Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)
MŰHELY - M. Kiss Sándor: „Az atomok felkelése”. 1956-2021 – 65
19 Műhely hogy „ők kész menetrenddel jöttek, s azzal a hittel, hogy a »szocializmus építését« csak olyan alapokon, olyan rombolások árán, olyan egymásutánban lehet csinálni, mint ahogy a Szovjetunióban történt." Világosan és egyértelműen szólva Németh korabeli és kései bírálói ezt ritkán veszik figyelembe - az ő szocializmusfogalma korántsem volt azonos akár a marxi, akár a lenini szocializmusképpel. Gondoljunk csak példának okáért egy 1936-os írására, amelyben a marxizmust a polgárság levett ruhájaként értelmezte.26 Németh László joggal vonta le a következtetést az 1945. novemberi választások alapján, hogy a magyarság nem proletár átmenetet akar, hanem némi függetlenséggel, vagyonnal, polgárosodási hajlammal együtt járót, amelyből a társadalom proletarizálása nélkül lehet eljutni a szocializmusba. Ez a felfogás messze elütött a kommunisták szocializmusfogalmától, melynek lényegét nemegyszer megfogalmazták: „népi demokráciával a proletárdiktatúráért".27 Németh László azt is világosan látta, hogy ez volt az a robbanáshoz vezető „kompressziós nyomás", a lehajítás vágya, amely a „tüntetés résztvevőit egy fölkelt nemzetté dagasztotta". Mint jeleztük, Németh Lászlót a forradalom kitörése a szigligeti alkotóházban érte. A település és az alkotóház egymáshoz való viszonya - mint ezt Németh azonnal felismerte - szinte leképezte a hatalom és a perifériák viszonyát. „...a szigligetiek nem nagyon szeretik az alkotóházat, amelynek a pompás ételszaga, a gyomrot torkig töltő fogásai az ott szolgáló lányaikon át a beszolgáltatók üres fazekai mellé is leértek. Azt mondták, régen egy grófjuk volt, most háromszáz - s olyat is hallottam, hogy hivalkodó az alkotóház neve. Most azonban valami új elem is vegyült ebbe a lappangó ellenszenvbe, mintha a szegény község, melynek pincéiben most forr a must, titkos csápokon át a dac, a fejlövetés, a megtorlás lehetőségét szimatolná." Legalább ennyire tanulságos cseppben a tenger - az alkotóházon belüli, illetve az alkotóház és a falu közti viszony alakulása. Németh László szerint a sportújságírók voltak leginkább Nagy Imre-pártiak, ki azért, mert a rendszer sértettje volt, ki azért, mert együtt kívánt „üvölteni" a farkasokkal. Földeák János, a rendszerrel szimpatizáló író - bár a Gerő-beszédet ő is elítélte - szorongott. A gondnok - míg el nem tűnt - figyelt. A háziszolga - Németh szerint „tizenöt éve kitűnő nyilas lett volna" - egyéni sérelmeit sorolva úgy gondolta, hogy elérkezik az ő ideje is. Maga az író és a debreceni tanár-költő Kiss Tamás, bár természetesen távol lévő családtagjaik sorsa is foglalkoztatta őket, ahogy Németh fogalmazott: „magunk között a nemzetet féltettük". Ekkor még leginkább azon morfondíroztak, hogy mi lesz ennek a vége, illetve „mibe vitték bele a pesti Petőfi Körösök az országot, épp most, amikor a sztálini jégtömbök oly biztatóan olvadoztak".29 Egy mondatban két fontos megállapítás. Az egyik az, hogy mire gondolt Németh László a sztálini jégtömbök olvadása kapcsán. Elég sejtelmes, s lássuk be: a valós helyzetet tekintve homályos gondolat és nem igazán pontos megállapítás. Tény 25 Uo. 74-75. 26 Ekkor írta a megvalósult sztálini szocializmusról, utalva a leninista-marxista előzményekre, a következőket: „Sztálin a tanítvány és az örökös elsősorban a betűkben a fogalmazásokban hisz [...] szavakkal akarja összhangzásba hozni a történelmet. Van az írás és van Oroszország. De az írás kétféleképpen illeszthető rá az országra: alkotásokkal és fogalmazási műfogásokkal kétségkívül korlátolt ember, de mint ahogy a korlátolt emberek között néha kitűnő orvos-diagnoszták akadnak, neki is biztos a politikai helyzet és érzésre. [...] Mint a legtöbb makacsfejű ember, túlbecsüli az elnevezések, értékét, a segédfogalmakat összekeveri az eseményekkel, a nyelvet a világgal." S a végső konklúzió: „a Les questions, du leninisméből megtanultam a nyomás nevét is: Sztálin nem egy ember neve, hanem az emberi természet és hagyomány nagy forrásaitól elszakadt konokságé." Lásd bővebben: Németh László: Sztálin: Les Questions du léninisme. Tanú T (1934), 25-30.; M. Kiss Sándor: A szárszói gondolat a történelem útvesztőjében. In: Uő: Közelítések 1956. Tanulmányok, esszék, előadások. Budapest, Kairosz, 2011,35-50. 27 Németh László szocializmusképét, hogy eufemisztikusan fogalmazzunk, a polgári liberálisok, radikálisok sem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. Példa erre Fejtő Ferenc véleménye: „De a legtöbb népies számára a polgári demokrácia kérdése vagy csupán »zsidó dolog« volt, vagy pedig már alapjában véve idejétmúlt nyugati jelenség. Tulajdonképpen Németh László volt a fő ideológusuk. Márpedig Németh László számára akkoriban a modernitást vagy a fasizmus vagy a kommunizmus jelentette. A magyar nép jövőjét, a magyar kibontakozás útját nem a demokrácián keresztül vélte megtalálni, hanem így vagy úgy, de inkább a szélsőséges és forradalmi mozgalmak tapasztalatainak a figyelembevételével. Mindenesetre több rokonszenvet éreztünk írásaiban a fasizmus, mint a nyugati demokrácia iránt." Másutt arra a kérdésre, hogy változott-e Fejtő véleménye a beszélgetés idejére - 1977 -, a válasz egyértelmű nem volt, majd hozzátette: „Konfúzusnak láttuk, olyanoknak, amiben egyaránt megvannak a kommunizmus és a fasizmus felé való közeledés lehetőségei. Döntő volt számunkra az, hogy ők maguk sem a szociáldemokrácia, sem a polgári radikalizmus, sem pedig mondjuk az urbanisták felé egyáltalán nem keresték a kapcsolatot. Ellenkezőleg, mindegyiküket ellenségesen kezelték. A kommunizmus felé fejlődők ezért renegátnak tekintettek engem." Huszár Tibor: Beszélgetés Fejtő Ferenccel (Párizs, 1977.10.17.). In: Uő: Találkozások. Beszélgetések a két világháború közötti magyar szellemi-politikai mozgalmakról. Budapest, Corvina, 2005,115-133. 28 Németh I. m. 2011,24-25. 29 Uo. 28. retorki.hu/folyoirat