Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Fischer
Fischer — 545 — hatását árulják el, említendők: a bécsi Grabenen levő Szt. József- és Lipót-kutak, a Ferenciek terén levő Mózes-kút, a Josefinum udvarát díszítő Hygiea-kút és egyéb díszkutak, melyek szobrai ólomból vannak öntve; apostolok, szentek szobrai a Szt. István székesegyházban, stb. Messerschmiedttel együtt F. készítette a savoyai hölgyalapítvány palotájának udvarában levő kút szobrászati díszét és ő restaurálta 1801. a Neuer Markton levő Donner-féle kút ólomszobrait. F. stílusára vallanak a pozsonyi primási palota (ma városház) homlokzatát díszítő szobrok. 8. F., Karl, német történetíró és pedagógus, szül. Darmstadtban 1840 nov. 4., megh. 1906 jún. 22. Halléban. Főbb művei: Geschichte des Kreuzzugs Kaiser Friedrichs I. (Leipzig 1870); Geschichte der auswärtigen Politik und Diplomatie im Reformationszeitalter (Gotha 1874); Die Nation und der Bundestag (Leipzig 1880); Fürst Bismarck, Parteilehren und Volkswohl (névtelenül, Gotha 1881); Deutsches Leben und deutsche Zustande von der Hohenstaufenzeit bis ins Reformationszeitalter (u. o. 1884); Biblische Psychologie, Biologie und Pädagogik (u. o. 1889); Glauben oder Wissen (u. o. 1891); Grundzüge einer Socialpädagogik u. Socialpolitik (Eisenach 1892). 9. F. Kuno, német bölcsész, az újkori filozófia híres történetírója, szül. Landewaldeban,Sziléziában 1824 július 28., hol atyja pap volt, megh. Heidelbergben 1907 július 5. A bölcsészet magántanára lett Heidelbergben, hol előadásai nagy közönséget vonzottak. Az 1853. tanév vége felé a minisztérium eltiltotta az előadásoktól, ami akkoriban egész Németországban nagy feltűnést keltett. 1855-ig maradt F. Heidelbergben tudományos feladatának élve, ekkor Berlinbe ment, hogy ott habilitálja magát, de a minisztérium nem adta meg hozzá az engedélyt. Végre a bölcsészeti karnak 1856. sikerült a királynak erre vonatkozó kedvező rendeletét kieszközölni, azonban F. akkor már a jenai egyetemre kapott meghívást. 1872-ben Heidelbergbe hivatott meg tanárnak, ahol a badeni nagyherceg titkos tanácsosi ranggal és 1886. az egyetem 500 éves jubileuma alkalmából excellenciás címmel tüntette ki őt. Főműve a Geschichte der neuern Philosophie, mely 1854. indult meg s azóta több kiadásban jelent meg. 1897—1903. jubiláris kiadása jelent meg tíz kötetben, ebben a sorrendben: 1. Descartes, 2. Spinoza, 3. Leibniz, 4—5. Kant, 6. Fichte, 7. Schelling, 8. Hegel, 9. Schopenhauer, 10. Bacon. A filozófia történetéhez tartoznak még kisebb munkálatai, melyek közt vannak a Trendelenburg ellen írottak. Ezek e két kiváló embert kínos vitába keverték, melyből egyik sem került ki sértetlenül. Rendszeres filozófiai művei: legelső munkája, Diotima, die Idee des Schönen (1849) és Logik u. Metaphysik oder Wissenschaftslehre (Heidelberg 1852, 2. kiad. 1865); továbbá beszéde: Ueber d. Problem der menschl. Freiheit (Heidelb. 1875). Irodalomtörténeti és esztétika-kritikai művei: Lessing's Nathan d. Weise (Stuttgart 1864, 3. kiad. 1881); Lessing als Reformátor d. deutschen Literatur (2 kötet, 1881); Vortrage über Faust (1877); Shakespeare, Characterentwickelung Richardsin (1868); Ueber die Entstehung u. d. Entwickelungsformen d. Witzel (1871); Shakespeare und die Bacon-Mythen (Heidelberg 1895); Goethes Sonettenkranz (u. o. 1895-96, 2 köt.); Goethes Schriften (1895-1900,5 köt.); Shakespeares Hamlet (u. o. 1896); Das Verhältniss zwischen Willen und Verstand im Menschen (u. o. 1896); Der Philosoph des Pessimismus (u. o. 1897); Grossherzogin Sophie von Sachson (u. o. 1898). Szép kitüntetésben részesült, midőn Windelband F. 80. születésenapjának ünneplésére két kötetes munkát adott ki: Die Philosophie am Anfang des XX. Jahrhunderts, melyben kiváló filozófusok egyes fejezetekben a filozófia egyes ágainak jelen állapotáról és fejlődéséről referálnak. P. a hegeli iskolából indult ki, de igen jelentékenyen eltávolodott mesterétől; legjobban nagy történeti művében, melyben a Hegel szellemében való konstruálásról egészen lemondott. Nagy érdeme F.-nek, hogy az elsők közül való, kik nyomatékosan utaltak újra Kant rendszerére, amelyhez az újabb filozófiai kutatás annyi haszonnal fordult. 10. F.,Ludwig, német énekes,született Mainzban 1745 aug. 18., megh. Berlinben 1825 júl. 10. Korának első basszus énekművésze volt; tüneményes (Diá terjedelmű) hangja számára írta Mozart a Szöktetés a Szerailból dalműben Oszmin szerepét. Énekelt Münchenben, Olaszországban, Bécsben, Párisban, 1788 óta Berlinben. Gyermekei: Josef és Josefa szintén neves énekesek voltak. 11. F., Ludwig Hans, osztrák festő, rézkarcoló és író, szül. Salzburgban 1848 márc. 2. A bécsi művészeti akadémián tanult, azután hosszú utazást tett Olaszországban, a Keleten, Egyiptomban, Észak-Afrikában és eközben készített vázlatait különböző folyóiratokban értékesítette. A bécsi sokszorosítóművészeti társulat megbízásából rézmetszésű és rézkarcú tájképsorozatokat készített, köztük ausztriai és magyarországi történeti tájképeket. A bécsi természetrajzi múzeum számára kilenc dekoratív tájképet festett. Egyéb képei: Aranyszarv, Holdvilágos és a pusztában, Erdő a Himalája mellett. Számos akvarelltájképet festett és részt vett több néprajzi mű illusztrálásában. Bécsben megjelent Die Technik der Aquarellmalerei c. könyve számos kiadást ért meg. Ő alapította 1889. a Wiener Aquarellistenklub-ot. 12. F., Ottó, német perjogász, szül.Lüdenscheidben 1853 márc. 30.1881-ben magán-, 1883. rendkívüli, 1884. rendes tanár lett Greifswaldban, 1890. Boroszlóban. Nevezetesebb művei: Lehrbuch des preussischen Privatrechts (Berlin 1887); Bürgerliches Gesetzbuch nebst Einführungsgesetz (kézi kiad. Heule ver München 1898,8. kiad. 1909); Die Gesetzgebung betroffend die Zwangsvollstreckung in das unbewegliche Vermögen im Reiche und in Preussen (5. kiad. Berlin 1907 Krech-hel); Grundbuchordnung für das Deutsche Reich (5. kiad. u. o. 1909). 13. F. Ottó, német kémikus,szül.Enskirchenben 1852 nov. 28. Erlangenben volt egyetemi tanár, F. Emy utóda. Számos tudományos munkájában főkép a szerves festékanyagokkal, és F. Emillel együtt a trifenilmetán-származékokkal foglalkozott. 1881-ben a kabinban az első mesterséges Révai Nagy Lexikona. VII. köt. 35 Fischer