Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)
D - Donáth - Donati - Donati - Donatia - Donatio - Donatio ante nuptias - Donatio Constantini
Donáth 1681 — 1875 és Innsbruck 1887); Müntz (Páris 1885); Gavallucci (Milano 1886); Schmarsow (Boroszló 1886); Pastor (Giessen 1892, új kiad. Berlin 1906); Éber (Budapest 1908); Meyer (Bielefeld-Leipzig 1903); Schottmüller (München 1904); Schubring (Stuttgart 1908) mOnOgráfiáit. Donáth, J. Gyula, orvostanár, szül. Baján 1849 dec. 3. Tanulmányait Bécsben és Innsbruckban végezte, ahol 1873. orvosdoktorrá avatták. U. i., aztán Bécsben és Grácban tanársegéd volt, 1877. pedig a gráci műegyetemen a fizikális kémiából magántanár. Az 1877—78-iki orosz-török háborúban vezette a kazanliki sebészeti lazarettet. 1878— 1883-ig Baján, mint gyakorló orvos, 1883—85-ig külföldön, Westphal, du Bois-Reymond, Helmholtz, Virchov laboratóriumaiban Berlinben, Charcot klinikáján Párisban működött. 1885 óta Budapesten ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytat, 1902-ben a Szt. István kórház idegosztályának főorvosává nevezték ki. 1903-ban az ideggyógyászatból magántanári képesítést, 1908. rendkívüli egyetemi tanári címet nyert. D. irodalmi munkássága rendkívül sokoldalú, az idegkór- és gyógytan és a pszichiátrián kívül kiterjed a kémiára, gyógyszertanra, szemészetre, belorvoslásra, bakteriológiára stb. 1891 óta a havonkint megjelenő Klinikai füzetek szerkesztőtulajdonosa, 1908 óta főszerkesztője a német, francia és angol nyelven megjelenő Epilepsia című folyóiratnak. Dolgozatainak, monográfiáinak száma jóval meghaladja a 250-et, amelyek magyar, német, francia, angol és amerikai folyóiratokban jelentek meg. D. a magyarországi alkoholellenes mozgalom egyik vezetője, az absztinens orvosok egyesületének megalakulása óta elnöke. Sok külföldi folyóirat munkatársa. 2. D. Gyula, szobrász, szül. 1850 márc. 13. Budapesten, megh. u. o. 1909 szept. 27. Rendszeres szobrászati tanulmányait 1867. kezdte Münchenben, s azután Bécsben és Drezdában is, hol mint tanítvány, hol mint segédmunkás dolgozott Hertelnél, Sempernél, Wagmüllernél. Korán kezdett szerepelni a nyilvánosság előtt, mint dekoratív szobrász. Az 1873-iki bécsi kiállítás főkapujának szobrászati dísze tőle való, 1880-tól kezdve pedig, mikor már Budapesten telpedett le, egész sor dekoratív szobrot készített: az Operaház számára Arezzo-t és Porgolese-t, a honv. minisztérium palotája számára Zrínyit; a Vigadó számára Füredit, mint a magyar népdal megszemélyesítőjét (1882); az Andrássy-úti Krausz-palota számára művészi kutat (1884). Igazi erejét a 90-es évek óta érvényesítette, midőn Huszár Adolf síremlékével (készült 1893.) megnyitja temetői szobrainak nagy és díszes sorát. Csakhamar őt tartották e műfaj legkiválóbb mesterének s rábízták Ligeti Antal síremlékét (1896); Petényiét (1898); Kammermayer és Vajda sírját (1899); Csemegi (1900), Lipthay (1902), Teleszky (1904) s mások síremlékét (valamennyi a budapesti Kerepesitemetőben). D. nagy mintázó készségével párosult bizonyos szimbolikus él is, ami kiválóan alkalmassá tette őt efajta feladatok megoldására. Nagyobb emlékművei elseje a Bánhidán a millennium emlékére felállított óriási méretű Turul (rézből trébelve, maga a madár 21 m. magas) s egy kisebb Turul, hasonlóan réztrébelés a budai kir. várban (1903). Ugyanebben az évben leplezték le Bártfán Erzsébet királyné szobrát (bronz) s utóbb a király által a nemzetnek adományozott tíz szobor egyikét, Werpőczyt (Budapest, márvány). De nemcsak mint szobrász, hanem személyes tulajdonságainál fogva is egyik tipikus alakja volt a budapesti művésztársaságnak, amelynek ő volt mintegy kovásza. Ezernyi adoma szól tréfás ötleteiről, melyekkel magános, igénytelen életét fűszerezte. I Donati, 1. Donátok. Donáti, 1. Gesare, olasz novellaíró, szül. Lugoban 1826 szept. 27., élénk részt vett az 1848-iki felkelésben (írt akkor egy röpiratot is: Una parola agl' Italiani), azután újságíró volt Firenzében, 1859. pedig hivatalnok a közoktatásügyi minisztériumban. Szerkesztette volt a következő lapokat : L'Eco D'Europa, Lo spettatore, L'Indicatore letterario, L'Independenza italiana; legjelentékenyebb munkája: Dizionario della giurisprudenza toscana dal 1800 al 1850 (1851—53); kedvelt elbeszélései: Per un gomitolo ; Arte e natura ; Diritto e rovescio (Fir. 1858); Povera vita (Milano 1874); Foglie secche (u. o. 1874); Buon anno novelle e fantasie (u. o. 1875); Flora Marzia, Storia di mezzo secolo (1876) ; Rivoluzione in miniatura, 1847—49 (u. o. 1876); La Signora Manfredi (Verona 1884). 2. D., Giambattista, olasz csillagász, szül. Pisában 1826 dec. 16., megh. 1873 szept. 20. Több üstököst fedezett fel, köztük a nagy 1858 VI-ot is, mely D. nevét viseli. 1864-ben igazgatója lett az arcotiii (Firenze mellett) obszervatóriumnak. Donatia Forst. (növ.), a Saxifragaceae család génusza két fajjal a déli földtekén. Az antarcticus erdős vidék sűrűn leveles, gyepet alkotó növényei, bőrnemű, szálas, hegyes levelekkel és fehéres ülő virágokkal. Az egyik Dél-Chilében, a másik Új-Zéland hegyein honos. Donatio (lat.), 1. ajándékozás, az a vagyoni juttatás, mellyel az egyik fél a maga vagyonából a másikét gyarapítja, azzal a megegyezéssel mindkét fél részéről, hogy a gyarapítás ingyenes, melyet peres úton követelni nem lehet (nullo iure cogente). Az ajándékozás Justinianus szerint történhetik elengedéssel (liberando), tulajdonbaadással (dando), sőt igéréssel is (promittendo), melyet beperesíthetővé tett a keresztény egyházak s alapítványok érdekében. Az ajándékozás nem érvényes a hitvestársak közt. Az ajándékozást korlátozza a lex Cincia. Az 500 aranynál nagyobb ajándék bejelentendő (insinuatio). Az ajándékozás visszavonható a háládatlanság következtében. — 2. D. a. m. adomány, D. regia a. m. királyi adomány, D. palatinalis a. m. nádori adomány, D. de manibus regiis a. m. királyi kézből történt és D. litigiosa a. m. peres adomány. D. pura a. m. tiszta, D. mixta a. m. vegyes adomány. D. mortis causa, halál esetére ajándékozás. L. még Adományrendszer. Donatio ante nuptias, a jegyesek közti ajándékozás, a házasság megkötésének reményében. Donatio Constantini (lat.) a. m. Constantinus császár adománya. Valószínűleg a VIII. sz. Donatio Constantini