Rendszerváltó szemle 2023. tavasz-nyár (8. évfolyam, 1-2. szám)
MŰHELY - Szekér Nóra: Tapasztalat és realitás. A jelen lévő múlt és jelen: a Lakiteleki Találkozó előtti „időperspektívák”
85 Műhely értékelte, és elfogadását vereségként élte meg. „Lebegett a levegőben némi elégedetlenség. [...] Nem tetszett Aczélnak. Sajátos volt az arckifejezése, ha nem tetszett neki valami. Látszott rajta, hogy idegesíti a dolog" - idézte fel az Országházban történteket Bíró Zoltán.47 A törvénykezési munka lezárulta után Bíró - Aczél kifejezett nemtetszése ellenére - az Irodalmi- és Sajtó Főosztály élére került. Itt Pozsgay és közte egy szoros, mondhatni talán, hogy a korszak „szövetségi politikájától" eltérően valódi szövetségi viszony alakult ki. Bíró Zoltán megfogalmazásában: „elkezdődött Pozsgayval egy olyan együttműködés, ami azzal a megállapodással indult, hogy komolyabb politikai ütközés esetén nyugodtan mondjon le rólam, ne kockáztassa a miniszteri pozícióját, engem viszont hagy dolgozni, nem szól bele a dolgaimba, amire egyébként se volt hajlama". A Bíró sok minden mellett két dolgot igyekezett elérni a hivatalos főárammal szemben: a magyar emigráció műveinek magyarországi megjelentetését (Cs. Szabó László ennek az erőfeszítésnek köszönhetően jelenhetett meg először a kádári Magyarországon) és a vidéki folyóiratok segítését. „A vidéken szerkesztett folyóiratokat, amennyire tudtam, támogattam, amennyire eszközeimen múlott, és hát múlott valamennyire. [...] A módszer az volt, hogy míg ezeket a folyóiratokat: a kecskeméti Forrást, a szegedi Tiszatájat, az Alföldet és a többit a pártközpontban állandóan támadták, mi a minisztériumból mindegyiket az éves lapértékeléseknél, a nyilvánosság előtt, és ahol lehetett, nagyon határozottan megerősítettük. Mindig elmondtuk, nagyon fontos a munkájuk, és támogatjuk őket. [...] Érdekes volt, hogy minden megyei pártbizottságban akadt egy-egy olyan ember, akinek a szíve tulajdonképpen hozzánk húzott, és velük jól lehetett ezekben az ügyekben együttműködni." ’ Ezt a sajátos minisztériumon belüli érdekvényesítést nem tolerálta sokáig a rendszer, Bírónak 1980-ban - Aczél György nyomására - távoznia kellett az osztályvezetői székből. (Pozsgay Imrét 1982-ben menesztették a minisztérium éléről.) Ekkor a Petőfi Irodalmi Múzeum élére került, de csak megbízott igazgatóként. A véglegesítését a politikai magatartásához kötötték, de az nem volt megfelelő. 1 Végül - 5 -Levelünket abban a reményben je njtik, hogy az KSZK? vezetésében is működő belátáshoz, párt és nemzet viszonyának már felismert új lehetőségeit mérlegelő tervezéshez társulhat wimlji.gi amit előadtunk* - A szorgalmazott teendőkre vonatkozó konkrét elképzeléseinket a Függelékben mellékeljük. Budapest, 1964. július 27 Tisztelettel 47 Szekér: Interjú... i. m. 2017. 48 Uo.; Részletesen lásd: Szekér Nóra: „Leltárhiány". Demokráciakérdések a nyilvánosság előtt. In: Forrásvidék i. m. 2017, [253-282.] 275. 49 Cs. Szabó László: Dickens napló. Nagyvilág, I. 1980/5, 725-752.; II. 1980/6, 885-910. 50 Szekér: Interjú... i. m. 2017. 51 Ebben az időszakban Bíró Zoltánnak több írása is megjelent különböző folyóiratokban, ami a rendszer tűrőképességét sértette. A Tiszatáj 1982. szeptemberi számában az Egy nemzedék naplója, a Forrás ez év novemberi kiadásában az Illyés Gyula Magyarok című művéről írt recenzió váltotta ki főszerkesztői értekezlet és váltotta ki a párt megrovását. T. Bíró Zoltán: Egy nemzedék naplója. Csoóri retorki.hu/folyoirat