Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

MŰHELY - M. Kiss Sándor: „Az atomok felkelése”. 1956-2021 – 65

retorki.hu 20 Rendszerváltó Szemle 2023/1-2 viszont az is: a népi mozgalom történetében nem egyszer fel­merült a gondolat: az író fel­adata, beleivódva a népbe, a megmaradás biztosítása. A többi a politika dolga, már csak azért is, mert az író nem ren­delkezik a küzdelem megvívásá­hoz szükséges eszközökkel. S a másik megállapítás: a forrada­lom erjesztői a Petőfi Kör-ösök voltak. Október 25-én este Szigligeten is leállt a munka - tudhatjuk meg Németh Lászlótól -, „... annál több bor folyt a préshá­zaknál". Csütörtökön jelent meg az alkotóházban az első becsí­pett ember, majd este fele egy italosabb csoport érkezett, akik az akkor már elbujdokolt Soós elvtársat, a titkárt keres­ték, akitől a párttagok névsorát kívánták megszerezni. Aztán a csoport némi rábeszélés után eltávozott. Az éjszaka folyamán az emberek betörtek a tanács­házára, s elpusztították többek között az adóíveket.30 Amint ez a sorokból kiolvasható, az alkotóháziakat, a vendégek­kel egyetemben nem különösen kedvelte a falu. S bár az indu­latok forrtak, csakúgy, mint az egész országban, kirívó esemé­nyek nem történtek. S ekkor érkeztek meg a tapolcaiak, egy-két diák, köztük egy medikus hallgató, velük együtt egy szigli­geti munkás, „...neki adatott a feladat, hogy Szigligetet a forra­dalomba bekapcsolja". Majd sor került a falu főterén az első for­radalmi gyűlésre is.31 Németh László emlékezeté­ben két ember maradt meg. Az egyik egy alak, „...akinek a lógó inge, gatyája után a mezőről kellett hazajönnie - italos álla­pota azonban a pincére vallott". A másik a már említett munkás volt, aki közölte az összegyűl­­tekkel, hogy megalakult a tapol­cai tanács. A szónokló munkás bejelentette, hogy a jogos kíván­ságokat teljesítik, de ahhoz meg kell alakulnia a tanácsnak, illetve - reagálva a lógó inga közbe­szólására - a forradalmi bizott­ságnak. A lógó inga a mene­külő félben lévő volt titkár elő­­kerítése mellett kardoskodott. Ekkor szólalt meg a medikus, aki jelezte, hogy rendnek kell lennie, az iratok megsemmisí­tésnek véget kell vetni, hiszen most épp egy fiatal pár esküvő­jét kellett elhalasztani a papírok megsemmisülése miatt, s aki a szakmájához értő elnöknőt nem fogadja el, az álljon a helyére. A medikus és a munkás rendet teremtett két normális meg­szólalásával. A bizottság létre­jött, az elnöknő később elfog­lalta a helyét, hiszen valakinek rendben kellett tartania a falu iratanyagát, dokumentációját. Szombaton létrejött a rendőr­ség, s vasárnap Soós elvtárs is újra munkába állt. Szigligeten győzött a forradalom.32 Németh László útjának követ­kező állomása az azóta legen­dássá vált Sajkod volt. Az író fel­jegyzéseiből világosan kiderül: egyik legnagyobb gondja - s ennek hosszútávú etikai vele­járója volt, amit többször is hangsúlyozott -, hogy be ne véreződjön a nemzet keze. A másik pedig a kibontako­zás lehetséges módozatainak keresése. Németh László természetesen nem tudhatta - a különböző típusú híradásokra támaszkodni nem lehetett -, hogy valójá­ban pontosan mi is történik az országban. Tudta azonban, hogy harcok folynak a fővárosban, tüntet az ország, a vasútközleke­­dés leállt, a vidék egyre inkább elszigetelődik a fővárostól, s nem kívánt mértékben radikali­­zálódik is. „A dolog legjobb kime­netelének azt tartottam - bár ebben sem bíztam túlságosan, ha ott állunk meg, ahol a lengye­lek, s Nagy Imre olyanféle megál­lapodást köt az oroszokkal, mint Gomutka. A rádió azonban mást jósolt. A legnagyobb baj az volt, hogy Pest el volt vágva a vidék­től az orosz tankgyűrű jóvoltából­­ s Győr, Pécs, Miskolc környéke külön köztársaságokká váltak, amelyek egymással versenyez­tek a minél hangzatosabb pontok összeállításában. Ez a pontszer­kesztés valóságos mániává lett az országban, minden főiskola, bányásztröszt, megyei tanács megszerkesztette a maga pont­jait - s mint valami gépfegyverrel lőtte a kormányt."­­ Németh László természetesen azt sem tudhatta, hogy a fővá­rost a vidékről a forradalom kitörése után a BM zárta el, pon­tosan azért, hogy a forradalmi eszmék ne terjedjenek. Azt sem tudhatta, hogy a tárgyalt időszakban több mint hatvan sortűz dördült el az ország területén.34 Ilyen körülmények 30 Uo. 29-30. 31 Uo. 30. 32 Uo. 30-31. 33 Uo. 34-35. 34 A forradalom és szabadságharc történeteiről lásd: Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956- ban. A fordulat napja, ismét sortüzek. A nagy per. Budapest, Püski-Kortárs, 1997; Nők: „Mától kezdve lövünk". Tíz év után a sortüzekről. Budapest, Kairosz, 2003.

Next