Reggeli Újság, 2005. december (2. évfolyam, 537-560. szám)

2005-12-02 / 537. szám

4 / Reggeli Újság KÖZÉLET - POLITIKA A pénzügy behajtja az adósságokat Azokat a cégeket, amelyek nem fizetik ki időben az állammal szembeni tartozásukat, a megyei pénz­ügyi hivatalok felszólítják, hogy 15 napon belül rendezzék adóhátralékukat. Vasile Fare, a Bihar Megyei Közpénzügyi Igazgatóság szóvivője la­punknak elmondta, a pénzügynek az a célja, hogy megfegyelmezze a késve fizetőket, illetve hogy ha­marabb behajtsa kinnlevőségeit, és nem az, hogy zárolják a cég vagyonát. Persze végső esetben ehhez a módszerhez folyamodnak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a felszólítás után a legtöbb vállalko­zó befizeti a hátralékát. A pénzügy az idei év első kilenc hónapjában 119 135 000 új lejt hajtott be a felszólítások nyomán, és mindössze 4 125 000 erős lejt drasztikusabb megoldásokkal, mint a bank­számla, az ingó és ingatlan vagyon zárolása vagy - végső esetben - a cég elárverezése. A legnagyobb adóssággal rendelkező cégek lis­táját bárki megtalálhatja az Országos Pénzügyi Közigazgatási Ügynökség (ANAF) honlapján, a megyei igazgatóságon csak azoknak a vállalkozá­soknak a névsorát függesztették ki, amelyeknek nincs aktivitásuk. Ezt is csak azért, hogy ha valaki­ben felmerül a gyanú egy cég valódiságát illetően, ellenőrizhesse létezését. B. A. Farc a listát mutatja December elseje mai, kisebbségi szemszögből A 87 évvel ezelőtti, gyulafehér­vári népgyűlésen elfogadott kiált­ványban megfogalmazott alapel­vekre emlékeztettek a Magyar Polgári Szövetség tegnapi váradi sajtóértekezletén. Szilágyi Zsolt választmányi elnök levezetése szerint mivel a kiáltványban fog­laltak tekinthetők a modern román állam létrejöttének alapjaként, s mert az alapelvek között szerepel a más nemzeti közösségeket meg­illető arányos képviselet és önren­delkezés, akkor az ehhez való jo­gunkat ma tagadó román politikai elit végeredményben a modern Romániát tagadja meg. A gyulafe­hérvári dokumentumokban a Bán­ság ideiglenes területi autonómiá­ja is szerepel - folytatta Szilágyi -, az 1918-as román közgondolko­dás tehát a mostaninál sokkal nyi­tottabb volt. Az MPSZ üzenete: a magyar közösség a románsággal együtt akar Európában élni olyan modern országban, ahol minden nemzetiség szabad, a szabadság pedig a magyarok számára az ön­­rendelkezést is jelenti. Reméli - tette hozzá -, hogy december else­je nemcsak a területnövekedés miatti örömre emlékezteti a romá­nokat, hanem az 1918-ban tett ígé­retekre is, illetve hogy az európai Romániát nem a kisebbségek asszimilációjának és elüldözésé­­nek folytatása, hanem az etnikai sokszínűség értékének felismerése és megóvása jellemzi majd. A gondolatot folytatva Csuzi István megyei MPSZ-elnök a gyulafehérvári eszmék alapján va­ló építkezésre, az önrendelkezés intézményeinek kiépítésére utalt. Ennek egyik fontos eszközének tekintette a kisebbségi törvényt, ami szerinte kis előrelépés ugyan, de el kell fogadtatni az európai il­letékes intézmények által javasolt, megváltoztatott formában. A pol­gári szövetség kéri, hogy a módo­sítások megfogalmazói hozzák nyilvánosságra a készülő szöveg­­változatokat. Más témára térve a tisztségviselők üdvözölték a Duna Televízió Autonómia csatornájá­nak feltehetően húsvéti indítását, illetve a Magyar Szocialista Párt alkotmánymódosító kezdeménye­zését. Ez utóbbi szerint az alaptör­vénybe kellene foglalni, hogy „a határon túli magyarok a nemzet részét képezik”. Támogatandónak tartják továbbá, hogy két ország­­gyűlési képviselő a nemzeti együ­vé tartozás napjává akarja nyilvá­níttatni december 5-ét. M. Zs. 2005. december 2. KOMMENTÁR Az államelnök látcsövei Mióta az egykori flottatiszt úgy döntött, az ország hajóját fogja kormányozni a történelem óceánján, igyekszik politikai érdekeinek megfelelően be- és kifogni minden szelet a vitorlákba, vitorlákból. Franciaországi útja során nemzetközi vizekre evezett, és rossz szelet fogott be, minek következtében megreccsentek az árbocok, s tépi azóta is a hazai ellenzék és egész sajtója. A kapitány ugyanis úgy gondolta, elég bölcs tengeri medve ő már ahhoz, hogy a nemzetközi politikai életben is hallassa hangját, s beleszóljon a Balkán ügyeibe. Konkrétan Koszovó státuszának kérdésébe. S hogy mit nem javasolt francia kollégájának: a határok módosítása nélkül nyerjen autonómiát az albán többségű tartomány! Kap is emiatt eleget a székelyföldi autonómiát kezdeményezőktől s az ellenzőktől egyaránt, ugyanis hallani sem akar a tömbmagyarság önrendelkezéséről. A kapitány más távcsővel kémleli a nemzetközi vizeket, illetve a hazai hullámveréseket. Hajóskapitányi bátorsága olyannyira inába szállt ez ügyben, hogy csupán szóvivőjén keresztül üzenget, magyarázgatja párizsi kijelentését: Székelyföld és Koszovó helyzete nem hasonlítható össze, mert ott „hadiállapotok vannak". Nos, államelnök úr, valóban különbözik a két terület helyzete, de elsősorban nem azért, mert itt nem lőnek, kaszabolnak, gyújtogatnak, ott meg bármikor újralángolhat az etnikai harc. Nem. Másért különbözik a két nép sorsa. Először is: a székelyek őshonos lakosok, míg az albánok a törökök elől menekülve nyomultak be Koszovóba. Másodsorban: a koszovói albánoknak erős, valóban értük küzdő érdekképviseletük volt és van. Ellentétben a romániai magyarsággal, melynek egy hataloméhes, megalkuvó, a magyarság érdekeit feladó, az autonómia zászlaját csak a választási kampányban lobogtató RMDSZ-e van. A harmadik különbség az, hogy a koszovóiak élvezik a mindenkori albán kormány és a muzulmán világ támogatását, szolidaritását, míg a mostani magyar kormány hórihorgas lócsiszárja sárral fröcsköli be a nemzetet, amely ugyan nem hajlandó félreállni. Bizonyította ezt tavaly december 5-én, és tanújelét adta ennek legutóbb is, amikor fogatával átvágtatott Erdélyen, bakján Markóval s a tulipános ládával utazva a bukaresti menyegzőre. Ugye, mekkora különbségek, államelnök úr? Legalább akkorák, mint az ön itthon és külföldön használt kapitányi látcsövei között... Pataki István ERDÉLYI ELNÖKHELYETTES • A Szülőföld Alap oktatási, kul­turális, szociális, egyházügyi és média kollégiuma 2005. november 30-án megtartotta második ülését, amelyen döntés született az elnök­­helyettes személyéről. A posztra Székely Istvánt, a romániai magyar­ság képviselőjét választották. A kollégium tagjai elfogadták a Pályá­zati Szabályzat Elszámolási Szabályzat részét, megvitatták és pontosí­tották az elbírálási elveket, és döntöttek a beérkezett pályázatokról. A pályázati döntések a külügyminiszter jóváhagyását követően megte­kinthetők lesznek a wwww.szulofold.hu honlapon. Romániában nem kapnak kárpótlást a külföldön élők Hiába módosította ismét Románia a földek és erdők tulajdonviszonyá­nak rendezéséről szóló törvényt, az továbbra is diszkriminatív, hiszen most sem teszi lehetővé, hogy a kül­földi állampolgárok visszakaphassák a kommunisták által elkobzott va­gyonukat - állítja Szotyori Nagy Áron, a Magyar Érdekvédelmi Szö­vetség főtitkára. Mindemellett az el­képesztően bürokratikus eljárás miatt is szinte lehetetlenné válik a külföl­dön élők kárpótlása. Ezzel a törvén­­nyel - tette hozzá -, amelynek módo­sításait sajnálatos módon az RMDSZ rendre megszavazta, a hatóságok kész helyzet elé állítják a volt tulaj­donosokat és örökösöket, kizárva őket elkobzott tulajdonuk visszaszer­­zési lehetőségétől. A MÉSZ főtitkára rámutatott: az, hogy a törvény csak a román állampolgárságú személyek számára biztosítja ezt a jogot, egya­ránt ellentétben áll a román alkot­mánnyal és az európai nemzetközi joggyakorlattal. Elmondása szerint ezért a szövetség az Európai Unióhoz fordul, hogy felhívja a közösség fi­gyelmét e jog- és vagyonfosztó tör­vénykezésre. A Magyar Nemzet in­­formáció­i szerint eddig közel hetve­nen fordultak a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, sérelmezve a román állam által tanúsított hozzáállást. Kö­zülük négyen 2005 júliusában meg­nyerték az állammal szemben indított pert. Az idén áprilisig több mint 210 ezer kérelem érkezett a román hatóságok­hoz, amiből 128 ezren elkobzott föld­jüket vagy erdejüket kérték vissza, a többiek pedig kárpótlásért folyamod­tak a hatóságokhoz. Az ügyek alig 30 százalékában született valamilyen döntés, ám ezen belül nem rendelke­zünk információval arról, hogy men­­nyit utasítottak el. Bukarestben pél­dául 40 ezer kérelmet regisztráltak, a­­melyből alig 4 ezret oldottak meg. Különben az új törvény alapján a ké­relmeket november hónap végéig le­hetett benyújtani. A politikai szereplők most azt ígé­rik, hogy az új, idén elfogadott tör­vény alapján jövő év végéig le fogják zárni az összes ügyet. A július végén életbe lépett törvénymódosítás egyéb­ként a volt tulajdonosokat két táborra osztja: olyanokra, akik visszakaphat­ják jogos tulajdonukat és olyanokra, akiknek kárpótlást adnak, mert va­gyonukat különböző okok miatt már nem tudják visszaszolgáltatni. Az el­ső kategóriával, ahogy eddig is, az önkormányzatok, a másodikkal pe­dig egy újonnan létrehozott szerve­zet, a Vagyon-visszaszolgáltatási Ha­tóság (ANAP) foglalkozik. Utóbbi szervezet fogja megállapítani, hogy kinek milyen mértékű kárpótlást fi­zethetnek. Mivel a román állam arra törekedett, hogy a lehető legkeve­sebb készpénzkifizetéssel oldja meg a kárpótlást, a megállapított összeg mértékében a régi tulajdonosok olyan, a tőzsdén jegyzett vállalati rész­vényeket kapnak, amelyek részben vagy egészben az állam tulajdonában vannak. Ezen társaságok között talál­hatók igen jól prosperáló energiaipari cégek, de a csőd szélén álló vállala­tok is előfordulnak. Ezért, amint arról a román lapok is beszámoltak, a jó is­meretségekkel rendelkezők itt is előnyt élvezhetnek. A sajtó egyébként arról is szót ejtett már, hogy az egész eljá­rás leginkább kibogozhatatlan bürok­ratikus pókhálóhoz hasonlítható, s az eredményes eljáráshoz leggyakrab­ban elengedhetetlen a helyi önkor­mányzatok, illetve más érintett szer­vezetek korrumpálása. De eddig a pontig is - mármint megtalálni a meg­kenhető embert - leginkább csak is­meretségeken keresztül lehet eljutni, mivel a rendszerváltás óta egész maffiaszerű hálózat épült ki, amely a vagyonvisszaszerzésre specializáló­dott. Az eljárás a nehézkessége miatt még a Romániában lakóknak is ko­moly költségeket jelenthet, a külföl­diek esetében pedig szinte reményte­len vállalkozásnak tűnhet, hiszen minden egyes döntési szinten újabb és újabb dokumentumokat, igazolá­sokat kérnek, s ráadásul a vizsgálatok eredményét sem teszik közzé, csak az adott eljárást lefolytató hivatal aj­taján, így előfordulhat, hogy mire a volt tulajdonosok - ha egyáltalán - a részvények birtokába jutnak, azzal lesznek kénytelenek szembesülni, hogy azok értéke éppen csak fedezi az utazási és eljárási költségeket - írja a Magyar Nemzet. Egyre több román vesz magyar ingatlant Kevesebb külföldi magánszemély vásárolt az idén magyarországi ingat­lant, mint tavaly. A britek és a hollan­dok fokozott érdeklődése mellett azonban egyre több román állampol­gár található a vevők között. Tovább­ra is a lakásokra van a legnagyobb kereslet, de beépítetlen földterülete­ket és tanyákat is vásárolnak a külföl­diek. A Belügyminisztérium adatai szerint az idén az első kilenc hónap alatt 14 százalékkal kevesebb külföldi vásárolt lakást Magyarországon, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Míg tavaly 4926, addig az idén 4331 külföldi vett ingatlant. A vevők kö­zött jelentős átrendeződés tapasztal­ható: a német és az osztrák nemzeti­ségűek száma és aránya évek óta csökken, ám az írek érdeklődése fo­lyamatosan nő. A harmadik negyed­évben a hollandok is feltörtek, 175 vásárló érkezett Németalföldről. Erőssé vált a britek érdeklődése is, három hónap alatt 99 vevő akadt a szigetországból, s nagyon felszökött a román állampolgárok vásárlásainak száma is, a harmadik negyedévben már 141-en vettek ingatlant Magyar­­ország területén. Továbbra is a lakás­vétel dominál, ami a tranzakciók 70 százalékát adja, a beépítetlen földte­rület 15, a tanya 6, az üdülők 4, a fennmaradó ingatlantípusok 5 száza­lékkal részesednek a keresletből - írta a Napi Gazdaság.

Next