Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

C, Cs - Csokonai-kör - Csokonai Lapok - Csokor - Csokta - Csóktábla - Csokta-muszkogi - Csokva - Csólesz - Csolnak - Csolnakos - Csolnok - Csolt - Csolt - Csoltmonostora

Csokonai-kör — 127 — értés miatt (1. Árkádia-per) meghiusult. 1822-ben felállították a kollégium könyvtártermében Fe­renczitől faragott márványszobrát, 1836. sírja fölé emléket állítottak, 1860. megjelölték szülő­házát, 1871 okt. 11. leleplezték a kollégium előtti téren szép ércszobrát, melyet Izsó Miklós mintá­zott. Emlékét szülővárosában a C.-kör ápolja. (L. Csokonai-kör.) Halálának százéves fordulója al­kalmából Debreczen városa fényes ünnep kereté­ben (1905 máj. 20-21) C.-kiállítást rendezett s C. szülőházát 72,000 K-ért megvásárolta a városi muzeum számára. Itt helyezték el a C.-kör ereklye­tárgyait. Irodalom. C. műveinek mindmáig nincs teljes kritikai kiadása. Munkáit először Márton József gyűjtötte össze (1813) ; másodszor Toldy 1843—46. s ez eddigelé a legtelje­sebb és legmegbízhatóbb szövegközlés. Több kiadatlan köl­temény található Kelemföldynek 1843—45-iki 3 kötetes C.-kiadásában. A még közkézen forgó szemelvényes kiadá­sokból megemlítendő Toldyé, 1864-ből és Bánóczié 1905-ből (Magyar Remekírók 8. k.). Horváth Cyrillév nélküli kiadása (1900). Toldyé után készült, elég teljes és könnyen hozzá­férhető, de tudományos értéke nincs. Kiadatlan C.-kézira­tok és levelek nagy számmal vannak az Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a debreczeni kollégium és a debreczeni C.­kör birtokában. Annál gazdagabb a C.-ra vonatkozó iroda­lom. Hosszú ideig a legjobb és legbehatóbb életrajza volt az, mellyel Toldy C. ..műveinek 1843—46-iki kiadását be­vezette (újra Toldy, Összes műtvek II. kiad. 1868). Utána Haraszti Gyula írta meg egy terjedelmes kötetben (Abafi­féle Nemzeti Könyvtár XIV. kiad.) életrajzát (C. Vitéz Mi­hály, 1880), mely fiatalos és kiforratlan munka, de gondo­latébresztő, életrajzi és irodalmi adatokban rendkívül gaz­dag. I legúj­abban Perenczi Zoltán adta a Kisfaludy-Társa­ság Költők és írók című vállalatában részletes életrajzát és tömör jellemzését (C., 1907). Költészetére vonatkozó­lag Kölcsey elfogult véleményével szemben Toldy szolgál­tatott igazságot a költőnek és ő állapította meg helyét irodalmunkban (az említett életrajzban). Azóta két emlék­könyvön kívül (C.-Album 1861. és C.-Emlék 1871) számos kisebb-nagyobb dolgozat foglalkozott a C.-ra vonatkozó részletkérdésekkel (életrajzi adatok tisztázása, a kollé­giumi pör aktái, idegen hatások stb.), a fontosabb, C. költői egyéniségét vagy alakító művészetét tárgyaló tanulmá­nyok közül kiemelendők . Salamon Ferenc mélyenjáró dol­gozata a Dorottyáról (1861, újra: Irodalmi Tanulmányok I., 1889) ; Dóczi Lajos szellemes alkalmi cikke (1871 , újra: Magyar Könyvtár 1902) ; Beöthy plasztikus jellemzése (A magyar nemz. Irod. tört. ism. 1909) ; Haraszti Gyula vi­lágos, szabatos méltatása (Képes Irodalomtörténet I. 1906). Teljes C.-repertorium, a kiadások, életrajzok, méltatások és kéziratok pontos jegyzékével az Irodalomtörténeti Köz­lemények 1908. évf. 95—111. 1. Csokonai-kör (Debreczen). A régi múltra vissza­tekintő Debreczeni Felolvasó Egyesületből ala­kult át 1890. Célja szellemi központot létesíteni Debreczenben előadások, estélyek tartása, juta­lomdíjak, pályatételek kitűzése, évkönyv kiadása által, valamint a Csokonai-kultuszt ápolni. Csokonai Lapok,szépirodalmi hetilap,szerkesz­tette s kiadta Orbán Pető Debreczenben (az első há­rom számot Oláh Károllyal együtt szerkesztette). Megjelent 1850 júl. 3-tól október 5-ig, hetenként kétszer. Csokor, a szalagnak bizonyos mód szerint való megkötéséből képződik, mely mint részdísz is igen el van terjedve. Más értelmezés szerint a C. bokrétát jelent; a virágbokréták kötésében újab­ban művészi ízlést és nagy változatosságot fejte­nek ki. Csokta(choctaw,chaeta), indiánus törzs; azon szokásukról, hogy a gyermekek koponyáját ho­mokkal telt zsákokkal laposra szorították, a fran­ciák «lapos fejű indiánusok»-nak nevezték el őket. Ma az indiánus territóriumban, részben a Misszisz­szippi mellékén mintegy 20,000-en élnek és erő­sen művelődnek. Nyelvileg és fajilag ugyan roko­nok a nagy C.-muszkogi nyelvcsalád törzseivel, de déli rokonaiktól testileg már erősen elütnek. Ma csendes földmívelők és iparosok. Csóktábla (lat. Fax, Instrumentum pacis,­ Pacificale v. Osculatorium). A békecsók (1. o.) helyett a XIi. sz. után Angolországban szokásba jött egy táblácskának odanyujtása megcsókolás végett. Ez aranyból, ezüstből stb. készült és a feszület, Szűz Mária, a védőszent v. más szentek képeivel, gyakran beillesztett ereklyékkel volt ellátva. Csokta-muszkogi, Észak-Amerika indiánusai­nak hatalmas nyelvcsaládja, a Savannah folyó és az Atlanti-óceán között, a Misszisszippi mellett le a mexikói öbölig terjedő, bár testileg és kultúra tekintetében erősen különvált törzsek gyűjtőneve is lehet. Ma az apalas, csikasza, csokta, szemi­nola, krik stb. törzseket ismerjük ez általánosító néven. Csokva, kisk. Borsod vármegye ózdi járásá­ban, (1916) 608 magyar lak., u. p. Sáta, u. t. Szil­vásvárad. Csólesz (choles), indiánus törzs, 1. Maya. Csolnak, 1. Csónak. Csolnakos (Cincsics), kisk. Hunyad vm. hunyadi j.-ban, (1916) 387 oláh lak., u. p. és u. t. Vajda­hunyad.­­ A Csolnakosi nemes oláh család fészke, mely család a Mursinai és Hunyadi családdal ro­konságban állott s annak hollós címerét használja máig. Mursinai Erzsébetet, Hunyadi János anyját ugyanis első férje Hunyadi Vojk halála után Csol­nakosi Janiszló vette nőül, kinek fiai: Dan, Vojk, Péter és János, valamint Serbe, mint C. kenézei, örök nemesi birtokul nyerték azt 1446. mostoha testvérüktől, Hunyadi János kormányzótól. A család férfitagjai a mult században az alispán­ságig fölvitték. A vajdahunyadi ref. egyháznak állandó jótevői voltak. Csolnok,kisk. Esztergom vm. esztergomi j.-ban, (1910) 1977 német, tót és magyar lak., postahiva­tal, u. t. Dorog, van hitelszövetkezet, fogyasz­tási szövetkezet, jelentékeny barnaszénbányászat, melyet az Esztergom-Szászvári szénbánya r.-t. az. C.-ot Doroggal szénszállító kötélpálya köti össze. Csolt, kisk. Szatmár vármegye nagysomkúti járásában, (1900) 523 oláh lak., u. p. és u. t. Nagysomkút. Csolt­ nemzetség ősétől, C. fia C.-tól a békési várnépek 1221. elfoglalták a vár Szilas nevű földét s a Fás mocsár felét. A nemzetség törzse eredetileg Békésben volt ugyan, de korán átszár­mazott Zaránd- és Aradmegyékbe is, hol több C. nevű helyre akadunk. Ebből az ősi nemzetségből váltak ki a Gerlai Ábránfyak. Ugy erről a család­ról, mint a Csolti-családról 1350-ig csak keveset tudunk. Az Ábránfy-család őse Ábrahám, Dénes fia, 1341—58. körül említtetik. V. ö. Wertner, 1.218; Karácsonyi, Békésm. tört. társ. évk. XI. 78; Márki, Arad tört. 1.268—9. Karácsonyi, Magyar nemzetségek I. 379—383. Csoltmonostora Békésben, Vésztőtől Ny.-ra, a Holt-Körös egyik szigetében feküdt. Apátságá­nak, melyet tévesen kulcsi- és koltinak is nevez­nek, első biztos nyoma a XIII. sz. elejéről való . Csoltmonostora

Next