Reggeli Ujság, 1943. március (13. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-21 / 65. szám

4 OLDAL bor tartotta, míg lábainál Figyelmessy ezredes állt. Látszott, hogy eszméleténél van s utoljára még egyszer végignézett azon a kis táboron, amely lélegzetét visszafojtva leste a szót, amellyel Kossuth az élettől búcsúzik. Erre a szóra azonban hiába vártak. Azután szempillái lecsukódtak s feje élettelenül esett vissza. Meghalt. Carlo orvos feje alól a párnát kivette s kiment a szomszédos ebédlő szobába, amelynek zöld ernyős lámpája alatt Eötvös Károly és a magyar hírlapírók virrasztottak. Némán intett csak kezével, de mindenki megértette. A nagy halott arca mit sem változott. Az utolsó pillanat elsimította a fájdalom zilált vonásait. Nyugodt, szent fej az, amely a legyűrt fehér párnákon álmodik. A halál híre A Vila dei Millén hullámzó népáradat el volt ugyan készülve a katasztrófára, mégis mély meghatottsággal hallotta a Kossuth Lajos haláláról érkező jelentéseket. A szitáló esőben együtt maradt a tömeg az utcán s egymásnak mondta el a megdöbbentő hírt. A halott az utcára nyíló szobában fekszik, ágya fölött Petőfi arcképe függ. Eötvös Károly szerint Kossuth holttestét okvetlenül haza viszik. De minthogy Kossuth felesége mellett akar pihenni, Genuából az ottani temetőben nyugvó Kossuthné koporsóját is Magyarországra viszik. A család még nem határozott. Holnap érkezik ide a család meghívására Milánóból Chiarini tanár, aki a holttestet be fogja balzsamozni. A bebalzsamozásnál Ramelli turini orvos fog neki segédkezni. A New York Herald telegrafált turini tudósítójának, Stafaninak, hogy Kossuth haláláról ezer szavas kábelsürgönyt küldjön a lapnak. A félhivatalos búcsúztató mélyen lesújtva, reményekben megtörve, büszkeségében halálosan megsebezve, a legnagyobb gyászban borul ma le a magyar nemzet a gondviselés kifürkészhetetlen akarata előtt. És e fájdalomban a magyarság és az egész emberiség bánatában a kormány félhivatalosan Budapester Corespondent éjjeli kiadása a következő sorokkal vesz részt. A magyar közélet egyik legnagyobb, kimagasló alakja ma az önválasztotta számkivetésben Torinóban örökre lehunyta szemeit. Kossuth Lajos ma este 11 órakor meghalt, Magyarország gyászba borult. Nincs is semmi kétség, hogy az egész nemzet méltóan kifejezést fog adni mély gyászának, őszinte kegyeletének, a jobbágyság eltörlése és a jogeyenlőség megalkotása e diadalmas bajnokával, az első magyar alkotmányos felelős kormány pénzügyminiszterével szemben. Az országgyűlés két háza részvétét e veszteség felett jegyzőkönyvileg is nyilvánítani fogja és tudatni fogja ezt a család tagjaival. Koszorút fog küldeni a nagy férfiú ravatalára s a Ház tagjai részt fognak venni a temetési ünnepségen. Ha csak a család másképpen nem intézkedik, vagy erre vonatkozólag végrendelkezési akadályok fenn nem forognak, bizonyára hazahozandók, akár most azonnal, akár későbben Kossuth Lajos halt tetemei és magyar föl-Marosvásárhely. Az Isten különös rendeltetést adott az ércből öntött templomi harangoknak. A fegyverek hallgatásának, a békének korszakában csengő, messze szálló hangjával hívja templomának híveit az imádságos órára Beszélhetünk arról is, amikor a napfényes mezőkön, a csillogó kék ég alatt a munka hőse a magyar földműves fülét megüti a faluból kiszálló déli harangszó, felvidul fáradt arcán a mosoly és imádságos lélekkel ad hálát az Úr Istennek a mindennapi kenyérért. Tűz és víz idején . . . Vészek idején is a népét szolgálja a templomi harang. Tüzet vagy vízáradást jelző keserű félrevert hangjával felrázza az alvókat és arra a helyre tereli, ahol a pusztítás réme fenyeget. Van azonban a harangoknak még egy különös hivatásuk, amikor megszólalnak a fegyverek, amikor gyilkos golyók és lövedékek fenyegetnek és mindent a haza oltárára kell helyeznünk, nemzetünk és fajunk megvédése érdekében. Akkor a harangok is elnémulnak, árván maradnak a templomok is és együtt a hívekkel sorakoznak porondon, hogy a rájuk rótt kötelességeiket maradéktalanul teljesítsék. A „Karthágói harangok" című versében írja meg ezt a költő lélekbemarkoló szavakkal. A harang a háborúban Ma háború van. Fegyverekkel írják az elkövetkezendő új világ történelmét. Maroknyi nemzetünk is ott áll a sorspróbáló küzdelemben és egyik láncszeme és oszlopa ennek a véres tusának, hogy folytassa a harcot, amelyet pár évtizeddel ezelőtt abbahagyott. A magyar honvéd és fegyverei újra megmutatták a világnak, hogy a Kárpátkoszorúzta bérceken belül Árpád vezér népe él és az ősök héroszi vonása fénylik arcukon. A végső nagy, szent győzelem kivívásáért minden összekapcsolt nemzetnek emberben, mint anyagban roppan áldozatot kell hoznia. Európa minden országában zokszó és ellentmondás nélkül mondanak le az ezüst rókákról, a csincsilla bundákról, mindenről, amivel a győzelmet elő lehet segíteni. Nemzetünk is példásan meghozta és a jövőben is meghozza a maga áldozatát. Minden olyan rendeletet, amely a háborúra vonatkozik minden mástól előbbre helyezi és azabban előírtakat maradéktalanul teljesíti. A református egyház harangjai. Abból az alkalomból írjuk e cikkünket is, hogy az ércből öntött harangokat is honvédelmi célra vonják be. Felkerestük az egyházak vezetőit és felvilágosítást kértünk arra don adandókat az örök nyugalomnak. Sietni fog az egész magyar társadalom, hogy egyrészt az egész nézve, hogy a miniszteri rendelet mennyire érinti az egyházakat. Első utunk a református egyházhoz vezetett, ahol a következőket mondották : — Az egyházunk három templomát érinti a miniszteri rendelet. A vártemplomot, a Gecse-utcait és a Szabadi utcában lévőt. Az ősi történelmi vártemplomnak három kisebb és egy nagyharangja volt. Az 1914 — 1918-as háborúban előállott éremkség áldozata lett a három kisebb harang. A történelmi műemléknek minősített nagyharangot továbbra is az egyház birtokában hagyták. Ez az egyetlen nagyharang teljesíti azóta a hívek szolgálatát a Vártemplomban. Ez a harang minden kétséget kizáróan történelmi műemlék. Még a tizenhetedik században 1657-ben öntötték. Megerősít bennünket a harang külső falára öntött következő felírás: , 31010 fontos harangot öntette a marosvásárhelyi evangélikus-reformata eklézsia 1657-ben öntetett és 1833-ig a várbeli tornyában használt s akkor elhasadt 742 fontos harangból az eklézsia pénztárából és buzgó tagjainak adományából újra öntetett Andrásovsky János és Dániel harangöntők által 1834 év november 5-én. Ugyancsak e várbeli toronyban használtatott továbbra is". Ellenkező oldalán a következő felírást jegyeztük le „Függjün itt számtalan évekig. Isten védje ellenségtől, hívja az élőket buzgóságra, kisérje a holtakat nyugalomra, veszély hirdetője soha ne legyen." A nagyharang különben 1,48 centiméteres átmérőjű és 31 mázsa 10 font súlyú. Akkori értéke vagyonba került, 4927 részes forintokba. A Gecse-utcai harangok. A Gecse-utcai harangokról az alábbi felvilágosítást adják: — Ebben a templomunkban egy nagyobb és két kisebb haranggal rendelkezünk. Az egy nagyharangot 1929. évben özv. Páll Domokosné adományozta az egyház számára, férje és két fia emlékére. Ez tisztán az ő áldozatos adománya, akinek egyetlen kérése volt, hogy a férje és fiai halálának évfordulóján minden évben meghúzassanak. Ennek a harangnak a súlya 10 mázsa és 19 kg. A következő harangot 1829-ben öntötték, súlya 8 mázsa. Ezt a harangot mivel még a 48-as idők előtt öntötték, már a múlt világháborúban sem vették igénybe. A senki harangjai. A Szabad-uti református templomban csak kisebb harang van. A Szabadi-út 67. szám alatt is van egy gazdátlan harang, melynek tulajdonosa hivatalosan nem akadt. Állítólag a görög katholikus egyház tart rá jogot. Van még ilyen őrizetlen harang a Hidvégi-út 49. szám alatt is, amelyet mintegy gyászszertartás költségei fedeztessenek s másrészt, hogy Kossuthnak méltó emlékszobor emeltessék. 50 évvel ezelőtt 12 ember adakozásából állítottak fel Ennek eredete sem ismeretes. Az előbbinek súlya 72, az utóbbié 40 kg. Székelyfaluban is van egy 1870-ben készült harang, amelynek súlya 30 kg. Ezt valami Pirta-család öntette, több mint egy félszázaddal ezelőtt. Leszármazottjai örökségi jog alapján tartják nyilván. Remeteszeg 11. szám alatt van még egy vitás harang, amelynek a súlya 30 kg. Amikor a pestisjárvány elmúlt. A marosvásárhelyi r. kath. plébániának bizonyithatólag első harangja 1751-ben készült és páter Viskonti Ignác jézus társasági rendfőnök adománya. Ezt a harangot az elmúlt világháborúban igénybevették. A plébánianapló feljegyzése szerint Mária Terézia 1752-ben 4 harangot adományozott a templomnak, amelyek mint igen ékes harangok, azon év szent Jézus napján szólaltak meg az egész város vigasztalására. Az ismételt pestisjárványok szüntével. Ezekből a történelmi nevezetességű harangokból hármat az első világháborúban igénybevettek. 1768-ban Patrubán Lukács ajándékozta az Úr fölmutatására a különtoronyban elhelyezett „öreg harang“-ot, melyet 1829-ben felsőbüki Horváth Pál abbás Segesváron újraöntetett. Ezt is a világháborúban használták fel. 1921-ben Csiky Emil egyháztanácsos adományozta a mai kisharangot. A ma is meglevő nagyharang még a Mária Terézia-féle adományból való. Érdekessége a marosvásárhelyi harangok használati rendjének, hogy amikor református volt a főbíró, akkor a református templom nagyharangja harangozta be és ki a nagyvásárokat, s ha r. kath. volt a főbíró, akkor a r. kath. templom nagyharangja töltötte be ezt a szerepet. -bó cd aás át kel ifi hmamjök sszana átoitrujitja népünk küzdelmet, Iwazjpi ütöm hű!hm expptékábn his a nyíl KSODILI DJ SAU Érdekes statisztikai számok Az 1914-es világháború 53 hónapig, vagyis 1598 napig tartott, négy központi és 25 szövetséges állam részvételével. Mozgósítottak a szövetségesek 46, míg a központi hatalmak 23 millió embert. A központi hatalmakhoz tartozó Németország 13, az osztrák-magyar szövetségesek 8, Törökország 2 millió embert, a Szövetségesekhez tartozó Bulgária 1, Oroszország 15, Anglia 9, Franciaország 8, Olaszország 5 és fél, Amerika 1.800, vegyes államok 7 millió embert mozgósítottak. Végleges kimutatás szerint elesett : 12.190.571, Eltűnt: 2.291.800 fő. Belekerült a háború 139 milliárd 647 millió dollárba.