Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)

MŰHELY - Szekér Nóra: Tapasztalat és realitás. A jelen lévő múlt és jelen: a Lakiteleki Találkozó előtti „időperspektívák”

85 Műhely értékelte, és elfogadását vereség­ként élte meg. „Lebegett a leve­gőben némi elégedetlenség. [...] Nem tetszett Aczélnak. Sajátos volt az arckifejezése, ha nem tet­szett neki valami. Látszott rajta, hogy idegesíti a dolog" - idézte fel az Országházban történteket Bíró Zoltán.47 A törvénykezési munka lezárulta után Bíró - Aczél kifejezett nemtetszése ellenére - az Irodalmi- és Sajtó Főosztály élére került. Itt Pozsgay és közte egy szoros, mondhatni talán, hogy a korszak „szövetségi poli­tikájától" eltérően valódi szövet­ségi viszony alakult ki. Bíró Zoltán megfogalmazásában: „elkezdő­dött Pozsgayval egy olyan együtt­működés, ami azzal a megállapo­dással indult, hogy komolyabb politikai ütközés esetén nyugod­tan mondjon le rólam, ne koc­káztassa a miniszteri pozícióját, engem viszont hagy dolgozni, nem szól bele a dolgaimba, amire egyébként se volt hajlama". A­ Bíró sok minden mellett két dolgot igyekezett elérni a hivatalos főá­rammal szemben: a magyar emig­­ráció műveinek magyarországi megjelentetését (Cs. Szabó László ennek az erőfeszítésnek köszön­hetően jelenhetett meg először a kádári Magyarországon)­­ és a vidéki folyóiratok segítését. „A vidéken szerkesztett folyóira­tokat, amennyire tudtam, támo­gattam, amennyire eszközeimen múlott, és hát múlott valamen­­­nyire. [...] A módszer az volt, hogy míg ezeket a folyóiratokat: a kecs­keméti Forrást, a szegedi Tiszatájat, az Alföldet és a többit a párt­központban állandóan támad­ták, mi a minisztériumból mind­egyiket az éves lapértékelések­nél, a nyilvánosság előtt, és ahol lehetett, nagyon határozottan megerősítettük. Mindig elmond­tuk, nagyon fontos a munkájuk, és támogatjuk őket. [...] Érdekes volt, hogy minden megyei pártbi­zottságban akadt egy-egy olyan ember, akinek a szíve tulajdon­képpen hozzánk húzott, és velük jól lehetett ezekben az ügyekben együttműködni." ’ Ezt a sajátos minisztériumon belüli érdekvényesítést nem tole­rálta sokáig a rendszer, Bírónak 1980-ban - Aczél György nyo­mására - távoznia kellett az osz­tályvezetői székből. (Pozsgay Imrét 1982-ben menesztették a minisztérium éléről.) Ekkor a Petőfi Irodalmi Múzeum élére került, de csak megbízott igazga­tóként. A véglegesítését a politi­kai magatartásához kötötték, de az nem volt megfelelő. 1 Végül - 5 -Levelünket abban a reményben je n­jtik, hogy az KSZK? vezetésében is működő belátáshoz, párt és nemzet viszonyának már felismert új lehetőségeit mérlegelő ter­vezéshez társulhat wimlji.gi amit előadtunk* - A szorgal­mazott teendőkre vonatkozó konkrét elképzeléseinket a Függelékben mellékeljük. Budapest, 1964. július 27 Tisztelettel 47 Szekér: Interjú... i. m. 2017. 48 Uo.; Részletesen lásd: Szekér Nóra: „Leltárhiány". Demokráciakérdések a nyilvánosság előtt. In: Forrásvidék i. m. 2017, [253-282.] 275. 49 Cs. Szabó László: Dickens napló. Nagyvilág, I. 1980/5, 725-752.; II. 1980/6, 885-910. 50 Szekér: Interjú... i. m. 2017. 51 Ebben az időszakban Bíró Zoltánnak több írása is megjelent különböző folyóiratokban, ami a rendszer tűrőképességét sértette. A Tiszatáj 1982. szeptemberi számában az Egy nemzedék naplója, a Forrás ez év novemberi kiadásában az Illyés Gyula Magyarok című művéről írt recenzió váltotta ki főszerkesztői értekezlet és váltotta ki a párt megrovását. T. Bíró Zoltán: Egy nemzedék naplója. Csoóri retorki.hu/folyoirat

Next