Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

C, Cs - Csatló - Csatló-csarnokok - Csatlóereszték - Csatlók - Csatlókötél - Csatlórúd

. 6 Csatlakozás csat ki, melyben a korábbi végrehajtató érdeké­ben elrendelt árverésnek a csatlakozó végre­hajtató érdekében való megtartását is kimondja. 2. 6. A vasutak menetrendjének megálla­pítása alkalmával arra kell törekedni, hogy mind az utazó közönség, mind az áruszállítás ér­dekei megfelelő módon kielégítést nyerjenek és emellett a vasút gazdasági érdekei se szenvedje­nek sérelmet. Ez okból különösen arra kell figye­lemmel lenni, hogy a forgalom menetrendileg úgy állíttassék be, hogy a vonatösszeköttetés le­hetőleg folytatólagossá, azaz a C.-ok mentél köz­vetlenebbé tétessenek. Szükséges tehát, hogy a nemzetközi forgalomban utazók ép úgy, mint az egyes országok vasúthálózatán belül annak egyes körzeteiből a gócpontokhoz érkező utasok mindazokban az irányokban, illetve irányokból, melyek az illető C.-i állomásból ki-, ill. beágaznak, megfelelő, azaz közvetlen összeköttetést találja­nak. Ezért Európa csaknem összes vasutai éven­kint ú. n. európai menetrend-értekezletet tarta­nak, ahol a nemzetközi C.-ok az összes fontosabb érdekek figyelembevételével megállapíttatnak. A saját hálózatára nézve minden vasúti vállalat azonfelül a C.-okat a vidék helyi érdekeinek meg­felelőleg és a szomszédos pályákkal egyetértőleg állapítja meg, miáltal aztán úgy az átmeneti, mint a helyi forgalom tekintetében jogosan tá­masztható igények a lehetőség szerint méltá­nyos kielégítést nyernek. Avégből, hogy egyes vonatok kisebb mérvű késése dacára a C. mégis elérhető legyen, bizonyos várakozási idők vannak meghatározva. Ezen várakozási idő­ket meghaladó vonatkésések esetén beálló C.­mulasztás következtében némely utas anyagi kárt szenvedvén, a nemzetközi szerződés alap­ján létrejött törvényerővel bíró üzletszabály­zatban kimondatott, hogy: «A vonatok indulásá­nál avagy megérkezésénél netán felmerülő késé­sek alapján a vasút ellen semminemű igény nem támasztható. »­ Szabályozva van azonban, hogy a már megváltott jegy ára,bizonyos szabályok meg­tartása esetén, megtéríttessék. 3. 0. A nemzetközi táviró-hálózatban azokat a helyeket, hol két vagy több állam táviróvonalai egymáshoz csatlakoznak, C. pontoknak, viáknak nevezik. A csatlakozópontok a határszélen fekvő helység, hegyszoros vagy az ahhoz legközelebb fekvő távíróállomás után neveztetnek el. Csatló (lat. copula), az orgonában olyan gé­pezett berendezés, mellyel nagyobb műveknél 2—3—4­ billentyűzet összekapcsolható, úgy hogy egy billentyű nyomásával a fölötte és alatta lé­vők is lenyomódnak s a hozzájuk tartozó sípok megszólalnak. Egy 60 változatú, 5 osztályra épí­tett orgonamű 4000 sípja egyetlen billentyűzeten szólaltatható meg a főmanuálon. A felső, nyelv­síp, pozitiv és középművek billentyűzetei is külön egymással csatoltathatók. A pedálcsatolást külön szelepek eszközlik; ez esetben a billentyűk nem jönnek mozgásba. A nyolcad v. oktáv C.-nál min­den billentyűnyomás az illető hang nyolcadát is megszólaltatja, amivel nagy hatást idéz elő az orgonáló. — C­, 1. Szekér. Csatló­csarnokok (tenger.), 1. Hajókötélzet. Csatlóereszték, 1. Ereszték. Csatlók (ném. Büsteisen, ol. lande, franc. chaines, ang. plates, 1. az Árboc cikk képmellékle­­tén 22,13), rövid, de erős láncdarabok v. vas­rudak, melyek vitorláshajók külső oldalfalazatá­hoz erősítve (hadihajókon az oldalpárkányzatok ww. xx, yy deszkázatán átbujtatva), a törzscsar­nokoknak s patrácoknak (1, 13, 26) a hajótesttel való összeköttetésére szolgálnak. Csatlókötél (ném. Fangleine, pl. barbetta, franc. bosse, ang. painter), az a kötél, mellyel a csóna­kot v. dereglyét, ha nincsen éppen használatban, valahová megkötik, v. amelyen a csónakot von­tatják. Csatlórúd, a lokomotivoknál az a rúd, mely a kerekeket (forgató csapjaiknál fogva) a végből köti össze, hogy a hajtókerékkel együtt forogjanak s adhéziójuk a vontatóképesség fokozására fel­használtassák. A C.-ak a kapcsolandó kerekek szá­mához képest egy v. több darabból állanak s utóbbi esetben az egyes részek szilárdan összeköttetnek. A rudak fejeiben helyeztetnek el a forgató csapot övező fémágyak v. perselyek (1. az 1. és 2. ábrát). Régebben a C.-ak szárát gömbölyűre vagy laposra készítették, míg újabban mindinkább alkalmazzák a két oldalán kivájt rudakat (mint az ábrákból is látható), melyek ugyanazon szilárdság mellett csekélyebb súlyúak. A biztonság fokozására e ru­dakat lágy acélból, egy darabban kovácsolva ké­szítik, hogy a hegesztésből keletkezhető törések­nek illeje vétessék. Az 1. ábrán két darabból össze­tett 3 fejű C. látható (3 ággyal), közönséges há­rom csatlós teher-lokomotiv számára, a másik 1. ábra. Csapágyas csatlórúd. Csatlórúd

Next