Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

D - Donáth - Donati - Donati - Donatia - Donatio - Donatio ante nuptias - Donatio Constantini

Donáth 1­681 — 1875 és Innsbruck 1887); Müntz (Páris 1885); Gavallucci (Milano 1886); Schmarsow (Boroszló 1886); Pastor (Giessen 1892, új kiad. Berlin 1906); Éber (Budapest 1908); Meyer (Bielefeld-Leipzig 1903); Schottm­üller (München 1904); Schubring (Stuttgart 1908) m­OnOgráfiáit. Donáth, J. Gyula, orvostanár, szül. Baján 1849 dec. 3. Tanulmányait Bécsben és Innsbruckban végezte, ahol 1873. orvosdoktorrá avatták. U. i., aztán Bécsben és Grácban tanársegéd volt, 1877. pedig a gráci műegyetemen a fizikális kémiából magántanár. Az 1877—78-iki orosz-török háború­ban vezette a kazanliki sebészeti lazarettet. 1878— 1883-ig Baján, mint gyakorló orvos, 1883—85-ig külföldön, Westphal, du Bois-Reymond, Helm­holtz, Virchov laboratóriumaiban Berlinben, Char­cot klinikáján Párisban működött. 1885 óta Buda­pesten ideg- és elmeorvosi gyakorlatot folytat, 1902-ben a Szt. István kórház idegosztályának főorvosává nevezték ki. 1903-ban az ideggyógyá­szatból magántanári képesítést, 1908. rendkívüli egyetemi tanári címet nyert. D. irodalmi munkás­sága rendkívül sokoldalú, az ideg­kór- és gyógytan és a pszichiátrián kívül kiterjed a kémiára, gyógy­szertanra, szemészetre, belorvoslásra, bakterioló­giára stb. 1891 óta a havonkint megjelenő Kli­nikai füzetek szerkesztőtulajdonosa, 1908 óta fő­szerkesztője a német, francia és angol nyelven megjelenő Epilepsia című folyóiratnak. Dolgo­zatainak, monográfiáinak száma jóval meghaladja a 250-et, amelyek magyar, német, francia, angol és amerikai folyóiratokban jelentek meg. D. a magyarországi alkoholellenes mozgalom egyik vezetője, az absztinens orvosok egyesületének megalakulása óta elnöke. Sok külföldi folyóirat munkatársa. 2. D. Gyula, szobrász, szül. 1850 márc. 13. Budapesten, megh. u. o. 1909 szept. 27. Rendsze­res szobrászati tanulmányait 1867. kezdte Mün­chenben, s azután Bécsben és Drezdában is, hol mint tanítvány, hol mint segédmunkás dolgozott Hertelnél, Sempernél, Wagmüllernél. Korán kez­dett szerepelni a nyilvánosság előtt, mint dekora­tív szobrász. Az 1873-iki bécsi kiállítás főkapujá­nak szobrászati dísze tőle való, 1880-tól kezdve pedig, mikor már Budapesten telpedett le, egész sor dekoratív szobrot készített: az Operaház szá­mára Arezzo-t és Porgolese-t, a honv. miniszté­rium palotája számára Zrínyit; a Vigadó szá­mára Füredit, mint a magyar népdal megszemé­lyesítőjét (1882); az Andrássy-úti Krausz-palota számára művészi kutat (1884). Igazi erejét a 90-es évek óta érvényesítette, midőn Huszár Adolf sír­emlékével (készült 1893.) megnyitja temetői szob­rainak nagy és díszes sorát. Csakhamar őt tar­tották e műfaj legkiválóbb mesterének s rábízták Ligeti Antal síremlékét (1896); Petényiét (1898); Kammermayer és Vajda sírját (1899); Csemegi (1900), Lipthay (1902), Teleszky (1904) s mások síremlékét (valamennyi a budapesti Kerepesi­temetőben). D. nagy mintázó készségével páro­sult bizonyos szimbolikus él is, ami kiválóan al­kalmassá tette őt efajta feladatok megoldására. Nagyobb emlékművei elseje a Bánhidán a millen­nium emlékére felállított óriási méretű Turul (rézből trébelve, maga a madár 21 m. magas) s e­gy kisebb Turul, hasonlóan réztrébelés a budai kir. várban (1903). Ugyanebben az évben leplez­ték le Bártfán Erzsébet királyné szobrát (bronz) s utóbb a király által a nemzetnek adományozott tíz szobor egyikét, Werpőczyt (Budapest, már­vány). De nemcsak mint szobrász, hanem szemé­lyes tulajdonságainál fogva is egyik tipikus alakja volt a budapesti művésztársaságnak, amelynek ő volt mintegy kovásza. Ezernyi adoma szól tréfás ötleteiről, melyekkel magános, igénytelen életét fűszerezte. I Donati, 1. Donátok. Donáti, 1. Gesare, olasz novellaíró, szül. Lugo­ban 1826 szept. 27., élénk részt vett az 1848-iki felkelésben (írt akkor egy röpiratot is: Una pa­rola agl' Italiani), azután újságíró volt Firenzében, 1859. pedig hivatalnok a közoktatásügyi minisz­tériumban. Szerkesztette volt a következő lapo­kat : L'Eco D'Europa, Lo spettatore, L'Indica­tore letterario, L'Independenza italiana; legjelen­tékenyebb munkája: Dizionario della giurispru­denza toscana dal 1800 al 1850 (1851—53); ked­velt elbeszélései: Per un gomitolo ; Arte e na­tura ; Diritto e rovescio (Fir. 1858); Povera vita (Milano 1874); Foglie secche (u. o. 1874); Buon anno­ novelle e fantasie (u. o. 1875); Flora Mar­zia, Storia di mezzo secolo (1876) ; Rivoluzione in miniatura, 1847—49 (u. o. 1876); La Signora Manfredi (Verona 1884). 2. D., Giambattista, olasz csillagász, szül. Pisá­ban 1826 dec. 16., megh. 1873 szept. 20. Több üstököst fedezett fel, köztük a nagy 1858 VI-ot is, mely D. nevét viseli. 1864-ben igazgatója lett az arcotiii (Firenze mellett) obszervatóriumnak. Donatia Forst. (növ.), a Saxifragaceae család génusza két fajjal a déli földtekén. Az antarcticus erdős vidék sűrűn leveles, gyepet alkotó növényei, bőrnemű, szálas, hegyes levelekkel és fehéres ülő virágokkal. Az egyik Dél-Chilében, a másik Új-Zéland hegyein honos. Donatio (lat.), 1. ajándékozás, az a vagyoni juttatás, mellyel az egyik fél a maga vagyonából a másikét gyarapítja, azzal a megegyezéssel mindkét fél részéről, hogy a gyarapítás ingyenes, melyet peres úton követelni nem lehet (nullo iure cogente). Az ajándékozás Justinianus szerint tör­ténhetik elengedéssel (liberando), tulajdonbaadás­sal (dando), sőt igéréssel is (promittendo), melyet beperesíthetővé tett a keresztény egyházak s ala­pítványok érdekében. Az ajándékozás nem érvé­nyes a hitvestársak közt. Az ajándékozást korlá­tozza a lex Cincia. Az 500 aranynál nagyobb ajándék bejelentendő (insinuatio). Az ajándékozás visszavonható a háládatlanság következtében. — 2. D. a. m. adomány, D. regia a. m. királyi adomány, D. palatinalis a. m. nádori adomány, D. de manibus regiis a. m. királyi kézből történt és D. litigiosa a. m. peres adomány. D. pura a. m. tiszta, D. mixta a. m. vegyes adomány. D. mortis causa, halál esetére ajándékozás. L. még Adományrendszer. Donatio ante nuptias, a jegyesek közti ajándékozás, a házasság megkötésének remé­nyében. Donatio Constantini (lat.) a. m. Constan­tinus császár adománya. Valószínűleg a VIII. sz.­ Donatio Constantini

Next