Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913)
H - Haraly - Haram - Haramag - Harám-basa - Harambašić - Harámi - Haramia - Háramlás - Harampatak - Haram vára - Haran - Haran - Harang
Haraly — 502 — 3. H. (Harfagre, a Széphajú), norvég király (860—930). Ő egyesítette a kisebb norvég fejedelemségeket egy királysággá. Országát fiai közt osztotta meg. Utódai csekély megszakítással 1319-ig uralkodtak Norvégia felett. 4. II. (Hardráde, a Síemény), norvég király (1047—66), szül. 1015. Hazájából elűzetve, sokáig mint a varég testőrség feje szolgált Konstantinápolyban. Bátyjának, Magnusnak halála után egész Norvégia ura lett. 1066-ban betört Angliába, de a stamfordbridgei csatában halálát lelte. Haraly, kisk. Háromszék vm. orbai j.-ban, (1910) 406 magyar lak., u. p. Gelencze, u. t. Imecsfalva. Haram (arab), minden avatott, a profán használattól elvont tárgy v. hely; elsősorban H.-nak nevezik a mohammedánok Mekka szent területét , Medinát is hozzávéve, a két város együtt kettősszámban: Al-haramán (al-haramein), azaz a két H. A török szultán egyik címe: «a Haramein védője». A jeruzsálemi templom helyét is Al-H. al-serif, «a nemes H.»-nak nevezik. E szóval azonos a három szó, gynaikaion értelmében, azaz a háznak azon része, mely nem bárkinek hozzáférhető. A H.-mal rokon a harám szó, mely ellentétben a halál, azaz a «megengedett» fogalmával, vallásos szempontból tiltott dolgot jelent , pl. a borivás, v. más ember jószága: harám. Innen aztán az olyan embert, ki más ember vagyonát elsajátítja, harámi-nak nevezik; ebből van átkölcsönözve nyelvünkbe a haramia szó. Haramag (növ.), 1. Oenanthe. Haram-basa, a török nyelvből átvett szó, mely eredeti alakjában haram-basi-nak hangzik és rablófőnököt jelent. A haram szó, melynek egyik származéka a haramia is, tilos dolgot, tiltottat jelent, a basi pedig főnököt. Innen haram basi, vagyis tiltott dolgok elkövetőjének a főnöke. A basa szó, e helyen, csak népetimológia útján támadt a basi helyett, épp úgy, mint a régi magyar íróknál, főleg Zrínyinél előforduló, egyéb ilyen összetételeknél. Harambasic Ágost, horvát költő, szül. Dolnji Miholjácon 1861 júl. 14., megh. Szenjevecen 1911 júl. 16. Zágrábban ügyvéd volt, horvát és magyar országgyűlési képviselő. Kiváló lírikus és a horvátok legszorgalmasabb és legkedveltebb műfordítója. Tolsztoj «Háború és béke» című regényét és Sienkiewic lengyel regényíró összes regényeit horvátra fordította. Költeményeit a horvát «Matica» adta ki 1896-ban. Harámi, 1. Haram. Haramia, az arab haram szóból, a. m. rabló, tolvaj. Háramiás, a jog visszaszállása arra, aki azt másra átruházta, a visszaszállás föltételének beállta folytán. A nemesi javakban az adományrendszer idejében a H. joga a szent koronát illette s két főcíme (titulus devolutionis) volt, ú. m. a magszakadás (defectus semmis) és a hűtlenség (nota infidelitatis). Harampatak (azelőtt: Potok), kisk. Krassó-Szörény vm. jármi j.-ban, (1910) 1372 oláh lak., u. p. Néraszlatina, u. t. Szászkabánya. Haram vára, Temes vármegyében, a Duna partján, a Karas és a Nera közt, a szerbiai Ráma várának átellenében a mai Ó-Moldova helyén állott. 1129-ben mellette aratott nagy diadalt Komnen János bizánci császár a magyarok fölött, mely után az első rohamra bevette H.-t. Mátyás korában Krassó vármegyéhez tartozó királyi vár, melynek parancsnokát H. bánnak nevezték. 1526-ban a törökök kezébe került, kik új földvárat hánytak mellette s ezzel H. nevét feledésbe juttatták. V. ö. Pesty, Krassó vármegye tört. II. 206. Haran, Ábrahám patriarcha testvére, Terach legifjabb fia. Haran (kab. Chárán), város és vidék neve Mezopotámia É.-i részén, amelyet a görögök és rómaiak Carrae név alatt ismertek s az arabok ma Charran-nak neveznek. Harang: Kisebb csörgőket és csengetyűket már a legrégibb időben, különösen az egyiptomi és görög isteni tiszteleteken használtak, azonban az első nagy H.-ot a legenda szerint Paulinus csináltatta a nolai templom számára 394 júl. 13. A tiszta rézércekben bővelkedő Nola a legrégibb időkben igen híres volt harangöntéséről. A H.-oknak egyházi célokra való használatát 604-ben Sabinianus pápa rendelte el. Az első történeti nevezetességű H.-ok az orléansi Szt. István-templomban függöttek. Midőn a várost Chlotar frank király megtámadta, a püspök meghúzatta a H.-okat s azok hangjának hallatára a frank sereg elfutott. Nagy Károly alatt már Németországban is használták a H.-okat, melyeknek felszentelése a VIII. sz. óta divatozik. A keleti egyházakban a H.-okat 871 óta használják, midőn Bazilius császár I. Orsó velencei dogétól kapott 12 bronz H.-ját a Szofiatemplom külön e célra épített tornyába akasztatta. A H.-öntés virágzását a XV. és XVI. sz.-ban érte el. A H.-játékot 1467-ben Kneek Bertalan flandriai H.-öntő találta fel Alostban, Emony Péternek (Amsterdam) pedig sikerült egész akkordot hallhatóvá tenni. Titkát Graas Ábrahám örökölte, ennek utóda Julien lett, kinek révén azt a híres gescheri Petit és Etelbroek H.-öntő-család fejlesztette tovább. Általában Hollandiában vannak a legjobb H.-játékok. Az Yssel melletti Zütphenben van egy, mely 25 H.-ból áll.Készítője a lotharingiai Hemony 1645. A világ legnagyobb harangjainak méreteiről és súlyáról az alábbi táblázat tájékoztat. Újabb időben a régi H.-okhoz hasonló nagyméretű H.-okat már nem öntenek. A H. hangját hangtani törvények szerint határozzák meg. Az alsó átmérő nagyobbításával a hang mélyebb lesz, kisebbítésével pedig vékonyabb. Hónig Frigyes (Arad) úgy teszi H.-jainak hangját erősebbé, zengzetesebbé és mélyebbé, hogy a H.-ot közvetlenül a süveg alatt, kívánt esetben annak alsó pereme fölött is kiöblözi, rezonátorrá alakítja. A H.-szelvények kisebb-nagyobb mértékben egymástól eltérők, minden egyes H.-öntő külön készíti az alap- (normális) szelvényt és ezután készíti a legkisebbtől a legnagyobbig a H.-formákat. A kisebb IL-formák magvát agyagból, a nagyobbakat téglából készítik. Az alakzót (sablon) fából vágják ki és függőleges tengely körül forgatják. Ha a H. magja kész, akkor finom agyaggal bekenik és ezt a réteget is lesablonozzák. Ezt a Harang