Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Forty - Forum - Forza - Foscari - Foscolo
Forty — 707 — pont. Egyetem, technika, Carnegie-könyvtár. Állattenyésztő és gyapot- és gabonatermő vidék középpontja. Nagy vágóhidak, elevátorok, malmok, gyapotszövők, vasöntők, gépgyárak. Lak. (1910) 73,312. Kereskedelmi forgalma évenkint 200 mill. K. Forty, Jean Francois, párisi ötvös a XVIII. sz. második felében, kandallókat, világító testeket, órákat és templomi felszereléseket készített; ezeknk terveit részint ő maga, részint Fous Colinet Laurent metszették rézbe. Többnyire XVI. Lajos ízlésében vannak tartva, de néha már későbbi stílusok nyoma is látszik rajtuk. Forum (lat.), 1. a régi rómaiaknál a városokban gyülekezés, vásár és törvénykezés céljaira szolgáló köztér, piac, nyilvános hely. A gyűlés és törvénykezés céljaira szolgálók: Fora civilia; kereskedelmi célokra szolgálók: Fora venalia. Az utóbbiakhoz tartoznak Rómában és más városokban : F. boarium (marhavásártér), F. holitorium (zöldségpiac), F. piscarium, macellum, suarium (hal-, hús-, sertéspiac). Rómában a legrégibb köztér a F- Romanum, a Capitolinus és Palatínus dombok között, melyet rövidesen F.-nak, a később keletkezett közterektől való megkülönböztetésül F. magnum avagy vetusnak szoktak nevezni. A város növekedésével szűknek bizonyulván a F. Romanum, ÉK.-re az újabb F.-ok egész sora keletkezett: a F. Julium (Caesaris), F. Augusti (Mars Ulter templomával), F. Vespasiani (a templom Pacisszal), F. Nervae (transitorium), F. Trajani (a Basilica Ulpiával és Trajanus oszlopával). A F. Romanum és Fora Caesarum leírását: 1. Róma. A F. név számos antik római város nevében is szerepel és ebben a kapcsolatban az illető helynek vásártartásra és törvénykezésre való jogát jelentette. A nevezetesebbek: F. Appii a via Appia mentén, Rómától délre, a pontini mocsarak kezdetén (Treponti); F. Clodi, Dél-Etruriában a mai S. Liberato helyén, a Bracciano-tó oldalán; F. Cornelii, a via Aemilia mentén, Gallia Cispadanában (ma Imola); F. Deci, szabin község (a mai Bacugno mellett); F. Fulvii, Liguriában (ma Valenza); F. Julii, fontos kikötőhely déli Galliában (ma Fréjus); F. Julium, római colonia a venetek területén (ma Cividate); F. Livii, Gallia Cispadanában (ma Forli); F. Popilii, Gallia Cispadanában (ma Forlimpopoli); F. Popilis, Lucaniában, a Tanagro partján (ma Polla); F. Segustavorum, Gallia Lugdimensisban (ma Peurs); F. Sempronii, Umbriában (ma Fossombrone). A római táborban F.-nak nevezték a vezér sátra előtti teret, melyen a tribunal, arae és auguratorium állottak. 2. F. a. m. hatóság, bíróság; forensis a. m. bírói, pl. az orvos forensis működése a.m. orvosszakértői működés a bíróság előtt. F. ecclesiasticum egyházi bíróság. Meghatározott személyre v. ügyre vonatkoztatva F. az a hatóság, különösen bíróság, amelyikhez az ügy tartozik, amelyiknek az ügyre hatásköre vagy illetékessége van. Ebben az értelemben F. competens az illetékes hatóság, F. connexitatis az ügyek összefüggésén alapuló illetékesség, F. contractus a szerződés teljesítési helyének illetékessége, F delicti commissi a cselekmény elkövetési helyének (bűnügyekben), F. deprehensionis, az elfogatás helyének illetékessége (bűnügyekben), F. domicilis, a lakhelynek, F. originis a születési vagy illetőségi helynek illetékessége (ez alapon minden civist lehetett Rómában perelni, mert Róma «communis patria omnium civium»). F. prorogatum vagy pactitium, a felek megállapodásán alapuló illetékesség, F. reconventionis, a viszontkeresetnek, F. reisitae a dolog (ingatlan) fekvésének illetékessége. L. Birói hatáskör, Birói illetékesség, Forza (pl.) a. m. erő. A zenében con F. (erővel) dinamikai előírás. Forzando, sforzando, 1. Sforzato. Forzato (pl.), 1. Sforzato. Foscari, velencei előkelő család, melyből több államférfiú származott. Köztük legkiválóbb Francesco, velencei dogé 1423—57-ig. Alatta a köztársaság virágzása legmagasabb fokát érte el. Firenze, Ferrara, Mantova és Ravenna szövetségében megtörte a milanói Viscontiak hatalmát s az 1441. között békében számos város (Brescia, Bergamo, Peschiera) került a köztársaság uralma alá. De szerencséjét és hatalmát irigyelték ellenségei, kiknek áskálódásai oda vitték a dolgot, hogy állásától felfüggesztették, mire a megtört ember meghalt. Foscolo, Ugo, olasz költő, szül. Zante szigeten 1778 jan. 26., megh. Angliában, Turnham Greenben 1827 szept. 10. Olaszország szabadságának kivívásáért több ízben fogott fegyvert s a kapitányi rangig vitte. Harcolt a Repubblica Cispadana vadászezredében; később hősként védte Massena tábornokkal Genovát (1800). Az 1797. campoformioi béke után, melyben Velence osztrák kézre jutott, Napoleonban csalódva, Milanóba ment, hogy az új Repubblica Cisalpina szabadságát élvezze. Egy rövid ideig a páviai egyetem ékesszólás-tanára. 1814-ben, hogy Lombardia az osztrákoké lett, önkéntes számkivetésbe ment. Kis ideig Svájcban tartózkodott, majd Angliában telepedett meg, hol sok küzködés közt élve, meghalt. 1871-ben az olaszok Pantheoniába, a firenzei Santa Croceba szállították tetemét. F. leghíresebb munkája Le ultime lettere di Jacopo Ortis (1798), Werther-regény. Egyrészt a kor ízlésének megfelelő világfájdalmas hangulat, másrészt a nemzeti elem erős előtérbe nyomulása — ami Wertherben nincsen meg — a művet a mult század elejének egyik legolvasottabb könyvévé tették. Emellett eleven, plasztikus leírásokban gazdag a nyelve, melyet illetékes olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. Verses művei legkiválóbbja A sírok (I sepolcri) c. hosszabb költeménye, melyet nagy gondolatok és klaszszikus tökélyű forma Olaszország lírájának legértékesebb termékei közé emeltek. Kisebb költeményei közül leghíresebbek: A Luigia Pallavicini c.aduta da cavallo és All'amica risanata. Irt három tragédiát (Tieste, Ajace, Ricciadra), de ezek csak Alfieri-utánzatok; maradt egy Le Grazie c. töredéke ; fordított Homer Iliászából; írt irodalomtörténeti tárgyú tanulmányokat, melyek azonban hamar elavultak, összes művei legjobb kiadása a Gori-féle (Firenze 1886) és az Orlandini-Mayer-féle (11 kötet). A Jacopo Ortis magyarul is megjelent, továbbá: A sírok, ford. Császár 45* Foscolo