Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Domaniczky - Domániumok - Domanizs - Domanovszky - Domány - Domaslovec - Domásnya - Domašov - Domaszék - Domaszewski - Domatium
Domaniczky — 668 — javakat értjük alattok, amiket a német Reichsgut név jelez. L. Államjavak, Kamaravagyon és Koronajavak. Domaniczky István, honvédezredes, szül. Váczon 1889 okt. 3., megh. Budapesten 1906.1859-ben a tüzérséghez sorozták. 1869 ban a honvédelmi minisztériumba rendelték, ahol 1892. szolgált, ekkor gyógyíthatatlanul megbetegedvén, nyugállományba vonult. Az ő vezető közreműködésével jelent meg az 1892. és 1895. kiadott Magyarnémet és német-magyar katonai szótár. A legelső magyar fegyvertant is,ő írta. Számos cikke egybegyűjtve a Katonai Értekezések című műben adatott ki. Értekezésein kívül az Állami szertartások című művet írta. 1864. és 1865. mexikói császári testőr volt, de mivel tüzérségünk állományában megmaradt, 1866-ban részt vett az olaszországi hadjáratban is. Az 1870—71-iki iskolai évben a pesti egyetemen a hadtudományok rendkívüli tanára volt, továbbá, mint a mérnök- és építész-egyesület választmányának tagja, több évig élénk részt vett ez egyesület tudományos működésében és tárgyalásaiban. Domániumok: 1. Államjavak. Domanizs, 1. Demény. Domanovszky, I. Endre, filozófiai író, szül. Tótkomlóson, Békés vm.-ben, 1817 nov. 17., megh. Budapesten 1895 ápr. 18. Felsőbb tanulmányait a selmeci ág. ev. líceumban kezdte és Pozsonyban folytatta. 1843-ban Hallóba ment, ahol Erdmannak, a filozófia híres történetírójának tanítványa volt. Szarvason, Sopronban tanárkodott. 1876-ban a nagyszebeni akadémiához mint a filozófia rendes tanára került. 1887-ben nyugalomba vonult, 1871 óta az akadémia tagja. Tanügyi és filozófiai értekezésein kívül megírta: A bölcsészet története (1870—1890, 4 köt.) c. művet, melyben az ókort, az egyházi atyák korát, a skolasztika s a renaissance korát dolgozta föl. Három izben kapta érte az Akadémiától a Marczibányi mellékjutalmat. 2. D. Sándor, az előbbinek fia, szik. 1877. Nagyszebenben. 1899-ben Pozsonyban főreálisk. tanár lett, 1904. a budapesti keresk. akadémia tanárává nevezték ki; 1909 óta egyetemi magántanár. Főképen Árpádkori történelmi és régi magyar kútfőtanulmányokkal foglalkozott. Művei: a Dubniczi krónika (1899); a Budai Krónika (1902); a Pozsonyi krónika és a kisebb latin nyelvű szerkesztések (1905); Mügérn Henrik német nyelvű krónikája és a rímes krónika, (1907); Kézai Simon mester krónikája (1907); írt történelmi tankönyveket is. Domány (azelőtti román), kisk. Krassó-Szörény vm. resiczai j.-ban, (1910) 1192 oláh, német és olasz lak., u. p. és u. t. Resicza. Az osztr.-magy. államvasút-társaságnak itt kőszénbányája van, melynek szene nagyon tiszta, de lágy és csak kevés darabos szenet ad. 1909 jún. 15. a bányában robbanás következtében nagy szerencsétlenség történt. Domaslovec, adók. Zágráb vm. samobori j.ban, (1916) 1563 horvát-szerb lak.,vasúti állomás, u. p. és u. t. Samobor. Domásnya (azelőtt: Domasnia), kisk. Krassó-Szörény vm. teregovai j.-ban, (1910) 2127 oláh lak. Vasúti állomás, táviróhivatal, postaügynökség. 1695-ben Thököly emberei felégették a községet, 1717. újból leégett, 1773., midőn az oláh zászlóalj szerveztetett, D. is katonai kormányzás alá került. Domasov, morvaországi város, 1. Domstadtl, Domaszék, Szegedhez tartozó telep Csongrád vm.-ben, (1900) 2191 lak., u. p. Szeged, u. t. Kiskundorozsma. Domaszewski Alfréd, filológus, szül.Temesvárott 1856 okt. 30. Tanulmányait Bécsben végezte 1875—79-ig, u. o.1879—81-ig az archeológiai epigráfiai szeminárium tanársegéde, 1880—82-ig pedig gimnáziumi tanár volt. 1882 —83-ig a berlini szobrászati muzeumban dolgozott,1884— 87-ig az udvari éremgyüjtemény segédőre volt. 1887-ben a heidelbergi egyetemen az ókori történelem rendkívüli, 1890. pedig rendes tanára lett. 1882-ben a berlini akadémia megbízásából Humánnal együtt Kis-Ázsiában a Monumentum Ancyranum és a bogharköti szobrok tanulmányozásával foglalkozott. 1885—91 nyarán Magyarországon és a Balkán-félszigeten a Corpus inscriptionum latinarum számára végzett kutatásokat. 1897 és 1898 tavaszán Arábia (Petra) egykori római provinciát utazta be. Fő művei: Die Fahnen im römischen Heere (Wien 1885); kiadta: Liber de munitionibus castrorum (u. O. 1887); Die Religion des römischen Heeres (Trier 1895); Die Markussäule (Petersen B.-vel, München 1895); a Corpus inscriptionum latinarum III. pótkötete (Mommsennel és Hirschfelddel); Marquardt Römische Staatsverwaltungját átdolgozta Dessauval (Leipzig 1884, 2 köt); die Rangordnung des röm. Heeres (1908); Abdhandlungen zur römischen Religion (1909); Groschichte der römischen Kaiser (Leipzig 1909, 2 köt.); Idomatium (újlat.), Lundström értelmezése szerint valamely növényrészen való sajátságos berendezés vagy átalakulás, amely más organizmusok számára tartózkodást vagy állandó lakást biztosít. Ezek, mint mutualisztikus együttélők (symbionták) az általuk lakott növénnyel kölcsönösségben élnek és életük egy jelentős részét töltik a növényen vagy a növényben. Az általuk lakott vagy tartózkodásra használt és nem beteg féfWi /fin.1 1. ábra. A hárs levele fonákjának orzugában szőrszálak (szakáll) alkotta akarodomatium. 15-ször nagyítva. Domatium