Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Fétusz - Fetva - Feuchtersleben - Feudalia - Feudalista - Feudalizmus - Feudenheim - Feudum - Feuer - Feuerbach - Feuerbach
Fétusz 1470 - beti szövegben és fordításban: Fattáhi Husnudil (Schönheit und Herz, Wien 1889, Tempsky). Angolra Price fordította (London 1828). A lehető legmesterkéltebb szójátékokkal bővelkedik az író másik műve, a Sebisztáni khejál (a képzelet hálóterme) enciklopédia-féle, mely nyolc fejezetben az összes emberi ismeretekre és az emberi élet minden jelenségére kiterjeszkedik. Az izlámról és a hitről szóló első fejezetét Ethé adta ki eredetiben és német fordításban (Leipzig 1868). Fétusz (foetus), az emberi méhmagzat a terhesség 3. hónapjától kezdve. L. Embrió: Fetva (török) a. m. felelet, rendelet; a mufti véleménye vagy ítélete, illetőleg válasza olyan elébe adott jogi kérdésre, melyre a szent törvény (ser') vagy éppen nem, vagy bizonytalan feleletet ad. Az ilyen F.-kat pörös felek is érvényesíthették a kádi (bíró) előtt, még pedig mint nagy erejű bizonyítékot. Fontos állami ügyekben a szultánok is bocsáttatták ki a fő muftival úy F.-kat, hogy intézkedéseiknek törvényesebb szint adhassanak. Az időről időre kibocsátott F.-k össze is gyűjtöttek és egyik forrását alkotják a török törvényhozásnak. V. ö. Thury, Török történetírók. Feuchtersleben, Ernst, báró, német orvos és költő, szül. Bécsben 1806 ápr. 29., megh. u. o. 1849 szept. 3. Egy ideig államszolgálatban állott, s egyúttal előadásokat tartott a bécsi egyetemen az orvosi lélektanból, de már 1848. visszavonult a magánéletbe. Művei: Über das Hippokratische erste Buch von der Diat (Wien 1835); Über die Gewissheit und Würde der Heilkunst (u. o. 1839); Lehrbuch der ärztlichen Seelenkunde (u. o. 1845); Zur Diátetik der Seele (u. o. 1838, 45. kiad. u. o. 1882, a 32-ik kiadás után magyarra fordította Klekner Alajos,Budapest 1883., az Olcsó könyvtárban is); Beiträge zur Litteratur-, Kunst- und Lebens-Theorie (u. o. 1837—41, 2 köt.); Geist der deutschen Klassiker (3 kiad. u. o. 1866). Életelve volt az élet harmóniáját megőrizni, s ebben főleg Goethe követője volt, akit nagy tiszteletben tartott Számos költeményt is írt, melyek Gedichtsammlung címmel jelentek meg (Stuttgart 1836). Nem az orvostan körébe vágó összes munkáit Hebbel F. adta ki (Wien 1851—53, 7 köt.). W. O. Necker, Ernst v. F. der Freund Grillparzers (Wien 1893); Feudalia (lat.) a. m. hűbéri ügyek. Feudalista, a hűbéri jog mívelője, a feudalizmus, hűbériség híve. Feudalizmus a. m. hűbériség, 1. Hűbér. — F-nak nevezik azt a politikai irányzatot is, amely a születési arisztokráciának, különösen a nagybirtokosságnak akár kiváltságos, uralkodó befolyást biztosítani. Feudenheim, előbb önálló község, jelenleg Mannheim badeni város egyik kerülete. Feudrun (lat.), a szó némelyek szerint a régi germán «feo» a. m. jószág szóból ered, mások szerint a kelta «fladha» a. m. úr, v. «fiadk» a. m. föld kifejezésekből keletkezett, a. m. hűbér (1. o.). — F. ecclesiasticum, 1. Egyházhübér. Feuer Náthán, orvos, szül. Szobotisztán (Nyitra vmegye) 1844 aug. 24., megh. Budapesten 1902 nov. 25. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol 1872. nyerte el az orvossebészdoktori és szemészmesteri oklevelet. 1870—1872-ig a bécsi egyetemi szemklinikán brt tanár és Schulek Vilmos tanársegéd vezetése alatt képezte ki magát, s midőn 1872. Schulek a kolozsvári egyetemre neveztetett ki tanárrá, őt oda mint tanársegéde követte. 1874-ben u. o. egyetemi magántanárrá képesítették; 1875—77-ig ismét Bécsben tartózkodott, hol szintén elnyerte a docensséget.Különös érdemeket szerzett a trachomaügy érdekében tett fáradozásaival. 1886-ban kir. közegészségügyi felügyelővé neveztetvén ki, ezen állásban a belügyminisztériumban az ország trachomaügyével foglalkozott. 1891-ben a budapesti egyetemen is elnyerte a magántanári képesítést, majd 1895. a rendkívül tanári címet, 1893. a fővárosi Szt. István kórház trachoma-osztályának vezetésével bizták meg, tagja volt a tiszti orvosi vizsgálóbizottságnak. Sok, a szemészet körébe vágó értekezést írt, Trachoma útmutadója 3 kiadást ért. Feuerbach, város a württembergi Neckar-kerületben Stuttgart közelében, (1910) 14,244 lak., tekintélyes kémiai iparral, sör-, papir-, szeszgyártással és székkészítéssel, kőbányákkal. Feuerbach, 1. Anselm, archeologus, F. 5. fia, szül. 1798 szept. 9., megh. 1851 szept. 8. Freiburgban, ahol a filologia tanára volt. Nevét különösen Der vatikanische Apollo (Nürnberg 1833) c. munkája tette ismertté (2. kiadása Stuttgartban 1855). Hátrahagyott munkái 1853. Braunschweigban jelentek meg 4 kötetben. 2. F., Anselm, német festő, F. 1. fia, szül. Speyerben 1829 szept. 12., megh. 1880 jan. 4. Düsseldorfban kezdte meg tanulmányait és mesterei, Schadow Fr. W., Lessing és Schirmer közül az utóbbi volt reá nagyobb befolyással. Rövid müncheni tartózkodása után az 1850. Antwerpenben töltött idő, majd a párisi évek (1851—54), az ünnepelt Couture vezetése és a régi, főleg velencei és spanyol mesterek tanulmányozása által szerzett festői tudás terméke F. első nagyobb műve, a Háfsz a csapszék előtt (1852), melyet Karlsruhéba költözése után a mozgalmas, velencei jellegű Pietro Aretino halála (1854, baseli múzeum) követett. A badeni nagyherceg segélyével 1855. Velencébe ment és elkészítette Tiziano Assuntájának nagy másolatát, továbbá a Költészet egyszerű, komoly képét (1856, karlsruhei képtár). Ugyanez évben Rómába megy és a kedvezőtlen körülmények, sikertelenség és nélkülözések mellett is a megfeszített tevékenység, önálló fejlődés és rendkívüli termékenység hosszú évei kezdődnek, melyek alatt F. csak ritkán és rövid időre látogatott haza. Egymás után keletkeznek: Dante és a ravennai nők (1858, karlsruhei képtár), Madonna (1860, drezdai képtár), Iphigenia (1862, darmstadti képtár), melyet 1871. e tárgynak érettebb ábrázolása követett (stuttgarti képtár). 1863-68-ig gr. Schack számára dolgozott és a müncheni Schack-féle képtárban 11 festménye látható. A legkiválóbbak közülök: Római nő (1861), Madonna, a megkapó nagyszerűségű Pietà (1863), Paolo és Francesca, Zenélő gyermekek és a nimfa (1864), Háfsz a kútnál, a rendkívül költői Családi kép (1866), Ricordo di Tivoli (1868). F. művészete, mely Böcklin és Hans von Marées törekvéseivel rokon vonásokat Feuerbach