Reggeli Magyarország, 1944. április (51. évfolyam, 74-97. szám)

1944-04-01 / 74. szám

1944 április 1 szombat Göbbels cikke a bolsevizmus veszedelméről Berlin, március 31. (Német TI) Dr. Göbbels birodalmi miniszter a Reich cilmű hetilapban megjelent legújabb Cikkében a bolsevista veszedelemtől fenyegetett Európa helyzetével foglalkozik. Rámutat arra, hogy egy évvel ezelőtt még tudatos pánikkeltésnek mondta a semleges és az ellenséges sajtó azokat a német megállapításokat, amelyek a bolsevizmus mind fenyegetőbbé váló veszedelmére hívták fel a figyelmet. Ezek a hangok egy idő óta csaknem teljesen elnémultak — írja a miniszter — és most már részben az ellenséges táborban se kezdik felismerni, milyen veszedelem közeledik földrészünkhöz a bolsevizmussal. Kezdenek már gondolkozni affelől, hogy bizonyos körülmények között hova fejlődhetnek a dolgok és felismerik, hogy a fejlemények rövidesen ugyanúgy sújtanák Európa összes többi népeit, mint Németországot. A fejlődés bizonyos pontjáig lehet talán valamennyi érintett országnak az a véleménye, hogy Németország dolga a szteppékről jövő áradat megtörése, de ez a vélemény hosszabb ideig nem tartható fenn. Ha csak a Birodalmat fenyegetnék, lehetne mentségük a többi európai népeknek arra, hogy szabad utat engednek az eseményeknek, ma azonban Németország jeleníti Európát. Közvetlen befolyási körén kívül földrészünknek csak kis részecskéi rendelkeznek saját hatalmi eszközökkel. Katonai lehetőségeik a közeledő bolsevizmussal szemben a Semmivel lennének egyenlők. Egyébként Európát egyedül a német véderő ellenálló ereje élteti. Csak a Német Birodalom lenne még hátra és Európa megérett volna arra, hogy könnyű zsákmányként hulljék Sztálin ölébe. Ebben az esetben a nyugati ellenséges hatalmak a legcsekélyebb mértékben sem avatkozhatnának cselekvően ** események irányításába. Angiia és az Egyesült Államok számára ez annyit jelentene, hogy az Európáért vívott háborút az egész vonalon elvesztették. Míg az angolszász országok győzelmi álmokat szőnek, Sztálin kész tényeket igyekszik teremteni. Közben Londonban arról értekeznek, érvényes-e még az Atlantic Charta és milyen országokra alkalmazandó.Úgy látszik ott egyáltalán nem veszik észre, hogy a politikai és katonai fejlődés már rég elhaladt mellettük. Az Egyesült Államoknak még mindig megvan a lehetősége, hogy akárcsak az első világháború után, visszavonuljon az európai zűrzavarból régi elszigetelődésébe. Angliának azonban a döntő órában csak egy piátói nyilatkozat marad a kezében és elégtelen számú hadosztály, amelyekre az anyaország védelméhez lenne sürgősen szükség, feltéve, hogy nem véreztek el egy inváziónál, óriási léptekkel közeledünk a háború döntő válságához. Ez katonai és politikai jellegű lesz egyaránt. Közeledik a helyzet, amelyben minden szovjet győzelem alapjában megrendíti az angol-amerikai háborús célkitűzéseket. Sztálin kezét egyáltalán nem kötik meg az eljövendő békéről táplált angol-amerikai elképzelések. A maga útján halad és az angolok és amerikaiak végzetének kell tekinteni, hogy ennek az útnak csak az első fele közös az övékkel. A bolsevizmusnak még sohasem volt ilyen kedvező alkalma arra, hogy a programja csúcspontját jelentő világforradalmat megvalósítsa Anglia és az Egyesült Államok adták neki erre a lehetőséget és maguk is áldozatai lesznek. A miniszter megjegyzi, hogy ez az okfejtés minden komoly megfigyelő számára annyira kézenfekvő, hogy csak az nem ismerheti fel ennek a báborának egyértelmű katonai és politikai alakulását, aki vak vagy elfogult. Az utóbbi csoportba tartoznak a zsidók, akiknek érdekük, hogy a mostani hadihelyzet vitathatatlan tényállását minél tovább homályban tartsák. Addig akarják érlelni a veszedelmet, amíg elháríthatatlanná válik. Mi nem tehetjük ki magunkat annak a szemrehányásnak és nem is akarjuk — írja a miniszter —, hogy hallgattunk, amikor kötelességünk volt beszélni. Nemcsak saját nemzeti életünket védelmezzük, hanem ugyanúgy az európai emberiség életét, amelyet a legnagyobb mértékben fenyegetettnek látunk. A bolsevizmus katonai előretörése, amelyet a német véderő nem tudna már feltartóztatni, végleg feltartózhatatlan lenne és a tényállás, amit teremtene, meg nem változtatható. Tudjuk, hogy ezekkel a megállapításokkal nem szerzünk barátokat, de a jellemes erők Európa minden országában erőt merítenek majd belőle a ránk váró nehéz döntéshez. Világosan és kérlelhetetlenül szembenézünk a fenyegető veszedelemmel, de ugyanakkor egészen pontosan tudjuk, hogy úrrá lehetünk és úrrá is leszünk fölötte Földrészünk is megint magára talál, akárcsak a birodalom annak idején sorsdöntő órájában. A steppék fenyegető túlerőit meg fogjuk törni és ebben a fennmaradásáért vívott küzdelemben meg kell kezdődnie Európa új, jobb életének és meg is fog kezdődni. Telve bizalommal tekint majd azokra a népekre, amelyek legszentebb javait védelmezik és a háború forgatagában nem vesztették el hitüket örök küldetésében. Eljön a nap, amikor az eseményeket ma még eltakaró fátylak kezdenek lehullani Nagy ébredés lesz majd akkor földrészünk minden országában. A közös veszedelem kitermeli földrészünk egységes akaratát és ez a megmentés kezdetét fogja jelenteni. (MTI) Az Izvesztia éles támadása a nyugati hatalmak ellen Stockholm, március 31. (MTI) Az Izvesztija, a szovjet külügyi népbiztosság lapja, élesen szembefordul az angolszász részről elhangzott bírálatokkal, amelyek kifogásolták, hogy a Kreml diplomáciai kapcsolatba lépett a Badoglio-kormánnyal. A szovjet lap háromhasábos cikkében szemére veti a nyugati hatalmaknak, hogy hiányos az együttműködésük Moszkvával és nem értik meg, hogy Badoglio Olaszországának erőit össze kell fogni Németország ellen. A lap ezután ismét követeli a második front megteremtését és azt írja, hogy eljött az ideje az összehangolt hadműveleteknek Németország ellen. Ebben a helyzetben az olasz kérdésnek nagy politikai jelentősége van a szövetségesekre nézve. A lap rámutat arra is, hogy Dél-Olaszországban a politikai és gazdasági helyzet egyre rosszabbá válik. A különböző politikai csoportok egyenetlenkedése lényegesen hozzájárul a helyzet rosszabbodásához és elkerülhetetlenül az erők kimerüléséhez vezet. Az angolszász hatalmak különböző állásfoglalása a délolaszországi rendezett viszonyok helyreállításával kapcsolatban köztuomásúan nem a három hatalom közös önzésének eredménye volt. Erről sem Moszkvában, sem az olaszországi tanácskozó bizottságban, sem pedig az állandó diplomáciai eszmecsere során nem volt szó. Noha Eden angol külügyminiszter szovjet jegyzéket kapott, amelyben rámutattak az olasz problémák rendezésének sürgősségére, angol és amerikai részről azt mondották, hogy az olasz helyzet megváltoztatásának és Viktor Emánuel lemondásának csak akkor jön el az ideje, ha Rómát elfoglalják. Ahelyett, hogy a délolaszországi válságos helyzet megjavításának sürgős problémájára hívta volna fel a figyelmet, az angol és amerikai sajtó egy része mesterséges izgalmat keltett amiatt, hogy a szovjet kormány közvetlen kapcsolatba lépett Badoglióval. Az angolszászoknál megdöbbenést, meglepetést és nyugtalanságot mutatnak, noha nyíltan semmiféle okuk sincs rá. A szovjet kormánynak eddig nem volt semmiféle közvetlen kapcsolata a Badoglio kormánnyal, míg az AMGOT bizottság többezer angol és amerikai tisztviselőt tart Olaszországban, ezenkívül pedig az amerikaiak katonai hatóságaikkal is fontos szerepet játszanak az ország közigazgatásában- A Szovjetúnió ehhez képest egyenlőtlen helyet foglal el Dél-Olaszországban. Ez volt az oka a közvetlen kapcsolatok felvételének ,a Badoglio-kormánnyal. Az Izvesztija még hozzáfűzi, hogy ez természetesen nem jelenti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a két állam között, hanem csupán a tényleges kapcsolatok helyreállítását. RH3 Aki alázni akar, előbb érdeklődtek az állomásfőnökségeken vagy a felvágosító Irodákban A MÁV igazgatóságától kapott értesítés alapján közöljük, hogy április 1-étől kezdve bizonyos menetrendi és díjszabási változások lépnek életbe, ezért felkérik az utazóközönséget, hogy elutazás előtt a MÁV állomásfőnökségeitől vagy a tájékoztató felvilágosító irodáktól érdeklődjenek a vonatközlekedés felől. Felvilágosítást ad telefonon a MÁV igazgatósága 228—010, Budapest keleti pályaudvar 144—500 és 144—807, Budapest nyugati pályaudvar 11a—375 és 121—213. Budapest déli pályaudvar 351—561 és 353—381. Budapest kelenföldi pályaudvar 259—868 és 259—877. számon. Hamvas püspök üdvözlése Szegeden Szeged, március 31. Dr. Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök püspöki helytartóvá Raskó Sándor eddigi apostoli kormányzót, az egyházmegyei szentszék elnökévé dr. Csepregi Imre pápai prelátus makói plébánost, a püspöki iroda igazgatójává pedig Somsich János pápai prelátust nevezte ki. A püspöki beiktatás után számos küldöttség kereste fel az új főpásztort. Tukats Sándor dr. főispán üdvözlő beszédére válaszolva az új püspök beszédében az állam és egyház közötti szoros kapcsolatok jelentőségére mutatott rá. — Nem közömbös az államnak. — mondotta ezután — hogy a® erkölcstelenség bomlasztó ereje és elterjedése milyen nehézségek elé állítja a hatóságokat. Különösen ma kell harcolni az ilyen bomlasztó törekvések elen, amikor határainkhoz közeledik az a keleti veszedelem, amely ezeréves történelmüink során mindig megtört Isten segítségével határainkon. Hiszünk benne, hogy most is meg fog törni. Minden erőnket meg kell feszíteni, hogy népünk erkölcsi ellenállását a megpróbáltatásokkal szemben fokozzuk és az erkölcsi felelősséget növeljük. Az új főpásztor beszédét azzal fejezte be, hogy higyjünk Istenben, aki sohasem hagyott még el bennünket a bajban. A birtokhoz juttatott vak honvéd letette a vitézi esküt Veszprém, március 31. Farkas Máté Sándor hadirokkant vitéznek, aki a haza védelmében mindkét szemevilágát elvesztette, vitézi birtokot juttattak és az új vitéztől Lepsényben a községházán ünnepség keretében vette ki a vitézi esküig vitéz Takách Jenő alezredes, székkapitány. Mind a székkapitány, mind Buda István főszolgabíró beszédében hangoztatta, milyen nagy fontosságú, hogy megbecsüljük azokat, akik a haza védelmében érdemeket szereztek és testi épségüket áldozták. (MTI)1 Gyorsan és erélyesen Bámulatos gyorsasággal elkészültek és napvilágot láttak azok a kormányrendeletek, amelyekkel megkezdődött Magyarországon a zsidókérdés végleges felszámolása. Reggeltől estig tartó minisztertanács döntött ezekről az intézkedésekről s az elhatározást nyomon követte a tett. öt rendelet jelent meg s ezeknek mindegyike a fajvédelmi törvény alapján intézkedik a zsidók helyzetének rendezéséről A kezdeti intézkedések sorába tartozik: a zsidók megkülönböztető jelet tartoznak viselni, törölni kell őket az ügyvédi kamarából, sajtókamarából s a film- és színművészeti kamarából, nem tarthatnak többé keresztény háztartási alkalmazottat, az állam, a törvényhatóság, a község, a közintézetek és az üzemek szolgálatából el kell bocsátani őket, a zsidó tulajdonban lévő gépjárműveket be kell jelenteni, telefonjaik leszerelése már korábban megkezdődött. Komoly és határozott cselekedetek ezek s egytőlegyig azt célozzák, hogy végre megoldáshoz juttassa nálunk a zsidókérdést, amelyet a magunk módszereivel negyedszázad óta próbáltunk megoldani, de nem kielégítő eredménnyel. Az országgyűlés három törvényt is hozott. Az első kettő az úgynevezett zsidótörvény, a harmadik pedig a fajvédelmi törvény. Ezeknek a törvényalkotásoknak időrendbeli menete mutatja, hogy mindig tovább és tovább kellett menni egy lépéssel, mert a törvény végrehajtása nem hozta meg a vért eredményt. Végül is az 1941. évi XV. tc., az úgynevezett fajvédelmi törvény lett az a szilárd alap, amely a zsidó fogalmának meghatározását nyújtja; ezt alkalmazták már eddig is a honvédségnél s most ez írja elő a kormány által kiadott rendeletek végrehajtásánál, hogy kiket, kell zsidónak tekinteni. Kállay Miklós volt miniszterelnök és szűk baráti köre, sajnos, nem értette meg a nemzet kívánságait, hanem azon a területen, ahol a zsidóság és hasonló elemek destruáló törekvései és munkája érvényesültek, a nemzetnek ezek ellen irányuló harckészségét és öntudatát hátrányosan befolyásolta. A Sztójay-kormány a legerélyesebb kézzel rendezi tehát a zsidóság helyzetét és már a most kiadott rendeletekkel is többet tett a probléma végleges megoldása érdekében, mint mindazok az intézkedések, amelyek a múltban történ-tek. A szegedi gondolatban kikristályosodott és a Gömbös-féle nemzeti munkatervben tömören megfogalmazott magyar fajvédelém alapelvei érvényesülnek ezekben a rendeletekben s most végérvényesen megtörténik a zsidóság elkülönítése a magyarságtól. A kormány a legélesebb határvonalat húzza meg a magyarság és a zsidóság között, maradéktalanul valóra váltva azokat az eszméket, amelyek negyedszázaddal ezelőtt születtek meg nálunk, akkor, amikor a nemzet a zsidó agitátorok vörös rémuralmát lerázta magáról és a keresztény és nemzeti magyar politika útján indult el a fölemelkedés felé. Akkor még egyedül voltunk egész Európában a zsidókérdésben elfoglalt álláspontunkkal s akkor még kigúnyoltak bennünket azért, mert láttuk és hirdetni mertük azt a veszedelmet, amelyet a zsidóság rejt magában úgy politikailag, mint gazdaságilag. A Sztójay-kormány vállalkozott arra, hogy ezt a veszedelmet egyszer s mindenkorra kikapcsolja a nemzet életéből. Amint állambiztonsági érdek követelte meg a szociáldemokrata párt, és a vele szövetkezett kisgazdapárt és a parasztszövetség feloszlatását, éppen ilyen érdekként ismerte fel a kormány a zsidókérdés végleges rendezésének szükségességét. Soha többé nem térhet és nem tér vissza az az idő, amikor a zsidóság a nemzetbomlasztó politikai áramlatokkal szövetkezve, az ellenség prédájául szolgáltatta ki a nemzetet Erről kezeskednek a Sztójay-kormány kemény , szigorú rendeletei, amelyek részben már napvilágot láttak és részben ezután fognak megjelenni.