Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)
A, Á - Ágész - Ageuzia - Agevole - Agfa - Ágfa - Agfa-erősítő - Ágfalva - Aggályos - Aggastyánrész - Aggató - Agg ellenség - Agger - Agger-csatorna - Aggeus - Aggfű - Aggharcos - Aggházy
Ágész — 158 — Egyiptomba vezette őket, hol a bennszülött királyokat a perzsák ellen oly sikerrel támogatta, hogy gazdag ajándékokkalindulhatott haza. De útközben 358-ban meghalt. Életrajzát az ókorban megírta nagy bámulója és barátja Xenophon, később Plutarchos is. V. ö. Hertzberg, Das Leben des Königs A. (Halle 1856); Stern, Geschichte der spart. u. theb. Hegemonie (Dorpat 1884). Ágész oly egyén, ki az erdőben száraz ágakat szed össze. A régi úrbéri törvények a faágszedőt «faész» vagy «faizs»-nak is nevezik. Az erdőben legelő marháról, mely az ágakat szedegeti le, egyes vidéken szintén mondják, hogy ágész. Ageuzia (gör.), az ízlelés elvesztése, előfordul arcidegbántalmak, középfülgyulladás és hisztéria tüneteként. Agevole (olasz, ejtsd: adzsevole), zenei műszó, a. m. könnyedén, folyékonyan. Agfa, rövidítése a berlini Aktiengesellschaft für Anilin-Fabrikation néven fényképészeti cikkek gyártására alakult r.-t.-nak. Ágfa, oly faanyag, mely az ágakból került ki. A vastag ágak felhasítva hasábfát, a kevésbbé vastagok dorongfát, az egészen vékonyak rőzsefát v. gallyfát szolgáltatnak. L. Faválaszték és Tűzifa. Ágfa-erősítő, a fotografálásnál használt folyadék gyenge negatív lemezek erősítésére, rodanhigany-kettős sókból áll. Ágfalva (Agendorf), kisk. Sopron vmegye soproni járásában, (1900) 1816 túlnyomóan németajkú, evang. lak., vasúttal, postával és távíróval, takarék- és segítőszövetkezet, gőzmalom, tűzoltóság, termékeny gesztenyés és szőllős lejtőkkel. A brennbergi (1. o.) gazdag szénbányával 9 km. vasút köti össze. Az egyike legrégibb irott emlékkel bíró helységeinknek. Már 1195-ben Dág név alatt a borsmonostori szerzetnek adományozták, 1390. Sopron város tulajdona lett s az maradt egészen a mult századig. Itt van székhelye a brennbergi bányatársulat igazgatóságának. Aggályos az az okirat, amelyen törlés, vakarás, közbeszúrás vagy más külső hiány vagy rendellenesség van; hogy az A. okiratnak milyen bizonyító ereje van a perben, azt szabad mérlegeléssel a biró ítéli meg. Aggastyánrész (Altenteil, Leibgeding), a jogban az a járadék v. ellenszolgáltatás (kikötmény), amelyet a szülők birtokát átvevő gyermekek a szülőknek biztosítnak. Leginkább a parasztosztálynál fordul elő ez a régi szokás, és részben annak köszöni a létét, hogy a régi földesurak mindig erőteljes jobbágyokat óhajtottak, s az elaggottakat a birtok átadására kényszerítették jogutódaik részére. Az aggastyánrész különbözőképen állapítható meg, termesztményekben és természetbeni szolgáltatásokban vagy pénzben. Aggató v. függesztő (tengerészet, ném. Hanger, ol. colonne, ang. pendant). Rövid, vastag kötél, mely az árboctörzs ormától függ alá, homorugyűrűvel a végén, melybe csigát lehet akasztani, terheknek a hajó fedélzetére való emelésére. Vitorlás hajók, valamint régibb gőzösök árbocain 2—3 ilyen A. is van, különösen a nagyobb csolnakoknak be- és kirakodására. Újabb gőzösökön e célra az ú. n. rakodó dorong (1. o.) szolgál. Agg ellenség, agg farkas, agg ördög (hostis antiquus), régente az ördögnek gyakran használt elnevezései. Agger (lat.), a római erődítmények, nevezetesen a táborok sáncának volt a neve; különösen a várostromoknál épített sáncot nevezték A.-nak. Agger-csatorna: 1. Limfjord. Aggeus, próféta, 1. Chaggar. Aggia, anyafa a. m. az első kaszálású fű, melynek felszárítása után az aggszéna, anyaszéna készül ; különbözik tőle a sarjú, t. i. a másod- és harmadnövésü fű, mely a sarjuszénát adja. Aggharcos, 1. Veterán. Aggházy, 1. Gyula, genre- és tájképfestő, szül. 1850. Dombóvárott Tolna vm.-ben. Gyermekkorában a zenéhez és festészethez egyenlő mértékben vonzódott, s egy ideig működött is a nemzeti színház zenekarában, de később a festészet iránt való vonzalma kerekedett felül. Tanult Bécsben, majd később Wagnernél Münchenben, míg a hetvenes évek közepén Párisba ment, hol Munkácsy Mihály műtermében fejezte be tanulmányait. Első feltűnést keltő festménye a Kártyavetőnő volt, melyet csakhamar jellemzetes, életteljes képe, a Dagasztó menyecske követett. Kényszer-koncert című festménye, mely rongyos cigányzenészeket ábrázol, kik havas tájékon zeneszóval akarják megszelídíteni a véletlenül útjukra tévedt ordast, erőteljes jellemzésével az 1880-iki párisi Salon műbarátainak az érdeklődését is lekötötte s azok részéről vevőre is talált. 1881-ben Terefere című képével a műcsarnok Ráth-féle százaranyas díját nyerte el. Ez a műve jelenleg a nemzeti múzeum képtárában látható. Nevezetesebb festményei még: a Kenderáztató, a Mosónők és a Lacikonyha, mely a későbbi No ne széljen genre képpel együtt a király birtokában van. Legújabb s legnagyobb genre képe a Lakodalom, melyet az 1908-iki londoni magyar kiállításon az angol művészek ezüst éremmel tüntettek ki. Az egyházi festészet terén A bűnös asszonnyal keltett figyelmet. Ujabb időkben leginkább hangulatos tájképeket állít ki, melyekhez a Balaton vidékéről keres motívumokat. 1887—1896. az iparművészeti iskolán volt tanár s azóta a rajztanárképző főiskolán az alakrajz tanára. 2. A. Károly, zongoraművész, zeneszerző, szül. 1855 okt. 30. A. zongora tanulását 8 éves korában kezdte. Mestere Bartalus volt, majd 3 évig a Nemzeti Zenedébe járt s már ekkor megjelent egy kánonja (Budapest, Táborszky). 1870-ben a bécsi «Zenekedvelők Egyesülete» konzervatóriumának kiművelési osztályát és Brucknernél az elméletet végezte, ahol a II. évf. végén egyhangúlag aranyérmet ítéltek neki. Azután Budapesten Liszttől tanult tovább, majd a Liszt-ösztöndíjjal Párisba ment, hol Hubay Jenővel hangversenyeket rendezett. Közben, 1879—81 ig Franciaországban, Angliában és Belgiumban hangversenyzett. 1881. Algériában sajtó alá rendezte az éppen elhunyt Vieuxtemps vázlatban maradt műveit. Olaszországon át hazatérve, a nemzeti zenede tanára lett, de Liszt ajánlata folytán csakhamar a berlini Stern-féle konzervatóriumban alkalmazták zongoratanárnak. 1889. végleg letelepedett Budapesten, mint a nemzeti zenedének és a Zenekedvelők Egyesülete intézetének tanára. 1891—92. a m. kir. Aggházy