Reggeli Ujság, 1934 (6. évfolyam, 6-47. szám)

1934-02-05 / 6. szám

______^ Hacsek és Sajó az Operabálról Reggeli Újság .....Ilii......................frdím SZERKESZTŐSÉG ÉS­ KIADÓH­IVATAL: BUDAPEST, VI., ■ BiMBBmi jmL BÍTT^ADUCT VI íVrIVI VÁM C CzÁlíí vilmos császár-ut 27. vasárnap vilmos csa- IHii*­ li j§a* (fj BUDAPEST, VI. É FOLYAM, 6.SZÁM SZÁR­ UT 34. TEL.: 296-99. VASÁRNAP 253-09 ÉS 229-31 ■ ■» ® 1934 FEBRUÁR 5 Egy rendőrtörzsőrmester titokzatos DoUfuss kancellár nyilatkozik a Reggeli Újságnak pesti útjáról Beszélgetés DoUfuss bécsi dolgozószobájában­­ «Régen f­ességesétik az oszirák és a magyar politika vonalát» Bécs, február 4. A Rendeli Újság kiküldött munkatársánál telefonjelentése . Este nyolc órakor Bécs utcáin már feltűnnek a báliruhás, estélyi köpenyes hölgyek és­­ frak­­kos urak. Siető léptékkel mennek a Bankgasse felé: nagy jótékony célú estély van a magyar követségen, amelyen Pataky Kálmán énekel. A többi utcákat is ellepi a farsangi közönség. A he­ti gondoktól felszabadult osztrák főváros szó­rakozni akar. A Belváros felé vezető kis mellékutcákon néha felharsan a kiáltás: — Fogják meg! Fogják meg! — és látni, amint a fehér kakastollas, csukaszürke egyen­ruhás segédrendőrök versenytempóban vetik magukat egy fekete árnyként tovasuhanó alak után. Ilyenkor majdnem minden autó megváltoztatja útirányát és segítségére siet az üldözőknek, hogy egy- egy nemzeti szocialistagyanús egyént ártal­matlanná tegyenek. A Belváros utcáin példás rend és nyugalom. A vendéglők asztalai körül kedélyes bécsi pol­gárok. Még a külsőbb tájakon is figuráktól sűrü árnyak rajzolódnak a bufelejtő söntések ablakaira. Nyoma sincs dermedt hangulatnak, vagy feszültségnek. Jobbról és balról zene­szó, ének szűrődik az utcára, a párás abla­kok mögül. Talán még soha annyi táncmulat­ság, estély, bál, ezredösszejövetel nem torlódott össze egy estén, mint ezen az utolsóelőtti far­sangi szombaton. ... És miközben ilyen farsangi feledésbe len­dül a látszólag gondtalan Bécs, a Bailhausplatzon kettős, szurnnyos várta őrzi a kivilágított kancellári palotát: Dollfuss kancellár még mindig dolgozik. Talán csak ez emlékeztet arra, hogy e pillanatban az egész világ szeme az ódon, kétszázesztendős palotán függ, amelynek hatalmas termeiből késő éjjelig villanyfény árad az utcára. A kancellár előszobájában A kancellár hivatala olyan, mint egy modern csatatér. A tölcséralakú előszobában aktatáskás urak várakoznak. A boldogult közös külügy­minisztérium kis tanácskozójában VI. Károly császár és Ferencz József portréja között ovális, zöldposztós asztal körül már együtt ülnek a kormány tagjai. A falmenti székeken referensek lapozgatnak az iratok között. Most tárgyalja le a kormány Dollfuss buda­pesti tanácskozásainak anyagát. A tárgyalást félbeszakították, mert a kancellár a berlini osztrák követet fogadta, akivel— a ki­adandó hivatalos közlemény szerint — alaposan megbeszélte a legutóbbi napok eseményeit. Alig tárul fel a hatalmas fogadóterem ajtaja, már hal­lani is a tanácskozás első eredményét: hétfőre soronkívüli minisztertanácsot hívnak egybe, ame­lyen kizárólag a német-osztrák konfliktus ügyét tárgyalják. Az előszobában halkan beszélgetnek a nap eseményeiről. Néhány elkapott megjegyzés: — Rettentő pénzzel dolgoznak Hitlerék, óriási összeget költenek az ausztriai propagandára... — Biztosan a német nehézipar ontja a pénzt. Valószínű, hogy nem ok és cél nélkül... — Szomorú, hogy pénzért kaphatók az embe­rek ilyen célra.­­ Ellenkezőleg, megnyugtató, hogy csak pénzért. Hirtelen csend támad, a kancellár gondokba merülten, összeráncolt homlokkal siet át a szo­bán. A sárga selyemtapétás várószobába beszól a finomérzékű Excellenz Ludwig, a Ballhausplatz sajtóügyeinek mindenható feje. Majd feltárul a dolgozószoba ajtaja, amelyen Dollfuss kancellár lép ki mosolyogva. Mintha nem is őrölte volna órákon át a legkülönbözőbb problémák gondja az idegeit... Jó estét kívánok! — mondja hibátlan ma­gyarsággal, mialatt a sárga selyemtapétás, füg­­gönyös dolgozószoba asztalkájához vezet. Ked­vesen, gondtalanul társalog, mintha az­­ egyetlen dolga lenne az első intervju, amit budapesti lá­togatásáról ad a Reggeli Újságnak. — Ez a legelső intervju, amit budapesti láto­gatásomról magyar lapnak adok — mondja az első pár cigarettaszippantás után Dollfuss budapesti látogatásáról két-három percig tart, amíg megindul a tu­­lajdonképeni beszélgetés. Az első mondat alig hangzott el, újból kinyitja a cigarettásdobozt, megkínál, maga is rágyújt. Dritte Sorte-t szív, Mohón, sűrűn nyeli a füstöt.­­ Egész nyíltan be kell vallanom, szívbéli öröm számomra, hogy ismét néhány napot tölthetek Budapesten és Magyarországon. Budapest szépsége, a lakosság szeretetet­­árasztó jelleme rendkívül mély érzéssel tölt el. Aki ismeri személyes összeköttetéseim nagy számát, amelyek magyar vezető sze­mélyiségekhez fűznek, megérti azt a jóleső, szívből fakadó érzést, amely a budapesti látogatás örömére eltölt. Mi a véleménye Nagy méltóságodnak e két ország szorosabb politikai együttműkö­déséről elterjedt hírekről? Ausztria és Magyarország viszonyát kétségkívül a szoros politikai barátság jellemzi válaszolja rövid szünet után.­­ De gazda­sági tekintetben is sikerült nem éppen jelen­téktelen mértékben ezt a viszonyt olyan módon fejleszteni, amely egyaránt szolgálja mind a két ország érdekét. Ebből termé­szetszerűen következik az is, hogy a buda­pesti tanácskozásra szánt témák egyik része a kereskedelempolitikai viszony további kiépítése és fejlesztése lesz. — Ez az egyik része ... És mi a másik része, Kegyelmes Uram? A válasz elmarad. A kancellár újabb ci­garettára gyújt és ezzel ügyesen elkerüli a feleletet a tőrbe nem csalható diplomata mosolyával, mint. ■ A budapesti utazás célja, ezek sze­r Formailag Gömbös Gyula miniszterel­nök úr múlt év júliusi bécsi­­ Staatsbe­sucht-ját adom most vissza Budapesten. Ezt még indokoltabbá teszi az, hogy a magyar miniszterelnök úr, akit olyan határtalanul szeretnek nálunk, Ausztriában, időközben ismét itt járt Bécsben. De nemcsak ő láto­gatott meg bennünket. Emlékezzék a neu­­bergi vadászatra , am­­elyen Gömbös minisz­terelnök Kállay Miklós, a magyar földmive­­lésügyi miniszter társaságában vett részt. Rajtuk kívül a magyar politikai élet több vezető személyisége látogatott el hozzánk. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter, Imrédy Béla pénzügyminiszter és legutóbb a­ Madách-bemutatón.­­Az ember tragé­diáját első bécsi előadására Hóm­an Bá­lint kultuszminiszter jött az osztrák fővá­rosba. Minden egyes látogatást nagy elég­tétellel fogadtunk Bécsben, mert bennük, az az érzés jut kifejezésre, hogy a Dunamedence országai közül mi ketten tartozunk a legszorosabb kap­csolatban egymáshoz A kis szünetet ú­jabb kérdésre használom fel: Politikai, gazdasági és kulturális együttműködés Budapesten kitűnő hatást keltett, hogy az osztrák kormány felismerte a kulturális kap­csolatok nagy értékét, amely a sport mellett kiválóan alkalmas arra, hogy a két ország között baráti légkört teremtsen. Arra a nagy megértésre gondolok, amellyel a szövetségi kormány „Az ember tragédiája“ burgszín­­házi előadását lehetővé tette Éppen a nagy magyar költőnek 8 Burgtheaterben színrehozott műve igazolja a napnál is világosabban, hogy nemcsak az osztrák és magyar politikai és gazdasági törekvéseket kell gondosan ápolni, hanem a magasabb kulturális együttműködést is. Ebben a tekintetben ugyancsak jelentős eredményeket értünk el. A „gondosan ápolt politikai törekvé­sek“ tekintetében mit vár Excellenciád a bu­dapesti látogatásától? — Mindjárt meg fogja érteni — feleli ne­velve. — Az utolsó esztendők folyamán gyakran tartottunk közös tanácskozásokat, amelyeken az idegenforgalom kölcsönös fej­lesztéséről volt szó. Osztrák szakemberek jártak Budapesten, magyar szakértők jöttek fel Bécsre és a legnagyobb megelégedéssel állapí­tom meg, hogy az igéretteljes közös munka számára ma már kész a talaj. Már­most a kulturális együttműködés és az ide­genforgalom fejlesztése fontos segédesz­közök a poltikában mert ezeknek révén érhetjük el, hogy úgy az egyik, mint a másik állam politikai céljait a másik fél részéről egyre növekvő megértés kísérje. így válik azután okvetlen szüksé­gessé az egyre szorosabb együttműködés és ebben az értelemben kell értékelni az én bu­dapesti látogatásomat Baráti szomszédság Rövid, jelentős hallgatás után folytatja: — Az utazásom egyébként nem hozb: meglepetéseket, mert hiszen az osztrák és a magyar politika vonalát már régebben leszögeztük a baráti szomszédság értelmében. Tizenegy cigarettát fogyasztott el a kan­cellár a beszélgetés alatt, amelynek végezté­vel iratoktól roskadó íróasztalához lépett Rövid pillantással átfutotta sajátkezű gyor­­­írással irt jegyezeteit s mialatt újból félé a fordul, tekintete egy pillanatig megakad a szemközti fal felét betöltő Mária Teréziaf

Next