Reggeli Magyarország, 1942. október (49. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-29 / 245. szám
1942 október 29 csillörtök Visszavonul a bikaviadalok világbajnoka és lepkéket gyűjt Kétezer bikát szúrt le is harmincmillió pezetát kérésért Marcial Lalanda Párizs, október 28.A bikaviadalok aranykora óta, Juan Belmonte és Roselito Gaitó vetélkedése óta soha nem volt a spanyol bikaviadalévad olyan izgalmas, mint az idén* — írja a madridi ABO bikaszakértője. Idegen számára egy kissé érthetetlen az a költői hang, amellyel a spanyol újságíró adózik a spanyol nemzeti sportnak.A modern bikaviadalmüvészet■ monumentális bemutatója volt Marchial Lalanda utolsó küzdelme. Fenséges és nagyvonalú minden mozdulata.* Ha a torero jól megtáncoltatja a bikát, jutalmul megkapja a bika egyik fülét. Ha a hárommenetes küzdelemben bravúrokig viszi, a bíráló bizottság neki ítéli a bika mindkét fülét. Felejthetetlenül izgalmas viadal után ráadásul megkapja a bika húsának legízletesebb részeit. Lalanda túltett mindenik híres elődjén. Olyan ellenállhatatlan lendülettel kergette meg az arénában a vérmes apaállatot, hogy a közönség kívánságára neki ajándékozták a leszúrt bika egész tetemét. Egyébként Lalanda, a torerok királya visszavonult a porondról. Az ABC munkatársa felkereste szerény madridi lakásán, a Puerta del Sol közelében a kiérdemesült bajnokot. Lalanda szelíd, nyugodt, kiegyensúlyozott ember és ellentétben a legtöbb spanyollal, nem szereti az éjszakai mulatozásokat Szabad idejében sokat olvas, fejleszti tudását a természettudományokban és gondos lepkegyűjteményének kiegészítésén fáradozik. — A porond — mondotta az ex-champion — veszélyes és a küzdőt komoly bölcseleti kérdésekkel állítja szembe. Amikor alig néhány centiméterrel táncol előttem a halál, a metafizika titkaival vigasztalom magamat. Intuícióval valósággal megfejtem a bika lélektanát Eddig 2000 bikát szúrt le intuíciéval és anélkül a most 30 millió pesetával a zsebemben 36 éves korában visszavonult lepkét gyűjteni. Felhívás a keleti arcvonalra utazó katonákhoz Mindazok a honvédek, akik 1942 november 1-én vagy azután utaznak a keleti harctérre, Munkácson át Laveczera utazzanak, továbbirányításuk végett. Budapest keleti pályaudvarról 1942 november 1-től Hatvan—Miskolc—Sátoraljaújhely—Csap—Munkácson át közvetlen vonat közlekedik Lavoczéra, amelyre ezeken az állomásokon harctérre utazó honvédek felszállhatnak. Erre a vonatra a Budapest keleti pályaudvaron lévő rendészeti és katonagondozó parancsnokságnál helyjegyet lehet kapni. A harctérre utazók október 51-től más irányba való utazást ne kíséreljenek meg, mert vasúti összeköttetést nem kapnak és a hiábavaló utazással felesleges fáradságot okoznak maguknak. " ff* II Kardos Gyula püspök a történelem példamutatásáról Kardos Gyula, az új dunáninneni evangélikus püspök a Harangszó című lapba cikket írt a mai kor embereinek felfogásáról és a történelem példamutatásáról. »Nem mehetünk-e tanulni hűséget, állhatatosságot, reménységet, a magyar történelem tündöklő alakjaihoz. — írja — a szentéletű I. István királyhoz a kegyes bibliaolvasó Bethlen Gáborhoz? A mozikat, színházakat látogató és egyletek tanácstermeiben ülő asszonyok a Lorántfy Zsuzsannákhoz? A gyermeket átoknak tekintő, vagy az »egykét* melengető anyát Pekry Lőrincijéhez, árva Bethlen Katákhoz? Azok az emberek, akik víkendeznek, akik a sportpályák tribünjein tombolnak, menjenek azokhoz az őseikhez, akik hosszú kilométereket tettek meg, amíg templomot találtak és oda bemehettek. A mi örökségünk a Krisztusban való élet reménysége — és lehetősége. Amit kaptunk, nemcsak megtartani, hanem lehetőség szerint gyümölcsöztetni is kell: szolgálnunk kell vele.* (M. É.) mmmn Vidám hullámhossz A Kamara Varieté kedden este új revűműsort mutatott be Vidám hullámhossz címmel. A revű — híven a korábbi műsorok szelleméhez — ismét a tiszta szórakoztatás, a nevettetés, mulattatás szolgálatában áll. Első része: magánszámok, kisebb jelenetek, artistaprodukciók, táncszámok. Ebben a részben általános sikert aratott a kitűnő, tehetséges Borbitó Andrea, aki kétéves külföldi vendégszereplés után a Kamara Varieté színpadán szerepel először Budapesten. Tánctudása magasan felülemelkedik az általános színvonalon. Ugyancsak elismerést érdemel Fatme, a titkok királynője, egy kitűnő indus erőművész és a francia női zenebohóc. A második rész a tulajdonképpeni revü, amelyen a rádió vidám hullámhosszán opera-, sport-, és cigányparódiák Szórakoztatják a közönséget. A jól pergő, kerekded műsor békebeli varietéprogram. Szereplői közüg a bájos, szőke Szondy Biri, a pompás Halmay Imre, a tehetséges Körösi Pálett, Hegyi Péter Andai Béla, Kökény Ilona, Perényi József és Balosa János érdemel dicséretet. A rendezés Sallay György érdeme T. T. A. (?) Megkezdődnek a Garabonciás próbái. Az Operaház igazgatósága úgy határozott, hogy Leluhr Ferenc új operájának, a Garabonciásnak próbáit a jövő héten megkezdő A Lenáropera szövegét Innocent Vincze Ernő írta. (*) Lánczy Margit, a Nemzeti Színház kiváló művésznője csütörtökön este 6 óra 20 perckor önálló irodalmi eetet ad a mikrofon előtt. A művésznő a régi klasszikus szonetteket eleveníti fel ez alkalommal. November 18-án a Zeneakadémián lesz irodalmi estje. (*) Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója Pécsre utazott. A pécsi Nemzeti Színház ugyanis október 29-én nyitja meg kapuit Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével és a nyitó előadást Németh Antal rendezi. A Nemzeti Színház igazgatója a bemutató előtt külön előadást tart a pécsi közönségnek a Csongor és Tündéről. (•) Thury Gizella Németországban. Thury Gizella, a kiváló magyar alténekesnő, aki éveken át a kölni operaház tagja volt, hosszabb vendégszereplésre Németországba utazott. A művésznő november 20-án tér vissza a magyar fővárosba. (*) A Sybill Nagyváradon. A nagyváradi Szigligeti Színházban Putnik Bálint társulata szerdán este színrehozta Jacobi Viktor Sybill című nagyoperettjét. A címszerepet Kovács Irén alakította. Rendező: Danis Győző. Főszerplői: Tanai Emil, Hotti Éva, Barsi Béla, Szabó Ernő, Göttmger Klári, BenkőBéla. (*) Pergolesi vígoperája a Magyar Művelődés Házában. Pergolesi egyfelvonásos vízoperáját, az Úrhatnám komornál sikerrel adták elő a Magyar Művelődés Házában. Farkas Ilonka és Hadházy Emil stílusosan énekelte a főszerepeket. A műfaj ez örökértékít mesterművét, mely kisebb színpadon jobban megállja a helyét, Kiszely Gyula megközelítően rendezte. Fábry Zoltán csinos díszletei dícséretreméltóak. E kis színpadi és zenei felszerelést igénylő remekművet ajánljuk a vidéki színházaknak is. —k (•) A Madách Színházban Felkay Ferenc Potemkin című történelmi drámája a napokban 25. előadásához érkezett. A darab főszerepeit változatlanul Greguss Zoltán, Sennyey Vera, Toronyi Imre, Várkonyi Zoltán, Szemere Vera, Tapolczay Gyula, Szakács Zoltán, Serényi Éva és Danis Jenő játssza. (1) A kaposvári Berzsenyi Társaság most tartotta rendes évi közgyűlését, amelyen újra a régi tisztikart választották meg. A dísztagok sorába beválasztották Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi minisztert is. A tisztújítás befejezése után Noszlopy Aba Tihamér, a társaság főtitkára, tartott érdekes előadást az ukrán nép dalairól. (*) Fedák Sári darabot irt. Fedák Sári darabot írt. A darab címe: Párizs. A darab ugyanis mitológiai tárgyú. (*) A kolozsvári újságírók kulturális előadósSorozatának első estje most volt Kolozsváron. A bevezetőt Tathureczky Gyula mondotta. Fellépett Páger Antal, aki küzdelmes gyermekkorának és művészi pályájának legszebb emlékeit adta elő. Szerepelt Táray Ferenc, Jancsó Adrienne, Sallai Kornélia és a kolozsvári Nemzeti Színház zenekara, Endre Béla vezénylésével. Az előadók jövedelmét az erdélyi újságírók jóléti alapja javára fordítják. (*) Heinrich George a berlini Schiller Színház igazgatója a Német-Magyar Társaságban, Berlinben kedden felolvasó estet tartott, amelyen már gyár és német költők műveiből adott elő. Az esten közreműködött Vásárhelyi György zongoraművész, aki Liszt szerzeményeiből adott elő. (•) Maglód közönsége Esztergomi Ildikó óvónő rendezésében műsoros estjét adott a sebesült honvédek javára. i Birkavásár írta: Szombathy Viktor Balla Zsiga, a mészáros, testesen és jókedvűen állott meg üzlete ajtajában. A papok szolgálója most vitte el az utolsó kiló marhahúst, két-három darab vékony csontnál nem maradt több az üzletben, az is alig való nyomatéknak. A sok apró zsírjegyet is zsebrevágta Balla Zsiga, ezeket majd otthon, cigarettaszó s egypár pohár murci mellett fogja osztályozni a szomszéddal, Galamb Erázzal . Galamb Eráznak bérben a birtoka s így mindig akad néhány alkalmas félórája , ilyen hivatalos dolgokra, mint zsírjegyosztályozás, vagy üzleti könyvben összeadás. Éppen erre is ballag Eráz, a szövetkezetbe tart, a doboz Szimfóniájáért. Balla Zsiga lelép a küszöbről, hátraint az inasnak, hogy zárhat s kövérkés ujjával Eráz felé int: — Nem jönnél holnap velem birkát Venni? Eráz megáll, keze a zsebében, összehúzza a száját fontoskodóan: — Kifogyott a disznó? Marhád sincs már? — Eladtam mindet, — közli Balta Zsiga — csütörtökre birkát kérnek a népek, azt szeretnék vágni. Elviszlek szekéren. Szemét is megcsillogtatja, cigarettával kínálja Erázt, minden szavában benne a szívesség és a barátság. Mert unalmas egyedül az út s Eráz jobban is ért a birkákhoz. Eráz már döntött magában, de nem illik hevesen beleegyezni. Sgy tesz, mintha sok dolga felől tűnődnék s csak később bólint beleegyezően: — Mehetek — mondja kegyesen. így áll másnap reggel a szekér Galamb Erázék háza elé, tele szalmával a birkának, jó puha üléssel a két embernek s az ülés alatt szalonna, kenyér, zöldpaprika, szederpálinka pontosan, ahogy azt az utazás jellege megkívánja, Dombon-völgyön rázza őket a szekér, vidáman loholnak a lovacskák, szép, meleg napsugaras ősz van kissé sok is a melegből, jöhetne már az eső. Az ötödik faluban állnak meg, itt van a cél, itt a pihenő s itt adódnak a birkák is, mint hírlik. Keszeg Péternél adódnak a birkák, nála van eladó három. Keszeg Péter kinn küszködik a földjén, ezen a száraz, alig szántható a földön s késő délután felé hajlik már a nap, mire Keszeg Péter bezörög az udvarára a szekérrel, meg az ekével. A tornácon ott ül türelmesen Eráz, meg Zsiga. Éppen a csirkéket etetgetik száraz kenyérmorzsával s Keszeg Péter iskolás fiát vizsgáztatják a hitből, amikor a ház ura behajtat a kapun. Nem is nagyon csodálkozik, amikor leszáll, csak megy oda kényelmesen a vendégekhez s kezet fog velük. — Éppen magához jöttünk, — mondja Balta Zsiga s lehellete kissé szederpálinka illatú — birkát jöttünk nézni, ámde soványak. — Az nem nekem baj, hanem a birkáknak! — De magának is, gazdám, mert nem tud értük árat kérni. — Ki mondta, hogy eladók? Balla Zsiga vállat von. Aztán vállon ragadja a gazdát: — Na nézzük, — mondja — mert sietős az utam. Keszegi Péternek sincsen sok ideje vitatkozni, mert ki kell fogni a lovakat, etetni is kell s éhes ő is, azért elhagyja a sok felesleges szót, amihez még kedve volna s vezeti a két vendéget az istálló felé. Ott leéget a három birka, de közülök csak egy most az eladó. — No, elég sovány, — ócsárolja Eráz is az állatot — látszik, hogy nem sokat törődött vele, gazdám. — ötven pengő — mondja Keszeg Péter, anélkül, hogy figyelemre méltatná az Eráz szavait. Úgy áll ott az istálló ajtajában, mint akinek valóban mindegy: megveszik-e az állatot, avagy itthagyják. — Sok, — szíja a fogát Zsiga — anynyit nem mérek ki belőle. A huzavona most következik, ebben a félórában. Zsiga harmincat kínál, — ezt is alig tudja kimérni a sovány jószágból — Keszeg lemegy negyvenötig. Most már mind a kettő az alku szépségét élvezi, a huzavonát, a barátkozást, Zsiga próbálja elkapni Keszeg Péter markát, az nem enged, Ezáz is közbelép, megjelenik az asszony, az is sóhajtozik, így tart az alku a vita este hétig s mind a két ellenfél boldog, hogy negyven pengővel mégis lezárhatják a vitát, ennyit olvas majd le áldomáskor Balla Zsiga Keszeg Péter kezébe. Túlságosan egyik sincsen megelégedve, de sürget az idő, most már ne játsszunk tovább. Fel a birkát a szalmára, összekötve szépen, a férfiak pedig el a Mihók vendéglőbe, áldomás nélkül nem lehet kimenni a faluból, azt tudja mindenki s elvégre a másik birka is eladó lesz még... Mihók, a kocsmáros már értesült a dologról: csodálatos távíró s hírközlőrendszer uralkodik a faluban. Mire belép a három férfi, már asztalon is a liter, szódával persze. S alighogy a liter fele elfogy, besurran félve Bandri is, a cigány, a kontrással együtt. A másik litert már dalolva isszák. — Negyven pengő? Megérte! — mondja Balta Zsiga s odanyujtja poharát Keszegnek: — Igyék, gazdám, majd felszámítom ezt az áldomást is valakinek. — Jó mulatság ez! — vallja kilenc óra felé Eráz is. — Szeretem a jó társaságot! Hadd jöjjön ide mindenki, aki az ivóban van! Már nyolcan ülik körül az asztalt. Kocka Pista tudja legjobban a Balta nótáját. — Szerencsés jó vétel volt! — bólogat Zsiga — negyven pengőért egy birka, igazán nem drága! Ezt ünnepeljük ma igazán! Kilenc óra s tizenketten vannak. Híres gavallér ember Balta Zsiga, jó hírére egyre több ember gyűlik egybe a kocsmában, ritkán adódik ilyen alkalom. Bandri cigánynak még a szeme is kisüllyed, ahogy a nótát ráncigálja. Pohár törik, húr is szakad. Balta Zsiga úgy kiereszti a hangját, hogy belereszket a fél falu. — Balta úr van itt, a mészáros tádomást iszik, — helyeslik a népek. Tizenegy órakor zárja a boltot Michók úr. Kíméletesen taszigálja kifelé a vendégedet a nagy sötétségbe, alig találja az utat a kocsihoz Balla Zsiga, meg Eráz._ Még a saroglya mellett is Keszeg Pétert ölelgetik s dicsérik az olcsóságát. Keszeg Péter mellett is nehezen marad szilárdan az anyaföld s addig szét sem válnak, amíg el nem éneklik a hétsoros nótát az egyszeri csalfa kislányról. Aztán zörögnek, ballagnak, baktatnak hazafelé az irdatlan feketeségben. A harmadik falunál szól csak Zsiga: — Jó mulatság volt! De megérte! — Olcsó birka volt, — helyeselt Eráz — ide máskor is eljövünk. Hajnal szürkül, mire a város első kapujához érnek. Akkor ébred Zsiga s boldogan mosolyog. — Jó mulatság volt és kedvező vétel. Hirtelen azonban a zsebéhez kap, valami eszébe jut. — Már megnézem, mibe került az áldomás — mondja s a pénzét kezdi számlálni. De el is sápad menten, ahogy a bankókat szedegeti szét a reggeli harmatban. —A kuka negyven, az áldomás hatvanöt, — állapítja meg szomorúan — hogyan mérek ki ebből a soványságból százöt pengőt? S néz hátra a szalmába, hogy legalább megtapogassa a birka mideg testét. Néz, egyre jobban néz, de nem lát. Meg kerekebbre nyitja szemét s nagy félre nyúl egy darab mocskos, szürke_ madzaghoz. A birka nyakkötőjéhez. A nagy áldomásban ez maradt csak P10?. ,Mag a Zsiga negyvenpengős birkájából, a madzag. 7