavonulást megakadályozták. A német támadó hadsereg éle 180 kilométerrel áll délre a Dontól. Sakk fontos vasúti csomópontért péntek reggel óta folyik a harc. Egy hadosztály elfoglalta Kuscsevszkaját. A foglyok és a zsákmány száma állandóan nő, noha tekintve a gyors előnyomulást, eddig nem volt áttekinthető. A légierő szünet nélküli bevetésekkel avatkozott bele az üldöző harcokba, számtalan oszlopot szórt szét és megakadályozta, hogy az ellenség ismét megvesse lábát. A nagy Don-kanyarban német és román csapatok átvetették az ellenséget, a folyón. Olasz kötelékek a páncélosoktól támogatott helyi jellegű szovjet támadásokat, véres veszteséget okozva az ellenségnek, visszaverték. A bezárt ellenséges erők kitörési kísérletei, valamint a szovjet tehermentesítő támadások eredménytelenek maradtak. Ezekben a harcokban az ellenség csütörtökön 62 páncélost vesztett. A Don-kanyarban is beavatkoztak a harci- és csatarepülőkötelékek a látandó hadműveletekbe. Éjjel-nappal súlyos károkat okoztak a szovjet utánpótló összeköttetésnek, mind a vasúton, mind a vízi utakon. Rzsev környékén erős bolsevista támadásokat részben ellenlökésekkel kivédtünk, ezek során negyven páncélost lőttünk ki. A volhhovi szakaszon és Leningradnál meghiúsultak az ellenség helyi jellegű előretörései. A Szovjetnek a Névén megkísérelt áttörésénél hét hajótmegsemmisítettünk. A Finn tengeröbölben a légierő Lavansaari-sziget ellenséges légi támaszpontját küzdötte le. Egyiptomban a német harci repülőgépek július 30-ára virradó éjszaka Kairó környékén bombáztak több repülőteret nehézméretű bombáikkal. A gépcsarnokokban és a tartályba lépőkön több nagy tűz keletkezett. A fű-