Reggeli Magyarország, 1944. július (51. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-14 / 157. szám

1944 Július 14 péntek SPORTHÍREK jórészt a Koloz­svd.vl AC Az NB I. egyik legnagyobb megle­petése volt a Kolozsvári AC kitűnő szereplése­ A kolozsvári labdarúgó csa­pat, amely tavalyelőtt éppen hogy el­kerülte a kiesést, az 1943—44-es bajnok­ságban a harmadik helyet hódította el, sőt éppen csak az utolsó fordulóban került a másodikról a harmadik hely­re — rosszabb gólarányával — a Fe­rencváros mögé. Ez a kitűnő szereplés a jó játékosanyagon kívül az áldoza­tot nem ismerő vezetőség és a gondos labdarúgómester Opata Zoltán ér­deme­ Úgy halljuk, hogy a KAC a jö­vőre még szebben kíván szerepelni és így erősíti a csapatot. Állítólag már több kiváló játékossal folytat tárgya­lásokat a kolozsvári vezetőség. — Ungváron a Rusj tartalék labdarúgó csapata a Csapi MÁV-ot 3:1 (1:0)-ra le­győzte a Perényi Kupadöntő mérkőzésen. Gázlovát: Kercség (2) és Tamás, illetve Csekő. — Temerinben a ZTC II. az Újvidéki K­ereskert labdarúgó együttesét 2:0 (0:0)-ra győzte le. — Újvidéken a Bácska futball­csapata a Szenttamási Csaba felett 8:2 (4:0) arányban diadalmaskodott. A Bácska má­sodik csapata a Borszilt 3:2 (1:2) arányban győzte le. — A svájci olimpiai bizottság távirata a finnekhez. A finnek üdvözlő távira­tot küldtek volt Lausanneba, ahol az olimpiai játékok ötvenéves jubileumi ünnepségeit rendezték. A svájci olim­piai bizottság a finn táviratra igen szívélyes hangú választáviratot inté­zett dr. Nokohenben, a finn olimpiai bizottság elnökéhez. A táviratban a többi közt megköszönték a finn nem­zet figyelmességét, hogy még a hábo­rúban sem feledkeznek meg az olim­piai gondolatról. A finn nép megpró­báltatásai Svájcban a legmelegebb részvétet keltik, mondja a távirat.­­ A Testvériség SE vasárnap bonyolítja le országos országúti kerékpáros versenyét. És a viadal egyébként az egyéni hattusa bajnokság első futama is. ­ Egy rozsdásodó nyári délutánon nagy szérüskertünk karjai között bú­­jócskáztunk, amikor Devecseri János, a vén kisbíró pórázon vezetett udva­runkba egy óriási fehér agarat Majd­nem sírt belőlem az örömkiáltás, amint megsimogattam a gyönyörű ál­latot és minden különösebb tiltakozás nélkül hálás pillantással állta a simo­­gatást. Akkor már pajtásaim is ott hemzsegtek Devecseri és a kutya körül János bácsi előbb elégülten sodort drótbajuszán s aztán kijelentette, hogy az agarat Fricinek hívják. Nemcsak magyarul, hanem németül is ért, azonkívül tud kerítést ugrani, fára mászni, mint a macska. Apám­ az az­napi jegyzőközgyűlésen kapta aján­­dékba a szolgabirótól Ha Frici el nem aludt volna a neki csinált szállásán, a kamrában a régi pokrócokból és elhasznált bárénybö­­rökből e­szkábált fekvőhelyen, nyilván én is álmatlanul töltöttem volna az éj­szakát. De mert hamar megbarátko­zott velünk s miután elfogyasztott egy liter tejet, egy sebtiben megfőzött házinyulat, egy komiszkenyérrel, amit kutyák számára külön dagasztott Má­ria, anyám szép szőke kori álmlánya, elfeküdt szállásán. Én pedig álmom­ban Fricit hajtottam, kis piros foga­tom mint egy mesbel herceg. Frici pedig víging ott, akár csak apám arab­ telivérjei. Álmomat csak egy beszélge­tés zavarta meg. Apám és anyám vi­táztak. — Nem tudom, miért kellett elfogad­nom ezt a dögöt. — mondta anyám félek tő­l. — Először is nem dög. Aztán meg hadd legye­n öröme a gyerekeknek. — No csak, nagy érték lehet. — Hát bizony, igen. Tama százezer "koronába is belekerül. — És mégis ajándékba kaptad? — Ilyen szerencsém van. Bele akartam szólni a vitába, hogy apám pártjára keljek, de az agár­ érke­zés izgalmas és butócská­,ám­ smm­in tel­­jesen kifárasztották szemidegeimet. Szabad időmet azontúl mindennap a­­ szíjgyártó műhelyében töltöttem. Már készült a Fricire a díszes szerszám. A szíjgyártó folyton próbálta, hogy test­hez álljon és sehol egy csatt be kar­colja Frici testét- A kiskocsit , piros kerekekkel és vörös bőrüléssel a kár­pitos készítette. Devecseri János neve­tett: — Olyan úr lesz, kis fiatal úr, hogy még a grófkisasszony is beleszeret magába. Az udvarunk pedig egyszerre szűk­­ lett, annyian jártak hozzánk. Min­denki csak Frici körül legyeskedett, őt ölelte, becézte. A lányok is ígértek nekem csoki,jádét, üveggolyót, színes ceruzát, festéket, lom­b­fűrészt, gittet, csak engedjem majd őket felülni az agárfogatra. Ásvány Piri, a szomszé­dunk fonotthajú lánya, jó állásom az iskolában és otthon bujósdinál és kergetőzésnél a legnagyobbat ígérte: — Ha elsőnek ültetsz a fogatra, fele­ségül megyek hozzád­— Meg is csókolhatlak? — Persze, te csacsi. S úgy megsímogatott, akár csak egy felnőtt nő.­­ Két héttel utóbb vendégeink étkeztek. Vacsorára pecsenyék sültek a tűz­helyen, s anyám azt állította, hogy amikor közben bement az eb­el­őbe, még minden megvolt, de mire vissza­tért, egy darab csirke, pulyka se volt a sütőben. Pedig a sütő ajta­ját senki sem nyithatta ki. A zsír sustorgott csak az üres tepsikben. Mária sírt és esküdő­­zött, hogy csak vízért járt hátul a kút­­nál és a fedők is rajta voltak a serpe­nyőkön, a konyhában pedig senki sem járt, mert ő az ajtót kilincsre betette. — Frici hol volt? — kérdezte gyana­kodva apám. — Frici? — hüppögött Mária — hol is volt... ejnye, most se látni azt a beste állatot. Óvatosan kiszöktem a szobából és megkerestem Fricit a szállásán. Olyan tele pofával okmározott, hogy csupa zsír volt még a feje is. — Szegyeld magad, te tolvaj! — kory­holtaim, bár nehezen tudtam elképzel­ni, hogyan juthatott be a konyhába, amikor Mária kilincsre betette az aj­tót. Én ismertem Bodrit, meg Buksit a két komondort. Tüzes zsírhoz egy-­k­ee közelített. Éppen Frici tett volna ilyet, aki a® okos kutyák mintaképe? Egyszerűen már így kezeltem Fricit, annyira szerettem. Amikor visszamentem a szobába, szinte kővé meredtem. Dezső bácsi, apám barátja hangoskodott. Jóbarátja volt a szolgabírónak, akitől a kutyát kaptuk. És Dezső bácsi már azt is tudta, hogy Fricit a szolgabíró ha­sonló tolvajlások miatt gyűlölte meg. Nagyon féltem, hogy sorsa nálunk is megpecsételődött, mert anyám köny­­nyeit még a vendégek mulatságos vi­gasztalása se apasztotta el­­. Két nap múlva, amikor már úgy volt, hogy elkikszül a Szerszám és a kishinto is, nyári nagy gyakorlatra szállásoltak be falunkba egy huszár­ezredet. Az ezredes, szép szál, őszülő­ hamatékú ember, igazi snájdig hu­szártiszt, látogatóba jött apámhoz. Megpillantotta Fricit, amint éppen dresszíroztam és a kerítésen ugráltat­tam keresztül. — Hű, micsoda állat­ — suhintott a levegőbe lovaglóostorával — adnék érte háromszázezer koronát. Ennek aztán hasznát venném a vadászaton, a káptalannál. Apám mosolygott, s valamit mormo­gott, hogy anyám boldog lenne, ha a kutya elkerülne a háztól, de ő nekem hozta, úgy sem kapott a legutolsó vá­sáron ponnilovat, a kutya tehát nem eladó. • — Pedig én megveszem ezt a kutyát! — erősködött az ezredes, s le nem vette szemét Eriélről, az most már odasom­­fordált az új vendéghez, s amint elé le­tartotta ostora nyelét, minden további nélkül azon is keresztülugrott. A látogatási idő eltelt, az ezredes elment, délután azonban két fiatal tisztje járt apámnál. Csak a vacsorá­nál tudtam meg, hogy az ezredes kö­vetei voltak. Már ötszázezer koronát ígértek Friciért s igen nagy volt a csodálkozásuk, hogy apám hajthatat­lan maradt. Az ezredes öt napon át minden nap­ eljött meglátogatni Fricit Remek zon­gorista volt, asszony mulattató, kedves huszártiszt, de alighogy megérkezett s megivott egy pohár konyakot, csak Frici érdekelte, hol van, mit csinál, hogy vált be a kocsizásra. Még se­­hogysem vált be, mert a kis hintő nem készült el időre. A kárpitost a huszá­rok is befogták a maguk dolgaira, s nekem várnom kellett A katonaságé mindig az elsőség, ezt már akkor m megtanultam. Házunk táján csönd volt, csupán Frici szemtelenkedett. Egyik nap el­tűnt a kamrából száz pulykatojás. Az ajtó zárva volt, sf. ablak is, ellenben Mária esküdözött hogy Fricit alko­nyatkor a kamraablak szűk rostélyán át látta beugrani, szinte a szemének is alig akart hinni, hogy ez lehetséges volna. Úgy látszik, lehetséges volt Frici azonban nem elégedett meg a csemegével, a jégverem ajtaját is ki­­­­nyitotta a fogával s a jégveremből ki­­horgászta apám előző napi horgász zsákmányát, a majonézban jégre tett két nagy balatoni fogast. Gondolom, ez pecsételte nem a sorsát, bár sokáig nem­ értettem, hogy miért maradt oly konokul hajthatatlan apám az ezredes kívánságával szemben a hadgyakorlat ötödik napján is, amikor búcsúzóul már egy millió koronát ígért az ezre­­des Friciért. Vártam a másnapot, amikorra a ko­­csinak is e­l kellett készülnie és ter­­veztem, hogy Ásvány Pirit fel­ül­tetem a kis hintóra. Hajnalban a huszárok elmentek. Fricinek ellenben hűlt hely« volt. Apára reggeliző t iszta.’án ott bt* vert egy boríték, s amikor kibontotta, egymillió korona volt benne. És egy barátságos levél, kicsit kezdetleges írással. Az őrmester írta, aki Deve­cseri Jánossal olyan melegen össze* barátkozott. Röviden arról szólt a le­­vél, hogy apám ne haragudjék, ilyen kutyát nem mindennap látni s az ez* redes úr nagyon szereti az agarakat. Ásvány Piri persze szob* sem á­ll ve* lem, amiért nem tartottam mi­g a szafi­ramat s nem tudom, mi történt volná, ha nincs az udvarunk táján Dovecseri János, aki, mert,­e írtam neki bánatot­mat, vá­lnnveregetett: — Ne sirassa azt a kis fehérnépet, fiatalúr, hiszen annyi van « világi»» , merd ■medálja, ha felnő, hogy még gol­ is lesz magának. F r i­c i írta: Szabó József R­M7 ­ Szabályozták a labdarúgóm­esteri tevékenységet Az OSK rendelkezést intézett az MLSz elnökségéhez a lab­­darúgómesteri tevékenység szabályo­zása ügyében. A labdarúgás nyilvános vagy bár nem nyilvános, de kereset­­szerű oktatását az OSK ezután rend­őrhatósági engedélyhez köti. A rende­letben többek közt kifejti még az Or­szágos Sport Központ, hogy a labda­rúgó mesterek a jövőben csak az elő­írásos mesteri, vagy segédmesteri ok­levéllel működhetnek.­­ Az ökölvívó villám­­versenyen pénteken este fél­ 7 órától kezdődően mind a négy csapat legjobb legénységét szerepelteti. A nevezések szerint a következőkből válogat­ják ki a három-három perces versenyek résztvevőit. BTK: Hudák, Agárdi, Németh, Torma III., Torma L, Bán, Barinka, Mar­ton, Torma II., ősze, Herbst, Sturm. — FTC: Hámori, Barussó, Bzumega, Selmeci,­ Gál, Barinka I„ Révész, Csontos, Homolya. — BVSC: Kovács I„ Kovács II., Horváth, Bálint, Vajda, Kocsis, Farkas, Dudás, Sza­bó, Dévai, Tamási. — Csepel: Regős, Ko­vács II., Bogács, Váci, Barát, Bicsák, Né­meth, Dióslaki, Samarjai. — A Magyar Kerékpáros Szövetség az el­múlt évben többízben rendezett 1000 m-es rekordjavító kísérleteket. Ezek a versenyek többször is új rekordot eredményeztek. Az idén vasárnap kerül sor az első motorveze­­téses kilométerpróbára. Legjobb bukósisa­kosaink kísérelik meg Nagy Béla jelenleg fennálló 42 mp-es rekordjának megdönté­sét. A Millenáris sporttelepen vasárnap délután a kilométerpróbán kívül bukósisa­­kosaink még egy 40 kilométeres motorveze­­téses versenyben is mérkőznek egymással.­­ A Gamma Lövészegyesület nyilazó versenyét vasárnap tartotta. Az összetett csapatversenyt a Beszkárt A-csapata 270/1369-es eredménnyel nyerte a Gamma előtt. Az egyéni eredmények összetett ver­senyében Pláhi János (Beszkárt) győzött A hölgyek versenyét Váry Jánosáé (Beszkárt) nyerte. SZÍNHÁZAK MŰSORA Madách: Ártatlanok (Váz). — Fővárosi Ope- *­rett: Luxemburg grófja Gé6) — Márkus Farkszinház (134—994). Szakitok magával ! (6). — Erzsébetvárosi: Cserebogár, sárga csere­bogár ... . (6). — Népvarieté a Sportcsarnokban (397- 842, 297—843). Új artistaparádé (V47). — Jókai: Nő a férfi sorsa (17). — Műszínkör: Tokaji úszó (3, 5, 7). A többi színház nem tart előadást. Nyirő József a székelységről Nyirő József, a neves székely író az egyik színházi lapban a széke­ly­­ség helyzetéről ezeket mondta: »Ma három-négymillió székely kellene, hogy legyen s van belőle összesen fél millió — s mi lesz ezután! Enn­e­k az ezutánnak az élet-halál kérdése foglal­koztat legjobban s hány és hány egyéb problémája van Magyarország­nak, amellyel nekünk, magyar írók­nak kell elsősorban szembenéznünk, ha az új Európában a magyarság meg akarja alapozni, meg akarja tartani ezeréves nemzeti létét. Ne kifelé nézzünk csak, vegyük észre ugyan a világ ujj mutatását, de a ma­gunk félfenmaradásának biztosítá­sára fordítsuk minden erőnket. A problémák felvetítésére , a követendő utak megvilágítására hivatott az író, a művész. Ezt, látjuk az irodalomtör­ténetből is. Nem tingli-tangli, apró szerelmecskék firkálása­­szüksége», nem a­­ divat és művészi irány haj szó­lás az író hivatása, hanem a magunk­ban é­lés s ha idejut a magyar író, van téma annyi, csak győzzük. Van mit az emberek elé vetni. Fel kell ébrednie mindenkinek.« (•) Rádiók­özvetítés a Márkus Parkszín­házból A rádió ellátogatott a Márkus Parkszínházba, s onnan helyszíni közvetí­tést rendezett. A mikrofon előtt a Szakítok magával! című darab hangzott el Simor Erzsébet, Turay Ida, Hámory Eta, Kovács Károly, Nagyajtay György, Perényi László és Kő­váry Gyula felléptével. (*) Halmay Tibor színházat nyit­ T­almay Tibor, az európaszerte ismert komikus — aki huszártiszt volt, mi­előtt színpadra lépett — a hírek szerint színházat nyit Operettrevűt akar léte­síteni a fővárosban. (*) Színház Egerben. Beleznay-U­nger István társulata július 19-én kezdi meg Egerben a nyári évadot. Színrekerül Ibsen, Maeterlinck és Strindberg néhány világhírű darabja is. (*) Miért játssza Páger Láizó Balogfcot a filmen? Az első című darab filmváltoza­tának forgatását megkezdték a Hunnia­­filmgyárban. A négy főszerepet annak ide­jén Bulla Barna, Dayka Margit, Páger An­tal és Juhász József játszotta az Új Ma­gyar Színházban. Páger Antal a filmben azt a szerepet alakítja, melyet a színpadon Juhász József játszott. A hírneves művész így nyilatkozott a szerepváltoztatásról: »Annak idején az író nekem írta Sánta Balogh szerepét és én azt akartam elját­szani. Nem találtunk azonban az asztalos szerepére megfelelő színészt s így én hoz­tam meg a áldozatot — mert az volt — és vállaltam az asztalost. Most, amikor a fil­met megcsináljuk, megint szóba kerül a kérdés. Kiderült, hogy az asztalos szere­pére — szintén fu­pitechnikai okokból — alkalmasabb nálam Rajczy Lajos, a Nem­zeti Színház fiatal színésze. Ennélfogva a filmváltozatban én fogom Sánta Baloghot játszani, annak ellenére, hogy a színpadon az asztalost játszottam több mint 200-szor. Nem én ragaszkodtam vagy ragaszkodom­ a saját szereplésemhez, hanem a gyártó cég.« (*) Járay József, az Operaház neves tenoristája, tíz napig a vasmegyei Genes faluban tartózkodott. Szüleinek segített aratni, mert testvérei katonai szolgálatot teljesítenek és nem tudtak résztvenni a termés betakarításában. (*) Évadzrás a Délvidéken. Krémer Fe­renc Délvidéki Színháza befejezte színházi szezonját Bácskossuthfalván. Szezonzárás­­képpen A szűz és a gödölye című Zilahy­­darab került színre Gaál Ferenc, Rácz Im­re, Karácsonyi Miklós, B. Szirmai Gizella, Gera Zoltán, Csornai Irén, Olasz Erzsébet, Bánó Mihály és Kenyovszky Béla főszerep­lésével. (1) Harminckét bemutató és felújítás Ko­lozsváron. A kolozsvári Nemzeti Színház kiadta a bérleti felhívásokat. A plakátokon 32 bemutatót, illetve felújítást hirdet. A jövő évadban tehát a népszerű kolozsvári Nemzeti Színház igen gazdag műsort ad az erdélyi közönségnek. (*) A Mosoly országa Szombathelyen. A szombathelyi színtársulat Barabás Sári és Nagypál László vendégfelléptével szabad­téren adta elő Lehár Ferenc Mosoly országa című operettjét. A zenekart Rubányi Vil­mos vezényelte. A szólótáncokat Csinády Dóra, Morgányi Lili és Anda Margit, az Operaház táncosai táncolták. . .

Next