Reggeli Újság, 2006. március (3. évfolyam, 610-635. szám)
2006-03-21 / 626. szám
4 / Reggeli Újság KÖZÉLETI HISTÓRIA • Önerőből az árvizek ellen Egy január 3-án kiadott prefektusi rendelet értelmében az árral a helyi tanácsoknak kell felvenniük a versenyt. A kormánybiztos, aki a múlt héten személyesen is találkozott a megye valamennyi polgármesterével, előírta: április 28-ig mindazon önkormányzatok, amelyek még nem különítették el költségvetésükből azt az összeget, amelyből megvásárolhatják az áradások és egyéb természeti csapások esetén bevethető eszközöket, saját bevételeikből kell félretegyék a summát. Ezen a téren Berettyószéplak jár az élen, ott ugyanis az idén már beszereztek tíz nagyteljesítményű szivattyút. Az előírás teljesítését a Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség munkatársai kérik majd számon a helyi tanácsokon. A folyómedrek, vízelvezető csatornák folyamatos tisztításáról, valamint a bármikor bevethető önkéntes alakulatok megszervezéséről úgyszintén az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. Problémás övezetnek továbbra is a Fekete-Körös és a Berettyó völgye számít, ezért a prefektúra ezekre a vidékekre figyel a leginkább, kiváltképp most, amikor a hóolvadás váratlan fordulatokat okozhat. Ilie Bolojan prefektus jelezte: partmegerősítési munkálatok kezdődnek hamarosan Margittán, Körösszegen (Cheresig), Határban (Határel) és Tenkeszéplakon (Suplacu de Tinea), ám van némi remény arra, hogy a berettyószéplaki mesterséges gyűjtőtó és gátrendszer építése is folytatódjék. A kormánybiztos szerint nehézségek az Érmelléken is adódhatnak, főként a belvizek miatt. G. K. E. A berettyószéplaki gátrendszer már évek óta épül TURIZMUS HATÁROK NÉLKÜL Vendégek a mondák országából Görögországi vendégeket fogadtak tegnap a nagyváradi Dimitrie Leonida Szakközépiskolában. A délelőtt megtartott sajtótájékoztatón az iskola diákjainak nevében Lavinia Suciu köszöntötte a vendégeket, a sajtó képviselőit és a jelen levő tanárokat. Ez a találkozó a folytatása annak a három évvel ezelőtt megkezdett, Comenius néven futó projektnek, melynek fő célja, hogy európai országokban élő diákokkal ismertessék meg a turizmust és ennek emberi, illetve gazdasági előnyeit. A görög küldöttség vezetője Dimitrisz Kalaitzidisz, a pireuszi leánygimnázium tanára volt, aki beszámolójában megjegyezte, eddig talán a nagyváradi fiatalokkal sikerült a legjobban együttműködniük. Az ismertetett tervekben szerepelt a diákturizmus fontossága, annak a megszervezése, hogy a kispénzű fiatalokat családoknál helyezzék el mind Görögországban, mind Romániában. Fontos, hogy a tájak, műemlékek megismerése mellett emberi kapcsolatok, barátságok is teremtődjenek ily módon, s ez nem egy esetben nagyon jól sikerült a váradi diákoknak és görög vendéglátóiknak egyaránt, mesélte Lavinia. A vendégek nagyon jól időzítettnek vélték, hogy mire Románia csatlakozik az EU-hoz, azoknak a fiataloknak, akik évek óta részt vesznek a turisztikai projekt végrehajtásában, már nem fog idegennek tűnni sem Görögország, sem Románia. Vasile Linca iskolaigazgató a sajtótájékoztató végén megköszönte a görögöknek, hogy ellátogattak ide, s felhívta a figyelmüket Nagyvárad és Bihar megye szépségeire. Áprilisban héttagú diákküldöttség utazik Athénba, ugyanis ott lesz a következő megbeszélés. A sajtótájékoztató kötetlen beszélgetéssel ért véget, melyen a görög mondavilág mesés tájairól és a görög konyha finomságairól éppúgy szó esett, mint Nagyvárad jellegzetességeiről. Szőke Mária 2006. március 21. Ukrán csempészekkel szövetkezett a határrendőr A Korrupcióellenes Igazgatóság nagyváradi és szatmárnémeti kirendeltségei a Nagyvárad Területi Határrendészet közreműködésével a csütörtökről péntekre virradó éjszaka, valamint a hétvégén sikeresen felszámoltak egy határokon átívelő cigarettacsempész-bandát. A Szatmár megyei halmi (Halmeu) határátkelőnél és a zöldhatáron hozták be az Ukrajnából származó dohányárut. A banda feje a halmi határrendőrök váltásfőnöke, Stanica D. volt, aki pénzért és különböző javakért biztosította a füstölnivaló bejutását az országba. Tizenhárom helyen tartottak házkutatást, több árusnál találtak csempészett cigarettát. Ugyanakkor két ukrán állampolgárt is letartóztattak, ők vezették már román területen azokat az autókat, amelyekben a dohány volt. Stanica D.-t letartóztatták, a nála végzett házkutatás során körülbelül tízezer eurót és ugyanannyi erős lejt találtak, valamint egy ezer eurót érő svájci órát. Az autójának az átvizsgálásakor valutában és lejben körülbelül kétezer eurót találtak, ez volt az egy éjszakai „keresete”. Kiderült, hogy a váltásfőnöknek van egy luxuslakása, amit elfelejtett feltüntetni a vagyonnyilatkozatában. A mostanáig elkobzott cigaretta értéke 160 ezer euró, de a nyomozás folytatódik, mert fennáll a gyanú, hogy a csempészhálózat jóval nagyobb összeggel rövidítette meg a román államot. B. A. Ismét betörtek a szociáldemokratákhoz Nincs egy hónapja, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) nagyváradi fiókjához betört egy 26 éves margittai fiatalember, s onnan körülbelül hétszáz erős lej értékben vitt el különböző javakat. A hétvégén O. A. ismét „meglátogatta” az SZDP-t, ezúttal szombatra virradó éjszaka tört be a váradi fiókszervezethez, és egy Siemens maroktelefon tetszett meg neki, egyebet nem vitt magával. A rendőrség megtalálta nála az ellopott készüléket, amit visszaszolgáltattak jogos tuladonosának. O. A. szabadlábon van, az ügyészség úgy döntött, a nyomozás végeztéig nem kerül előzetes letartóztatás alá. UGYANAZON NAPRA HIRDET NAGYGYŰLÉST AZ MSZP ÉS A FIDESZ • „A félelem nélküli Magyarország” jegyében április 2-ra a budapesti Kossuth térre hirdetett nagygyűlést Orbán Viktor. A szocialisták szintén ezen a napon tartják nagygyűlésüket. A Fidesz miniszterelnök-jelöltje elmondta: azokat várják a Parlament elé, akik félelem nélküli Magyarországot akarnak. Legyen ez a magyar szolidaritás napja - mondta Orbán. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előző nap szintén áprilisi 2-ra hirdetett nagygyűlést „a köztársaság védelmében”. Hiller István a szocialista polgármesterek találkozóján elmondta: április másodikán Budapestre várják „a köztársaság barátait, hitet tenni, kiállni a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, vagyis a köztársaság mellett”. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség eddig egyszer sem jelezte, hogy meg akarná változtatni Magyarország köztársasági államformáját. Életem viharának emlékére (14.) Történt, hogy egyik reggel az egész altisztiskolát kivezényelték a Lánchídra, már hallottuk, hogy megint egy nagyobb tüntetés várható. Felsorakoztattak bennünket a híd jobb és bal oldalára csőre töltött fegyverrel, feltűzött szuronyokkal. Más eligazítást, parancsot nem kaptunk, álltunk és vártunk. A tisztjeink is ott álltak vagy sétáltak mogorván, kedvetlenül. Egyszer aztán meghallottuk, először csak tompán, majd aztán ahogy közeledtek, mind erősebbé vált a kiabálás, ordibálás. Odaértek a hídhoz. Vártuk a parancsot, de mindenki hallgatott, egy tisztünk sem vette magának a bátorságot, hogy vezényeljen. Mikor a rengeteg ember észrevette, hogy csak állunk és nem teszünk semmit, elindultak a hídon neki Budának. Mint j juhok. Sose felejtem el, az első sorban ment egy sánta. Ahányat sántított, annyiszor kiabálta el magát: Éljen Kun Béla, éljen Kun Béla! Puskával a hátunkon néztük, bámultunk, mint a fafeszület, ahogy masírozott bátran a sok civil. Igen ám, de mintha az égből jöttek volna, olyan hirtelen jelent meg Buda felől ötven huszár. Azok aztán elkezdték aprítani kardlappal a tüntetőket. Nem nézték azok, kit és hogyan, csak ütötték, csapták, ahogy és akit értek. Szívesen közéjük vágtunk volna mi is, de senkitől parancsot nem kaptunk. Továbbálltunk és néztük örömmel, hogy letakarítják a hidat a huszárok. Volt ott olyan futás, amilyet még nem láttam, még a sánta is ott futott fedetlen fejjel. A Duna megtelt úszó kalapokkal, alig múlt el negyed óra, a hídon csak mi, katonák maradtunk. Nem néztünk szembe a huszárokkal, igaz, nem is tudtunk volna. Felénk se nézve, büszkén, felemelt fejjel lovagoltak el mellettünk. Szégyelltük magunkat, akkor jöttem rá, mire és miért olyan büszkék a huszárok. Vállra vetett puskáinkkal és a parancs nélküli tisztjeinkkel mi már nem is voltunk katonák... Másnap és harmadnap se vittek ki bennünket járőrözni, de behallatszott a laktanyába a tüntetők ordibálása. Nemcsak hogy behallatszott, de ahogy múltak a napok, úgy jelent meg mind több és több civil a laktanyában, nagy hangon, mind szemtelenebbül beszéltek a tisztekkel. Bennünket pedig biztattak, tegyük le a fegyvert és menjünk haza. Parancs nélkül nem tesz semmit a katona, ültünk, ténferegtünk és vártunk ugyanúgy, mint a tisztjeink. Így jött el 1918. október 31-e, reggel korán jött a hír, hogy az éjjel a kommunisták megölték Tisza Pistát. Mindenki meg volt bénulva, a feletteseink úgy járkáltak közöttünk, mint az árnyékok. Alvajáró volt mindenki. Tíz óra körül a laktanya előtt megjelent egy teherautó tele civilekkel, akik se szó, se beszéd egyenesen bejöttek az udvarba. A jobb és bal oldalán lévő két géppuskafészek katonái csak nézték őket... Nem néztek azok a civilek se jobbra, se balra, egy páran odamentek a tisztekhez, és elkezdték levagdosni a rangjelzéseiket. Egy másik csoport odament a fogdához, leverték a lakatot. Mint amikor este beengedik a csürhét a faluba, úgy rohant ki a sok fogvatartott. Futottak neki a kapunak, ki a városba. Egy nagyhangú civil elkiáltotta magát: Katonák, a háborúnak vége, a kommunisták átvették az országban a hatalmat! Rakjátok halomba a puskákat, és az első vonattal mehet mindenki haza, ahová való! Néztünk a tisztekre. Azok megalázva, szemlesütve álltak egy csoportban, senki egy szót sem szólt közülük, csak álltak lehajtott fejjel. Csak az első puskának volt nehéz, a többi már gyorsan mellé került. Elindult az első katona, ki a kapun. A többi utána. Búcsúzkodás, kézfogás nélkül mentünk el. Üres fejjel jöttünk el otthonról és úgy indultunk haza is, így kerültem a vonatra. Most itt vagyok, és mindjárt beérünk Váradra. A román katona ott ül fegyverét szorongatva. Neki ezután kell. Vajon mire? Talán csak nem... Végigfut a hideg a hátamon. Beérünk Váradra. Mindenki örül, én is, elfelejtem a román katonát. Izgatott mindenki: vajon várják haza, vajon kik jönnek a vonaton? Vége a háborúnak, kiabálják mindenhol, vége. Ismeretlenek állítanak meg, nem ismeri, nem látta? Hol szolgált, melyik frontról jött? Izgatott és boldog mindenki. Megkerestem a vaskói vonatot, szerencsém volt, délután indul. Ha minden igaz, estére otthon vagyok. Leülök az egyik kupéba, nincs kedvem járkálni. Nézek ki az ablakon, nézem a várakozó, boldog embereket. És meglátom, hogy felszáll a valkói vonatra a román katona a puskával. A köröstárkányi Gábor Ferenc (1896-1985) első világháborús visszaemlékezése holnapi lapszámunkban folytatódik