Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913)
F - Folyókövecs - Folyók szabályozása
Folyókövecs semmiféle duzzasztást sem okoznak. Ahol a böge (tartány) vize magasabb a partoknál, hogy a duzzasztott víz a vidéket el ne borítsa, a kiöntés ellen a parton vízfogó töltéseket (1. o.) és az ezeken átszivárgó víz elvezetésére párhuzamos lecsapoló árkokat készítenek. Hazánknak szabadon hajózható folyói, vagyis ahol a 2 m. hajózási mélységet szabályozással lehet előállítani, a következők: Duna ... ... _ 930 km. Duna mellékágai 188 « Tisza _ — 694 « Dráva 196 » Száva — 598 • összesen 2106 km. Az ország többi folyóit a végbevitt kiterjedt tanulmányok szerint csakis csatornázás útján lehet hajózhatóvá tenni. Az 1904 XIV. és 1908. XLIX. t.-c.-ekben a törvényhozás — összesen mintegy 70 millió K. költséggel — a következő folyók csatornázását rendelte el: E munkák 15—20 év alatt hajtandók végre. Jelenleg a soroksári Dunaág és a Béga van munkában, a Sajó, Kulpa és Sió pedig tervezés alatt. Alföldi folyóink esése nagyon csekély, csak 4—6 cm. közt van km.-enként. Egy vízlépcsővel (kamarazsilip és duzzasztómű) 20—40 km.-t is hajózhatóvá lehet tenni, míg külföldön, nagyobb esésű folyókon csak 4—5 km.-t. Éppen ezért az alföldi folyócsatornázásokat olyan olcsón lehet végrehajtani, mint sehol Európában. Az alsó Béga befejezett csatornázása csak 40,000 K-ba került km.-enként, vagyis 1 km. elsőrendű és nagy teljesítőképességű hajóút létesítése alig kerül többe, mint 1 km. műút építése. Ez a kedvező körülmény az alföldi folyócsatornázásoknak igen nagy jelentőséget ad. Folyókövecs, Zay Mineralógiájában így nevezi a fluoritot. Folyók szabályozása (1. Folyók csatornázása alatt is; az egyes folyók szabályozását 1. az illető folyó neve alatt). A természetes állapotban lévő folyóknál a hegyekből lezúduló hó- és csapadékvizek, árvizek a folyó völgyét kisebb-nagyobb szélességben elborítják. Nagy esésű, torrens jellegű folyóknál az elborítás ideje rövid, csak néhány napra terjed; kis esésű vizeknél, pl. a Tiszánál a szabályozás előtt hónapokig tartott. A szabályozási munkák első fázisa az árvízi szabályozás, vagyis a kiöntések, elárasztások megakadályozása. Ezt árvízgátak építésével érték el (1. Ármentesítés). Az árvízgátak nagyobbára a folyó medrétől kisebb-nagyobb távolságban épültek és a meder viszonyait általában nem érintették. A gátak közé szorított folyó árvizének magassága és így sebessége és eleven ereje is növekedik, a víz a partokat erősebben szaggatja, mint ezelőtt. Ezért — részben az ármentesítéssel kapcsolatban, részben azonban már előbb is — megkezdik a partoknak elmosás elleni biztosítását. Ezzel összekötik a mellékágak elzárását, a folyónak egy egységes mederbe való terelését és olyan vonalozását, mely egyrészt a hajózásra is előnyösebb, másrészt a jégvonulást is megkönnyíti és a jégtorlódások (1. o.) keletkezését lehetőleg megakadályozza. Ez a középvízi szabályozás, mikor nagyobbára csak a meder szélére terjesztik ki a figyelmet, a meder középső részével, az ott kisvíznél keletkező zátonyokkal stb. még nem sokat törődnek. Hajózható folyóknál a következő fázis a kisvízi szabályozás. Száraz időszakokban a folyó vízmennyisége nagyon megcsökken, a kevés víz a nagyobbára túlságos szélesre szabott középvízi medret csak részben tölti meg, abban ide-oda barangol, zátonyokat alkot és — különösen nagyobb esésű vizeknél — ezt a kisvízi medret is minduntalan változtatja. A vízmélység a zátonyokon nagyon csekély és ezenkívül a kisvíz ide-oda kanyargása is megnehezíti a hajózást. A hajózás igényei folyton nőnek, a hajók nagysága is emelkedik, ami lehetőleg állandó, jó vonalozású medret és nagyobb vízmélységet kíván meg. A kisvízi szabályozás célja tehát elsősorban is a hajózási mélység növelése és a hajóút állandósítása. A nagyobb vízmélységet lényegében véve a meder összeszűkítésével és nemcsak a partoknak, hanem a mederfenéknek is megfelelő állandósításával érik el, anélkül azonban — ez a kor színvonalán álló szabályozások fő elve —, hogy a folyó természetes viszonyaiba erőszakosan beleavatkoznának. A szabályozó munkálatok alkotó elemei: 1. átvágások, 2. párhuzamos művek, 3. sarkantyúk, 4. fenéksarkantyúk, 5. fenékburkolatok, 6. mederelzárások, 7. keresztgátak, 8. kotrások. Az átvágások a túlságosan kanyargó folyást rövidítik meg és célszerűen csak nagyon csekély esésű folyóknál alkalmazhatók. Nagy esésű folyónál az átvágás az esést még jobban növeli, ami a meder nagy elfajulására vezethet. (Pl. ez történt a Drávánál a régebben létesített átvágások következtében.) A párhuzamos művek vagy egyszerűen csak a partok védelmére szolgálnak, vagy pedig a meder szélességének csökkentésére. A sarkantyúk a meder egyik partjától kiindulva, a víz folyását többé-kevésbbé merőleges irányban átszelő építmények, anélkül azonban, hogy az egész medret átfognák. Céljuk, hogy a vízfolyást valamely irányból eltereljék, vagy hogy a meder lapos partját biztosítsák. A fenéksarkantyúk alacsony keresztgátak a folyó medrében, melyeket rendesen a nagyon mély kimosásokban, a kisvíz színe alatt olyan mélységben készítenek, hogy a hajók meg ne sérülhessenek. A fenékburkolatok nem sarkantyú módjára, hanem burkolatszerűen előállított fenékbiztosítások. A mederelzárásokat ott alkalmazzák, ahol oldalágak rendetlenségeket idéznek elő a folyóban. A keresztgátak mindig a Soroksári Dunaág... 55 km. hosszban Vág ... — ... 68 . « Sió . ... ... 110 « Temes ... ... 87 • « Béga ... ... 153 » Kulpa ... 135 » Szamos ... ... 65 « Bodrog ... 65 . Sajó ... ... 115 « Körös ... ... 140 . összesen ... 893 km. hosszban. — 649 — Folyók szabályozása