Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)

A, Á - Ágész - Ageuzia - Agevole - Agfa - Ágfa - Agfa-erősítő - Ágfalva - Aggályos - Aggastyánrész - Aggató - Agg ellenség - Agger - Agger-csatorna - Aggeus - Aggfű - Aggharcos - Aggházy

Ágész — 158 — Egyiptomba vezette őket, hol a bennszülött kirá­lyokat a perzsák ellen oly sikerrel támogatta, hogy gazdag ajándékokkal­­indulhatott haza. De útközben 358-ban meghalt. Életrajzát az ókorban megírta nagy bámulója és barátja Xenophon, ké­sőbb Plutarchos is. V. ö. Hertzberg, Das Leben des Königs A. (Halle 1856); Stern, Geschichte der spart. u. theb. Hegemonie (Dorpat 1884). Ágész oly egyén, ki az erdőben száraz ágakat szed össze. A régi úrbéri törvények a faágszedőt «faész» vagy «faizs»-nak is nevezik. Az erdőben legelő marháról, mely az ágakat szedegeti le, egyes vidéken szintén mondják, hogy ágész. Ageuzia (gör.), az ízlelés elvesztése, előfordul arcidegbántalmak, középfülgyulladás és hisztéria tüneteként. Agevole (olasz, ejtsd: adzsevole), zenei műszó, a. m. könnyedén, folyékonyan. Agfa, rövidítése a berlini Aktiengesellschaft für Anilin-Fabrikation néven fényképészeti cik­kek gyártására alakult r.-t.-nak. Ágfa, oly faanyag, mely az ágakból került ki. A vastag ágak felhasítva h­asábfát, a kevésbbé vasta­gok dorongfát, az egészen vékonyak rőzsefát v. gallyfát szolgáltatnak. L. Faválaszték és Tűzifa. Ágfa-erősítő, a fotografálásnál használt folya­dék gyenge negatív­ lemezek erősítésére, rodan­higany-kettős­ sókból áll. Ágfalva (Agendorf), kisk. Sopron vmegye sop­roni járásában, (1900) 1816 túlnyomóan német­ajkú, evang. lak., vasúttal, postával és távíróval, takarék- és segítőszövetkezet, gőzmalom, tűz­oltóság, termékeny gesztenyés és szőllős lej­tőkkel. A brennbergi (1. o.) gazdag szénbányával 9 km. vasút köti össze. Az egyike legrégibb irott emlékkel bíró helységeinknek. Már 1195-ben Dág név alatt a borsmonostori szerzet­nek adományozták, 1390. Sopron város tulaj­dona lett s az maradt egészen a mult századig. Itt van székhelye a brennbergi bányatársulat igazgatóságának. Aggályos az az okirat, amelyen törlés, vakarás, közbeszúrás vagy más külső hiány vagy rendel­lenesség van; hogy az A. okiratnak milyen bizo­nyító ereje van a perben, azt szabad mérlegelés­sel a biró ítéli meg. Aggastyánrész (Altenteil, Leibgeding), a jog­ban az a járadék v. ellenszolgáltatás (kikötmény), amelyet a szülők birtokát átvevő gyermekek a szü­lőknek biztosítnak. Leginkább a parasztosztálynál fordul elő ez a régi szokás, és részben annak kö­szöni a létét, hogy a régi földesurak mindig erő­teljes jobbágyokat óhajtottak, s az elaggottakat a birtok átadására kényszerítették jogutódaik részére. Az aggastyánrész különbözőképen álla­pítható meg, termesztményekben és természetbeni szolgáltatásokban vagy pénzben. Aggató v. függesztő (tengerészet, ném. Han­ger, ol. colonne, ang. pendant). Rövid, vastag kötél, mely az árboctörzs ormától függ alá, ho­morugyűrűvel a végén, melybe csigát lehet akasz­tani, terheknek a hajó fedélzetére való emelésére. Vitorlás hajók, valamint régibb gőzösök árbocain 2—3 ilyen A. is van, különösen a nagyobb csol­nakoknak be- és kirakodására. Újabb gőzösökön e célra az ú. n. rakodó dorong (1. o.) szolgál. Agg ellenség, agg farkas, agg ördög (hostis antiquus), régente az ördögnek gyakran használt elnevezései. Agger (lat.), a római erődítmények, nevezete­sen a táborok sáncának volt a neve; különösen a várostromoknál épített sáncot nevezték A.-nak. Agger-csatorna: 1. Limfjord. Aggeus, próféta, 1. Chaggar. Aggia, anyafa a. m. az első kaszálású fű, mely­nek felszárítása után az aggszéna, anyaszéna ké­szül ; különbözik tőle a sarjú, t. i. a másod- és har­madnövésü fű, mely a sarjuszénát adja. Aggharcos, 1. Veterán. Aggházy, 1. Gyula, genre- és tájképfestő, szül. 1850. Dombóvárott Tolna vm.-ben. Gyermekkorá­ban a zenéhez és festészethez egyenlő mértékben vonzódott, s egy ideig működött is a nemzeti szín­ház zenekarában, de később a festészet iránt való vonzalma kerekedett felül. Tanult Bécsben, majd később Wagnernél Münchenben, míg a hetvenes évek közepén Párisba ment, hol Munkácsy Mihály műtermében fejezte be tanulmányait. Első feltűnést keltő festménye a Kártyavetőnő volt, melyet csak­hamar jellemzetes, életteljes képe, a Dagasztó menyecske követett. Kény­szer-koncert című fest­ménye, mely rongyos cigányzenészeket ábrázol, kik havas tájékon zeneszóval akarják megszelídí­teni a véletlenül útjukra tévedt ordast, erőteljes jellemzésével az 1880-iki párisi Salon műbarátai­nak az érdeklődését is lekötötte s azok részéről vevőre is talált. 1881-ben Terefere című képével a műcsarnok Ráth-féle százaranyas díját nyerte el. Ez a műve jelenleg a nemzeti múzeum képtárában látható. Nevezetesebb festményei még: a Kender­áztató, a Mosónők és a Lacikonyha, mely a ké­sőbbi No ne széljen genre képpel együtt a király birtokában van. Legújabb s legnagyobb genre képe a Lakodalom, melyet az 1908-iki londoni magyar kiállításon az angol művészek ezüst érem­mel tüntettek ki. Az egyházi festészet terén A bű­nös asszon­­nyal keltett figyelmet. Ujabb időkben leginkább hangulatos tájképeket állít ki, melyek­hez a Balaton vidékéről keres motívumokat. 1887—1896. az iparművészeti iskolán volt tanár s azóta a rajztanárképző főiskolán az alakrajz tanára. 2. A. Károly, zongoraművész, zeneszerző, szül. 1855 okt. 30. A. zongora tanulását 8 éves ko­rában kezdte. Mestere Bartalus volt, majd 3 évig a Nemzeti Zenedébe járt s már ekkor megjelent egy kánonja (Budapest, Táborszky). 1870-ben a bécsi «Zenekedvelők Egyesülete» konzervatóriumának kiművelési osztályát és Brucknernél az elméletet végezte, ahol a II. évf. végén egyhangúlag arany­érmet ítéltek neki. Azután Budapesten Liszttől tanult tovább, majd a Liszt-ösztöndíjjal Párisba ment, hol Hubay Jenővel hangversenyeket ren­dezett. Közben, 1879—81 ig Franciaországban, Angliában és Belgiumban hangversenyzett. 1881. Algériában sajtó alá rendezte az éppen elhunyt Vieuxtemps vázlatban maradt műveit. Olaszorszá­gon át hazatérve, a nemzeti zenede tanára lett, de Liszt ajánlata folytán csakhamar a berlini Stern-féle konzervatóriumban alkalmazták zon­goratanárnak. 1889. végleg letelepedett Budapes­ten, mint a nemzeti zenedének és a Zenekedvelők Egyesülete intézetének tanára. 1891—92. a m. kir. Aggházy

Next