Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2008 (19. évfolyam, 1-4. szám, English issue)

2008 / 3. szám - SZEMLE - Takács Judit: Keresd a nőt! Bakó Boglárka, Tóth Eszter Zsófia (szerk.) Határtalan nők: kizártak és befogadottak a női társadalomban

184 Takács Judit igazságügyi rendszerben a 20. század első évtizedeiben.­ Szécsényi ada­tai egy meglepően liberális szabályozású rendszerben cizellálják a pros­tituáltképet (mert voltak ugye a hivatásosok: a bordélyházi és a bárcás vagy magánkéjnők - meg az amúgy rendes főfoglalkozással bíró igazolvá­­nyos két nők, akik átmeneti kereset-kiegészítésként kezdtek e mellékállás művelésébe), akik a férfikliensek, stricik és rendőrök uralta társadalom­ban, gyakran más (kerítő- és lakástulajdonos)nőknek is kiszolgáltatottan szolgáltattak.­­ Bokor Zsuzsa kolozsvári „démonikus női” (168.) között is találunk prostituáltakat, akikről jó lett volna többet megtudni. Különös tekintettel a szerző birtokában lévő egyik kincsre, Bálint Zoltán hagya­tékából a kolozsvári Női Kórházban 1919 és 1923 között 151 prostituált­tal készített kérdőíves felmérésre gondolok (174.), melyből - talán a többi forrás nyilvánvaló gazdagsága vagy a tanulmány tematikus túlburjánzása okán - sajnos csak amolyan étvágygerjesztő rövid leírást kaptunk. Borgos Anna ellenben kritikus betekintést enged a forrásaiként szol­gáló orvosi följegyzésekbe, amikor hisztéria-kórrajzok alapján dokumen­tálja a 20. század eleji hisztériás nőképet. A kórrajzokból visszaköszönök hisztérikus tüneteket prezentálnak, mert úgy tűnik, megtanulták, hogy ez a dolguk, ezt várják tőlük... Az élettörténeti narratíva terápiás célú felhasználási lehetőségeinek tárháza pedig, láthatjuk, a freudi „beszédkorá­tól” (392.) kezdve máig kimeríthetetlen. Kiemelendő még két, a maga nemében páratlan női emancipációs, illetve karriertörténet: egy világi és egy egyházi. Dr. Molnár Olgáé, aki valószínűleg a legjobban fizetett budapesti köztisztviselőnő volt az 1930-as években; és Vargha Gyuláné Szász Péláé, aki 1897-ben 43 éve­sen ötgyermekes „miveit házinőként” (369.) kezdett buzgó keresz­tyén „hitébresztő munkába” (368.) oly hatékonysággal, hogy Bécsben már az „első magyar református papnőként” (373.) kezdték emlegetni. Sárai Szabó Katalin tanulmányában úgy mutatja be Szász Pólát, mint aki jelentősen hozzájárult a 19. század végi, 20. század eleji református nő­ideál kereteinek szelíd, ám elkötelezett tágításához: az anya-feleség-ház­­tartási menedzser szerepek mellett (nem hirdette, hanem) fáradhatatlanul . Az igazságügyi rendszerben hagyott nyomokat használja föl Horváth Sándor is, amikor Hippi Ancsa történetéről mesél az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji Budapesten. A szerző valószínűleg a női bandatagok viselkedésének - mint a fia­talkori kortárscsoport-kutatás egy elhanyagolt területének - elemzését tűzte ere­deti célul, de a levéltári anyagokkal gazdagon dokumentált, egyre zegzugosabb történetmesélés végül teljesen maga alá temette a szerkezetet...

Next