Reggeli Újság, 2006. március (3. évfolyam, 610-635. szám)

2006-03-21 / 626. szám

4 / Reggeli Újság KÖZÉLET­I HISTÓRIA •­­ Önerőből az árvizek ellen Egy január 3-án kiadott prefektusi rendelet értelmében az árral a helyi tanácsoknak kell felvenniük a versenyt. A kormánybiztos, aki a múlt héten személyesen is találkozott a megye valamennyi polgár­­mesterével, előírta: április 28-ig mindazon önkormányzatok, ame­lyek még nem különítették el költségvetésükből azt az összeget, amelyből megvásárolhatják az áradások és egyéb természeti csapá­sok esetén bevethető eszközöket, saját bevételeikből kell félretegyék a summát. Ezen a téren Berettyószéplak jár az élen, ott ugyanis az idén már beszereztek tíz nagyteljesítményű szivattyút. Az előírás tel­jesítését a Megyei Katasztrófa­védelmi Felügyelőség munkatársai kérik majd számon a helyi tanácsokon. A folyómedrek, vízelvezető csatornák folyamatos tisztításáról, va­lamint a bármikor bevethető önkéntes alakulatok megszervezéséről úgyszintén az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. Problémás övezetnek továbbra is a Fekete-Körös és a Berettyó völgye számít, ezért a prefektúra ezekre a vidékekre figyel a legin­kább, kiváltképp most, amikor a hóolvadás váratlan fordulatokat okozhat. Ilie Bolojan prefektus jelezte: partmegerősítési munkálatok kezdődnek hamarosan Margittán, Körösszegen (Cheresig), Határban (Határel) és Tenkeszéplakon (Suplacu de Tinea), ám van némi re­mény arra, hogy a berettyószéplaki mesterséges gyűjtőtó és gátrend­szer építése is folytatódjék. A kormánybiztos szerint nehézségek az Érmelléken is adódhatnak, főként a belvizek miatt. G. K. E. A berettyószéplaki gátrendszer már évek óta épül TURIZMUS HATÁROK NÉLKÜL Vendégek a mondák országából Görögországi vendégeket fo­gadtak tegnap a nagyváradi Di­­mitrie Leonida Szakközépiskolá­ban. A délelőtt megtartott sajtótá­jékoztatón az iskola diákjainak ne­vében Lavinia Suciu köszöntötte a vendégeket, a sajtó képviselőit és a jelen levő tanárokat. Ez a ta­lálkozó a folytatása annak a három évvel ezelőtt megkezdett, Come­­nius néven futó projektnek, mely­nek fő célja, hogy európai orszá­gokban élő diákokkal ismertessék meg a turizmust és ennek emberi, illetve gazdasági előnyeit. A gö­rög küldöttség vezetője Dimitrisz Kalaitzidisz, a pireuszi leánygim­názium tanára volt, aki beszámo­lójában megjegyezte, eddig talán a nagyváradi fiatalokkal sikerült a legjobban együttműködniük. Az ismertetett tervekben szere­pelt a diákturizmus fontossága, annak a megszervezése, hogy a kispénzű fiatalokat családoknál helyezzék el mind Görögország­ban, mind Romániában. Fontos, hogy a tájak, műemlékek megis­merése mellett emberi kapcsola­tok, barátságok is teremtődjenek ily módon, s ez nem egy esetben nagyon jól sikerült a váradi diá­koknak és görög vendéglátóiknak egyaránt, mesélte Lavinia. A ven­dégek nagyon jól időzítettnek vél­ték, hogy mire Románia csatlako­zik az EU-hoz, azoknak a fiatalok­nak, akik évek óta részt vesznek a turisztikai projekt végrehajtásá­ban, már nem fog idegennek tűnni sem Görögország, sem Románia. Vasile Linca iskolaigazgató a saj­tótájékoztató végén megköszönte a görögöknek, hogy ellátogattak ide, s felhívta a figyelmüket Nagy­várad és Bihar megye szépségeire. Áprilisban héttagú diákküldöttség utazik Athénba, ugyanis ott lesz a következő megbeszélés. A sajtó­­tájékoztató kötetlen beszélgetéssel ért véget, melyen a görög monda­világ mesés tájairól és a görög konyha finomságairól éppúgy szó esett, mint Nagyvárad jellegzetes­ségeiről. Szőke Mária 2006. március 21. Ukrán csempészekkel szövetkezett a határrendőr A Korrupcióellenes Igazgatóság nagyváradi és szatmárnémeti ki­­rendeltségei a Nagyvárad Területi Határrendészet közreműködésével a csütörtökről péntekre virradó éjszaka, valamint a hétvégén sikere­sen felszámoltak egy határokon átívelő cigarettacsempész-bandát. A Szatmár megyei halmi (Halmeu) határátkelőnél és a zöldhatáron hoz­ták be az Ukrajnából származó dohányárut. A banda feje a halmi ha­tárrendőrök váltásfőnöke, Stanica D. volt, aki pénzért és különböző javakért biztosította a füstölnivaló bejutását az országba. Tizenhárom helyen tartottak házkutatást, több árusnál találtak csempészett ciga­rettát. Ugyanakkor két ukrán állampolgárt is letartóztattak, ők vezet­ték már román területen azokat az autókat, amelyekben a dohány volt. Stanica D.-t letartóztatták, a nála végzett házkutatás során kö­rülbelül tízezer eurót és ugyanannyi erős lejt találtak, valamint egy ezer eurót érő svájci órát. Az autójának az átvizsgálásakor valutában és lejben körülbelül kétezer eurót találtak, ez volt az egy éjszakai „keresete”. Kiderült, hogy a váltásfőnöknek van egy luxuslakása, amit elfelejtett feltüntetni a vagyonnyilatkozatában. A mostanáig el­kobzott cigaretta értéke 160 ezer euró, de a nyomozás folytatódik, mert fennáll a gyanú, hogy a csempészhálózat jóval nagyobb összeg­gel rövidítette meg a román államot. B. A. Ismét betörtek a szociáldemokratákhoz Nincs egy hónapja, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) nagyvá­radi fiókjához betört egy 26 éves margittai fiatalember, s onnan kö­rülbelül hétszáz erős lej értékben vitt el különböző javakat. A hétvé­gén O. A. ismét „meglátogatta” az SZDP-t, ezúttal szombatra virradó éjszaka tört be a váradi fiókszervezethez, és egy Siemens maroktele­fon tetszett meg neki, egyebet nem vitt magával. A rendőrség megta­lálta nála az ellopott készüléket, amit visszaszolgáltattak jogos tula­­donosának. O. A. szabadlábon van, az ügyészség úgy döntött, a nyo­mozás végeztéig nem kerül előzetes letartóztatás alá. UGYANAZON NAPRA HIRDET NAGYGYŰLÉST AZ MSZP ÉS A FIDESZ • „A félelem nélküli Magyarország” jegyében áp­rilis 2-ra a budapesti Kossuth térre hirdetett nagygyűlést Orbán Vik­tor. A szocialisták szintén ezen a napon tartják nagygyűlésüket. A Fidesz miniszterelnök-jelöltje elmondta: azokat várják a Parlament elé, akik félelem nélküli Magyarországot akarnak. Legyen ez a ma­gyar szolidaritás napja - mondta Orbán. Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök előző nap szintén áprilisi 2-ra hirdetett nagygyűlést „a köz­társaság védelmében”. Hiller István a szocialista polgármesterek ta­lálkozóján elmondta: április másodikán Budapestre várják „a köz­társaság barátait, hitet tenni, kiállni a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, vagyis a köztársaság mellett”. A Fidesz - Magyar Pol­gári Szövetség eddig egyszer sem jelezte, hogy meg akarná változ­tatni Magyarország köztársasági államformáját. Életem viharának emlékére (14.) Történt, hogy egyik reggel az egész altisztiskolát kivezényel­ték a Lánchídra, már hallottuk, hogy megint egy nagyobb tünte­tés várható. Felsorakoztattak bennünket a híd jobb és bal ol­dalára csőre töltött fegyverrel, feltűzött szuronyokkal. Más el­igazítást, parancsot nem kap­tunk, álltunk és vártunk. A tiszt­jeink is ott álltak vagy sétáltak mogorván, kedvetlenül. Egyszer aztán meghallottuk, először csak tompán, majd aztán ahogy közeledtek, mind erősebbé vált a kiabálás, ordibálás. Odaértek a hídhoz. Vártuk a parancsot, de mindenki hallgatott, egy tisz­tünk sem vette magának a bátor­ságot, hogy vezényeljen. Mikor a rengeteg ember észrevette, hogy csak állunk és nem te­szünk semmit, elindultak a hí­don neki Budának. Mint j ju­hok. Sose felejtem el, az első sorban ment egy sánta. Ahányat sántított, annyiszor kiabálta el magát: Éljen Kun Béla, éljen Kun Béla! Puskával a hátunkon néztük,­ bámultunk, mint a fafe­szület, ahogy masírozott bátran a sok civil. Igen ám, de mintha az égből jöttek volna, olyan hirtelen je­lent meg Buda felől ötven hu­szár. Azok aztán elkezdték aprí­tani kardlappal a tüntetőket. Nem nézték azok, kit és hogyan, csak ütötték, csapták, ahogy és akit értek. Szívesen közéjük vágtunk volna mi is, de senkitől parancsot nem kaptunk. To­­vábbálltunk és néztük örömmel, hogy letakarítják a hidat a hu­szárok. Volt ott olyan futás, ami­lyet még nem láttam, még a sán­ta is ott futott fedetlen fejjel. A Duna megtelt úszó kalapokkal, alig múlt el negyed óra, a hídon csak mi, katonák maradtunk. Nem néztünk szembe a huszá­rokkal, igaz, nem is tudtunk vol­na. Felénk se nézve, büszkén, felemelt fejjel lovagoltak el mellettünk. Szégyelltük magun­kat, akkor jöttem rá, mire és miért olyan büszkék a huszárok. Vállra vetett puskáinkkal és a parancs nélküli tisztjeinkkel mi már nem is voltunk katonák... Másnap és harmadnap se vittek ki bennünket járőrözni, de be­hallatszott a laktanyába a tünte­tők ordibálása. Nemcsak hogy behallatszott, de ahogy múltak a napok, úgy jelent meg mind több és több civil a laktanyában, nagy hangon, mind szemtele­­nebbül beszéltek a tisztekkel. Bennünket pedig biztattak, te­gyük le a fegyvert és menjünk haza. Parancs nélkül nem tesz semmit a katona, ültünk, ténfe­­regtünk és vártunk ugyanúgy, mint a tisztjeink. Így jött el 1918. október 31-e, reggel korán jött a hír, hogy az éjjel a kommunisták megölték Tisza Pistát. Mindenki meg volt bénulva, a feletteseink úgy jár­káltak közöttünk, mint az árnyé­kok. Alvajáró volt mindenki. Tíz óra körül a laktanya előtt megjelent egy teherautó tele ci­vilekkel, akik se szó, se beszéd egyenesen bejöttek az udvarba. A jobb és bal oldalán lévő két géppuskafészek katonái csak nézték őket... Nem néztek azok a civilek se jobbra, se balra, egy páran odamentek a tisztekhez, és elkezdték levagdosni a rang­jelzéseiket. Egy másik csoport odament a fogdához, leverték a lakatot. Mint amikor este been­gedik a csürhét a faluba, úgy ro­hant ki a sok fogvatartott. Fu­tottak neki a kapunak, ki a vá­rosba. Egy nagyhangú civil elki­áltotta magát: Katonák, a hábo­rúnak vége, a kommunisták át­vették az országban a hatalmat! Rakjátok halomba a puskákat, és az első vonattal mehet min­denki haza, ahová való! Néz­tünk a tisztekre. Azok megaláz­va, szemlesütve álltak egy cso­portban, senki egy szót sem szólt közülük, csak álltak lehaj­tott fejjel. Csak az első puská­nak volt nehéz, a többi már gyorsan mellé került. Elindult az első katona, ki a kapun. A többi utána. Búcsúzkodás, kéz­fogás nélkül mentünk el. Üres fejjel jöttünk el otthonról és úgy indultunk haza is, így kerültem a vonatra. Most itt vagyok, és mindjárt beérünk Váradra. A román katona ott ül fegyverét szorongatva. Neki ez­után kell. Vajon mire? Talán csak nem... Végigfut a hideg a hátamon. Beérünk Váradra. Mindenki örül, én is, elfelejtem a román katonát. Izgatott mindenki: va­jon várják haza, vajon kik jön­nek a vonaton? Vége a háború­nak, kiabálják mindenhol, vége. Ismeretlenek állítanak meg, nem ismeri, nem látta? Hol szol­gált, melyik frontról jött? Izga­tott és boldog mindenki. Megke­restem a vaskói vonatot, szeren­csém volt, délután indul. Ha minden igaz, estére otthon va­gyok. Leülök az egyik kupéba, nincs kedvem járkálni. Nézek ki az ablakon, nézem a várakozó, boldog embereket. És meglá­tom, hogy felszáll a valkói vo­natra a román katona a puská­val. A köröstárkányi Gábor Fe­renc (1896-1985) első világhá­borús visszaemlékezése holnapi lapszámunkban folytatódik

Next