Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Fétusz - Fetva - Feuchtersleben - Feudalia - Feudalista - Feudalizmus - Feudenheim - Feudum - Feuer - Feuerbach - Feuerbach
Feuerbach — 471 — is mutat, mindinkább az antik eszmekör és formák felé közeledik, képeinek színe tompább lesz, formái nagyszerűbbek. Klasszicizmusa azonban teljesen egyéni, formalizmustól ment, nem utánzásban, hanem F. monumentális fölfogásában gyökeredzik. 1869-ben készül a Plató lakomája (karlsruhei képtár), melynek tovább fejlesztett változata (1873) a berlini Nationalgalerie dísze, 1870-ben a Paris ítélete (hamburgi Kunsthalle), a nagyszerű Menekülő Medea (München, Neue Pinakothek), melyhez még más Medea-képek csatlakoznak (mannheimi városi képtár, oldenburgi képtár), 1873. az Amazonok csatája (Nürnberg, városi képtár). 1873-ban F. a bécsi akadémián a történeti festés tanára lett, de már 1876. lemondott állásáról és Velencében fejezte be életét. Utolsó nagy műve a bécsi művészeti akadémia aulájának hatalmas mennyezetfestménye, a titánok bukását ábrázoló fő képpel (vázlat a müncheni Neue Pinakothekben) és kisebb mitológiai képekkel (részben Griepenkerbtől befejezve). Hangverseny című bájos képe (1878, Berlin, Nationalgalerie) befejezetlen maradt. F.nemes, nagy művészetét kortársai nem méltányolták kellőképen. Ma a XIX. sz. legnagyobb művészei közé soroljuk. Feljegyzései Ein Vermachtnis címen jelentek meg (legújabb kiadás Berlin 1911). W. O. Allgeyer, Anselm F. (2. kiadás Stuttgart 1904); Reyck, Anselm F. (Bielefeld-Leipzig 1905); Anselm F.'s Briefe an seine Mutter I. (Berlin 1911). 3. F., Eduard August, német jogtudós, F. 5. fia, szül. 1803 jan. 1., megh. 1843 ápr. 25., mint erlangeni egyetemi tanár. Műve: Die Lex salica und ihre verschiedenen Recensionen (Erlangen 1831). 4.F., Friedrich, német filozófus, F. 5. fia, szül. Landshutban 1806 szept. 29., megh. Nürnbergben 1880 jan. 24. Keleti és modern nyelveket tanult, de később filozófiával foglalkozott s Ludwig testvérének világnézetéhez csatlakozott. Főművei: Theanthropos (aforizmák, 1808); Die Religion der Zukunft (1843 —45, 3 füzet; a 2. és 3. e címek alatt is: Die Bestimmung des Menschen és Mensch oder Christ ?); Die Kirche der Zukunft (1847); Gedanken und Thatsachen (1862). Ezeken kívül sikerült fordítások a szanszkrit, olasz és spanyol nyelvből. 5. F., Johann Paul Anselm, lovag, híres német büntetőjogász, szül. Hainichenben (Jena mellett) 1775 nov. 14., megh. Majna-Frankfurtban 1833 máj. 29. Egyetemi tanár volt Jenában, Kielben, Landshutban, majd a bajor büntető törvénykönyv tervezetének elkészítése végett a bajor igazságügyminisztériumba hívták meg, ahol 1808. valóságos titkos tanácsos lett. Már 1806. tervezetet dolgozott ki a kínpad eltörléséről, 1813. kidolgozott büntetőtörvénykönyv - tervezete, a Strafgesetzbuch für das Königreich Bayern pedig törvénnyé vált, más államokban is mintául szolgált és nagyban közreműködött a jogszolgáltatás javításán. 1807-ben tervezetet dolgozott ki a Code Napoleon átültetésére, de ez nem vált törvénnyé. Dolgozott a Codex Maximilianeus összeállításán is. 1814-től magasabb bírói hivatalokat viselt, 1821. pedig valóságos államtanácsos lett. F. nevét az egész jogászvilágban ismertté a róla elnevezett elrettentési elmélettel tette, amellyel Kanttal szemben azt vitatja, hogy a büntetés célja az elrettentés. Elméletét rendszeresen Lehrbuch des gemeinen, in Deutschland geltenden peinlichen Rechts (Giessen 1801, 14. kiad. 1847) című művében fejti ki, de ugyanezt fejtegeti Über die Strafe als Sicherungsmittel vor künftigen Beleidigungen des Verbrechers (Erfurt 1799); Revision der Grundsätze und Grundbegriffe des positiven peinlichen Rechts (u. o. 1799 és Chemnitz 1800, 2 rész) és Bibliothek für die poinliche Rechtswissenschaft und Gesetzkunde (Göttingen 1800 és Giessen 1803, 3 köt., Grosman és Almendingennel) c. művében is. Egyéb becses jogbölcsészeti és büntetőjogi műveinek felsorolását mellőzve,csak Merkwürdige Kriminalgerichtsfalle (Giessen 1808 és 1811, 2 köt.) c. gyűjteményét említjük, amelyben először foglalkozik a bűnesetek lélektani bírálatával. Q.F., Karl Wahelm, német matematikus, F. 5. fia, szül. Jenában 1800 máj 30.,megh. mint gimnáziumi tanár Erlangenben 1834 márc. 12. Művei: Eigenschaften einiger merkwürdiger Punkte des geradlinigen Dreiecks (Nürnberg 1822); Grundriss zu analytischen Untersuchungen der dreieckigen Pyramide (u. o. 1827). — F.-féle kör, a háromszög oldalainak felezőpontjai által meghatározott kör. Középpontja rajta van az Euler-féle egyenesen, melyen a háromszög köré irt kör középpontjának, súlypontjának és magassági pontjának egyenesvonalú összeköttetése értendő. 7.F., Ludwig Andreas, német filozófus, F.5. fia, szül.Landshutban 1804 júl. 28., megh. 1872 szept. 13.1824-ben Berlinbe ment Hegelt hallgatni s innen fogva kizárólag a filozófiának szentelte magát. 1828-ban Erlangenben magántanár, ahol Hegel rendszere hívéül lépett föl. 1830-ban névtelenül megjelent műve: Gedankenüber Tod u. Unsterblichkeit (Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról) nagy feltűnést keltett; azt fejtegeti benne, hogy a halál az egyéni létezésnek végkép való megszűnése; csak aki tudja, hogy teljes halál vár reánk, az érzi szükségét, hogy abszolút igazat, lényegeset és végtelent tegyen szellemi működése központjául. E részben misztikus, részben panteisztikus tartalmú irat elkoboztatott s mert kitudódott a szerző neve, F. ismételt kísérletei, hogy tanárrá lehessen, eredménytelenek maradtak. Ezért 1836. falura vonult, Bruckbergbe, Bayreuth közelébe, s miután itt egy évvel később megházasodott, szűkös viszonyok közt, kizáróan a tudománynak szentelte napjait. Falun, majdnem kizárólag a néppel érintkezve, vadászatban és hosszabb gyaloglásban keresve szórakozást, írta műveit, melyek részben nagy feltűnést keltettek. Miután Hegel fejlődése elvének szellemében a filozófia történetéhez tartozó . Az újabb filozófia története verulami Bacotól Spinozáig c. munkáját már megírta, most követték a Leibniz filozófiájának előadása, fejlődése és bírálata, 1837., majd Pierre Bayle, 1838., melyben már eltávolodik a panteizmustól és az ateizmushoz közeledik. Szakítása a Hegel irányával nyilvánvalóvá lett a Ruge társaságában szerkesztett Halle'sche Jahrbücher-ben (később: Deutsche Feuerbach