Reggeli Újság, 2004. április (1. évfolyam, 22-45. szám)

2004-04-01 / 22. szám

REGGELI ÚJSÁG Bihar megyei napilap ÉP Nagyvárad, 2004. április 1 csütörtök, I. évfolyam, 22. szám Meghalt az utolsó magyar hadifogoly Kedden halt meg, jövő kedden te­metik az utolsó magyar hadifoglyot. Tom­a András - aki ötvenhat évig tar­tó oroszországi rabság után 2000. au­gusztus 11-én került haza-, életének alsó három évét családja körében töltötte. A nyíregyházi kórházban szenderedett öröklétre, miután ros­­­szullét miatt a rohammentők beszál­lították. Tornát a honvédség saját ha­lottjának tekintette. Erdős László ez­redes, a Bajtársi Egyesületek Orszá­gos Szövetségének ügyvezetője, aki a kórházban is többször felkereste a több mint fél évszázadig orosz fog­ságban tengődő utolsó foglyot, el­mondta: Tom­a András, hazatérte óta boldogan élt. Hazajövetelekor mint­egy két és félezer család rokonát vél­te felfedezni a háborúban eltűnt férfi­ban, míg bebizonyosodott, hogy va­lódi rokonai Nyíregyházán élnek, akik magukhoz vették. RESTAURÁLJÁK A KOMMUNIZMUS ÁLTAL TÖNKRETETT EMLÉKMŰVET Elsőbbségben a román felirat I Restaurálhatja és egykori helyére állíthatja az évtizedekkel ezelőtt tönkretett emlékművet a Pro Biharpüspöki Alapítvány. A nagyváradi tanács tegnapi ülésén jóváhagyta az emlékmű restaurálásának és visszaállításának tervét. Ellentétek a felirat kapcsán adódtak. Az első világháborúban eleset­tek emlékére Biharpüspöki lakos­sága közvetlenül a háború után szeretett volna emlékművet állíta­ni. Anyagi gondok miatt azonban ezt nem tudták megvalósítani, ter­vüket mindössze 1940-ben vált­hatták valóra. 1962-ig e helyen minden évben megemlékeztek a világháború áldozatává vált 125 biharpüspöki lakosról. 1962 tavaszán azonban, a Nagy­várad-Szatmárnémeti út javítása­kor a nehéz munkagépek megron­gálták, majd teljesen tönkretették az akkor még Váradtól közigazga­tásilag külön álló helység lakosai által felállított emlékművet, me­lyet az út mellett teljes egészében a földbe temettek. A kommunista első lépést az helyreállításra, 1993-ban sikerült a városháza engedélyével kiásatni a földből, azóta is ott áll, azonban erősen megrongálódva. Felső részéből egy hatalmas darab hiányzik. A Pro Biharpüspöki Alapítvány felvállalta az egykor lerombolt emlékmű felállítását, azonban eh­hez is a helyi tanács engedélyére volt szükség. A szervezet múlt év decemberében nyújtotta be a helyi önkormányzathoz a visszaállítás engedélyeztetésére vonatkozó ké­rését. Terveik szerint egy táblát is elhelyeznek rajta Biharpüspöki hősi halottaink emlékére felirattal, melyet román nyelven is feltüntet­nek. A Nagy-Románia párti taná­csosok ellenezték a határozatterve­zet elfogadását. Vági László taná­csos (a képen előtérben) azonban bebizonyította, hogy a dokumentu­mokkal minden rendben van. A határozatot végül azzal a módosító javaslattal fogadták el, hogy az emlékművön a román és magyar nyelvű feliratok közül előbbit felül helyezik el. Lázár Lehel hatalomnak nem állt érdekében új­ ra felállítani az elesettek tiszteleté­ Akcióban a fogyasztóvédők Összesen 102 millió lej értékben szabott ki pénzbüntetéseket a megyei fogyasztóvédelem az elmúlt hét folyamán. Az intézmény munkatársai 83 ellenőrzést végeztek, melyből 30 esetben róttak ki pénzbírságot. Már­cius 22 és 27.-e között főképp éttermeket és élelmiszereket forgalmazó kiskereskedőket ellenőriztek. A felderített kihágások súlyosságának függvényében 2-15 millió lejes büntetéseket szabtak ki. Valamilyen szempontból kifogásolható termékeket mintegy 80 millió lej értékben ta­láltak, ebből 8 millió lej összértékű árut foglaltak le. A beérkezett tizen­hat lakossági reklamációból egy híján mindegyiket orvosolták. A leg­több panasz az áruk nem megfelelő minőségére vonatkozott. S.T.K. re emelt alkotást, a helybélieknek pedig nem volt módjuk rá. A forradalom után tették meg az­ t a kigyulladt, hát hadd égjen! (Április 1-jei összeállításunk a 8. oldalon.) Ára: 5000 lej Holnap 16 oldalas műsormelléklettel jelentkezünk, benne filmajánlókkal, keresztrejtvénnyel, 18 televízióadó programjával. Kérje a lapárusoktól, mert ingyenes! • HOMO UNIVERSALE 3. oldal • BÍZHATUNK A MINŐSÉGBEN 4. oldal • GEOANA PESTEN 5. oldal • HUMOR 8. oldal • TÉVÉMŰSOROK, PROGRAMOK, SZABADIDŐ 9. oldal • A KöVETKEZŐ ŰRUTAS TUDÓS LESZ 12. oldal Fele is tréfa Európai uniós utunkban tősgyökeres változá­sok tették vidáman optimistává életünket. A reg­gel úgy kezdődött, hogy a megyei rendőr-főkapi­tányság előtt sétálva, néhány ajtónálló udvaria­san betessékelt és útlevélkérelmeinket percek a­­latt elintézte. Felbátorodtunk egyenruhás barátaink jóté­teményén, a közlekedésrendészet irányába me­neteltünk, és láss csodát, sorállás nélkül adtuk le autós iratainkat! A kiszolgáló ablakok mögül friss kávéillat csábított, és pillanatok alatt elintézett okmányaink mellé a csésze fekete is kijárt. Majd a sétálóutcát vettük birtokunkba. Tisz­ták voltak a kirakatok! Mindenütt árleszállítá­sokat hirdető reklámok ékeskedtek, és bent a bóvli és majdnem bóvli helyett olcsó minőséget vásárolhattunk csökkentett áron. És hamarosan postásunkkal hozott össze a sors. Nem számlákat, hanem jócskán emelt nyugdíjat kézbesített! A nagylelkűen beígért másfél vagy kétszázaléknyi tízezrek helyett mil­liós bankókkal fizetett, és még borravalót sem várt a kézbesítő. Zsebünk duzzadt a pénztől - már nem cin­­cogtak benne a bankók -, és a piac felé is elme­részkedtünk. A kapor és a petrezselyem zöldjét a csekélyke ötezrek helyett ingyen osztogatták, s aki többet kért egyetlen vitaminjából, az pöttyös nejlonzacskót is kapott mellé. A tejet és a tejfölt a csarnokban pedig nem hígították fel, a túró nem volt savanyú, a kolompér nem zsák­bamacska, a tojás nem záp, s a rothadó fekete banánfürtök helyett sárgán illatozott és kínál­kozott a nekünk is finom majomeledel. A piacról pedig - mint minden szökőévben -eltűntek a zsebtolvajok, a piaci rendőrök munkanélküliek voltak. És amikor a nekik szánt néhány szál virágért fizettünk volna, az alig fonnyadt nárciszok és jácintok csokrait utánunk hajigálták. S mert még tartott a pénzből, pedig már a hónap első hetében jártunk, adóhátralékainkat óhajtottuk rendezni. És ott adócsökkentésről értesítettek, adójóváírást helyeztek kilátásba! Soha jobb kort! S ha már korról beszélek, szóvá tenném, hogy ingyenreceptjeinket mor­­golódás nélkül adták ki, sőt a támogatásos vé­nyeket is elfogadták! Majd a friss újságokat vettük kézbe. Hasábos betűk adták hírül a város által nagylelkűen finanszírozott labdarúgócsapat sikerét: hetek óta először nem kaptak ki! Sőt, az sem zavarta ő­­ket, hogy listavezetők, legalábbis hátulról nézve. Majdnem könyvet is vásároltunk. Az újság­papírra nyomott bestsellerekért már csak alig nyolcszázezret kértek a kereskedők, s aki félévi­­ jövedelmét előre lekötötte náluk, az rágógumit is kapott. Azt a Váradi Drága Fogorvosok Szö­vetsége (a VDFSZ) ajánlotta fel potenciális kli­enseinek. Ennyi séta és fáradtság után zöldövezetbe vágytunk. A liget és környéke tavaszváró ren­dezettséggel kínálta magát. A használt papír­zsebkendők és az üres pillepalackok már „csak” tucatjával virítottak az ibolyák szom­szédságában, a sétány üvegszilánkjai tompán csillogtak és ropogtak lábunk alatt, no és sike­rült szerencsésen kikerülni a mindenkori ku­tyagumit. Lelkendezve értünk haza. Elhatároztuk, hogy ezentúl c­sak az április elsejékért élünk. Mert bizony ennek az egésznek fele is tréfa. Indig Ottó

Next