Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)
MŰHELY - M. Kiss Sándor: „Az atomok felkelése”. 1956-2021 – 65
22 Rendszerváltó Szemle 2023/12 retorki.hu volna végbe. Másrészt ez kézzel fogható jele volt a „pártellenzék" politikai térhódításának. Harmadrészt pedig az esemény önmagán túlnőve a korlátolt és ellenőrizni vágyott szabadabb megszólalás lehetőségét is jelentette a nem-kommunista magyar politizáló állampolgár számára. Ez a felismerés határozta meg Németh László gondolkodását is, amikor a kibontakozást - bár ennek korlátozott mértékével ő maga is tisztában volt - Nagy Imre személyében látta, annak vélt, vagy valós politikai múltját értelmezve. „A parasztság Nagy Imre miniszterelnöksége alatt lélegzethez jutott s mint hajdan Kossuthét, úgy várta visszatérő nevét. A munkásságnak Rákosi felülkerülése - normamegszorítás - új szigort jelentett: az értelmiségnek a mohó füllel elkapott hangok visszafojtását. A 20. Kongresszus után ez az elnyomott s aztán egyre nagyobb reményre gyújtott szabadság zaklatta közhangulat volt az, amely a Petőfi Kör objektívnak indult vitáiból tömegtüntetést csinált s a hírek szerint agyonnyomta a szegény rikkancsot, aki a nyomtatott szót árulta, amelyet mindenki hallani akart." Németh, mint ez az eddigiekből is kitűnik, egyértelműen „forradalmárpárti" volt a határok figyelembevételével. Vállalta, hogy folytatja a Kálvin téri fiatal lány fegyveres harcát, együtt temetkezik el a várossal,4, de mindez nem akadályozhatta meg a felelős magyar értelmiségit abban, hogy ne számoljon a határokkal, amelyet egyrészt a világpolitika, másrészt - és természetesen nagyobb súllyal - a szovjet belpolitikai mozgás határozott meg. Miközben megértette és vállalta a közösséget a harcoló magyar forradalmárral (szabadságharcossal), joggal ítélte el a felelőtlen megszólalásokat, akár London, akár a Szabad Európa Rádió égisze alatt hangzottak is el.2 Ezek alapján írta Németh László az alábbiakat: „A maguk eszére utalt emberek (a magyar szabadságharcosok) hittek az uszításnak: Nagy Imrének, akivel még Budapesten is a maguk eszét követő felkelő csoportok néztek farkasszemet, aligha sikerülhetett a tejként kifutó eszméket a kommunista födő alá visszafogni."43 S a Jalta utáni eseményeket szemlélve, íme, az eseményekkel azonos időben kialakított Németh László-i Nagy Imre-kép: „Amikor a magyar parasztságot legjobban sanyargatták, ő a Központi Bizottságban, a bebörtönzést kockáztatva a pártjára állt, s ezért sarokba is állították. Amikor a malenkovi időkben miniszterelnököt csináltak belőle, sokkal messzebb ment el a magyarság sorsának megoldásában, mint arra megbízása volt. Amikor Rákosi a fölébe került - nyilván nem volt hajlandó az önkritikára, s ezzel megőrizte magát a nemzet reményének. A forradalom előtti szerepe - egy s mást nem látunk világosan - de nyilvánvaló, hogy e 11 nap alatt s azóta sem vesztette el sem a jobbról, sem a balról jövő vádak közt a nemzet szeretetét - s ha ma meghalna -, kétségtelen, hogy 20. századi politikai történetünknek legnagyobb alakjaként fejezné be életét." 4 E sorok írója 1956-ban 13 éves volt, átélte Győrött a három halálos áldozattal járó, értelmetlen s csak a hatalom brutalitását mutató sortüzet a börtön előtt. Kahler Frigyes kollégámmal bizonyítottuk, hogy 1956. október 23-a és 29-e reggel között Nagy Imre miniszterelnöki regnálása idején a „közismert" négy-öt sortűz helyett több mint hatvan dördült el az országban. A Gőzmalom utca egyik deszkapalánkján már a forradalom idején is olvasni lehetett nagy betűkkel a „Nagy Imré" feliratot. Tehát már a forradalom és szabadságharc idején is - a jobbról és balról jövő vádak között - voltak fenntartások a kommunista miniszterelnökkel szemben. Mindezen fenntartások mellett - a Németh László vázolta körülmények következtében - Nagy Imre (s részben Kádár János) a forradalom reménysége volt, azon nem kommunista emberek szemében is, akik sem akkor, sem 1956 után soha nem ejtették ki szájukon az „ellenforradalom" szót. S az is igaz, hogy a forradalomnak és szabadságharcnak Nagy Imre évtizedeken keresztül a mártírja lett és maradt. 4 ° Németh, m. 2011,91-92. 41 Németh László: Emelkedő nemzet. Irodalmi Újság, 1956.11.02.1. 42 Külön tanulmány témája lehetne az ún.feldafingi konferencia anyaga. A forradalom és szabadságharc leverése után ezen a konferencián csaptak össze a vitatkozók - akkor és előbb menekültek - a Szabad Európa adásainak értelmezése kapcsán. Ebből az anyagból is világosan kiderül, hogy Németh László - anélkül, hogy a neve elhangzott volna hivatkozási alapként - nem állt egyedül a véleményével. Lásd bővebben: Szeredi Pál: Sorsunk ideköt, szívünk hazavont. Az 1956-os magyar emigráció nyilvánossága. Pilisszentkereszt, Barangoló, 2017,163. 43 Németh i. m. 2011,35. 44 Uo. 89