Reggeli Magyarország, 1944. augusztus (51. évfolyam, 172-195. szám)
1944-08-01 / 172. szám
Ára 14 fillér Előfizetési ár: 1 hóra 3.40, negyedévre 9.80 pengő 1944 augusztus kedd VI. (II.) évfolyam 172. szám ».Rendkívül kemény harc dúl a Kárpátok és a Finn-öböl között A Kárpátok előterében számos ellenséges támadást vertünk vissza — Meghiúsult a Varsó ellen indított előretörési kísérlet — Heves harc nAtauért — Összeomlott a Firenze ellen indított újabb támadás is Az inváziós arcvonalon kiszélesedett a harcok területe . a vasárnap Magyarországot támadó amerikai gépek közül 15 pusztult el Miről tárgyal augusztus 2-án a törött parlament Berlin, július 31. A vezéri főhadiszállásról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Az ellenség Normandiában vasárnap nagy hadianyagbevetéssel indított nagy támadását Caentől délnyugatra egészen a Cotentin-félszigetnyugati partjáig terjedő arcvonalra terjesztette ki. A harcok mindkét részről mindig fokozódó elkeseredettséggel folynak. Hotot-tól délre valamennyi ellenséges támadást szétvertük. Caumont két oldalán az ellenség m nélyebb betörést ért el arcvonalukba. Saját ellentámadásaink itt folyamatban vannak. Torigny-Sur-Meretől északnyugatra és nyugatra meghiúsultak az északamerikaiak erős áttörési kísérletei. Különös hevességgel tomboltak a harcok ,Lourdevaltól és Cerencestől délre. A mélyen betört ellenség ellen páncéloskötelékeket vezényeltünk támadásra. A Lourdevaltól északra lévő térségben a fegyveres SS-nek egy összeköttetéseitől átmenetileg elszakított, páncélos harci csoportja fő erőinkhez vágta át magát. Éjszaka harci kötelékeink az Orne és Szajna torkolata előtt ellenséges hajógyülekezéseket támadtak- Az ellenség 11 repülőgépet vesztett- Franciaországban harcban 97 terroristát boncoltunk fel- Német gyorsnaszádok az elmúlt éjszaka az angol part alatt Eastbournetől keletre egy ellenséges hajókaravánt támadtak és három nagy hajót torpedóztak meg. London majdnem szakadatlanul súlyos megtorló tűzünk alatt áll- Olaszországban az ellenség az elszenvedett veszteségek miatt vásáruián nem folytatta Firenze elleni nagy támadását, csupán erős helyitámadásokat intézett a várostól délre és délkeletre. Ezek ránézve nagy veszteségekkel összeomlottak. Keleten a Kárpátok és a Finntengeröböl között továbbra is rendkívül kemény harcok folynak. A Kárpátok előterében számos ellenséges támadás hiúsult meg. Sambornál egy páncélos hadosztály 30 támadó páncélost lőtt ki. Csapataink a különböző szakaszokon ellentámadással visszaverték az ellenséget Varsó térségében súlyos harcokban meggátolták nagy ellenséges erőknek a város irányába való áttörését. A Siednce ellen intézett ismételt szovjettámadások elhárítása után csapataink észak felé új állásokba szakadtak el. A Bug középső folyása és Olija között tartották az arcvonalat Kovnonál a bolsevisták folytatták támadásaikat és bár csapataink makacs ellenállást tanúsítottak, hatalmukba kerítették a várost- Lettországban Mitauért és Birsennél heves harcok folynak- Osztrovtól nyugatra lényegében visszavertük a bolsevista támadásokat- A narvai földszoroson hadosztályaink a haditengerészet egységeivel kemény harcokban vasárnap is szétverték a bolsevistáknak nagy erővel megindított áttörési kísérleteit. Az ellenségnek nagy ember- és hadianyagveszteségei voltak. Csatarepülő ezredek mélytámadásokkal számos ellenséges páncélost és löveget tettek harcképtelenné és többszáz járművet romboltak szét. Egy északamerikai bombázó kötelék vasárnap Budapest területét valamint Magyarország és Horvátország más helységeit támadta meg. Német és magyar légvédelmi erők 15 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg, közöttük 11 négymotoros bombázót. Tengeralattjáróink 22.000 bruttó regisztertonna tartalmú három kereskedelmi hajói két őrhajót és egy aknaszedő naszádot süllyesztettek el. (MTI) ♦ Berlin, július 31. (A Reggeli Magyarország szerkesztőségének telefonjelentése.) A keleti arcvonal fejleményeire vonatkozóan már hetek óta ismételten használták a »drámai« megjelölést,ami arra mutatót, hogy csekély megszakításokkal az egyes pontokon a helyzet mindig súlyosan alakult A hivatalos jelentésekből kivehető harctéri alakulásoknak mindig meg is felelt ez a megjelölés. A legutóbbi hétvég azonban a maga eseményeivel és a hozzájuk fűzött magyarázatokkal olyan változást árul el, amely nemcsak magának a helyzetnek, hanem a nyomában támadt hangulatnak is valami megfelelőbb megjelölését és a harctéri fejleményeknek megfelelő beállítást kíván. Ebben találja magyarázatát és a jelzett új követelménynek felel meg, hogy a véderőfőparancsnokság legutóbbi szokott összefoglaló jelentése egyszerre számol be olyan döntően fontos védőbástyák elvesztéséről, amilyenek Lemberg, Breszt-Litovszk, Byalistok és Dünaburg volt, a míg ugyanakkor délen Przemyslnek, Rjezsovnak, valamint az északi szakaszon Saulinnek feladását jelentik be. Mindez azt mutatja, hogy eddig változatlanul tartott a mostanáig vallott német véderőmódszer, hogy tudniillik a Finn-tengeröböltől le egészen a Kárpátok előteréig kialakult óriási hadjáratban adott esetben mindig a kitérést választotta a német hadvezetés az arcvonal mindennél fontosabb fenntartására. Az esztendő folyamán igen gyakran beszéltek már arról, hogy a hadműveletek menete, vagy a csaták hevessége egyik-másik szakaszon, vagy ponton elérte a tetőpontot. Úgy látszik azonban, most következett el az a pillanat, amikor maguk az illetékes tényezők is elsősorban teszik ugyanezt a megállapítást, mert, nemcsak azt szögezik le, hogy mindent, ami a jelen pillanatban kifejlődik, a következő pilanatban újabb és súlyosabb alakulások válthatják fel, hanem ennek megfelelően adják magyarázatát mindannak, ami a mostani napi jelentések tartalmából és formájáról határozottan kivehető. ■ ■ • - • Valamennyi katonai szakértő egyértelműen megállapítja, — amint ezt már ismételten oka, és magyarázatul adták az eddig történtekhez , hogy a német hadvezetés a kelti arcvonalon a mozgó hadműveletek módszerét használta s ez mutatkozott meg még a Visztula térségében, is, a Lembergnél és Bresz-Litovszknál lefolyt harcokban. Most kijelentik, hogy ebben a tekintetben alapvető vátozás következett be. Ez pedig abban áll, hogy a német hadvezetés feladta az eddigi kitérő stratégiai módszert, amely az egész nyáron át annak a körülménynek célszerű kihasználásában állott, hogy az eddig elfoglalt nagy szovjet térségben könnyen térhetett ki mindem ellenséges nyomás elől, amint ez mindjárt az élén a Vitebksz—Mogitov szakaszon történt. Az ennek nyomában előretört szovjet támadó erők ellen azután a lehetőség szerint sikeres oldaltámadásokat intézett. A helyzet mostani alakulása azonban, különösen a harci térség természete, a továbbiakban véget vet a hadviselés e módjának. Most már a német vezetés elérkezettnek látja a támadó védekezés idejét és módját. Most a cél a szükséges szakaszokon és pontokon erős ellentámadásokkal az ellenség feltartóztatása és szárnytámadásokkal az ellenséges arcvonalnak olyan fenyegetése, hogy visszavonulást kényszeresen ki. Illetékes katonai magyarázóknak mindezekre vonatkozó bőséges fejtegetései mutatják, hogy a német hadvezetés a keleti arcvonal alakulásában egészen új fordulatot vár és ennek megfelelően teszi meg további intézkedéseit, a helyzet követelményei szerint. A jelen pillanatban a többi között ez abban áll, hogy elsősorban a Visztula-kanyart minden lehető módon megerősítse, hogy itt szilárd ellenállásra képes német arcvonal állapodjék m m meg. Ilyen módon Varsó, amely ellen az ellenséges nyomás a legerősebb mértékben irányul, belekerül a német védelmi vonalba. Általában igen fontosnak látszik, ami itteni katonai szakértők fejtegetéseiben világosan kifejezésre is jut, hogy az említett német intézkedések következtében a Visztula-part több szakaszán már eddig is az ellenség átkelési kísérleteit visszautasították. Egészen más előjelek mutatkoznak a keleti arcvonal északi szakaszának egész hosszában. Itt az ellenségnek sikerült Mitau (Jelgava) városáig előnyomulni, ha a várost magát nem is foglalták el, ahol most Lindemann csapatai a keleti arcvonal több más seregrészével a leghevesebb ellenállást fejtik ki a Mitau és a tengerpart között levő kerek 40 kilométer széles térségben. Az itteni védőerők feladatát megszabja a hetekkel ezelőtt ismételten kifejezésre jutott rendületlen elhatározás, hogy a Baltikumot Európa részének tekintik és minden lehető módon védelmezik még annak a veszedelemnek feltételezésével is, amit az északi szakasz védelmének rendszerében számításba is vettek, hogy tudniillik az itteni erőket esetleg elvághatják a lejjebb harcoló főerőktől. Figyelemreméltónak mondják a helyzetre nézve illetékes katonai magyarázók, hogy a szovjet vezeték Saulontól kiindulva Tilsit ellen is támadást intézett, aminek nyilvánvaló célja elsősorban előretörés a keleti tenger felé Mitau és Riga irányában, mégpedig azért, hogy ezt a részt elzárják a német védelem elől. Erre vall az a köz remény is, hogy a Tilsit ellen támadó nagyobb szovjet erők mélyen előretörtek a város irányában. Az eddigi hadműveleti módszernek megváltoztatásával kapcsolatban számot vetnek mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a szovjet támadó hadműveletek és a velük szemben alkalmazandó német védelmi intézkdések nyomán a jövőben terjedelemben és jelentőségben kialakulhatnak. Ezzel a kérdéssel a párt hivatalos orgánuma nyilván sugalmazott kommentárban foglalkozott- Az új felfogásnak felel meg a Völkischer Beobachternek az a megállapítása, hogy »ki kell várni« amid látható lesz a német ellenintézkedései eredménye- Ezeknek szükségességét é módját a Lengyelországban összpontosított nagy szovjet erők hadműveletei szabják meg és írják elő, amelyeknek feltehetően Varsó a legközelebbi e- jük. A »rendkívül nagy ellens égeerők felvonultatása, alapján azon tír feltehető, hogy a szovjet hadvezetésnek itt távolabbi céljai is vannaak« A mindenféle feltevésre alkalmat adó ilyen megállapításból azonban világosan kitűnik az is, hogy itt most már gyengébb eszközök alkalmazásáról nem lehet szó, vagyis nemes részről is új és hatalmas erőknek gyűjtését és harcbavetését írja elő az új helyzet. Ez azt jelenti, hogy a hazának minden rendelkezésre álló és igénybevehető tartalékát össze kell fogni a felállítandó új hadosztályokba Természetesen »időbe kerül«, míg ez eredményes módon kivihető. Az is természetes, hogy az új hadosztályok felállításának nem szabad a mostani arcvonalhoz közel történnie, nehog ezeknek kifejlődését és felvonulási, bárminő ellenséges hadművelet veszélyeztethesse. Ebből a nyilvánvalóan sugalmazott cikkből illetékes katonai magyarázók mindenesetre egészen messzemenő kilátások megnyiását látják. A keleti arcvonal várható új képe ilyen vázolása mellett nem látszik jelentéktelennek az sem, hogy ahét végére az inváziók a re. vonalról is olyan beszámolót adnak, amely szerint ott is alaposan kiéleződött a beyzer. Mindazonáltal a sajtó az itteni fejlezményekkel szemben egész más beállítást használ, mint a keeti arcvonál helyzeténél, így például a párt ivatalos lapja az amerikai támadásokrg... foglakozva ismét azt a kifejezést használja, hogy »erőtlen invázió«. Egyébként valamennyi magyarázat, meg hivatalos körök részéről ilyen szerény keretek között marad. A Normandia nyugati partjáról indított amerikai támadások legutóbb körülbelül 20 kilométeres előretörése katonai szakértők szerint még mindig nem szolgáltak alkalmat arra, hogy meszszebbmenő magyarázatokat fűzzenek hozzá, vagy pedig nagyobb stratégiai jelentőséget tulajdonítsanak neki a helyzet további vázolásában a Coittance térségében kialakult föirnyékét emeli ki, hogy Lessay vidékről a német hadosztályoknak sir -mit teljesen érintetlenül visszavonulunk, amit mint határozott amerikai kudarcot könyvelnek eL /a*»« ---- — . • •