Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

DOKUMENTUM - Gulyás Martin: Sujánszky Jenő előadása 1956 okairól

175 Dokumentum második nagy peresztrojka, amely talán a legnagyobb volt, 1939-ben, a Sztálin kezdeményezésére megkötött német-szovjet szerződés.21 A harmadik nagy peresztrojka Hruscsov 1956-os 20. pártkongresszusa, a sztáli­nizmus felszámolása volt. A negyedik peresztrojka Gorbacsov nevéhez fűződik. De ez már nem sikerült. Hála Rigan 2 intelligens, energikus politikájának. S bizonyos mértékben, közvetett úton azért nem sikerült, mert 1956 óta a szovjet totalitarizmust fenntartó ideológiai motor már csak nagy kihagyásokkal, igen gyengén működött. Mindegyik peresztrojka rizikóval járt, háromszor sikerült, a negyedik esetben balul sült el, és a szovjet imperializmus teljes széteséséhez vezetett. Elvitathatatlan tény, hogy a kommunista ideológia a világ­történelemben egyedülálló fegyelmet követelt meg a különböző országok kommunista pártjaitól, és néha ez meglepetést és zavart is okozott ezekben a kommunista pártokban. De a kommunista pártok a világ minden részén engedelmeskedtek Moszkva utasításának. Erre mondok egy eklatáns példát: A francia kommunista párt viselkedése, amelyik egy hatalmas párt - legalábbis volt, most már nem, hála Istennek - 1939-ben és '40-ben a német-szovjet szerződés idején kimondottan Hitler-barát propagandát fejtett ki Franciaországban. Úgy tekintette Hitler és Sztálin szövetségét, mint a munkásérdekeket szolgáló, új világrend irányába menő politikai akciót a kizsákmányoló kapitalista világrenddel szemben. Abszolút nem voltak francia hazafiak, abszolút nem törődtek Franciaország legyőzésével és megszállásával, hanem kimondottan kollaborálásra hívták fel a francia munkásság figyelmét. Ez tartott 1941 -ig. Abban a pillanatban, amint a Szovjetuniót meg­támadta a hitleri Németország, 180 fokban megváltozott a Francia Kommunista Párt, azonnal ellenállásba ment át, Hitler-ellenes lett, és a francia ellenállásnak az élharcosává vált. De nem Franciaországért, a francia nép szabadságáért, a demokrácia védelmében, hanem mert a Szovjetunió meg lett támadva, annak érdeké­ben. Ez egy eklatáns történelmi példa, hogy hogyan engedelmeskedtek a kommunista pártok a világ minden részén a Moszkva által kiadott, új irányvonalaknak. Mi történt 1956-ban? Tudjuk jól, hogy a sztálinizmus egy zsákutcába vezette a szovjet terjeszkedést, és Sztálin halála után, hogy a békés együttműködés taktikájával újra előre tudjon indulni a szovjet imperializmus, amit a következő évtizedekben meg is tett, Hruscsov nagyon intelligensen a 20. pártkongresszuson egy új pereszt­rojkát csinált a szabad világ becsapására. Tulajdonképpen a Kreml erőszakolta rá a kommunista pártokra ezt az önkritikus, liberalizálódó folyamat megkezdését, és ez a ráerőszakolás a közép- és kelet-európai országok­ban a KGB közvetítésével történt, ami könnyű volt, hiszen szovjet megszállás alatt voltunk. Minden gyarma­tosított országban, a szovjet által gyarmatosított országban, az uralkodó kommunista párt vezetőségében Moszkva fenntartott tartalékként a pártvezetők között, minden esetre alkalmazható, az irányváltozásoknak megfelelő pártszemélyiségeket. Például Magyarország esetében a kremli irányvonalat Rákosi, Gerő képvisel­ték, a liberalizálódó irányvonalnak Nagy Imre személye felelt meg. Emlékezzünk csak vissza, hogy váltogatták egymást, és elképzelhetetlen dolog az, hogy bármilyen kormányváltozás történjen a szatellit-országokban anélkül, hogy arra a Kreml nem adott volna utasítást vagy engedélyt, és azt nem továbbította volna a KGB által. De ez így volt minden kommunista országban. Például Afganisztánban Amin Badrakalmar és Nadzsi Bullah 24 között osztódott meg ez a különböző szerep. 1956 nyarán a pártot és az ÁVÓ-s terrorrendszert nyíltan kritizáló körök, például a Petőfi Kör is, valójában csak az új szovjet irányelvek alkalmazása érdekében, szovjet engedéllyel működhetett. Nem azok, akik odamentek. Azok idealistán, teljesen tudatlanul azt hitték, na, valami szabadság van, de ezt a szovjet KGB szervezte. Ha nem indult volna meg, ők szervezték volna meg a magyar ÁVÓ által. Persze sokan naivan azt hitték, hogy megindult valami csodálatos szabadságmozgalom a párt kereteiben, de ez nem így volt. Az új peresztrojkának megfelelően engedelmeskedni kellett. Más népi demokráciákban is megindultak ezek a mea culpázó intellektuel mozgalmak, de csak Magyarországon tört ki a forradalom, és ez nem véletlen. Az oka a következő: a magyar nép soha nem tekintette a szovjet hadsereg bevonulását az országba felszabadulásnak. A magyarok többsége a hitleri náci hadsereg megszállásának 21 Ismert nevén: az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum. 22 Helyesen: Ronald Reagan, az Egyesült Államok 40. elnöke (1981-1989). 23 Karmai, Babrak (1929-1996): Afgán politikus. A hatvanas években a Parcsam (Zászló) nevű politikai csoport megalapítója, összees­küvés vádja miatt többször is bebörtönözték a Daud-rezsim időszakában. Az Afgán Népi Forradalmi Párt egyik szárnyának vezetője, az 1978-as kommunista államcsínyt követően pedig Csehszlovákiába menekült, mivel Brezsnyev támogatásával párton belüli riválisa jutott hatalmi pozícióba. 1979-ben végül a szovjet katonai csapatok segítségével vette át a hatalmat Kabulban. 1979-1986 között az ország elnöke, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, illetve az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke. 24 Nadzsibullah, Mohammed (1947-1996): Szunnita politikus. Gorbacsov támogatásával Babrak Karmaitól vette át a politikai főhatal­mat 1987-ben, korábban fél évtizeden át az afgán rendőrséget és a hírszerzést vezette. 1992-ig tudta tartani magát a hatalomban, majd a kabuli ENSZ-képviseletre vonult be. A tálibok haragját nem tudta elkerülni, 1996 szeptemberében meggyilkolták, holttestét pedig közszemlére tették Kabulban. retorki.hu/folyoirat

Next