Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)

G - Glia - Glicerid - Gliceril - Glicerilalkohol - Glicerilklorid - Glicerin

Glia képeinek hosszú sorából a legismertebb és még ma is hatásos mű az Illusions perdues (1843, Louvre). Glia vagy neuroglia, a központi idegrendszer speciális támasztószövete. L. Idegszövet. Glicerid, így nevezik a glicerin észtereit. Ha a savakat glicerinnel melegítjük, úgy a glicerinben foglalt hidroxil gyökök a sav hidrogénjével vízzé egyesülnek, a savmaradék belép a glicerin-mo­lekulába és G.-ek keletkeznek. A belépő savma­radék minősége szerint a keletkező G.-ek nevei: acetinek, butirinek, palmitinek, stearinek stb., aszerint, hogy ecetsav, vajsav, palmitinsav, stea­rinsav stb. a glicerinnel kémiai reakcióba lépő sav. Az alkalmazott sav mennyiségétől és a hő­mérséklettől függően a glicerin egy, két v. mind­három hidroxilgyöke helyettesítődik savmara­dékkal. A glicerinmolekulába belépő savmaradék száma szerint megkülönböztetünk: mono-, di- és triacetineket, butirineket, palmitineket és steari­neket, pl.: /OH C8H5—OH \OH glicerin /O.C18H360 0-C18H350 \oh distearin /O.CuH.,0 C3H5—OH \OH monostearin xO.C18H310 c3h6-o.c18h35o \o.c18h36o tristearin A természetes G.-ek tri-G.-ek és pedig rend­szerint egyazon savmaradékot tartalmazzák. Kü­lönböző savmaradékot tartalmazó ú. n. vegyes G.-ek kis mennyiségben találhatók a természet­ben. A természetes G.-ek közül legfontosabbak a tristearin, tripalmitin és trieiéin, melyek a zsírok és zsíros olajok fő alkotó részét képezik. L. Zsírok-Gliceril, 1. Allil. Glicerilalkohol a. m. glicerin (1. o.). Glicerilklorid, triklorhidrin, 1, 2, 3-triklór­propán: CH 2Cl.CHC1.CH 2Cl. 154—156°-on forró folyadék. Vízzel 160°-ra melegítve glicerin kelet­kezik belőle. Előállítására szirupsűrű glicerin és jégecet elegyét sósavval telítve,lassankint 130°-ra melegítik. A keletkező diklórhidrint vízzel és szó­dával kimosva és megszárítva, foszforpentaklo­riddal hozzák össze, miáltal a még meglevő hidroxilgyököt is klórral helyettesítik, vagyis G. keletkezik. Glicerin (glycerin, propantriol, lypyloxihydrát, olajéd), C 8H (OH)3 , 3 vegyértékű alkohol. E ve­gyületet Scheele fedezte fel (1779) a diákflastrom főzésekor történő kémiai változások tanulmányo­zása útján. Különösen Chevreul vizsgálatai alap­ján, ki a zsírok tanulmányozásával behatóan fog­lalkozott, ismertük meg közelebbről. A G. nevet is ő alkotta a gXuxa­ (­ édes) görög szóból. Pontos vizsgálatokat G.-nel Peloitze, Redtenbacher, Ber­thelot és mások végeztek; a korban először Pas­teur mutatta ki. A tiszta, vízmentes G. színtelen, szagtalan, szirupsűrű, édesízű, higroszkópos fo­lyadék. Pl.­a 15°-on 1-265. Hosszabb ideig 0° hő­mérsékleten tartva hosszú, fénylő, kemény kris­tályokká szilárdul, melyek -j-17°-on olvadnak. Csekély bomlás mellett 290^-on forró vízgőz­zel alacsonyabb hőmérséken is átdesztillálható. 150°-ra hevítve meggyúlad és alig világító láng­gal elég. Vízzel és borszesszel minden viszony­ban elegyíthető, éterrel, széndiszulfiddal, kloro­formmal azonban nem. Az árubeli tiszta G. is jócskán tartalmaz vizet, a víztartalomra a fajsúly meghatározásából következtethetünk. Az alábbi táblában a különféle víztartalmú G. fajsúlyát kö­zöljük (17'5°-on Strohmer szerint): G.o/o 100 98 96 94 92 fa. 1-236 1-231 1-226 1-220 1-215 A G.-t gyorsan felhevítve belőle vízvesztés foly­tán, a nagyon kellemetlen szagú akrolein (1. o.) képződik, még bőségesebben akkor, ha vízelvonó testekkel viáliumhidroszulfát, foszforpentoxid) hevítjük. Oxidációs termékeinek száma, tekintve, hogy a G. három alkoholcsoportot tartalmaz, igen nagy: 11. Ezek közül behatóbban tanulmányo­zottak: a G.-aldehid, G-sav, dioxiaceton, mezo­xalsav és tartronsav. Mint háromértékű alkohol­savakkal háromféle észtert szolgáltat (1. Glice­rid). Sósav hatására két hidroxilgyök helyet­tesíthető benne klórral, mikor is mono- és diklór­hidrin keletkezik. A diklórhidrint lúggal főzve sósav hasad le belőle és belső anhidrid, az ú. n. epiklórhidrin keletkezik. Foszforpentaklorid se­gítségével mindhárom hidroxilgyöke klórral he­lyettesíthető és triklorhidrin vagy más néven triklórpropán keletkezik. A G.-t az orvosi gyakor­latban bőr és felületi nyálkahártyák kiszára­dása esetén külsőleg alkalmazzák. A bőrt simává teszi, azonban, ha hígítás nélkül alkalmazzák, vízelvonó sajátságánál fogva azt ki is szárítja. Vízszívó hatásán alapszik helybeli izgató hatása is, melynél fogva sebeken alkalmazva fájdalmat okoz. Belsőleg beöntések vagy G.-kúp alakjában hashajtóul alkalmazzák. A magyar gyógyszer­könyv III. kiadásában glycerinum néven a 84-4— 88-1%-os G. hivatalos. Az iparban is széleskörű­­ alkalmazást nyer a G. A nyers G.-t gázórák tölté­sénél, nyomdafesték készítésénél, általában olyan anyagok előállításánál alkalmazzák, melyeknél a gyors beszáradást meg akarják akadályozni. A tiszta G.-t mint édesítő anyagot különböző élve­zeti szerek előállításánál alkalmazzák. Legna­gyobb mennyisége nitro-G. előállítására szolgál. G. kis mennyiségben előfordul a vérben. Mivel alkoholos erjedésnél kevés G. is keletkezik, a bor, sör és más erjedés útján készült és nem desz­tillált szeszes ital kismennyiségű G.-t tartalmaz. Stearin, palmitin és olajsavval alkotott észterei teszik a zsírok és zsíros olajok fő alkotó részét. Ipari előállítása is ez anyagok elszappanosítása útján történik. A G.-t a nagyiparban a különféle zsírokból és olajokból állítják elő olyképen, hogy azokat bá­zisokkal nyomás alatt autoklávban kezelik. Na­gyon magas nyomáson a víz is elvégezi a zsírok bontását, ekkor azonban a zsírsavak sötétszínűek lesznek. A zsírok bontását megelőzően a tisztáta­lanságok eltávolítása végett a zsírokat konyha­sóval, timsóval, vagy kénsavval kezelik. A zsírok bontására marómeszet, égetett magnéziát vagy cinkoxidot használnak, melyeknek lehetőleg szén- 1-262 1-257 1-252 1-246 1-241 G.% 90 88 86 84 82 — 570 — Glicerin

Next