Reggeli Újság, 2004. május (1. évfolyam, 46-71. szám)

2004-05-01 / 46. szám

Nagyvárad, 2004. május 1., szombat, I. évfolyam, 46. szám Ára: 5000 lej Új vírus Váradon? Tudták, hogy egy új, népbeteg­séget okozó vírus ütötte fel a fejét Váradon? - ezzel a mondattal szólí­tották meg az embereket tegnap dél­ben a színház előtt narancssárgába öltözött fiatalok. Kezükön gumi­kesztyű, orrukon, szájukon maszk, nehogy ők is megfertőződjenek, bár - mint mondták -, ők megkapták az ellenszérumot, és tudják is, hogyan kell védekezni a kórokozó ellen. A Szövetség Románia Újjáépítéséért­­ tar megyei szervezete tartott tilta­kozó megmozdulást az átlagemberek napi gondjai iránt közömbös politi­kai szféra ellen. A vírust - amely bi­zonytalanságot, valamint bizalmat­lanságot kelt az emberekben - a po­litikusok terjesztik nemtörődömsé­gükkel, tétlenségükkel, állították. A fiatalok szerint az említett szövetség a gyógyulás forrása, mert az törődik a körülötte élőkkel. Embereik nem egyik napról a másikra élnek, hanem perspektívában gondolkodnak. A já­rókelők először megdöbbentek, mi­kor meglátták a maszkos narancssár­ga csapatot, majd nevetgélve mentek tovább. B. A. ! Noha mától szeptemberig törzsvendégeivé válhatunk az ország bármely strandjának, a nagyváradi butikokban, üzletekben eléggé szegényes a fürdőruha-választék. Ráadásul a már most HA ÚJRA ITT A NYÁR... Szezon van, fazon nincs Elindultunk körülnézni, mi min­dent kínálnak megvételre honi ke­reskedőink. És belénk fagyott a szusz, mert kora nyár lévén - a meteorológusok a hét végére 26 fokot jósolnak, meg hát mától a strandok is fogadják a látogatókat - az a rendkívüli gondolatunk tá­madt, hogy rövid terepszemlét tar­tunk a nagyváradi butikokban, aminek következtében árlistát ké­szítettünk, hadd lássuk, mennyire kell megszorítanunk a nadrág­szíjat. Különösképpen a strandon használatos kellékek iránt érdek­lődtünk: kalapok, napszemüvegek, fürdőruhák, papucsok. A látvány, a kínálat, a miliő, kereskedőink fleg­­matizmusa, érzéketlensége elkese­rítő. De hát mifelénk ez nem is tör­ténhet másépp. Mindenesetre egy biztos: az idei nyári szezonban a férfiaknak sem lesz alkalmuk lu­bickolni a boldogságban. Durvult a módi, szelídültek a kivágások. A szem nem legelhet többé önfeled­ten a gyengébbik nem gömböly­­ded hátsó fertályán. Keresgélésünk során kezünkbe került ugyanis egy olyan kétrészes fürdőruha, amiről végképp nem le­hetett megállapítani, hölgyek szá­mára tervezték-e vagy pedig a vé­konyabb dongájú pasik is nyugod­tan felvehetik. Először is: kis túl­zással a melltartója alig nagyobb egy tintapacninál. Másodszor: a felhasznált anyag mennyiségét nézve az alsó felébe ötször belefér­ne a felső (ha nem hiszik, járjanak utána, megéri). Miután hasznos in­formációkat a címkéjén sem talál­tunk, arról ugyanis egy félmezte­len csinos hapsi mosolygott vissza, útbaigazításért az elárusítóhoz for­dultunk, arra kérvén, árulja már el, miféle lények kaphatják magukra ezt a csodás felszerelést? (folytatása a 8. oldalon) megvásárolható portéka nemcsak hogy otromba - színben és fazonban egyaránt -, de még árban Magyarország mától EU-tag sem alkalmazkodik Magyarország, Szlovákia és Szlovénia mától az Európai Unió teljes tagja. Tőkés László, az Erdé­lyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke jókívánságait fejezte ki az anyaországnak, valamint a szlovákiai és szlovéniai magyarságnak az uniós csatlakozás alkalmából, de aggályainak is hangot adott az EU kisebbségvédelmi „adósságai” miatt. Hangsúlyoz­ta: Európa egységesülése elősegíti a magyar nem­zet határok feletti egyesítését is, „ de tudatában va­gyunk annak - mutatott rá -, hogy az európai in­tegráció nem csodaszer, a csatlakozás önmagában nem üdvözít. Tény ugyanis, hogy az Európai Unió mindmáig adós egy jól intézményesített kisebb­ségvédelemmel”. Tőkés szerint a kisebbségi jo­goknak az EU-alkotmány szerkesztésekor történt háttérbe szorítása teljes mértékben alátámasztja ezen aggodalmakat. A később csatlakozó vagy a csatlakozásból kimaradó szomszédos országokban élő magyar közösségek sorsa ennél is nagyobb ag­godalomra ad okot az EMNT elnöke szerint. „Május 1-jétől, az európai határok keletre tolódá­sával új, mesterségesen emelkedő határvonal vá­lasztja el az anyanemzettől a túloldalra szorult nemzetrészeket” - hangoztatta nyilatkozatában Tőkés. Szerinte a legnépesebb kisebbségi magyar közösséget, az erdélyit hátrányos helyzetében nem teszi túl optimistává Románia kétséges 2007-es in­tegrációja sem. Az EMNT elnöke szerint a határon túli, Kárpát-medencei magyarság helyzetének va­lódi és tartós rendezéséhez az egyetlen életképes út a kisebbségi nemzeti önrendelkezés, az autonó­mia biztosításán át vezet. „Az erdélyi magyarok teljes értékű autonóm közösségként kívánnak Eu­rópához tartozni” - hangsúlyozta nyilatkozatában Tőkés László, kérve ehhez Magyarország és az Európai Parlament támogatását. A romániai ma­gyarság szem­pontjából törté­nelmileg fontos pillanat Magyar­­ország csatlako­zása az Európai Unióhoz - nyilat­kozta a maga so­rán Markó Béla, a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség elnöke. „Európai uniós tagként Magyarország többet segíthet, mint eddig. Megmozgathat uniós támogatási lehetőségeket Erdély és a magyarok által lakott régiók számára, politikailag pedig valószínűleg sokkal nagyobb befolyása lesz arra, hogy Románián belül milyen a mi helyzetünk” - mondta, s hozzátette: uniós tagként Magyarország segítheti Románia EU- integrációját. Az anyaország és a határon túli ma­gyarok kapcsolataiban várható változásokról szól­va Markó Béla rámutatott: valószínűleg lesznek nehézségek is a kapcsolatokban, mivel a mun­kavállalás és a kapcsolattartás területén Magyar­­országnak mostantól a szigorú uniós kritériumo­kat kell alkalmaznia. Az átmeneti időszakban na­gyon fontos, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki arról, hogyan támogatja Magyarország az erdélyi magyarság, különösen a fiatalok szülőföldön való boldogulását. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ezek­ben az években megnövekszik Magyarország el­szívó hatása - figyelmeztetett Markó Béla, aki szerint meg kell akadályozni a kivándorlás foko­zódását­ az átlagember zsebéhez. fi% f!% % % % Mi ingyen tesszük­­ közzé : apróhirdetését,­­ köszöntőjét, gyászjelentését! : • LÖVÖLDÖZŐ ÚJSÁGÍRÓK 3. oldal • NINCS SZÜKSÉG MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKRA 4. oldal • HONNAN ERED AZ ÉDESANYÁK KÖSZÖNTÉSE? 3. oldal • MÚZSA 5. oldal • VATCA VÉD A STEAUA ELLEN 7. oldal • MA NYITNAK A STRANDOK 8. oldal • NÁCI BUNKERT TALÁLTAK 12. oldal Idegenek bérence Azt, hogy tulajdonképpen mit akarok és mi végett vagyok a világon, megmondták nekem a minap mások. És akkor én megkönnyebültem, megértettem, reám is szüksége van a vi­lágnak, ama másiknak, a kardcsörtető idegennek. Jól meg­mondták, elmondták: lángoló csipkebokor vagyok, éltető erő, égi manna - az erdélyi magyar skalpokra vadászó sehonnai­­ak impériumában. Amolyan idegenlégiós, vérivó strici, undo­rító mocskos patkány, Transzszilvánia őshonos lakói ellen be­vetett bérgyilkos. Jó, hogy mindezt értésemre adták, szép fi­noman, diplomáciai köntös­be csomagoltan, csupán a masni hiányzott a pakliról. Mert az ember időnként tépelődik, kér­déseket tesz föl, érdeklődik. Nem tudja például, miért nézik ki a képviselői irodákból, a pártgalériákból, egyházakból és így tovább, pont őt, aki mind ez idáig tisztességesen ápolta az anyanyelvét, sosem tagadta meg ősei hagyományát, soha sen­kit be nem árult és el nem árult, végigszenvedte a kisebbségi létéhez immár elválaszthatatlanul hozzátartozó golgota min­den egyes stációját, s aki most épp azon igyekszik, hogy or­szágépítőként átmenekítse a múltjára, kultúrájára oly fenn­­héjázóan büszke nemzetet a következő évtizedbe. Csakhogy ennek a messiási feladatnak a beteljesítéséhez csapat is kelle­ne, meg társ, meg közösség. Ez pedig nincs, és nem is lesz. Na persze nem azért, mert mi pont olyan semmiháziak vagyunk, amilyennek már milliószor lefestettek a médiában, összefér­hetetlenek, zsörtölődök, dehogyis, hisz egy test, egy lélek va­gyunk, egymás szerettei. De még csak azért sem, mert önimá­datunkból kifolyólag sarkantyús hősökké, koronás népfelsza­badítókká akarunk válni. Mi szerény, szégyenlős emberek­nek születtünk, nem kívánunk név szerint szerepelni a törté­nelemkönyvekben, sem egyéb közvélemény-formáló helye­ken, mi nem óhajtunk bekerülni sehova, de kilépni se igyek­szünk sehonnan; ez utóbbit pláne, hogy nem. Pedig ha így folytatjuk, akkor mindaz, amitől angyali teremtményekként ódzkodunk, hamarosan bekövetkezik. Gurzó K. Enikő *■ % %

Next