Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)
G - Galambod - Galambok - Galambok - Galambos - Galambos - Galambposta - Galambsaláta - Galambsneff - Galambürülékek - Galambvirág - Galam-gummi - Galam-vaj - Galan - Galand - Galandféreg - Galandféregkór - Galandférgek
Galambod szerezni. De aztán Nándorfehérvár elvesztése (1521) után G. is végkép elveszett Magyarországra nézve. Most csak romjaiban állanak a Duna hulláma fölé vadregényes sziklafokon emelkedő várfalak. A sziklák odúiban az ú.n. kolumbácsi legyek tanyáznak. Galambod, kisk. Maros-Torda vm. marosi felső j.-ban, (1910) 486 magyar és oláh lak., u. p. Mezőcsávás, u. t. Maros-Vásárhely. Galambok, 1. Galambfélék. Galambok, kisk. Zala vm. kanizsai j.-ban, (1916) 1906 magyar lak.; postahivatal, u. t. Komárváros. Galambos (azelőtt: Holubina), kisk. Bereg vm. szolyvai j.-ban, (1910) 1321 rutén és német lak., u. p. és u. t. Szolyva. Galambos, 1. Márton, orvos, szül. Selmeczbányán 1820 ápr. 15., megh. Pozsonyban 1872 szept. 6. Tanulmányait a pesti egyetemen végezte s 1846. sebész-szülészmesteri, később állatorvosi oklevelet nyert, 1858. pedig orvosdoktorrá avatták. 1847 óta az állatorvosi tanintézetben működött, hol 1863. ny. rendes tanárrá nevezték ki. Eleinte sok különféle tárgy előadásával bízták meg, későbben a kór- és gyógytant, a kórbonctant és gyógyszertant tanította. Említésre méltó, hogy G. tapasztalta először (1861), hogy a keleti marhavész ragálya a juhra és kecskére is átragad. Pontosabb munkája: Gyógyszertan állatorvosok és mezei gazdák számára stb. (Pest 1871); A ragályos keleti marhavésznek átvitele juhokra (Gyógyászat, 1862). 2. G., 1. Egressy. Galambposta, 1. Madárposta. Galambsaláta, 1. Ranunculus. Galambszeri, a veszekedő sárfutó (Tavancella pugnax L.) népies neve. L. Sárfutó. Galambürülékek. A baromfiürülékek közt legértékesebbek, mert nitrogén és foszforban leggazdagabbak, mivel a G. majdnem kizárólag szerves eleséggel él. Belga tenyésztők szerint egy galamb évi ürüléke átlag 28 kg. A G. a műtrágyák alkalmazása előtt igen keresettek voltak s a kertészetben most is nagy becsben állanak, s a keverék (komposzt) trágyák tartalmának javítására használják. Galamb virág (növ.), I. Isopyrum. Galam-gummi (növ.), a szenegál-gummi egyik fajtája, a Szenegál-folyó felső folyásának a vidékéről. Galam-vaj, 1. Butyrospermum és lilipe. Galan (spany.) a. m. szerető. Galand, a népnyelvben a. m. pántlika. Galandféreg, 1. Galandférgek. Galandféregkór, a háziállatok galandférgek okozta betegsége. Leggyakrabban fiatal juhok betegszenek meg G.-ban, ami nedves időjáráskor járványossá lehet és sok elhullást okozhat. Előidézője rendszerint a Taenia (Moniezia) expansa Rud., amely 4—10 m. hosszúra is megnő s érett ízei 16—30 mm. szélesek. Fejlődése ismeretlen, valószínűleg a nedves legelőn szedik fel a juhok a fejletlen alakját. Nagyobb számban való bevándorlása esetén bélhurutot, táplálkozási zavarokat, lesoványodást, vérfogyottságot okoz. Ha elzárja a bélcsatornát, rövid idő alatt megöli, máskülönben lassabban meríti ki a beteget. Kutyákban a Dipylidium caninum L., Taenia serrata Goeze, T. marginita Batsch, T. coenurus Sieb., T. echinococcus Sieb. okozhat gyomor- és bélhurutot, ami lesoványodásban nyilvánul s néha ideges jelenségekkel szövődik, kivált ha a bél űrét elzárják e férgek. Madarakban különösen a Davainea-nemhez tartozó fajok idéznek elő súlyos, nem ritkán járványos betegséget, mert a szívókáikat környező horgok segélyével befúródnak a bél falába. Lovak és szarvasmarhák ritkán betegszenek meg G.-ban. A férgek elhajtására terpentinolaj, kamara, aetheres páfránykivonat stb. használható, az állat nagyságának megfelelő adagban, utána pedig hashajtószer. A betegség ellen való védekezés céljából a juhokat távol kell tartani a fertőzött legelőtől, a kutyáknak pedig ne adjanak növényevő állatokból származó részeket nyers állapotban, mert ezekkel szedik fel az ú. n. hólyagférgeket. Gondoskodni kell azonkívül a kiürülő férgek megsemmisítéséről. L. még Galandférgek, Galandférgek (Cestoda). A laposférgek osztályának egyik rendje, hosszúra nyúlt, lapos testtel. Vannak csupán néhány milliméter és 40—50 m hosszúak is. Testük mellső végén úgynevezett fejük van, amelyen különböző fejlettségű tapadószerveket találunk s ezek vagy csupán bizonyos számú, formájú és szerkezetű, hosszúkás vagy kerek szívókorongokból állanak, vagy pedig ezek mellett még horogkoszorúkból is. A horogkoszorúk v. a szívókorongoktól körülzárt téren,illetőleg a rostellumon sorakoznak, v. pedig a szívókorongokon (Acanthobothrium). A kis fejet s az utána következő, leggyakrabban elvékonyodott nyakat együtt scolex-nek v. dajkának nevezik. A fej és nyak mögött a féregnek tulajdonképeni teste következik s ez a legtöbb esetben ízekre van tagolva. Az egyes ízek annál nagyobbak, mennél távolabb állanak a dajkától (scolex) s mennél közelebb vannak a G. egész testének a hátulsó végéhez és közöttük a legidősebb az utolsó és a legfiatalabb a közvetlenül a dajka mellett fekvő. A G. testének ízeit proglottis-eknek nevezik. E proglottisek mindenikében ugyanazon szerveket, s köztük az ivarszerveket is találjuk, mindannyit mintegy teljes egészükben ismétlődve s így minden egyes proglotts jóformán önálló állat egyenként szerepel, főleg mivel a legidősebbek, vagyis a láncolat végén levők, leválva hosszabb vagy rövidebb ideig önállóan is meg tudnak élni. A G.-t tehát egy állatláncolatnak tekinthetjük, melynek egyes egyéneit a dajka (scolex) bimbódzás útján hozza létre. De nem mindegyik G.-en találjuk meg az elkülönített proglottiseket, mert egyes esetekben (rngula) ezek egymással teljesen összenőttek s nem is válnak el egymástól, sőt vannak olyanok, amelyeknél az ivarszerv nem ismétlődik s csupán egy van az egész állat belsejében. Bőrük vékony kutikula, alatta vékony hámréteggel és hosszirányú izomrostréteggel. Ezen belül a test parenchymszövete van, amely magában foglalja az összes szerveket A szervek között legfontosabbak az ivarszervek. Minden egyes proglottisben hím és női ivarszervet találunk, csak a Dioecocestus Fullim. váltivarú. A hímivarszerv számos apró, gömb — 301 — Galandférgek