Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

DOKUMENTUM - Szeredi Pál: Erdélyről, magyarokról és románokról, Trianonról és Közép-Európáról

retorki.hu 160 Rendszerváltó Szemle 2023/1-2 Aligha kell magyarázatát adnom annak, miért koncentrálok elemzésemben a vezető rétegekre, igazán nem mintha kedvesebbek volnának szívemnek. Legyen elég annyi, hogy az erdélyi magyar kultúra fenn­tartása a kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti, nagyváradi magyar elit befolyásának segítségével a háború utáni magyarság egészséges önfenntartási ösztönének egyik legsikeresebb fegyverténye volt, bármennyi etnikai hiba, tragikai vétek is terhelte legyen. A história gyakran visszataszító, de letagadni férfiatlan képmutatás. Miben látom az új erdélyi magyar élet, magyar kultúra alapjait megteremtő kommunista vezető réteg tragikai vétségét? Ha ugyan beszélhetünk ilyesmiről olyan emberek esetében, akiknek nincs választása.23 A vétség abban állt, hogy eltérően az első világháború előtti erdélyi román, a két háború közti erdélyi magyar elittől, ez a réteg minden tekintetben a tőle idegen nemzeti érdeket megtestesítő központi állam kénye-kedvétől függött, sőt világszemléletileg is hozzá volt kötözve, ráadásul elvágva anyanemzete szoli­daritásától. A régi erdélyi Magyar Párt vezetői birtokaik jövedelmeiből és részvényeik osztalékából éltek, nem politikai ellenfeleik folyósították a fizetésüket. A magyar lapokat az előfizetések és a hirdetések tar­tották el, nem a román állami költségvetés, az egyházak gazdagok voltak és híveik áldozatkészek. A történelem viszont az új magyar vezető osztály patrónusaira, a román kommunista vezetőkre hagyta a központosított egységes román állam létrehozásának, a nemzetiségek fölötti vitathatatlan szupremáci­­ának a föladatát, s e vezetők a rájuk jellemző bolsevik kíméletlenséggel, a sztálini államszerkezet kínálta korlátlan lehetőségek birtokában láttak dologhoz. Színlelés volna tagadni, hogy ebben némi népi rokon­­szenvre is számíthattak. Eltekintve a nacionalista érzelmektől. Micsoda zsákmány várt itt kiosztásra! A románság régi történelmi álma, a gőgös gótikus piacterek birtokbavétele. És micsoda lelki elégtétel! Az évszázadok óta a Nyugat fényében csillogó magyarság letörése és megalázása. Volt-e nép, amely valaha is ellenállott volna ily kísértésnek?! Volt-e etnikai érzéstől fűtött hatalom, amely ne csapott volna le, ha kezében voltak az eszközök? Hol vannak a prágai és gdanski németek, a vilnai lengyelek, a szentpétervári svédek, a delhii muzulmánok, a montreali angolok, a bukaresti görögök, a casablancai szefárdok, a cser­­novici osztrák zsidók, a pekingi mandzsuk, a porto-princi2­ kreolok, a berlini hugenotta franciák, a trieszti szlovének, ki ontott értük akár egy könnycseppet is? S melyik kisebbségi elit nem hajolt meg? Ha túl irtóz­­tató a varsói gettó német zsoldban álló zsidó rendőreire emlékeznünk, lapozzuk föl a minapi újságot. Rabuka ezredes fidzsi-szigeti hinduellenes fajüldöző kormányának is van indiai minisztere,25 a­ndebe­­léket a közeljövőben kiirtandó zimbabwei Mugabe-kormánynak nemcsak sowa tagjai vannak, hanem jámbor matabeleföldi kollaboránsai is. Nem titok, hány német közreműködője volt a magyar és a cseh nacionalizmusnak. Nincs új a nap alatt, tisztelt barátaim. Az erősebb legyőzi a gyöngét, és győzelme előtt megtiporja büszkeségét. De különbség van egy helóta nép megalázása és egy saját elittel rendelkező etnikum veresége között. Ha ezt a különbséget nem értjük meg - márpedig ezt Magyarországon maka­csul nem értik -, akkor soha nem fogjuk megérteni az erdélyi probléma lényegét.28 Meg kell mondanom, hogy a Ceausescu-garnitúra gyűlölködő bértollnokai néha éleselméjűbbek ennél. A Horthy-rendszerre szórt rituális átkok mellett újabban föltünedezik Nagy Istvánnak­, a kolozsvári kom­munista asztalossegédből lett akadémikusnak, a fő-fő szocrealista írónak, az ötvenes évek Romániája vezető figurájának az alakja. Visszaemlékeznek rá, hogy a népies magyar nacionalistából lett fanatikus 23 Tamás Gáspár Miklós felszólalása megjelent a Beszélő című folyóiratban, itt a szerző ehhez a mondathoz az alábbi jegyzetet illesz­tette: „A történeti hűség kedvéért említjük meg, hogy a romániai SZDP Magyar Bizottsága Erdély autonómiáját javasolta." Tamás Gáspár Miklós: Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő. Beszélő, 24(1988/2), [35-39.] 36. 24 Principe, egykori portugál gyarmat. 25 A Fidzsi-szigeteken 1987-ben egy baloldali (egyszersmind indiai meghatározottságú) koalíció került kormányra. Sitiveni Rabuka ezredes vértelen puccsal átvette a hatalmat. Három évre rá egy alkotmánymódosítás rögzítette, hogy az őslakosoknak több parla­menti mandátum jár, mint az indiaiaknak, a kormányfő pedig csak az előbbiek köréből kerülhet ki. 26 A sona, ndebele és a matabeleföldi Zimbabwe népcsoportjai. A lakosság háromnegyedét sonák alkotják, a második legnagyobb kisebbség a ndebelék. A shona­ndebele törésvonal akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a korábbi nemzeti pártok betiltása után, 1961- ben megalakult a Zimbabwe African People's Union (röviden ZANU), melynek élén a ndebelei származású Joshua Nkomo állt. 1963- ban létrejött a Zimbabwe African National Union (röviden ZANU), melynek patrióta frontját (ZANU-Patriotic Front vagy ZANU-PF) Robert Mugabe vezette. 27 Jog nélküli, szolga, a spártai alávetettek, leigázott őslakosok nevéből. 28 Tamás Gáspár Miklós a Beszélőben e mondathoz az alábbi jegyzetet illesztette: „Az erdélyi magyar értelmiség magatartása érthetet­len lenne, ha a '70-es évekig nem lett volna vesztenivalója, eszmei s anyagi." Tamás i. m. 1988, 37. 29 Nagy István (1904-1977) erdélyi magyar író, a népi írókhoz fűződő jó kapcsolata közismert volt.

Next