Rendőrségi Szemle 1960 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1960-11-01 / 11. szám
833 A PUNAVECSEI GYILKOSSÁG NYOMOZÁSÁ nek a híre a faluban gyorsan elterjedt és Csorbáné jómódú vagyoni állapota gyakori szóbeszéd tárgyát képezte. Az elhaltnak a helybeliek között több haragosa és irigye volt. Férjének rokonai, akikkel nem tartotta a rokonságot, zárkózottsága miatt haragudtak rá. A lakásán elkövetett betöréses lopás gyanúja miatt szintén több személlyel rossz viszonyba került. Dunavecsére való költözése alkalmával sok problémája volt a házában levő lakókkal, akik hosszabb viták és több ezer forint lelépési díj ellenében költöztek csak ki a lakásból. A helyszín adatait és az áldozat egyéniségét, a bűncselekmény elkövetésének eddig ismert körülményeit figyelembe véve a tettesek kilétére és a bűncselekmény indokaira vonatkozóan több verziót lehetett felállítani. 1. A bűncselekményt az elhalt valamelyik haragosa bosszúból követte el. Az elkövető kikerülhetett az elhalt férjének hozzátartozói közül, de lehetett családon kívüli személy is. A bosszúból elkövetett bűncselekmény alapját képezhette az a tény, hogy az elhalt férje hosszú időn keresztül a népzenészek minősítő bizottságában dolgozott és szigora miatt sokan haragudtak reá. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni azokat a személyeket sem, akik özv. Csorbánéra — akár a régebbi betöréses lopás miatti gyanúsítgatás, akár a lakásügyi vita miatt — haragudtak. A nyomozás során rendszeresen ellenőrizték mindazoknak a személyeknek a magatartását, a bűncselekmény elkövetésének időpontja körül folytatott tevékenységét, akiknek özv. Csorbánéval szemben a boszszúra okuk lehetett volna. Olyan bizonyítékot, vagy alapos gyanúokat, amely meghatározott személy részéről bosszúból elkövetett bűncselekményre utalt volna, felkutatni nem sikerült. 2. Sexuális okok, vagy nemi perverziók hatására elkövetett bűncselekmény lehetőségét — tekintettel az elhalt viszonylag fiatalos állapotára és a holttest feltalálásának körülményeire — szintén nem lehetett kizárni. A nyomozás során azonban nem sikerült olyan személyeket felkutatni, akiknek az elhalttal ilyen irányú kapcsolatuk lett volna. Adatgyűjtés indult azonban olyan irányban is, hogy a rendőri szervek előtt nemi perverziók (szadizmus, brutalitás) folytán ismert személyek nem kerülhettek-e az elhalttal kapcsolatba és így nem nyílhatott-e lehetőség részükre a bűncselekmény elkövetésére. Ezeket a feltevéseket azonban semmiféle adat nem támasztotta alá, úgyhogy kellő ellenőrzés után ezeket el kellett ejteni. 3. Az anyagi haszonszerzési célt, mint a gyilkosság elkövetésének indítóokát a nyomozás első időszakától kezdve központi helyre kellett állítani, annak ellenére, hogy a nyomozás kezdeti szakában nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a tetteseknek sikerült-e nagyobb értéket képező ingóságokat, vagy készpénzt magukkal vinniük. Az a körülmény, hogy özv. Csorbáné gazdag, jelentős készpénzzel rendelkező asszony hírében állott, előtérbe állította a vagyoni haszonszerzési célzat feltételezését, még akkor is, ha esetleg a tetteseknek nem sikerült ezeket az értékeket az áldozat lakásán megtalálniok. Az előbbi pontokban ismertetett indítóokokkal szemben, a vagyoni haszonszerzési célzat nem utalhatott személy szerint meghatározott tettesre (mint például bosszúból, nemi perverzitásból elkövetett bűncselekmény esetében), hanem a bűncselekmény elkövetőinek legkülönbözőbb kategóriáit kellett számításba venni. — a megye területén nyilvántartott szokásos bűnözők, akik valamilyen úton-módon tudomást szereztek Csorbáné állítólagos értékeiről, így kísérelték meg azok megszerzését.