Reggeli Újság, 2006. február (3. évfolyam, 585-608. szám)

2006-02-01 / 585. szám

Nagyvárad, 2006. február 1., szerda, III. évfolyam, 25. (585.) szám­ára: 0,50 lej Még lehet korcsolyázni Tegnapelőtt fiatal olvasóink jelezték, hogy a Gyermekek Pa­­lot­­­a melletti pályán már nem lét­ ott korcsolyázni. Tegnap megnéztük, hogy az elmúlt nap­palok napos, enyhe időjárása fel­­olvasztotta-e az összes nagyvára­di korcsolyapálya jegét, s kide­rült, hogy nem. Amíg huzamo­sabb ideig fagypont alatt marad a hőmérő higanyszála, lehetőség van a korcsolyázásra. A Nagyvá­radi Vointa Sportklub (Gh. Bari­­tiu/Iványi Ödön utca 16. szám) hétköznaponként 16 és 21 óra között, hétvégenként pedig reg­gel 9 és este 9 között, míg a Bi­har Megyei Ifjúsági Igazgatóság (M. Eminescu/Szaniszló utca 11. szám) mindennap 15 és 22 óra között fogadja a téli sportok ked­ve . A meteorológusok az át­meneti enyhülés, a szemerkélős, ónos szitálásos, nyirkos idő után ismét hideghullámot ígérnek a hétvégére. HISTÓRIA 6. oldal www.reggeliujsag.ro Keresse az interneten! Egy ideje Fórum rovattal bővült a kínálat. Bárki bármihez hozzászólhat, a lehetőség immár adott.­ ­ Ermelléki sorsok nyomában A mindennapi előteremtése sok-sok embertársunknak szó szerinti próbatételt jelent. Mi­közben ezrek tollasodnak meg, cikornyás giccspalotákat emel­nek maguk köré, addig milliók csínylődnek, szinte állati sorban tengetve életüket. Civil szerveze­tekkel, egyházakkal, néhanapján jó szándékú polgártársakkal nyit­tatja meg a jóérzés a bugyellárist, egy aprócska segítségnyújtásra indítva őket a nincstelenek felé. Az Érmelléki Református Egy­házmegye rendszerint odafigyel híveire, segítik a szűkösen élő nagycsaládosokat, a fogyatékos, önmagukat ellátni képtelen test­véreinket. De mindehhez az anyagiakon túl belső késztetésre, elhívásra van szükség, ahol a mosoly, az egyszerű, gondosko­dó simogatás valóban szeretetből fakad, nem pedig kötelességből való érzelemgyilkos megnyilvá­nulás. Húszévesen, elhivatottan A napokban elkísértük az egy­házmegye önkéntes diakónusát, a Hollandiából érkezett Feune­­kes Jeannettet, aki csendben, sokak által észrevétlenül immár két éve teszi a dolgát tájainkon az idősek, a rászorulók között. Pedig alig húszévesen kevés fia­talban fogalmazódik meg a vágy, hogy távoli szegény országba kergesse vágya és tegye azt, ami­re Isten teremtette fajunkat, az érdekmentes szeretetet. A piros színű Dacia ontotta a füstöt, párába burkolózott a kör­nyék. Jeannet megtörölte szem­üvegét, mintha az könnyítené a kilátást a maszatos szélvédőn ke­resztül. A jégvirágok csak nagy nehezen engedtek a lassan erőre kapó motor melegének. Az úti füzetbe négy település neve volt feljegyezve, ahová el kellett jut­nunk a nap folyamán. Nagycsa­ládosok, szegénysorban élők meglátogatása volt ezúttal a cél, akik szükségeik mértékétől füg­gően kenyéradományban része­sültek. A három hónapra kifize­tett élelmiszert az érintettek a he­lyi üzletekben vehetik át. Bár volt nálunk egy lista a rászoru­lókról, azért felkerestük az illető települések papjait is, hátha idő­közben valaki tudtunkon kívül gyorssegélyre szorul. Akiket megtépázott az élet Célunk első állomása Monos­­petri volt. Már tíz óra felé járt az idő, a papiak ajtaján hosszan kel­lett zörgetnünk, míg a lelkek pásztora kényszeredetten kijött. Meglehetős morcosságát látva, nem is időztünk túl sokáig a hu­zatos kapuban, főként miután ér­deklődésünkre közölte, hogy az egész falu rászorulna egy gyors­segélyre. Maradt tehát a már meglévő lista, amin Babou Már­ta neve szerepelt. A lakásban rend, tisztaság, aminek alapján elfogadható anyagi helyzetre kö­vetkeztettünk. De miután az alig negyvenen túli asszony mesélni kezdett, ráébredtünk, hogy jó helyre kerül az a néhány kilónyi kenyér. Hét éve vált el férjétől, öt gyermekkel a nagyszülői házban húzta meg magát, amit lassan­­lassan igyekezett otthonossá va­rázsolni. Jelenleg három gyerme­kével él egy fedél alatt. A legna­­gyobbik, a huszonhárom éves Zsolt már megnősült, családjával egy Szatmár megyei faluban él. Attila, a második legidősebb le­gény Magyarországra menekült a szegénység elől. Talán egyszer majd lelke mélyén megmozdul valami, és a testvéreivel, édes­anyjával töltött évek emlékei le­gyűrik a lehetőségek csalfa csá­bításait, és a vér szava hazahív­ja. Akkor talán majd néhány fil­lér erejéig törleszteni fogja a kia­padhatatlan anyai szeretetet, amiről manapság igencsak elfe­ledkezett. A sorban a tizenkilenc éves Ruben következik. Szabolcs D. Mészáros Elek (folytatása a 7. old­alon) Jeannettel először Babou Mártát látogattuk meg Mától kiválthatók az ártámogatott gyógyszerek Elseje lévén, mától a patikák nagy része kiadja a kompenzált vényekre felírt orvosságokat. „Februárban Bihar megye gyógy­szertárai a januárihoz hasonló keretösszegből gazdálkodhat­nak” - tájékoztatott Eugenia Hamza, a Bihar Megyei Gyógy­szerészkamara vezetője. Hogy pontosan mekkora összegről van szó, azt nem tudta megmondani, viszont a Fő utcai járóbeteg-ren­delőintézettel szemközti Farm­­impex gyógyszertárnak a febru­árra kiutalt pénzalapja számításai szerint most is csak egy-két hétre lesz elegendő. Oana Giurca, a megyei Egészségbiztosító Pénz­tár (EEP) sajtószóvivője elmond­ta, hogy februárra 2 127 238­­ új lejt utalnak ki az ártámogatott szerekre a velük szerződésben álló 138 gyógyszertárnak, vala­mint 335 500 erős lejt a krónikus betegségekre felírt orvosságokra. A négy krónikus betegség közül a hepatitiszes szerekre szánt ös­­­szeget utólag, a kiadott orvossá­gok összegének függvényében utalja majd át az EBP a patikák­nak. Tegnap több gyógyszertárban is jártunk, de az EBP által kiuta­landó keretösszeget illetően min­denhol csak találgattak. Egyetlen dologban azonban biztosak vol­tak: mától kiadják az ártámoga­tott gyógyszereket, ráadásul ha­talmas sorokra számítanak. „Kész ostromállapot uralkodik ilyen­kor. Januárban például a sorban állók annyira türelmetlenek vol­tak, és olyan erővel feszültek ne­ki a bejárati ajtónak, hogy betör­ték az egyik kirakatüveget. Úgy tesznek, mintha mi lennénk a hi­básak: minket szidnak, nekünk panaszkodnak. De sajnos nem rajtunk múlik, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk”- pa­naszolta az egyik gyógyszerész. S. T. K. Bombasztikus Merényletet kíséreltek meg a bukaresti sajtó szerint Traian Basescu román államfő­ ellen, akinek egy héttel ezelőtti moldvai látogatásának helyszínén bombát fedezett fel a titkosszolgálat. A bődületes mííszenzációkkal gyakran szolgáló bukaresti bulvárla­pok egyike-másika szerint házi készítésű robbanószerkezetre bukkan­tak a Román Hírszerző Szolgálat fürkészei akkor, amikor Basescu el­nök Foksányban járt megünnepelni a két óromán fejedelemség egye­sülését, az 1859-ben bekövetkezett örvendetes esemény évfordulóján. Ám az eset csak a minap került nyilvánosságra, de a „bombahírt” közlő lapok értesülését úgymond megerősítették a titkosszolgálatok vezetői is. Nyilván magának Basescunak a javaslatára. A műanyag csőbe helyezett fémdarabból és elektromos huzalokból álló bombát állítólag az elnök megérkezése előtt mindössze két órával fedezték fel a foksányi prefektúra épületének tűzcsapjában. A szerke­zet állítólag azért nem lépett működésbe, mert lemerültek a beépített elemek. (Nagy erőkkel folyik a nyomozás.) Állítólag bizonyos gazdasági érdekcsoportok komoly veszélyt jelen­tenek a korrupcióellenes harcot zászlajára tűző államfőre. Aki most nagy hőssé lépett elő. Pedig ennek a korrupcióellenes hadjáratnak eddig nem sok eredményét láthattuk. Sőt. Egyelőre az egész nem több egy éjjeliedényben zajló légköri jelenségnél. D. L.

Next