Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)
A, Á - Agave-bor - Agave-papíros - Agave-rostok - Agawam - Ágazat - Agazén - Agazonum regalium magister - A. G. B. - Agbatana - Ágbog - Agbomé - Ágcsernyő - Agde
Agave-bor — 155 — Agde rózsájából végre sok esztendő múlva 1—12 m. magas szár nő ki, s a tetején karos gyertyatartóhoz hasonló ágasbogas gyönyörű virágzatot visel. Egy ilyen virágzatban 4000 harangalakú, jóillatú virág is lehet; méz is bőven van mindegyikben. Hosszú életén keresztül csak egyszer szokott virágzani és gyümölcsözni, ezután elpusztul. Tőkéje számos hajtást fejleszt, melyekről az A. könnyen szaporítható. Legismeretesebb és legelterjedtebb az A. Americana L., melyet hosszú életéről közönségesen százesztendős aloé-nak neveznek (l. az ábrát). Hazájában (Közép- és Dél-Amerika) 5—6, Dél-Európában 8—12—20 esztendős korában, az európai üvegházakban pedig gyakran csak 40—60 esztendő múlva virágzik. A virágzat rrigye a levélrózsa közepén jelenik meg. Néhány (üvegházban 3—4) hónap, sőt néhány hét múlva a kis rügyből kifejlődik a tekintélyes szár. Ha valami véletlenség középpontbeli rügyétől megfosztja, csakhamar 10, 15—20 szomszédos rügy keletkezik, s nyúlik fel virágzó ágakká. A virágzat levágása után 2—4 év múlva ismét viríthat. Az A. Americana-t 1561. hozták Európába. Nálunk üvegházban kell kiteleltetni; Dél-Európában egészen Bozenig elvadulva is megél. Az A. nagyon nevezetes művelődéstörténeti növény, már az ősmexikóiak termesztették. Midőn a virágszála nőni kezd, tetőrügyét úgy metszik le, hogy a tuskón vagy egy fél méter széles mélyedés támadjon. Ez 1—6 hónapon át naponként 2—9-szer cukros lével telik meg. Egy tő 1200 kg. nedvet is adhat. Erjedés után bőrzsákban tartják s a mexikóiak nemzeti itala (pulque v. agávébor), desztilláció útján pedig nagyon részegítő italt (mesical v. mexikói) kapnak belőle. Leveleiből, valamint más rokon fajából is, szívós és nagyon kemény rostot (manillar, aloé-kender, pita, agávé-rost)nyernek, s belőle fonalat, kötelet, ponyvát v. más szövetet szőnek. A spanyolok is sokfélekép dolgozzák fel, mert hajlékonyabb és tartósabb, mint az újzeelandi vászonfuó. Levele belét nyersen és elkészítve eszik; szára belével a bogárszekrényeket jó kibélelni, száraz szárát borotvafenőszíjnak, sőt parafa helyett is; gyökerét szifilis ellen használják, nem ritkán a sarsaparillát is pótolja. Az A. Mexicana Lam. (maguey) épp oly hasznú mint az előbbi, de a leve rothadt hús szagú, azért az idegen csak lassan tud hozzászokni. Rostjaiból már az ősmexikóiak is készítettek papírt (A.papir) s a hieroglifákat erre írták. Az A. rigida Mill. bele parázs állapotban soká elmarad, azért a tűz megőrzésére használják; durvább fadarabbal gyorsan dörzsölve meg is gyúlad. Az amerikai erdőkben gyakran ezzel gyújtanak tüzet. Rostját sisalkender-nek v. hennequin-nek nevezik. A. heteracantha Zucc. szolgáltatja a tampikorostot. A. vivipara L. szolgáltatja a Bombay-Aloe-kendert. A Ny.-Indiában kultivált A. fajok rostját keratio-nak nevezik. Agave-bor, 1. Agavé. Agavé papiros, 1. Agavé. Agave-rostok (pite, pita, sisal, Mauritiuskender), különféle Agave-fajoi leveleiből készült rostok. A pite v. pita leginkább az Agave americana (nálunk tévesen százéves Aloe néven ismeretes növény) leveleiből való és kivált Mexikóban nyerik. Nagyon könnyű rost, úgy hogy a belőle készült kötelek a vizén úsznak. Újabban Európában fiber v. fibris néven a disznóserte és lószőr helyett kefék és hasonló áruk készítésére használják. A sisal v. sisalkender az Agave rigida (var. sisalana)-bA jön, mely Közép-Amerikában kivált Yukatanban terem. A sisalkendert különféle kötéláruk és Amerikában különösen függőágyak készítésére használják. A Mauritiuskender egy előbb az Agave-nembe sorozott, most pedig a Fourcroya-nembe tartozó növénynek a rostja, mégpedig a F. foetida-é, mely növény eredetileg Közép-Amerikában otthonos, de most a forró égöv számos helyein, így Német-K.-Afrikában is ültetik. A rost lényegében a sisalkenderrel megegyezik és ugyanúgy használják. Agawam. Amerikai és európai szőllő keresztezéséből származott korcs szőllőfajta. Ágazat alatt a fa ágainak alakulása értendő. Minden fanemnek jellemző ágazata van, mely azonban a körülményekhez képest eltérést mutat. Vannak fanemek, melyek ágai, kivált a vékony gallyak, lecsüngenek, másokéi ellenben fölfelé irányulnak, legtöbbjénél azonban többé-kevésbbé vízszintesen terjeszkednek. Szabadban a fák koronája, melyet az ágazat alkot, terebélyessé, gyakran gömb alakúvá tesz, zárt erdőben pedig, melyben a fák sűrűn állanak, a fatörzsek karcsúan felnyúlnak s a fának csúcsát csak csekély számú vékony ág alkotja. A faanyag használatának szempontjából az okszerű erdészet egyik legfőbb törekvése, hogy a fák határozott, lehetőleg egyenes törzset alkossanak, mit helyes irányú erdőtenyésztéssel és kezeléssel elérni módunkban áll. L. Faalak. Agazon (állat), a kudu abesszíniai népies neve, mely a tudományos irodalomba is átment. L. Kudu. Agazonum regalium magister (lat.) a. m. magyar királyi főlovászmester (1. o.), zászlós úr és mint ilyen a főrendiház tagja. A. G. B. Az Allgemeines Deutsches Gestatsbuch rövidítése. E munka a német telivértenyésztés méneskönyve (1. Méneskönyv), s első kötete C. H. Vogler szerkesztésében 1847. jelent meg Berlinben. Első köteteiben részben a magyar telivértenyésztés méneskönyvéül is szolgált. Agbatana, 1. Ekbatana. Agbog, 1. Elágazás. Agbomé, 1. Ábomé. Ágcsernyő, kisközség Zemplén vm. bodrogközi j.-ban, (1906) 495 magyar lak., u. p. és u. t. Bély. Már 1214. említtetik, később a leleszi káptalan birta. Agde (ejtsd: agd), kikötőhely s A. kanton székhelye, a francia Hérault départementban, a hajózható Hérault folyó s Canal du Midi partján, a Földközi-tengertől 4 km.; vas. állomás, (1905) 8435 lak., kik különösen szénnel élénk tengerparti kereskedelmet űznek s hajóépítéssel, kötélveréssel, vitorlavászonkészítéssel és olaj préseléssel stb. foglalkoznak. Épületei közt, melyek nagyobbrészt lávából építvék, említésre méltó a XII. sz.-ból való székesegyház. A., a régi Agatha Narbonensis is, eredetileg feniciai gyarmat. A XI. sz.-ban püspöki