Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Dombostelek - Dombostelep - Dombóvár - Dombrád - Dombró - Dombrovány - Dombró vármegye - Dombrowa - Dombrowka - Dombrowski - Dombszög - Domburg - Dombvirág - Dome book - Doméne - Domenichino
Dombostelek — 671 — Dombostelek, kisk. Bereg vm. szolyvai j.-ban, (1916) 585 rutén lak.; u. p. és u. t. Polena. Dombostelep, Alsókalocsához tartozó telep Máramaros vm. ökörmezői j.-ban, (1900) 609 lak.; u. p. Alsókalocsa, u. t. Ökörmező. Dombóvár (azelőtt: Ó-D.), nagyk. Tolna vármegye dombóvári j.-ban, (1910) 6777 magyar lak.,a budapest—fiumei és D.—báttaszék—szegedi vasúti vonalak csomópontja, posta-, táviró- és telefonhivatallal. Van takarékpénztára, önsegélyző egylete, tégla- és zsindelygyára, tégla- és agyagcsőgyára, műmalma, élénk kereskedése gabonával, borral és gyümölccsel. Forgalma élénk. D. várát a XVI. sz. elején a Kapos folyó egyik bozótszigetén vásáros-dombói Dombay Pál jogtudós építette. A mohácsi vész után elfoglaltatott s egy basa székhelye len; ma csak romjai vannak meg. D. ma az Esterházy herceg egyik uradalmának feje. Templomának szentélye a tizszög öt oldalával zárótik, de átalakíttatott. Egykori cisztercita apátsága D.-tól É.-ra a Kapos mentén volt. V. ö. Hőke Lajos, D. (Fővárosi Lapok 1887. 70. sz.). L. még Új-Dombóvár. Dombrád, nagyk. Szabolcs vm. kisvárdai j.-ban, (1910) 5026 magyar lak., népbank, tejszövetkezet, csendőrörs, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal. Dombró, kisk. Torda-Aranyos vm. felvinczi j.-ban, (1910) 826 oláh lak., u. p. és u. t. Felvincz. Dombrovány, kisk. Bihar vm. vaskohi j.-ban, (1910) 309 oláh lak., kik fazekasipart űznek; postahivatal, u. t. Szudrics. Dombró vármegye (másként Dubrava), jelenleg Belovár vm.-nek egy része. A D-i kerületet (comitatus) Szt. László adományozta a zágrábi püspöknek. Az első alispánt 1193. említik okleveleink, 1487 óta a törökök pusztításai érték a vmegyét; a XVI. sz.-ban betelepített oláhok is pusztították. V. ö. Pesty Frigyes: Régi eltűnt vármegyék II. kötet. Dombrowa v. Dabrowa, járási székhely Galíciában, 1. Dabrowa. Dombrowka, két falu Oppeln porosz kerületben. Klein-D. 1905 óta Eichenau (1.0.) néven szerepel, Gross-D. pedig az orosz határon fekszik. (1910) 3594 lakosa főképpen ólombányászattal foglalkozik. Dombrowski, 1. Ernst Ritter von, erdészeti író, D. Raoul fia, szül. Ullitz várában (Csehország) 1862 szept. 7. 1878-ban a hainburgi utászkadetiskolába lépett, melyet 1881. szombaja miatt elhagyott, mire természettudományi tanulmányoknak szentelte magát. Egy ideig Blasewitzban, Drezda mellett élt mint a Weidmann c. lap szerkesztője, később Reuss herceg szolgálatába állott Greizben. Művei: Die mittelalterliche Jagdlitteratur Frankreichs (1886); Geschichte der Beitjagd (1887); Altdeutsches Weidwerk (sköt, 1877); Die Geweihbildung des Rothlisches (1889); írt novellákat is: Das Opfer (1888) és Gertrúd (1889). 2. D. (Dabrowski) János Henrik, lengyel tábornok, szül. Piorszovicén 1755 aug. 29., megh. Wina-Gorában (Posen) 1818 jún. 6. Részt vett Kosciusko oldala mellett az 1794-iki lengyel felkelésben, majd ennek leveretése után francia szolgálatba lépett s Milanóban egy lengyel légiót toborzott. Kitűnt az 1798—1801-iki itáliai harcokban ,valamint később 1806—1813. Napoleon összes háborúiban. Napoleon bukása után Sándor cár szenátorrá és lovassági tábornokká nevezte ki; 1816. winagorai jószágára vonult vissza. Itáliai harcairól irott műve (Histoire des légions polonaises en Italie) halála után 1829. jelent meg Párisban. 3. D., Jaroszláv, lengyel forradalmár, szül. Volhyniában 1835., megh. Párisban 1871 máj. 24. 1860— 61-ben Garibaldival együtt harcolt Nápolyban, 1863. a lengyel felkelők soraiban küzdött. A felkelés leveretése után Párisba menekült s csatlakozott az 1871 márc. 18. kitört kommunista forradalomhoz. A kormánycsapatokkal vívott harcokban annyira kitűnt, hogy máj. 9. az összes kommunista csapatok parancsnoka lett s mint ilyen esett el máj. 24. az utolsó utcai harcban. 4. D., Raoul Ritter von, D. János Henrik unokaöccse, német író, szül. Prágában 1833 jún. 3., megh. Bécsben 1896 szept. 3. Egy ideig az osztrák hadseregben szolgált és felvitte az alezredességig, azután a hohenheimi akadémián gazdaságtant és erdészettant tanult és nagyobbszerű utazás után ullitzi és jesnai birtokaira vonult Csehországba.1878.udvari főerdőmesternek hívták meg az udvari vadászatokhoz; 1883. a magánéletbe vonult vissza. Művei: Harmvolle Lieder und hannlose Gedanken (névtelenül, 1862); Die Urproduction und Industrie gegenüber den Forderungen unserer Zeit (2. kiad., 1871); Das Reh (1876); Das Edelwild( 1878); Der Fuchs (1883); Splitter (1884); Lehr-und Handbuch für Berufsjäger (2. kiad., 1888); Chronik der Jagdheute, Waldbrevier (1885); Der Wildpark (1885) Die Geweihbildung der europ. Hirseharten (1885). 1886—93-ig D. számos más szakíróval az Allgemeine Encyclopädie der gesamten Forst- u. Jagdwissenschaften című munkát (8 köt.) szerkesztette. A Handbuch der Forstwissenschaft (1888) című munkában tőle való a Jagd című fejezet, mely külön is megjelent: Jagd und Jagdrevier (1890). Dombszög, kisk. Zólyom vm. nagyszalatnai j.-ban, (1910) 757 tót lak., u. p. Végles p. u., u. t. Nagyszalatna. Domburg, falu és tengeri fürdő Walcheren szigetén, Seeland németalföldi tartományban, 15 km.-nyire Middelburgtól, (1910) 1188 lak., szép sétahelyekkel.Mellette 1647, a tenger fenekén egy régi templom romjait és köztük több feliratot fedeztek fel. Dombvirág (növ.), 1. Bunias, Dome book (ang., lat. liber judicialis), Alfréd angolszász király alatt készült s a szokásjog feljegyzését tartalmazó jogkönyv. Alfréd királyt innen nevezték legum anglicanarum conditor-nak (az angol törvények megállapítója). Doméne v. Omene (németül: Schwarzsee), tó Fribourg svájci kantonban, 20 km.-nyire Fribourgtól, 1056 m. magasban. A 12 m. mély 044 km területű tóba a Singine Chaude torkollik be. Ny-i. partján van a D.-i fürdő, amelynek kénes vizét különösen reumatikus- és bőrbajok ellen használják. Domenichino, tkp. Domenico Zampieri, olasz festő, szül. 1581 okt. 21. Bolognában, megh. 1641 ápr. 6. Nápolyban. Szülővárosában Dionysius Domenichino