Révai Nagy Lexikona, 3. kötet: Béke-Brutto (1911)
B - Broglio - Brogniart - Brogyán - Brohan - Broich - Brokát
Brogue — 756 — 1836 febr.-ig külügyminiszter, rövid ideig pedig miniszterelnök is volt. 1847-ben mint nagykövet Londonba ment. 1849 máj belépett a nemzetgyűlésbe, hol csakhamar a jobbpárt egyik vezére lett. 1851-ben tiltakozott a dec. 2-iki államcsíny ellen s azután a magánéletbe vonult vissza. 1855-ben az akadémia tagjai közé választotta. Összegyűjtött munkái e címen jelentek meg: Écrits et discours (Paris 1863, 3 köt.). Hátrahagyott irataiból fia a következő műveket adta ki: Vues sur le gouvernement de la France (1870, 2. kiad. 1871); Le libre échange et l'impôt (1879) és Souvenirs du feu duc de B. (Paris 1886, 4 köt.); V. O. Guizot, Le duc de B. (Paris 1872); Balogh J., A francia okkupáció Vas vmegyében (1885). — B. neje Albertina, Stael asszony egyetlen leánya (1797— 1839) a következő munkát írta: Fragments sur divers sujets de religion et de morale (névtelenül 1840). V. c. Duchesse de B., lettres 1814—38 (Paris 1895). 7. B., Jacques Victor Albert, herceg, reakcionárius politikus és történetíró, az előbbinek legidősebb fia, szül. 1821 jún. 13., megh. Párisban 1891 jan. 19. Első művei: L'Église et l'Empire romain au IV. siècle (6 köt., Paris 1856—69) ; Julien l'Apostat (1860); Études morales et littéraires (u. o. 1853); Questions de religion et d'histoire (u. o. 1860, 2 köt.); Nouvelles études de littérature et de morale (u. o. 1868). 1862-ben az akadémia tagjai közé választotta. 1871 febr. a nemzetgyűlésbe lépvén, Thiers a londoni nagykövetséggel bizta meg. Egyúttal azonban a monarchia visszaállítása körül buzgólkodott. Midőn emiatt Thiers visszahívta (1872), B. a monarchista párt élére állva, Thierst 1873 máj. 24. megbuktatta s Mac Mahon megbízásából oly kabinetet alakított, mellyel V. Henrik trónralépését egyengette, akit arra akart rávenni, hogy az Orléans-hercegeket fogadja utódai gyanánt. Bár kormányzását durva reakció jellemezte, mégsem nyerte el a legitimisták támogatását, kik a köztársasági párttal együtt 1874 máj. megbuktatták. Midőn 1876. pótválasztás révén a szenátusba jutott, a reakcionárius pártok vezére lett. 1877-ben rábirta Mac Mahont, hogy Jules Simont elbocsássa s maga alakította máj. 16. azt a hírhedt minisztériumot, melynek ő és Fourtou voltak jellemző egyéniségei. B. mostan nyában tört a köztársaság életére, az egész közigazgatást felforgatta és a nemzeti ellentállást szuronyokkal kísértette meg elfojtani. Ámde az októberi választásokban a Gambetta szavára hajló köztársasági párt győzött, mire B. okt. 20. beadta lemondását. Erre a győzők a B.-minisztériumnak törvényt és alkotmányt sértő eljárását megbélyegezték. Élete utolsó szakában újra több történeti művet adott ki: Frédéric II. et Marie Thérése (Paris 1882, 2 köt.); Fréderic II. et Louis XV. 2 köt., 1887); Marie Thérése impératrice (3 kiad., 1892); Maurice de Saxe et le marquis d'Argenson (1891, 2 köt.); La paix de l'Aixla-Chapelle (1892); L'alliance autrichienne (1835); Lettres de la duchesse de B. 1814—38. (13. kiad. Paris 1896); 1815. Histoire et politique (u. o. 1897); La mission de M. de Gontaut Biron á Berlin 1872-78. (u. o. 1896); Malherbe (u. o. 1897); Voltaire avant et pendant la guerre de sept ans (u. o. 1898). Idősb fia, B. Louis Alfons Victor, herceg, szül. 1846., megh. 1906. Végigküzdötte az 1870—71-iki német háborút és aztán mint titkár a diplomáciai pályára lépett. 1871 -ben attadó, 1872. Decares herceg külügyminiszter kabinet-másodfőnöke, 1877. pedig atyja, B. miniszterelnök kabinet-főnöke lett. Mac Mahon lemondása után nyugalomba vonult. 1893-ban monarchista programmal beválasztották a francia kamarába. Második fia B. Emánuel herceg (szül. 1854), szintén több történeti munkát írt; ilyen: Le fils de Louis XV. (1877); Fénélon a Cambria (1884); Bernardin de Monfaucon et les Bénédictins (1894); Catinat (1902); Broglio (ejtsd: monjo), 1. Emilio, olasz író és államférfi, szül. Milanóban 1814 febr., megh. Rómában 1892 febr. 20. Az 1848-iki forradalom után, melyben az ideiglenes kormány tagja volt, Torinóban az államtudományok tanára lett; 1859. visszatért Milanóba s a Lombardia c. hírlapot szerkesztette ; 1861—76. tagja volt a parlamentnek és 1867— 1869-ig közoktatásügyi miniszter. Munkái: Delle imposta sulla rendita e del capitale in Inghiterra e negli Stati Uniti (Torino 1856, 2 köt.); Studi constituzionali (Milano 1860); Delle forme parlamentari (u. o. 1865); Vita di Federico H. il Grande (u. o. 2 köt., 1874—76); Il regno di Federico II. di Prussia (2 köt., Róma 1879—80); Nuovo vocabolario della lingua parlata (1869, s. k.). 2. B., Ernesto di, olasz politikus, szül. San Biagio di Callaltában (Treviso) 1845., jogot végzett és 1886. képviselővé választották. 1901 febr. a kincstári tárcát nyerte el Zanardelli kabinetjében. 1903 okt. visszalépett.. Brogniart, 1. Brongniart. Brogyán, kisk. Bars vm. oszlányi j.-ban, (1910) 801 tót és magyar lak., postahivatal, u. t. Nagybélicz. Brohan, 1. Joséphine Félicité Augustine, francia színésznő, szül. Párisban 1824., megh. u. o. 1893. Színpadra 1841. lépett a Comédie Françaiseban, miután a konzervatóriumban 1840. megnyerte az első díjat. 1868-ig maradt e színház tagja, szubrett-szerepekben utólérhetetlen volt. Nagyszámú szerepei közül legkiválóbbak voltak: Dorine a Tartuffeben, Toinette a Képzelt betegben és Suzanne (Zsuzsi) Figaro házasságában. Suzanne álnéven 1851. szellemes tárcákat is írt a Figarónak; írt ezenkívül több egyfelvonásost: Compter sans son hôte; Quitte ou double; Qui femme a guerre a stb. — 2. B, Emmie Madeleine, az előbbinek nővére, szintén a Comédie Française tagja, szül. 1833., megh. 1900. Előbb társalgási, majd anyaszerepekben tünt ki. 1854. Uchard Mario íróhoz ment nőül, de rövid idő múlva elvált tőle. Broick, több helységnek neve a porosz Rajnatartományban. 1. B., Düsseldorf kerületben, a Ruhr partján, (1900) 7469 lak., vasúti gép-, papir-, cellulóze- és kötélgyártással. Legutóbb bekebelezték Mühlheimbe. — 2. B., közs. Aachen kerületben (1905) 3286 lak. Brokát (pl. broccato, franc, brocard), ábrás szelyemszövet(l. Ábrás szövet) erősen kiemelkedő mintázattal. Régebben B.-nak csak az arannyal és ezüsttel mintázott szövetet nevezték, ha pedig Brokát