Reggeli Újság, 2006. február (3. évfolyam, 585-608. szám)
2006-02-01 / 585. szám
Nagyvárad, 2006. február 1., szerda, III. évfolyam, 25. (585.) számára: 0,50 lej Még lehet korcsolyázni Tegnapelőtt fiatal olvasóink jelezték, hogy a Gyermekek Palota melletti pályán már nem lét ott korcsolyázni. Tegnap megnéztük, hogy az elmúlt nappalok napos, enyhe időjárása felolvasztotta-e az összes nagyváradi korcsolyapálya jegét, s kiderült, hogy nem. Amíg huzamosabb ideig fagypont alatt marad a hőmérő higanyszála, lehetőség van a korcsolyázásra. A Nagyváradi Vointa Sportklub (Gh. Baritiu/Iványi Ödön utca 16. szám) hétköznaponként 16 és 21 óra között, hétvégenként pedig reggel 9 és este 9 között, míg a Bihar Megyei Ifjúsági Igazgatóság (M. Eminescu/Szaniszló utca 11. szám) mindennap 15 és 22 óra között fogadja a téli sportok kedve . A meteorológusok az átmeneti enyhülés, a szemerkélős, ónos szitálásos, nyirkos idő után ismét hideghullámot ígérnek a hétvégére. HISTÓRIA 6. oldal www.reggeliujsag.ro Keresse az interneten! Egy ideje Fórum rovattal bővült a kínálat. Bárki bármihez hozzászólhat, a lehetőség immár adott. Ermelléki sorsok nyomában A mindennapi előteremtése sok-sok embertársunknak szó szerinti próbatételt jelent. Miközben ezrek tollasodnak meg, cikornyás giccspalotákat emelnek maguk köré, addig milliók csínylődnek, szinte állati sorban tengetve életüket. Civil szervezetekkel, egyházakkal, néhanapján jó szándékú polgártársakkal nyittatja meg a jóérzés a bugyellárist, egy aprócska segítségnyújtásra indítva őket a nincstelenek felé. Az Érmelléki Református Egyházmegye rendszerint odafigyel híveire, segítik a szűkösen élő nagycsaládosokat, a fogyatékos, önmagukat ellátni képtelen testvéreinket. De mindehhez az anyagiakon túl belső késztetésre, elhívásra van szükség, ahol a mosoly, az egyszerű, gondoskodó simogatás valóban szeretetből fakad, nem pedig kötelességből való érzelemgyilkos megnyilvánulás. Húszévesen, elhivatottan A napokban elkísértük az egyházmegye önkéntes diakónusát, a Hollandiából érkezett Feunekes Jeannettet, aki csendben, sokak által észrevétlenül immár két éve teszi a dolgát tájainkon az idősek, a rászorulók között. Pedig alig húszévesen kevés fiatalban fogalmazódik meg a vágy, hogy távoli szegény országba kergesse vágya és tegye azt, amire Isten teremtette fajunkat, az érdekmentes szeretetet. A piros színű Dacia ontotta a füstöt, párába burkolózott a környék. Jeannet megtörölte szemüvegét, mintha az könnyítené a kilátást a maszatos szélvédőn keresztül. A jégvirágok csak nagy nehezen engedtek a lassan erőre kapó motor melegének. Az úti füzetbe négy település neve volt feljegyezve, ahová el kellett jutnunk a nap folyamán. Nagycsaládosok, szegénysorban élők meglátogatása volt ezúttal a cél, akik szükségeik mértékétől függően kenyéradományban részesültek. A három hónapra kifizetett élelmiszert az érintettek a helyi üzletekben vehetik át. Bár volt nálunk egy lista a rászorulókról, azért felkerestük az illető települések papjait is, hátha időközben valaki tudtunkon kívül gyorssegélyre szorul. Akiket megtépázott az élet Célunk első állomása Monospetri volt. Már tíz óra felé járt az idő, a papiak ajtaján hosszan kellett zörgetnünk, míg a lelkek pásztora kényszeredetten kijött. Meglehetős morcosságát látva, nem is időztünk túl sokáig a huzatos kapuban, főként miután érdeklődésünkre közölte, hogy az egész falu rászorulna egy gyorssegélyre. Maradt tehát a már meglévő lista, amin Babou Márta neve szerepelt. A lakásban rend, tisztaság, aminek alapján elfogadható anyagi helyzetre következtettünk. De miután az alig negyvenen túli asszony mesélni kezdett, ráébredtünk, hogy jó helyre kerül az a néhány kilónyi kenyér. Hét éve vált el férjétől, öt gyermekkel a nagyszülői házban húzta meg magát, amit lassanlassan igyekezett otthonossá varázsolni. Jelenleg három gyermekével él egy fedél alatt. A legnagyobbik, a huszonhárom éves Zsolt már megnősült, családjával egy Szatmár megyei faluban él. Attila, a második legidősebb legény Magyarországra menekült a szegénység elől. Talán egyszer majd lelke mélyén megmozdul valami, és a testvéreivel, édesanyjával töltött évek emlékei legyűrik a lehetőségek csalfa csábításait, és a vér szava hazahívja. Akkor talán majd néhány fillér erejéig törleszteni fogja a kiapadhatatlan anyai szeretetet, amiről manapság igencsak elfeledkezett. A sorban a tizenkilenc éves Ruben következik. Szabolcs D. Mészáros Elek (folytatása a 7. oldalon) Jeannettel először Babou Mártát látogattuk meg Mától kiválthatók az ártámogatott gyógyszerek Elseje lévén, mától a patikák nagy része kiadja a kompenzált vényekre felírt orvosságokat. „Februárban Bihar megye gyógyszertárai a januárihoz hasonló keretösszegből gazdálkodhatnak” - tájékoztatott Eugenia Hamza, a Bihar Megyei Gyógyszerészkamara vezetője. Hogy pontosan mekkora összegről van szó, azt nem tudta megmondani, viszont a Fő utcai járóbeteg-rendelőintézettel szemközti Farmimpex gyógyszertárnak a februárra kiutalt pénzalapja számításai szerint most is csak egy-két hétre lesz elegendő. Oana Giurca, a megyei Egészségbiztosító Pénztár (EEP) sajtószóvivője elmondta, hogy februárra 2 127 238 új lejt utalnak ki az ártámogatott szerekre a velük szerződésben álló 138 gyógyszertárnak, valamint 335 500 erős lejt a krónikus betegségekre felírt orvosságokra. A négy krónikus betegség közül a hepatitiszes szerekre szánt összeget utólag, a kiadott orvosságok összegének függvényében utalja majd át az EBP a patikáknak. Tegnap több gyógyszertárban is jártunk, de az EBP által kiutalandó keretösszeget illetően mindenhol csak találgattak. Egyetlen dologban azonban biztosak voltak: mától kiadják az ártámogatott gyógyszereket, ráadásul hatalmas sorokra számítanak. „Kész ostromállapot uralkodik ilyenkor. Januárban például a sorban állók annyira türelmetlenek voltak, és olyan erővel feszültek neki a bejárati ajtónak, hogy betörték az egyik kirakatüveget. Úgy tesznek, mintha mi lennénk a hibásak: minket szidnak, nekünk panaszkodnak. De sajnos nem rajtunk múlik, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk”- panaszolta az egyik gyógyszerész. S. T. K. Bombasztikus Merényletet kíséreltek meg a bukaresti sajtó szerint Traian Basescu román államfő ellen, akinek egy héttel ezelőtti moldvai látogatásának helyszínén bombát fedezett fel a titkosszolgálat. A bődületes mííszenzációkkal gyakran szolgáló bukaresti bulvárlapok egyike-másika szerint házi készítésű robbanószerkezetre bukkantak a Román Hírszerző Szolgálat fürkészei akkor, amikor Basescu elnök Foksányban járt megünnepelni a két óromán fejedelemség egyesülését, az 1859-ben bekövetkezett örvendetes esemény évfordulóján. Ám az eset csak a minap került nyilvánosságra, de a „bombahírt” közlő lapok értesülését úgymond megerősítették a titkosszolgálatok vezetői is. Nyilván magának Basescunak a javaslatára. A műanyag csőbe helyezett fémdarabból és elektromos huzalokból álló bombát állítólag az elnök megérkezése előtt mindössze két órával fedezték fel a foksányi prefektúra épületének tűzcsapjában. A szerkezet állítólag azért nem lépett működésbe, mert lemerültek a beépített elemek. (Nagy erőkkel folyik a nyomozás.) Állítólag bizonyos gazdasági érdekcsoportok komoly veszélyt jelentenek a korrupcióellenes harcot zászlajára tűző államfőre. Aki most nagy hőssé lépett elő. Pedig ennek a korrupcióellenes hadjáratnak eddig nem sok eredményét láthattuk. Sőt. Egyelőre az egész nem több egy éjjeliedényben zajló légköri jelenségnél. D. L.