Reggeli Újság, 2007. november (4. évfolyam, 1118-1142. szám)

2007-11-01 / 1118. szám

REGGELI ÚJSÁG Bihar megyei napilap H­­., |, Nagyvárad, 2007. november 1., csütörtök, IV. évfolyam, 1118. szám Ára: 0,70 lej 51 949992 || 560114 || I Még mindig szomjazzák a megoldást Talán emlékeznek olvasóink, hogy másfél éve követjük nyomon annak a hatvan nagyváradi családnak a sorsát, mely a lakótársulások egykori pénztárosának sikkasztása miatt négy éve ivóvíz, tizenhárom éve pedig fűtés nélkül maradt. A törvény kifog rajtuk, hiszen nem hibásak, mégis meg van kötve a kezük: otthonaikban csak törvényes úton olthatják ismét szomjukat. Október 10-én, amikor Bíró Rozália alpolgármester fogadó­óráján megjelentek a lakótársulás képviselői - Calin Balaj elnök és T­orina Gombos ügyvezető ír. úgy tűnt, hogy a Rogériusz­­negyedbéli Podulus utca 23. szám alatt lakók gondjai hosszú évek múlva végre megoldódnak. Tegnapig még reménykedtek helyzetük jobbra fordulásában. Biró alpolgármester októberi fo­gadóóráján azt javasolta nekik, hogy mihamarabb kérvényezzék a helyi tanácsnál az ügy megol­dását, amit meg is tettek. Az al­polgármester akkor azt mondta, hogy az ügyet kivételes esetként kellene kezelnie és elbírálnia az önkormányzatnak, és a szabályo­kat félretéve, eltekintve a fel­gyűlt hatalmas adósságtól, ami büntetőkamattal együtt jelenleg már 250 ezer lejre rúg, újra kelle­ne indíttatni az ivóvizet a tömb­házban. Az is elhangzott akkor, elképzelhető, hogy az október 31-i, vagyis a városi tanácsülé­sen napirendre tűzik a problémát. Ez nem történt meg... Dióhéjban az előzményekről: Florica Hóra volt lakótársulási pénztáros 1997. és 2003. között, azaz hat éven keresztül 44,8 ezer lejt sikkasztott, s mivel ez idő alatt nem folyósította a vízdíjat a közműveknek, az 2003-ban le­vágta tőlük az ivóvizet. Azóta aki tudta, eladta a lakását, így jelen­leg a lakók kilencven százaléka új. Ráadásul a büntetőkamattal együtt a tartozás már 250 ezer lej­re rúg. A sikkasztó pénztárost be­perelték a lakók, ám az évekig nyúló jogi eljárás után a reá kisza­bott kétévnyi börtönbüntetésből betegségére hivatkozva alig két hónapot töltött le, és bár tavaly Sükösd T. Krisztina­­ folytatása a 3. oldalon) A közművekkel próbálták felvenni a kapcsolatot a városházáról, ám elérhetetlen volt az illetékes... FELÚJÍTÁS ALATT A SZALONTAI SZAKKÖZÉPISKOLA Az udvaron hever a szemét• A nagyszalontai Mezőgazdasági Szakközépiskolát nyár elején kezdték el felújítani. Azóta többször olvashattak lapunkban a munkálatról és a diákokat érintő változásokról. A Sarkadi úton, ahol az iskola áll, mindig gyér a forgalom. A városból kifelé haladva a temető­vel átellenben fekszik a Mező­­gazdasági Szakközépiskola épü­letegyüttese. Az őszi szél a ned­ves avar savanyú szagát fújta. A harmóniát egy, a pázsiton heverő óriási bádoggörgeteg és avas, do­hos szag törte meg. Az iskola előtt az utcán hever a tanintézet régi tetejének egy része. Ablakok nincsenek az épületen, be lehet kukucskálni. A levert vakolat mögül kilátszanak a „magyar vi­lágban” rakott téglafalak, a mennyezetről pedig még lóg a nád, amire hajdanán felverték a maltert. Bár szombat dél volt, re­méltük, hogy lencsevégre kap­hatjuk a szétvert épületen dolgo­zókat. A főbejáratnál senki sem volt a portáskuckóban. Beljebb me­részkedtünk, gondolván, valakit csak találunk. Az iskolaudvar egykori virá­goskertjei, a sétányok elhagya­tottak. Elburjánzottak a rózsalu­gasok, a bokrok, a gaz. A kör­nyék inkább szeméttelepre ha­sonlít, mintsem építkezésre. Az út mellett hevernek a régi abla­kok, a keretek nagy része össze­törve, kupacokban várják a hol­napot. Az évtizedes iskolapadok is egymásra hajigálva hevernek hosszan. A falak mellett többmé­teres földrakások. A dohos földbe, Borsi Balázs (folytatása a 6. oldalon) A hétvégén Minden­szentek Az ismertebb szentek azok, kik­nek segítő közbenjárásáért temp­lomokban vagy otthon imádkozik a hívő keresztény, ám megtalálni a kevésbé ismerteket is közössé­gükben, az olyanokat, kik csak egy-egy embercsoport vagy a csa­lád számára lettek szentek. Ilyentájt az elmúlás, szomorú­ság helyett az évenkénti találkozás halk fohásszal fokozott várakozá­sa irányítja a temetőkben szorgos­­kodókat, és ez messze túlmutat a hantok gyomlálásán, csinosítá­sán, hogy 1-jén szürkületkor és utána gyertyalángköntöst öltsön az emlékezet, a szeretet, a hála. A Mindenható akaratából ők adták nekünk a tegnapot, a mát, a holnapot, egyszóval az életet. Hitünk szerint ezt ők is látják, ugyanis csak elszentültek. Tüzes Bálint filmajánlókkal, érdekességekkel, keresztrejtvénnyel. Nem kell érte külön fizetni, az újsághoz jár! Holnapi lapszámunkhoz 20 oldalas műsormelléklet is tartozik, benne 19 tévécsatorna egyheti programjával, MANOLAP 8. oldal Búcsú az utolsó bonvivántól Tegnap délután vettek végső búcsút Gulácsy Albert színművész­től, Nagyvárad díszpolgárától, aki életének kilencvenedik esztende­jében távozott az élők sorából. A váradi színjátszás „nagy öregje” több generációt szórakoztatott a világot jelentő deszkákon. Operettől drámáig minden műfajban megcsodálhatták sajátos előadó-művészetét a színjátszás kedvelői. A színház előcsarnokában felravatalozott koporsó mellett a Szigligeti Szőke Mária (folytatása a 3. oldalon)

Next