Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)

E, É - Estepa - Estepona - Esterek - Estérel - Esterellit - Esterházy

Esterházy 1­730 — 2. E. Antal gr., szül. 1676., megh. 1722., Ferenc és Thököly Mária fia a fraknál ágból. 1703. csász. ezredes volt s Forgách Simon gr. tábornok és győri helyettes parancsnokkal szétverték Ocskay csa­patát s Lévát a kurucoktól elfoglalták. 1704. már Rákóczihoz pártolt s a nagyszombati ütközetben a kurucok balszárnyát vezette. 1705. Bercsényi­vel a Vág mentén maradt s a vereskői vagy pud­merici csatában az ő parancsnoksága alatt volt a kuruc sereg balszárnya. 1706. Bottyánnal és Bezerédyvel Starhemberg Miksa gr. cs. altábor­nagy csapatait a fertőmenti és soproni megerősí­tett védvonalból kiverte, sok foglyot és zsákmányt ejtve s innen Ausztriába ülve, Bécs külvárosáig mindent felégetett. Majd Starhemberg Guido had­testének szemmeltartására Tatánál őrködött. 1707. az ónodi gyűlés után a Vág melletti pa­rancsnoksággal bizatott meg, de nem tudta meg­akadályozni, hogy Starhemberg el ne foglalja Csejthe várát s a fehérhegymenti várakat. Sok­kal eredményesebb volt 1708. dunántuli műkö­dése. Bevette s lerontotta Körmend várát, aztán még a tél folyamán a stájer határokra csapott, augusztusban pedig kétszer is berontott Ausz­triába s Bécsig hatolt, maga József császár is alig tudott előle menekülni Laxenburgból. Vissza­térve, Rusztot és Nezsidert foglalta el. Majd a horvátok muraközi és légrádi sáncait vette be, mely alkalommal Jellachich Gábor alezredest és vicebánt 500 emberével levágta s a menekülőket a Muraközön át üldözte. 1709. elején is szeren­csésen harcolt a Dunántúl, de már jun. elején Heister túlnyomó erővel tör a Dunántúlra, Pa­lotánál megveri E. Antalt, aki leolvadt seregével télre kelve átköltözik a Duna bal partjára és Ér­sekújvárba vonul, honnan a romhányi ütközet napján kitörve, Pozsonyon túl hatolt, bevette a császáriak récsei erődített állomását s Modort, Bazint és Szentgyörgyöt megostromolta. De az­tán mulatozásnak adta magát s Rákóczi Érsek­újvárban Károlyi Sándorral váltotta föl, B. An­talt magához vette s midőn Lengyelországba ké­szült, udvari lovasságával Sárospatakon hagyta, ahol azonban Viard meglepte és B. a Bodrogon átmenekült. 1710 nov. Lengyelországba ment át s ezentúl Rákóczival maradt, elkisérte Francia-, majd Törökországba, Rodostóban halt meg. Elte­mették a rodostói görög templomban. 1906-ban Rákóczi hamvaival együtt E. Antalt is hazahozták és okt. 30. Kassán temették el. (Sirföliratát 1. II. Rákóczi F. emlékiratai. Közli Thaly K. 5. kiad. Pest 1872, 333. 1.) Tábori könyvét Thaly K. adta ki, Gr. E. Antal kuruc generális tábori könyve 1703—1709-ig (Budapest 1901). Első nejétől, gr. Erdődy Juliannától (megh. 1696.) nem maradtak gyermekei; száműzetése alatt újra megnősült, el­vevén Nigrelli Anna Mária grófnőt, kitől Bálint (József) nevü fia, a francia vagy flalleb­yl-hg ala­pítója született. 3. E. Bálint (József) gróf, Antal kuruc tábor­nagy fia. Midőn apja 1722-ben Rodostóban meg­halt, Franciaországban keresett menedéket, hol egy magyar menekültekből alakított huszár­ezredbe vették fel. Megnősült, elvevén Philippine de la Nougarede de la Garde-ot, kit 3 év múlva már 2 gyermekkel özvegyen hagyott. 4. E. Bálint Miklós gr., szül. 1740., megh. 1806. Bálint József fia, francia tábornok s egy huszár­ezred tulajdonosa. Még csecsemő volt, midőn apja egész vagyontalanul árván hagyta. Eleinte Mária Lesczinska királyné és Bercsényi László gr., ké­sőbb Choiseul hg. vette pártfogásába, az utóbbi­hoz való ragaszkodása miatt azonban, midőn meg­bukott, 1764. majdnem elvesztette ezredét. Mária Antoinette eljegyzésekor ő vitte XVI. Lajos arc­képét Bécsbe, hol úgy Mária Terézia, mint II. Jó­zsef kegyesen fogadta, s ha ekkor E. vissza akart volna térni Magyarországba, ez semmi nehézség­be sem ütközött volna, mint egy előbbi alkalom­mal, midőn hazajövetele E. Miklós gr. szentpé­tervári nagykövet és E. Ferenc gr., a későbbi kancellár közbenjárása ellenére is meghiusult. E. Bálint azonban ekkor már jobban húzódott Franciaországhoz, hol bizalmas viszonyban volt Artois gróffal, a későbbi X. Károllyal, valamint Mária Antoinette is különösen kedvelte s egy­izben személyes közbenjárásával megakadályozta, hogy a hadügyminiszter E. huszárezredét fel­oszlassa. 1780. tábornok lett. A forradalom ki­törésekor huszárezredével Valenciennesben állo­másozott s egy ideig fenn tudta tartani a rendet, úgy hogy a menekülő hercegeknek biztos utat nyithatott a Namur felé. De már 1790. kezdetén itt is felbomlott a rend i­s. Párisba menekült a király oldala mellé. Ezen időbeli tartózkodásának egyik legnevezetesebb mozzanata volt, midőn a király megbízásából Lafayette-tel egyezkedett a királyi ház érdekében. Artois gróf ismételt felhí­vására 1791. első felében hagyta el Párist s Coblenzbe, az emigránsok székhelyére ment, majd Artoist Bécsbe kisérte, honnan még 1791 folyamán a francia hgek megbízottjaként Szent-Pétervárra utazott Katalin cárnőhöz. Huzamo­sabb ideig tartózkodott ezután Volhyniában, majd az orosz-francia háború kitörésekor Angliába vonult s ott halt meg. Emlékiratai 1905. jelentek meg. Gr. Halleingi Franciskától két fia maradt: Bálint Fülöp, szül. 1786., megh. 1838. és László, cs. kir. kamarás s Oroszországban a grodecki uradalom tulajdonosa. V. ö. Századok 1877. A m. tört. társ. pozsonyi kirándulása 50. s köv. 11. Az E. családja 1876-ig virágzott. A Dreyfus-üigyben szerepelt Walsin­ E. őrnagy nem ebből az ágból származik, hanem E. Mária Anna grófnőnek Wal­sin nevű tiszttel kötött morganatikus házas­ságából. 5. E. Béla gróf, a cseszneki ágból, a főrendiház tagja, szül. 1854 febr. 5. Kiterjedt birtokait minta­gazdaságokká tette s a kivándorlás meggátlására kölcsönsegélyegyleteket stb. létesített. 1906— 1910-ig alkotmánypárti programmal orsz. kép­viselő volt. Egy ideig a Magyar Lovaregylet igazgatója volt; ismert galamblövő. G. E. Dániel, szül. 1580., megh. 1654., Ferenc és Illésházy Zsófia fia, a cseszneki ág alapítója, aranysarkantyús vitéz, cs. k. tanácsos, 1628. egyik tagja annak a bizottságnak, mely a török bizto­sokkal a hódoltsági falvak adóját szabályozta, tagja volt továbbá az 1635. országgyűlésen a ha­tárvizsgáló s 1647. és 1649. az adószámadást vizs­gáló bizottságnak. Nádorságra is ki volt jelölve. Rumy Judittól húsz gyermeke született. Esterházy

Next