Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Dietrichstein-Mensdorff - Dietrich und seine Gesellen - Dietricy - Dietsch - Dietz - Dietz - Dietz - Dietzeit - Dietzel
Dietrichstein 1638 - ellenszenvét. Mint hadvezér is szerencsét próbált. Midőn Bocskay előhada (1665) Morvaország széleit háborgatta,D. lovashad élén Szakolcz a magyar határszéli várost kerítette hatalmába. II. Rudolf annyira megkedvelte, hogy Morvaország kapitányává és a titkos tanács elnökévé nevezte ki (1607). Mátyás császár előtt is kegyben állott. 1618-ban az alkotmányos és protestáns párt által gyűlölt bíborosnak Bécsbe kellett menekülnie, de a császári hadaknak a Fehérhegyen (1620 nov. 8 ) kivívott gyözedelmével D. nemcsak birtokait kapta vissza, hanem Morvaország kormányzójává, illetőleg helytartójává és csász főbiztossá is kinevezték. Morvaországban vasszigorral vitte keresztül a protestánsok erőszakos megtérítését. Részt vett még a Nikolsburgban a császár és Bethlen Gábor között folytatott békealkudozásokban. 1624-ben a császár birodalmi herceggé tette, 1635. Protector Germaniae címmel ruházta fel, 1636. pedig osztrák helytartójává nevezte ki. V. O. Voigt, Leben des Fürsten und Kardinals von D. (Leipzig 1792). Korrespondenz mit dem Hofkriegsrathspraesidenten Collalto 1623—30-ból (kiadta Trampler, Wien 1873). 3. D., Franz Josef, herceg, szül. 1767 ápr. 28., megh. 1854 júl. 10. Az osztrák hadseregben szolgált s 1800. Moreauval a parsdorfi fegyverszünetet kötötte. 1809-ben Ferenc főherceg, a későbbi modenai hercegnek főudvarmestere volt s azután, a bécsi békéig, mint udvari biztos működött Galíciában. 4. D.Nikolsburg, Hugó, herceg, Mensdorff-Pouilly gróf, cs. és kir. szolg. kir. vezérőrnagy, ő felségének volt szárnysegédje,Mensdorff-Pouilly Sándor gróf külügyminiszter (1. o.) fia, szül. Prágában 1858 dec. 19. Mint önkéntes lépett a hadseregbe s a hadiiskola elvégzése után a vezérkarhoz osztották be. 1889-ben százados, 1895. Őrnagy, 1897. alezredes, 1900. ezredes lett, 1906. nyugalomba lépett s ekkor megkapta a titkos tanácsosi címet. 1881 óta cs. és kir. kamarás, 1907. az aranygyapjasrend lovagja lett. 1892 júl. 27. nőül vette Dolgoruky Olga Alexandrovna orosz hercegnőt. Nővére Mensdorff-Pouilly Klotild grófnő, Apponyi Albert gróf felesége. 5. D., Moritz Josef Johann gróf, szül. Bécsben 1775 február 19., megh. 1864 augusztus 27. Osztrák szolgálatba lépett és Nápolyban 1798. francia fogságba került. 1815—31-ig a reichstadti herceg nevelője, azután pedig a bécsi udvari színház és a császári könyvtár igazgatója volt.1848-ban nyugalomba vonult. Fia, Josef Moritz, aki 1801 júl. 4. szül., még apja életében, 1852. meghalt, ő volt az ősrégi nemzetség utolsó férfisarja. 1837—48-ig mint osztrák követ működött a karlsruhei, brüsszeli és londoni udvarnál. V. O. Weidmann, Moritz Graf v. D., sein Leben und Wirken, aus seinen hinterlassenen Papieren dargestellt Wien 1867). G. D., Pankraz von, ki 1483. hősiesen védelmezte ősi karintiai várát Hunyadi Mátyás hadserege ellen, de végre kénytelen volt a várat a magyaroknak átadni, kik azt lerombolták. Megh. 1508 szept. 4. 7. D., Siegmund, szül. 1484., megh. Finkensteinban 1533 máj. 20. Korán került I. Miksa udvarába (kit a hagyomány atyjának is nevez), aki rendkívül megkedvelte. Harcolt Velence (1514) és a lázongó szíriai pórok ellen, akik azonban 1525, Schladming mellett elfogták és Werfenbe vitték, honnan csak hű zsoldosai szabadították ki. Fiaiban a hollenburgi család két ágra szakadt: a) Siegmund Georg megalapítá az osztrák ágat, mely 1651. birodalmi grófságra, 1684. pedig birodalmi hercegségre emeltetett, s melynek férfiága 1826. halt ki; b) Adam pedig megalapítá a nikelsburgi hercegi ágat. Dietrichstein-Mensdorff, grófi család, 1. Mensdorff-Pouilly, Ietrichs und seine Gesellen (e címekkel is: Dietrichs Drachenkampfe, Dietrichs erste Ausfahrt, Virginal), a német hősmonda köréből vett történeteknek költői földolgozása, mely a fiatal Berni Detre első kalandjait beszéli el, főleg Virginal, a tiroli királynő kiszabadítását. Kiadta: Zupitza (Deutsches Heldenbuch V., 1870). Dietrich, német festő, 1. Dietrich, 3. Dietsch, Rudolf, német filológus és történetíró, szül. Mylauban 1814 márc. 16., megh. Stötteritzben 1875 dec. 29. Grimmában 1840-től tanár, 1886-tól igazgató volt. Kiadta: Eutropiust, Herodotost, Cicero leveleit, Nepost. Legjobb Sallustius-kiadása (1843—46, 2 köt., 1859); történeti művei közül kiválik a Lehrbuch der Geschichte (1847—51, 3 köt., a források idézésével, 3. kiad. 1869). Társszerkesztője volt a Jahrbücher für Philologie und Pädagogik-nak. Dietz, porosz város, 1. Diez. Dietz Sándor, botanikus, 1. Mágocsy-Dietz. Dietz, Feodor, német festő, szül. Neunstettenben 1813 máj. 31., megh. 1870 dec. 18. A müncheni akadémián tanult. Nagyobbára csataképeket festett, melyek tárgyát részben a történetből, részben korának eseményeiből merítette. Részt vett 1848. a schleswig-holsteini háborúban s 1870. a francia hadjáratban is, miközben meghalt. Csataképei közül, melyek a XIX. sz.-ban a legkedveltebb ilynemű művek közé tartoztak, említendők: I. Napoleon éjjeli csapatszemléje (1853), melyet III. Napoleon vásárolt meg; Heidelberg pusztulása (Karlsruhe 1856, Kunsthalle); Belgrád bevétele Max Emmanuel bajor választófejedelem által (München, Maximilianeum); Blücher útban Páris felé (Berlin, Nationalgalerie) stb. Dietzeit (növ.), kálciumjodát és kálciumkromát kettős sója 7Ca(108)s.8CaCr04, sötét aranysárga párhuzamos rostos halmazok; a rostok monoklin szimmetriát mutatnak. Előfordul: Oficina Lautaronál az Atacama-sivatagban. Dietzel, 1. Heinrich, német nemzetgazdasági író, szül. Lipcsében 1857 jan. 19. Miután agrárpolitikai kutatások céljából beutazta Olaszországot, 1885. a dorpati egyetemre tanárrá nevezték ki, mely állását 1890. a bonni egyetem államtudományi tanszékével cserélte föl. Ueber das Verhaltniss der Volkswirtschaftslehre zur Socialwirtschaftslehre (1882); Theoretische Socialökonomik (1895) és Das Producenteninteresse der Arbeiter und die Handelsfreiheit (1903) c. művein kívül a Zeitschrift f. Staatswiss. és a Jahrbuch für Nationalökonomie etc. c. folyóiratokban jelent meg több tanulmánya. Dietzer