Reggeli Magyarország, 1944. július (51. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

VITÉZ SZTÓJAY DÖME: Az egyetemes nemzeti szempontokat kell mindnyájunknak szolgálni A miniszterelnök beszédet mondott a Magyar Élet Pártja értekezletén A MÉR gróf Teleki Mihályt választotta országos elnökévé „Minden gondolatunk az egység mielőbbi megteremtése lesz“, mondotta az új elnök A Magyar Országos Tudósító lenti: A Magyar Élet Pártja szerdán este akadémia utcai székházában értekez­letet tartott, amelyen igen nagy számban vettek részt a párt törvény­hozó tagjai és a főispánok. Az érte­kezleten megjelent vitéz Sztójay Döme miniszterelnök, a kormány tag­jai közöl Reményi-Lchneller Lajos, Szász Lajos, Antal István és Jurcsek Béla; ott volt vitéz Tars Tibor és Krúdy Ferenc, a képviselőház a­leln­ö­­kei, Huszovszky Lajos, vitéz Bonczos Miklós, Kiss Endre és vitéz Kolos­­váry-Borcsa Mihály államtitkár, va­­laamint gróf Teleki Béla vezetésével az Erdélyi Párt sok tagja. Teleki Mihály a jobboldali egységről Vitéz gróf Teleki Mihály elnöki meg­nyitójában mindenekelőtt a bala­tonfüredi választásról emlékezett meg s rámutatott arra, hogy a miniszter­el­nöknek egyhangúlag történt meg­választása a pártnak s a kormányt támogató jobboldalnak impozáns de­­mostrációja volt. A továbbiakban jelentést tett az ér­tekezletnek arról a munkáról, amelyet­­a legutóbb kiküldött három- és hattagú bizottság megválasztása óta végzett. E két bizottságot annak idején azzal a céllal választották meg, hogy a Magyar Élet Pártját az ország általános óha­jának megfelelő jobboldali egység megteremtésére irányuló megbeszélése­ken képviselje. A párt ebben a kérdés­ben mind a miniszterelnök, mind más tényezők előtt is a legőszintébben és a leghatározottabban kifejtette felfogá­sát. Sem személyi, sem elvi kérdések­ben nem támasztott akadályokat a jobboldali egység elé, sőt mind szemé­lyi, mind elvi vonatkozásban elment a lojalitás legszélső határáig. Mind ma­ga, mind a két bizottság fő feladatának tekintette, hogy a p­árt érdekeinek megvédése mellett olyan intézkedéseket tegyen, amely a pártot alkalmassá te­szi arra, hogy az, annyira kívánatos jobboldali egységben erejét érvényesít­hesse, tehát elsősorban a párt jobbol­­daliságának erőteljesebb kihangsúlyo­zására, másrészt bizonyos kilépések kezdeményezésével és az anyagi össze­férhetetlenségi kérdések rendezésével a párt jobboldali felfogásbeli egységének és erkölcsi erejének fokozására töre­kedni. A párt legnagyobb sajnálatára mindezideig nem valósult meg a jobb­oldali erők egysége. A két bizottság tulajdonképpeni feladatának megfelel­ni nem tudott­ Ezért, továbbá mert az adott helyzetben a párt politikai irá­nyítása és a párt szervezési feladata állandó és teljes jogkörrel rendelkező pártvezetőséget kívánnak meg, kérte az értekezletet, hogy a két bizottság tagjainak lemondását fogadja el és válasszon új p­ártvezetőséget. Egyben hálás köszönetet mondott mind a ma­ga, mind a két bizottságban helyet fog­Vitéz Sztójay Döme miniszterel­nök szólalt fel ezután , hangsúlyozta, hogy az új tisztikar megválasztásához adott hozzájárulása nem jelenti azt, hogy helyesli a nemzeti társadalom politikai széttagolásának további fenntartását, mert ez a legjobb szán­dékok mellett is ellentéteket, súrló­dásokat támaszt és a mai történelmi időkben a nemzet küzdő és dolgozó erejének csökkenésére vezethet Szükségét látja azonban annak, hogy az adott helyzetben a párt új tisztikart válasszon s ennek irányítá­sával határozott jobboldali politikája alapján, amelyet parlamenti beszédé­ben kifejtett, a párt tovább dolgozzék a nemzet érdekében. A párt fegyelme­zettsége, nyugalma és öntudata ko­moly értéket jelent , amire a jobbol­dali egység megvalósításánál feltét­lenül számít. Kérte a pártot, legyen továbbra is fegyelmezett, öntudatos szervezete a határozott jobboldali gondolatnak. — Ez a cél lebegjen szemeitek előtt, — fejezte be szavait a miniszterelnök, amikor a párt érdekeire vigyáztok s amikor a kormányt támogató jobb­oldali pártokkal teljes egyetértésben mögém és a kormány mögé sorakoz­tok. Ne felejtsétek el sohasem, hogy az ország igen nehéz helyzetben van s nekem és a kormánynak legfőbb vágya, hogy a kívánatos eg­ység mi­előbb létrejöjjön. Nézzétek azokat az értékeket is, amelyek más politikai pártokban vannak, mert ma egyete­mes nemzeti szempontokat kell mind­nyájunknak szolgálni, csak így tud­juk a nemzet nagy kérdéseit eredmé­nyesen megoldani. Az új pártvezetőség A miniszterelnök nagy tapssal és helyesléssel fogadott szavai után az értekezlet egyhangú szavazással vitéz Teleki Mihály grófot, a párt országos elnökévé, Bocsáry Kálmánt és Hu­­nyadi-Buzás Endrét a párt országos alelnökévé választotta meg. Vitéz Sztójay Döme miniszterelnök arra kérte a párt új vezetőit, hogy a pártot a leghatározottabb jobboldali irányban a nemzeti egység és a szebb magyar jövendő felé vezessék. Sok szerencsét kívánt működésükhöz és hangsúlyozta, hogy a legteljesebb mértékben támogatja őket, mert az az érzése, hogy a párttal együtt bizalom­mal, megértéssel vannak személye és a kormány politikája iránt. Vitéz gróf Teleki Mihály alelnök­­társai nevében is köszönetet mondott a megnyilvánult bizalomért, hangsú­lyozva, hogy nehéz időkben vállalkoz­tak a párt vezetésére. A párt a nem­zet nagy érdemeinek szem előtt tartá­sával lojálisan kerülni fogja a párt­harcokat Arra fog törekedni, hogy a kormányban képviselt jobboldali pár­­t Agyfi biztoSÍtsJL lalt képviselőtársai nevében azért a támogatásért, melyet a párt részéről élveztek. Különös gondja lesz arra, hogy a párt­tal pártszövetségben lévő Erdélyi Párt­tal a bajtársi és testvéri együttműkö­dés szálait még erősebbre fűzze. Min­den gondolatunk az egység mielőbbi megteremtése lesz, — mondotta — mert ezt az ország érdekében elengedhetet­lennek tartjuk. A pártértekezlet ezután az országos elnök javaslatára szűkö­bb körű pártve­zetőséget­ választott, amelynek tag­jai a következők: Bárczay János, vi­téz Bobory György, Bocsáry Kál­mán, vitéz Csicsery-Rónay István, Első Sándor, Falcione Árpád, vitéz Faragó Ede, Fricke Valér, Hunyadi- Búzás Endre, Hóman Bálint, Ivády Béla, Király József, vitéz Koráni Elemér, vitéz Lukács Béla, vitéz Mar­ton Béla, Meixner Emil, Miskolczy István, Nagy Iván, Simon Ferenc, Stomfay-Szitz János, Szabó Zoltán, Szeder János, vitéz Teleki Mihály gróf, báró Vay László. A megválasz­tottakon kívül tagja a pártvezető­­ségnek a képviselőház elnöke és két alelnöke s a kormánynak a párthoz tartozó tagjai, beleértve az államtit­károkat is. Az értekezlet a párt háznagyává egyhangúlag Konkoly-Thege Kálmánt választotta meg. Vitéz gróf Teleky Mihály végül a párt hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a párt hivatalos álláspontját a közeli és távoli kormányzati feladatok tekin­tetében és úgy, mint a jelentkező más problémák szempontjából leszögezte és nyilvánosságra hozza. Hangsúlyozta, hogy ez nem jelent új program­adást mert a párt programját annak idején alapító vezére, Gömbös Gyula megha­tározta, más tekintetben pedig a mi­niszterelnök, illetve­ a kormány pro­gramja az irányadó, amelyet a párt teljes erejével támogat. Az értekezlet egyhangú helyesléssel fogadta az országos elnök szavait és a kért felhatalmazást megadta. Ezzel az értekezlet véget ért. A miniszterelnök felszólalása Ára 14 Mér Előfizetési ár 1 hóra 3.40, negyedévre 9.80 penge 1944 július / szombat VL (II.) évfolyam 146 szám „Minden szem gabonára szükségünk van“ Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter rádióbeszéde Budapest, június 30. (MTI) Jurcsek Bella a közellátásügyi minisztérium teendőivel is megbízott földmívelés­­ügyi miniszter Péter-Pál napján Bu­dapest I. hullámhosszán rádióbeszédet intézett a magyar gazdatársadalom­hoz. A földmívelésügyi minisztert, aki Hajas József dr. miniszteri titkár kí­séreteiben érkezett a Magyar Távirati Iroda és a Rádió sándor utcai palo­tája elé, vitéz Kolos­váry-Borcsa Mi­hály államtitkár, a Magyar Távirati Iroda és a Rádió kormánybiztosa, Kuzmich Gábor, a posta vezérigaz­gatója, Frigyes János, a Rádió vezér­igazgatója, Koncz Sándor dr. igazgató és vitéz Béry László, a Rádió hírszol­gálati osztályának vezetője fogadta. A miniszter a III. számú stúdióból mon­dotta el a következő rádióbeszédet: — Gazdatársaim! A magyar föld magát érlelő ereje Péter Pál napját az aratás kezdetének ünnepévé avatta. Ünnep ez a nap, de nem az egyéb ün­nepek munkaszünetének jegyében, ha­nem éppen a fáradságos aratási mun­ka megkezdésével kötelességeinkre is figyelmeztet, amelyeket minden hozzá­értésünkkel és teljes erőnkkel kell vé­gezni. Erről kívánok most beszélni elsősorban, mint a magyar földműve­lési és közellátási ügyek első sorba állított szolgája.­­ Mint régi gazdát, életem munkája és tapasztalatai arra neveltek, hogy hivatásomban kötelességtudással fi­gyeljem nemzetünk sorsát és megte­gyek minden tőlem telhetőt érette, mert az egész nemzet boldogulása nél­kül egyetlen gazda sem biztosíthatja a megkívánt életfeltételeket sem magá­nak, sem családjának. — Világraszóló küzdelmek viharában új, igazságosabb, emberségesebb kor­szak születik és ebben a roppant küz­delemben hiába állana ki háza elé az egyes ember, hogy otthonát, kis család­ját, verejtékével áztatott földjét meg­védelmezze, az ő védőpajzsa csak a közösség egységes ereje lehet. Ezt az­ erőt azonban minden tehetségével gya­rapítania kell azon a helyen, ahová ez a sors állítja: a szántóföldeken éppen úgy, mint a harc mezején. Mindenki egyért csak akkor küzdhet eredménye­sen, ha az az egy is mindenkiért helyt­­áll, minden időkben és minden körülmé­nyek között. Kötelező munkaszolgálat — Most sok gazdaságban hiányzik a bevált munkaerő, a kipróbált munkás, aki évről évre rendszeresen elszegődött, hiányzik a gazda fia, aki a legszebb rendet vágta, sőt maga a gazda is ta­lán, aki hozzáértéssel, lelkiismeretesen vezette gazdaságát­. Alig van gazdaság, ahol nem panaszkodnának a munkaerőhiány miatt. Mi gazdák tudjuk jól, hogy kevesebb munkással is el lehet a meg­felelő eredményt érni, ha kellő gon­dossággal mindenkit a maga helyére állítunk és nem nézzük el azt, hogy egyesek esetleg kivonják magukat a munkából. Ezért kell bevezetni az egész ország minden munkaképes la­­kosára a kötelező munkaszolgálatot, aminek célja az, hogy a dologkerülők dolgozzanak és mindenki ott dolgoz­­zért, ahol tehetsége és ereje javát ad­­hatja. Tehát nem azzal szemben kell alkalmazni kényszert, aki kötelessé.

Next