Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)
MŰHELY - M. Kiss Sándor: „Az atomok felkelése”. 1956-2021 – 65
retorki.hu 20 Rendszerváltó Szemle 2023/1-2 viszont az is: a népi mozgalom történetében nem egyszer felmerült a gondolat: az író feladata, beleivódva a népbe, a megmaradás biztosítása. A többi a politika dolga, már csak azért is, mert az író nem rendelkezik a küzdelem megvívásához szükséges eszközökkel. S a másik megállapítás: a forradalom erjesztői a Petőfi Kör-ösök voltak. Október 25-én este Szigligeten is leállt a munka - tudhatjuk meg Németh Lászlótól -, „... annál több bor folyt a présházaknál". Csütörtökön jelent meg az alkotóházban az első becsípett ember, majd este fele egy italosabb csoport érkezett, akik az akkor már elbujdokolt Soós elvtársat, a titkárt keresték, akitől a párttagok névsorát kívánták megszerezni. Aztán a csoport némi rábeszélés után eltávozott. Az éjszaka folyamán az emberek betörtek a tanácsházára, s elpusztították többek között az adóíveket.30 Amint ez a sorokból kiolvasható, az alkotóháziakat, a vendégekkel egyetemben nem különösen kedvelte a falu. S bár az indulatok forrtak, csakúgy, mint az egész országban, kirívó események nem történtek. S ekkor érkeztek meg a tapolcaiak, egy-két diák, köztük egy medikus hallgató, velük együtt egy szigligeti munkás, „...neki adatott a feladat, hogy Szigligetet a forradalomba bekapcsolja". Majd sor került a falu főterén az első forradalmi gyűlésre is.31 Németh László emlékezetében két ember maradt meg. Az egyik egy alak, „...akinek a lógó inge, gatyája után a mezőről kellett hazajönnie - italos állapota azonban a pincére vallott". A másik a már említett munkás volt, aki közölte az összegyűltekkel, hogy megalakult a tapolcai tanács. A szónokló munkás bejelentette, hogy a jogos kívánságokat teljesítik, de ahhoz meg kell alakulnia a tanácsnak, illetve - reagálva a lógó inga közbeszólására - a forradalmi bizottságnak. A lógó inga a menekülő félben lévő volt titkár előkerítése mellett kardoskodott. Ekkor szólalt meg a medikus, aki jelezte, hogy rendnek kell lennie, az iratok megsemmisítésnek véget kell vetni, hiszen most épp egy fiatal pár esküvőjét kellett elhalasztani a papírok megsemmisülése miatt, s aki a szakmájához értő elnöknőt nem fogadja el, az álljon a helyére. A medikus és a munkás rendet teremtett két normális megszólalásával. A bizottság létrejött, az elnöknő később elfoglalta a helyét, hiszen valakinek rendben kellett tartania a falu iratanyagát, dokumentációját. Szombaton létrejött a rendőrség, s vasárnap Soós elvtárs is újra munkába állt. Szigligeten győzött a forradalom.32 Németh László útjának következő állomása az azóta legendássá vált Sajkod volt. Az író feljegyzéseiből világosan kiderül: egyik legnagyobb gondja - s ennek hosszútávú etikai velejárója volt, amit többször is hangsúlyozott -, hogy be ne véreződjön a nemzet keze. A másik pedig a kibontakozás lehetséges módozatainak keresése. Németh László természetesen nem tudhatta - a különböző típusú híradásokra támaszkodni nem lehetett -, hogy valójában pontosan mi is történik az országban. Tudta azonban, hogy harcok folynak a fővárosban, tüntet az ország, a vasútközlekedés leállt, a vidék egyre inkább elszigetelődik a fővárostól, s nem kívánt mértékben radikalizálódik is. „A dolog legjobb kimenetelének azt tartottam - bár ebben sem bíztam túlságosan, ha ott állunk meg, ahol a lengyelek, s Nagy Imre olyanféle megállapodást köt az oroszokkal, mint Gomutka. A rádió azonban mást jósolt. A legnagyobb baj az volt, hogy Pest el volt vágva a vidéktől az orosz tankgyűrű jóvoltából s Győr, Pécs, Miskolc környéke külön köztársaságokká váltak, amelyek egymással versenyeztek a minél hangzatosabb pontok összeállításában. Ez a pontszerkesztés valóságos mániává lett az országban, minden főiskola, bányásztröszt, megyei tanács megszerkesztette a maga pontjait - s mint valami gépfegyverrel lőtte a kormányt." Németh László természetesen azt sem tudhatta, hogy a fővárost a vidékről a forradalom kitörése után a BM zárta el, pontosan azért, hogy a forradalmi eszmék ne terjedjenek. Azt sem tudhatta, hogy a tárgyalt időszakban több mint hatvan sortűz dördült el az ország területén.34 Ilyen körülmények 30 Uo. 29-30. 31 Uo. 30. 32 Uo. 30-31. 33 Uo. 34-35. 34 A forradalom és szabadságharc történeteiről lásd: Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956- ban. A fordulat napja, ismét sortüzek. A nagy per. Budapest, Püski-Kortárs, 1997; Nők: „Mától kezdve lövünk". Tíz év után a sortüzekről. Budapest, Kairosz, 2003.