Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

MŰHELY - Nyári Gábor: Egy nap – ötszáz év. Megszállás és függetlenség változó értelmezései a magyar közjogi gondolkodásban

Műhely, a nemzet tarthatja meg szabad­ságát, csak az a nemzet erősít­heti meg függetlenségét és integ­ritását, amely még a túlerővel szemben is, ha ez elkerülhetet­lenné válik, mer kardot rántani és kockáztatni életét?" Bár Bethlen 1848-ról emlékezett meg, valójában a saját korának is szólt, a válasz pedig jóval össze­tettebb, mint egy igen vagy egy nem. Magyarország képes volt - szinte csodával határos módon - a talpra állásra, megszületett a „szellemi honvédelem"fogalma, a gazdaságban és a diplomáci­ában pedig sikerült egyre erő­sebbé válni. Magyarország politi­kai, gazdasági és kulturális érde­kérvényesítő képességét tekintve egyértelműen önálló volt, ezt pedig a politikai elit arra használta fel, hogy - a békés területi reví­ziók elérése mellett - felépíthesse saját haderejét is, amely megvéd­heti a nemzeti függetlenséget. A fegyverkezési egyenjogúság elérésére 1938-ban és 1939- ben került sor. A győri program megteremtette a gazdasági ala­pokat, a bledi egyezménnyel a kisantant államok hozzájá­rultak a magyar haderőfejlesz­téshez, a jogi kereteket pedig a honvédelmi törvény elfoga­dása adta meg. Ezen a ponton szintén érdemes megemlíteni egy fontos eltérést az akkori európai trendtől. Magyarország célkitűzéseit a szövetségi rend­szerhez való kényszerű közele­dés, majd csatlakozás, valamint a területi rendezésben való közös érdek miatt gyakran szokás a náci Harmadik Birodaloméhoz, vala­mint a fasiszta Olaszországéhoz hasonlítani. Véleményem szerint ezeket a totalitárius államokat valójában sokkal több minden választotta el Magyarországtól, mint ami összekötötte. Ide tarto­zik a fegyverkezés, a honvédelem kérdése is. Amíg Németország és Olaszország egyértelműen táma­dóként, agresszorként lépett fel, és birodalomépítő terveiket folya­matosan hangoztatták - elég csak a német Lebensraum-e­mbletre vagy az olaszok által vizionált Új Római Birodalomra gondolni -, addig a magyar célok - a függet­lenségi gondolatnak megfele­lően - megmaradtak a haza és a magyarság védelménél, a törté­nelmi határok visszaállításánál.11 Az elsődleges magyar cél még a világháborúba sodródás után is az volt, hogy - tanulva 1918- 1919 eseményeiből - a haderőt sikerüljön megtartani a későbbi területi rendezések idejére. Bár kimondva nem lett, de úgy vélem ugyanilyen fontos cél volt - szintén az első világháború utáni kaotikus időszak tanulsá­gait levonva - a (német) megszál­lás elkerülése is. Ma már tudjuk, hogy a német vezérkari főnök, Franz Halder 1940 májusában azt írta hadinaplójába, hogy „ha Magyarország nem áll be a sorba, protektorátusi státuszt fog kapni".­ A megszállást végül - elsősorban Kállay Miklós minisz­terelnök következetes politiká­jának köszönhetően - egészen 1944-ig sikerült elkerülni, ezzel megőrizve az ország - jogi és nem pedig politikai értelemben vett - függetlenségét. Ezek a katonai, honvédelmi célok véleményem szerint teljesen beleillettek a több évszázados magyar függetlenségi gondolkodás keretei közé. Az ország újabb tragédiája, hogy ezt a gondolatmenetet előbb Hitler, majd Sztálin felülírta. A FÜGGETLENSÉG ÚJBÓLI ELVESZTÉSE Magyarország legkésőbb 1938- tól, az Anschlusstól kezdve kény­szerpályán mozgott. Teljes füg­getlenségét - jogi értelemben is - azonban akkor veszítette el, amikor 1944. március 19-én Németország megszállta a hábo­rúból kiugrani akaró, a követe­léseket nem teljesítő „vonakodó csatlóst". Egyes nézetek szerint, mivel Horthy Miklós kormányzó a helyén maradhatott, valamint továbbra is működhetett az országgyűlés, Magyarország kor­látozottan ugyan, de független maradt. Kérdés persze, hogy bár­milyen módon függetlennek vagy önállónak lehet-e nevezni egy olyan államot, amelyet idegen haderő száll meg; a megszálló hatalom teljhatalmú megbízot­tat nevez ki; és az országgyűlés működik ugyan, de annak és az addigi kormánynak a megszállók szempontjából nem kívánatos tagjait üldözik, bebörtönzik vagy akár meg is ölik. A válasz vélemé­nyem szerint egyértelmű nem. A németek elveszítették a háborút, helyükre azonban új megszálló érkezett, a szovjet Vörös Hadsereg, így valójában egy pillanatra sem volt esély a függetlenség visszaszerzé­sére. A második világháború után azonban az addigi, tradí­ciókra erősen alapuló politikai gondolkodás is átalakult. Ennek elsődleges oka, hogy a meg­szálló szovjet tankok árnyékában kialakuló új rendszerben senki sem kaphatott vezető szerepet. retorki.hu/folyoirat 10 Bethlen István: Március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos örök érdemeinek törvénybe iktatásáról. Beszéd a Képviselőházban (1927. november 7.). In: Bethlen István gróf beszédei és írásai. II. Budapest, Genius, 1933,193-195. 11 Persze, mondhatnánk, hogy nem egy vélt és egy valós nagyhatalommal kellene összemérni a trianoni Magyarország célkitűzéseit, de ha megnézzük a két világháború között a kisantant államok katonapolitikáját, visszafogottabban ugyan, de a németet és olaszt követik. 12 War Journal of Generaloberst Franz Halder, Chief of the General Staff of Supreme Command of the German Army. IV. 1940. május 10. - 1940. október 30. Archives Section, Fort Leavenworth, Kansas, USA. Document NO. N-16845-D. 1940. 05. 26-i bejegyzés, 37-38.

Next